A babérboroszlán teleltetése

A babérboroszlán, bár a mediterrán és nyugat-európai régiókból származik, meglepően jól alkalmazkodott a kontinentális éghajlathoz, és a legtöbb magyarországi kertben megbízhatóan télálló. Teleltetése a szabadföldbe kiültetett, idősebb példányok esetében általában nem igényel különösebb beavatkozást, ha a növény megfelelő, védett termőhelyen áll. Azonban a fiatal, frissen ültetett tövek, valamint a dézsában nevelt példányok fokozott figyelmet és némi felkészítést igényelnek, hogy károsodás nélkül vészeljék át a zord téli hónapokat. A sikeres teleltetés kulcsa a növény optimális kondíciójának biztosítása és a téli stresszhatások, mint a fagy, a szárító szél és a téli napfény együttes károsításának minimalizálása.

Az örökzöld növények, így a babérboroszlán teleltetése során a legnagyobb kihívást a téli fagyszárazság jelenti. Ez a jelenség akkor következik be, amikor a téli napsütés és a szél párologtatásra készteti a leveleket, azonban a fagyott talajból a gyökerek nem képesek vizet felvenni a veszteség pótlására. Ennek eredménye a levelek kiszáradása, barnulása és elhalása, ami súlyos károkat okozhat a növényben. A teleltetésre való felkészülés ezért már ősszel, a megfelelő vízellátás biztosításával megkezdődik.

A növény télállóságát nagyban befolyásolja a nyár és az ősz folyamán felhalmozott tartalék tápanyagok mennyisége és a hajtások megfelelő beérése. A késő nyáron vagy ősszel végzett nitrogéndús trágyázás kifejezetten káros, mert új, fásulatlan hajtások képződését serkenti, amelyek a legkisebb fagy hatására is elfagynak. A káliumban gazdagabb tápanyagellátás ezzel szemben segíti a szövetek megerősödését és a fagyállóság növelését, de a legfontosabb a túlzások kerülése és a természetes növekedési ciklus tiszteletben tartása.

A teleltetési stratégiát tehát a növény korához, elhelyezkedéséhez és tartási módjához (szabadföld vagy dézsa) kell igazítani. Míg egy védett zugban élő, beállt bokor szinte semmilyen extra gondoskodást nem igényel, addig egy szeles helyen álló fiatal növény vagy egy teraszon tartott konténeres példány komolyabb védelmet igényelhet a téli viszontagságokkal szemben. A gondos felkészítés meghálálja magát, és biztosítja, hogy a babérboroszlán tavasszal életerősen, egészségesen kezdje meg az új szezont.

A télállóság és a felkészítés

A babérboroszlán általánosságban jó télállósággal rendelkezik, a botanikai leírások szerint az USDA 6-os zónáig megbízhatóan termeszthető, ami Magyarország nagy részét lefedi. Ez azt jelenti, hogy a kifejlett, jól begyökeresedett növények akár a -20, -23 Celsius-fokos fagyokat is elviselik komolyabb károsodás nélkül, különösen, ha hótakaró védi őket. A télállóságot azonban nagyban befolyásolja a növény aktuális kondíciója és a mikroklíma. Egy szélvédett, árnyékos helyen a növény sokkal jobban tűri a hideget, mint egy nyílt, szeles fekvésben.

A télre való felkészítés legfontosabb lépése az őszi bőséges beöntözés, amelyet még a tartós fagyok beállta előtt kell elvégezni. Ez különösen fontos, ha az ősz száraz és csapadékszegény volt. A feltöltő öntözés biztosítja, hogy a növény és a környező talaj vízkészletei maximálisak legyenek, így a növény jobban tudja tolerálni a téli párologtatás okozta vízveszteséget. Ezt az öntözést akkor végezzük, amikor a nappali hőmérséklet már tartósan 10 fok alatt van, de a talaj még nem fagyott át.

A másik fontos felkészítési lépés a talaj takarása. A növény töve köré terített 10-15 cm vastag mulcsréteg (lomb, fenyőkéreg, szalma) több funkciót is ellát. Egyrészt szigeteli a talajt, mérsékelve a hőingadozást és késleltetve a talaj mélyebb rétegeinek átfagyását. Ezáltal a gyökerek tovább maradhatnak aktívak és képesek vizet felvenni. Másrészt a mulcs védi a sekélyen futó gyökereket a közvetlen fagytól. A mulcsot a fagyok beállta előtt terítsük ki, de ügyeljünk rá, hogy a növény törzsét ne érje közvetlenül, hogy elkerüljük a befülledést és a rothadást.

A tápanyag-utánpótlás megfelelő időzítése szintén része a felkészítésnek. Szeptembertől már ne adjunk a növénynek semmilyen nitrogénben gazdag trágyát, ami új hajtásnövekedést serkentene. Ha mindenképpen szeretnénk segíteni a növény felkészülését, nyár végén, augusztusban adhatunk neki kálium-túlsúlyos trágyát, ami a sejtfalak megerősítésével javítja a fagyállóságot. Azonban egy egészséges, jó talajban élő növénynél ez általában nem szükséges.

