Share

A japán cikász tápanyagigénye és trágyázása

A japán cikász, bár lassú növekedésű, a látványos és egészséges levélzet fenntartásához, valamint az új levélkoszorúk kifejlesztéséhez rendszeres és kiegyensúlyozott tápanyag-utánpótlásra szorul. A trágyázás a gondozás egyik kulcsfontosságú eleme, amely közvetlen hatással van a növény vitalitására, a levelek színére és méretére, valamint az általános ellenálló képességére. A helytelen tápanyag-ellátás, legyen szó akár hiányról, akár túladagolásról, komoly problémákat okozhat, a levelek sárgulásától a növekedés leállásán át egészen a gyökérzet károsodásáig. A sikeres trágyázás titka a megfelelő típusú tápanyag kiválasztása, a helyes időzítés és a mértékletesség, figyelembe véve a növény életciklusának különböző szakaszait.

A trágyázást alapvetően a növény aktív növekedési időszakára, azaz a tavasztól nyár végéig tartó periódusra kell korlátozni. Ebben az időszakban, általában áprilistól augusztusig, a cikász a legtöbb energiát használja fel, és ekkor van szüksége a külső forrásból származó tápanyagokra az új hajtások képzéséhez. Az őszi és téli hónapokban a növény nyugalmi állapotba kerül, életfolyamatai lelassulnak, így a tápanyagfelvétele is minimálisra csökken. A nyugalmi időszak alatti trágyázás felesleges és káros, mivel a fel nem használt tápanyagok só formájában felhalmozódnak a talajban, ami a gyökerek perzselődéséhez és a növény legyengüléséhez vezethet.

A japán cikász számára ideális tápoldat vagy műtrágya kiegyensúlyozott N-P-K (nitrogén-foszfor-kálium) aránnyal rendelkezik, és tartalmazza a létfontosságú mikroelemeket is, mint például a magnéziumot, a mangánt és a vasat. Kifejezetten pálmák vagy cikászok számára kifejlesztett, lassú lebomlású granulátumok vagy folyékony tápoldatok a legalkalmasabbak. A folyékony tápoldatok előnye, hogy gyorsabban felvehetők, de gyakoribb alkalmazást igényelnek, míg a granulátumok több hónapon keresztül, folyamatosan biztosítják a tápanyagokat. A túlzott nitrogénbevitel kerülendő, mert bár látványos levélnövekedést eredményezhet, a levelek túl nyúlénkká, gyengévé válhatnak, és a növény fogékonyabb lesz a betegségekre.

A trágyázás alapszabálya, hogy mindig nedves talajra juttassuk ki a tápanyagot. A száraz gyökerekre öntött tömény tápoldat súlyos károsodást, „megégést” okozhat a gyökérzetben. Ezért először mindig öntözzük meg a növényt tiszta vízzel, és csak utána, vagy a következő napon alkalmazzuk a tápoldatot. Folyékony tápoldatok esetében gyakran érdemes a csomagoláson javasolt koncentráció felét vagy negyedét használni, különösen a fiatal vagy érzékeny növények esetében. A „kevesebb több” elve a trágyázásra is igaz; a tápanyaghiányt könnyebb korrigálni, mint a túladagolás okozta károkat helyrehozni.

A legfontosabb tápelemek és szerepük

A japán cikász egészséges fejlődéséhez három fő makrotápelemre van szüksége: nitrogénre (N), foszforra (P) és káliumra (K). A nitrogén elsősorban a zöldTömeg, azaz a levelek növekedéséért felelős. A megfelelő nitrogénellátás biztosítja a levelek élénk, mélyzöld színét és erőteljes fejlődését. A nitrogénhiány legszembetűnőbb jele az idősebb, alsó levelek egyenletes sárgulása, mivel a növény a mobilis nitrogént a fiatalabb hajtásokhoz csoportosítja át. A túlzott nitrogénbevitel viszont laza szövetszerkezetet és a betegségekre való fokozott fogékonyságot eredményez.

AJÁNLÓ ➜  A japán cikász metszése és visszavágása

A foszfor kulcsfontosságú szerepet játszik a gyökérképződésben, a virágzásban és a magképzésben, valamint az energia-átviteli folyamatokban. Bár a cikászok ritkán virágoznak lakáskörülmények között, az erős és egészséges gyökérzet elengedhetetlen a stabilitáshoz és a tápanyagfelvételhez. A foszforhiány nehezebben észrevehető, de a növekedés lelassulásában, gyenge gyökérfejlődésben és a levelek sötétebb, kékeszöld árnyalatában nyilvánulhat meg. Az átültetés utáni időszakban a foszforban gazdagabb indítótrágyák segíthetik a gyökérzet regenerálódását.

A kálium a növény általános egészségéért és ellenálló képességéért felelős. Szabályozza a növény vízháztartását, erősíti a sejtfalakat, és növeli a stressztűrő képességet a szárazsággal, a hideggel és a betegségekkel szemben. A káliumhiány gyakran a levelek széleinek sárgulásában vagy barnulásában, „perzselődésében” jelentkezik, jellemzően az idősebb leveleken kezdődve. A megfelelő káliumszint hozzájárul a növény szilárd, kompakt megjelenéséhez és hosszú élettartamához. A kiegyensúlyozott NPK arányú trágyák biztosítják e három elem megfelelő arányát.

A makrotápanyagok mellett a mikroelemek is elengedhetetlenek a cikász számára, még ha csak kis mennyiségben is. A magnézium (Mg) a klorofill molekula központi eleme, hiánya a leveleken jellegzetes, V-alakú sárgulást okozhat, míg a levélerek zöldek maradnak. A mangán (Mn) hiánya, amelyet gyakran „frizzle top”-nak neveznek, a legújabb, legfiatalabb levelek torzulását, sárgulását és satnya növekedését okozza. A vashiány (Fe) szintén a fiatal levelek sárgulásához vezet, jellemzően a levélerek közötti szövetekben. Ezen hiánytünetek megelőzése érdekében válasszunk olyan komplex trágyát, amely mikroelemeket is tartalmaz.

Trágyázási módszerek és típusok

A japán cikász tápanyag-utánpótlására többféle módszer és trágyatípus áll rendelkezésre, amelyek közül a legelterjedtebb a folyékony tápoldatozás és a lassú lebomlású granulátumok használata. A folyékony tápoldatok előnye, hogy a tápanyagok a vízben oldott formában azonnal felvehetők a növény számára, így hatásuk gyorsan jelentkezik. Ezeket a növekedési időszakban, áprilistól augusztusig, általában 2-4 hetente kell alkalmazni. Fontos, hogy a gyártó által javasolt adagolást betartsuk, vagy inkább egy hígabb oldatot használjunk, hogy elkerüljük a túladagolás veszélyét. A folyékony tápoldatozás nagyobb odafigyelést igényel, de lehetővé teszi a tápanyagbevitel pontosabb szabályozását.

A lassú lebomlású, más néven szabályozott tápanyag-leadású műtrágyák egyre népszerűbbek a kényelmük miatt. Ezek olyan granulátumok, amelyeket egy speciális bevonat vesz körül, ami a nedvesség és a hőmérséklet hatására fokozatosan engedi ki magából a tápanyagokat. Egyetlen, tavasszal a talajba dolgozott adag képes a növényt egész szezonban ellátni a szükséges tápanyagokkal. Ez a módszer különösen ajánlott a feledékenyebb kertészek számára, és csökkenti a túladagolás kockázatát. Válasszunk kifejezetten pálmákra vagy mediterrán növényekre kifejlesztett, mikroelemekkel dúsított típust.

A szerves trágyák, mint például az érett komposzt, a gilisztahumusz vagy a szárított marhatrágya granulátum, szintén kiváló lehetőséget jelentenek a cikász táplálására. Ezek a természetes anyagok nemcsak tápanyagokat biztosítanak, hanem javítják a talaj szerkezetét, vízháztartását és mikrobiológiai életét is. A szerves trágyák lassan, természetes bomlási folyamatok révén táródnak fel, így a tápanyag-leadásuk egyenletes és a túladagolás veszélye csekély. Tavasszal, átültetéskor keverjünk a földhöz egy kevés komposztot vagy gilisztahumuszt, vagy dolgozzuk be a granulált szerves trágyát a talaj felső rétegébe.

AJÁNLÓ ➜  A japán cikász vízigénye és öntözése

Léteznek lombtrágyák is, amelyeket a növény a levelein keresztül vesz fel. Ezeket akkor érdemes alkalmazni, ha gyors segítségre van szükség egy-egy hiánytünet, például vashiány vagy magnéziumhiány esetén. A lombtrágyát a megfelelő hígításban, a reggeli vagy esti órákban kell a levelekre permetezni. Fontos azonban tudni, hogy a lombtrágyázás nem helyettesíti a gyökéren keresztüli, rendszeres tápanyagfelvételt, csupán kiegészítő, SOS megoldásként szolgálhat. A fő tápanyag-ellátást mindig a talajon keresztül kell biztosítani.

A túltrágyázás és a hiánytünetek

A túltrágyázás az egyik legkomolyabb hiba, amit a japán cikász gondozása során elkövethetünk, és gyakran visszafordíthatatlan károkat okoz. A talajban felhalmozódó felesleges tápsók megváltoztatják a közeg kémiai egyensúlyát és „kiszívják” a vizet a gyökerekből, ami a gyökérzet perzselődéséhez vezet. A túltrágyázás tünetei lehetnek a levelek széleinek és csúcsainak hirtelen barnulása, elszáradása, mintha megégtek volna. A talaj felszínén fehér vagy sárgás sókiválás jelenhet meg. Súlyos esetekben a növekedés leáll, a növény lankad, és a gyökerek vizsgálatakor azok sötétnek, élettelennek tűnnek.

Ha túltrágyázásra gyanakszunk, azonnal cselekedni kell. Első lépésként próbáljuk meg a felesleges sókat kimosni a talajból. Helyezzük a növény cserepét a kádba, és lassú sugárban engedjünk át rajta nagy mennyiségű, szobahőmérsékletű vizet. Ez a folyamat segít kioldani a felhalmozódott tápsókat. Ezt követően hagyjuk a növényt teljesen lecsöpögni. A következő hónapokban teljesen függesszük fel a tápoldatozást. Ha a helyzet súlyos, és a gyökérzet már jelentősen károsodott, az egyetlen megoldás a növény azonnali átültetése friss, tápanyagmentes közegbe, a sérült gyökerek eltávolítása után.

A tápanyaghiány tünetei általában lassabban és jellegzetesebb módon jelennek meg. A leggyakoribb a nitrogénhiány, ami az idősebb, alsó levelek teljes, egyenletes sárgulását okozza. A magnéziumhiány szintén az idősebb leveleken mutatkozik, de itt a sárgulás a levél széleitől indul, jellegzetes V-alakot formálva, miközben a középső ér zöld marad. A káliumhiány az idősebb levelek csúcsán és szélein megjelenő narancssárga vagy barnás foltok formájában jelentkezik. Ezzel szemben a vas-, mangán- és cinkhiány mindig a legfiatalabb, frissen kibontakozó leveleken okoz sárgulást vagy torzulást, mivel ezek a mikroelemek nem mozgékonyak a növényben.

A hiánytünetek kezelése a hiányzó tápelem pótlásával történik. Ha általános tápanyaghiányra gyanakszunk, kezdjük el a rendszeres tápoldatozást egy kiegyensúlyozott, mikroelemeket is tartalmazó pálmatrágyával. Specifikus mikroelem-hiány, például mangánhiány („frizzle top”) esetén használjunk célzottan az adott elemet tartalmazó készítményt, akár lombtrágya formájában a gyorsabb hatás érdekében. Fontos azonban a pontos diagnózis, mert a túlzott mennyiségű mikroelem adagolása toxikus lehet. A megelőzés mindig egyszerűbb, mint a kezelés, ezért a rendszeres, kiegyensúlyozott tápanyag-utánpótlás a legjobb stratégia.

AJÁNLÓ ➜  A japán cikász betegségei és kártevői

Speciális trágyázási szempontok

A frissen átültetett vagy újonnan vásárolt japán cikászokat soha ne kezdjük el azonnal trágyázni. Az átültetés során a gyökérzet stressznek van kitéve és sérülhet, a friss ültetőközeg pedig általában tartalmaz elegendő tápanyagot a kezdeti időszakra. Várjunk legalább 4-6 hetet, vagy amíg az új növekedés egyértelmű jelei nem mutatkoznak. Ekkor is csak egy nagyon híg tápoldattal indítsuk a kezelést, és fokozatosan emeljük a koncentrációt a normál szintre. Az idő előtti trágyázás megégetheti a sérülékeny, regenerálódó gyökereket, és többet árt, mint használ.

A sarjakról gyökereztetett fiatal növények tápanyagigénye kezdetben nagyon alacsony. Amíg a sarjnak nincsenek kifejlett gyökerei és levelei, addig nincs szüksége külső tápanyag-utánpótlásra, sőt, az káros lenne számára. Az első tápoldatozásra csak hónapokkal az ültetés után, az első stabil levélkoszorú kifejlődését követően kerüljön sor. Használjunk egy rendkívül híg (negyed vagy nyolcad erősségű) kiegyensúlyozott tápoldatot, és csak nagyon ritkán, 6-8 hetente alkalmazzuk. Ahogy a fiatal növény erősödik és növekszik, úgy növelhetjük fokozatosan a trágyázás gyakoriságát és a koncentrációt.

A szabadban, dézsában tartott cikászok tápanyagigénye magasabb lehet, mint a szobai társaiké. A gyakoribb öntözés miatt a tápanyagok gyorsabban kimosódnak a talajból, ezért a növekedési időszakban rendszeres utánpótlásra van szükségük. A lassú lebomlású granulátumok ideálisak a dézsás növények számára, mivel folyamatos ellátást biztosítanak. Ha folyékony tápoldatot használunk, a nyári hőségben szükség lehet a kéthetenkénti alkalmazásra. Mindig vegyük figyelembe a növény méretét és a cserép térfogatát az adagolás meghatározásakor.

Időnként, különösen, ha kemény csapvizet használunk az öntözéshez, a talaj pH-értéke lúgossá válhat, ami gátolja bizonyos mikroelemek, például a vas és a mangán felvételét. Ez hiába van jelen a talajban, a növény számára felvehetetlen formában van. Ilyenkor a sárgulásos tünetek a megfelelő trágyázás ellenére is megjelenhetnek. A probléma orvoslására használhatunk savanyító hatású, például ammónium-szulfát tartalmú trágyákat, vagy időnként adhatunk az öntözővízhez egy kevés citromsavat vagy ecetet (egy teáskanál 10 liter vízhez). Ezzel segítünk helyreállítani a talaj enyhén savas kémhatását, ami a cikász számára ideális.

Fotó forrása: Flickr / Szerző: / Licence: CC BY-SA 2.0

Ez is érdekelni fog...