Fiatal növények védelme

Az első egy-két évben a frissen ültetett babérboroszlánok még érzékenyebbek a téli károsodásra, mivel gyökérzetük még nem hatolt elég mélyre, és a növény még nem akklimatizálódott teljesen az új helyén. Esetükben a téli védelem fokozottan ajánlott, különösen, ha a kert egy hidegebb, szelesebb részén helyezkednek el. A már említett vastag talajtakaró mulcsréteg itt elengedhetetlen a gyökérzóna védelme érdekében. A mulcsozás a legfontosabb lépés a fiatal növények sikeres átteleltetésében.

A fiatal növények lombozatát is érdemes megvédeni a téli fagyszárazságtól, vagyis a szárító széltől és az erős téli napsütéstől. Erre a célra kiválóan alkalmas a fény- és légáteresztő anyagból, például jutából vagy speciális fagyvédő fátyolfóliából készült takarás. A növény köré szúrt karókra erősítsük a takaróanyagot, úgy, hogy az ne érjen közvetlenül a levelekhez, hanem egy légréteg maradjon a növény és a takarás között. A műanyag fólia használata tilos, mert az alatta a levegő befülled, ami gombás betegségekhez és a növény pusztulásához vezet.

A takarást csak akkor helyezzük fel, amikor a hőmérséklet tartósan 0 fok alá süllyed, általában november végén, december elején. A túl korai takarás megzavarhatja a növény természetes akklimatizációs folyamatát. A takarót tavasszal, a kemény fagyok elmúltával, általában márciusban, egy borús napon távolítsuk el. A hirtelen fénynek kitett növény levelei megéghetnek, ezért a fokozatosság fontos.

A téli hótakaró a legjobb természetes szigetelő és védelem a növény számára. Ha bőséges hó esik, az természetes módon védi a növény tövét és alsó részeit a hidegtől. Azonban a nehéz, vizes hó súlya letörheti a babérboroszlán ágait. Ha nagy mennyiségű tapadós hó hullik, egy seprűvel óvatosan rázzuk le az ágakról, hogy megelőzzük a mechanikai károsodást.

Konténeres növények teleltetése

A dézsában, konténerben nevelt babérboroszlánok teleltetése igényli a legtöbb odafigyelést. A cserépben lévő korlátozott mennyiségű föld sokkal gyorsabban és mélyebben átfagy, mint a kerti talaj, ami a gyökerek teljes elhalásához vezethet. Ezért a konténeres növényeket soha ne hagyjuk védelem nélkül a szabadban a tél folyamán. A gyökérzet fagyvédelme a legfontosabb feladat.

A teleltetésre több lehetőség is van. A legideálisabb egy világos, de fagymentes, hűvös helyiség, mint például egy fűtetlen veranda, garázs, pince vagy lépcsőház, ahol a hőmérséklet 0 és 10 Celsius-fok között van. Ebben a nyugalmi állapotban a növény vízigénye minimális, de a földjét nem szabad hagyni teljesen kiszáradni. Időnként, 3-4 hetente ellenőrizzük, és ha szükséges, adjunk neki egy kevés vizet.

Ha nincs lehetőség a növény fagymentes helyre való bevitelére, akkor a szabadban kell gondoskodni a megfelelő védelemről. Állítsuk a cserepet a ház egy szélvédett déli vagy nyugati falához, ahol a fal hőt sugároz vissza. A cserepet magát alaposan szigetelni kell a fagy ellen. Állítsuk hungarocell lapra, hogy alulról ne érje a hideg, az oldalát pedig tekerjük körbe több réteg jutával, buborékfóliával vagy speciális cserépvédő zsákkal. A föld felszínét vastagon takarjuk mulccsal.

Egy másik hatékony módszer a „földbe süllyesztés”. Ássunk egy akkora gödröt a kert egy védett részén, amibe a cserép kényelmesen belefér, majd helyezzük bele a növénnyel együtt. A cserép és a gödör fala közti rést töltsük fel falevéllel vagy szalmával. Így a kerti talaj természetes szigetelése védi a gyökérzetet a kemény fagyoktól. A lombozatot itt is védhetjük fagyvédő fóliával a fagyszárazság ellen.

Téli gondozás és tavaszi teendők

A tél folyamán a szabadföldben telelő babérboroszlánok általában nem igényelnek gondozást. Fontos azonban, hogy enyhe, fagymentes téli napokon, ha a talaj nincs átfagyva és hetek óta nem esett csapadék, érdemes lehet mérsékelten megöntözni az örökzöld növényt. Ez segít pótolni a párologtatás során elvesztett vizet és megelőzni a tavaszi kiszáradást. Ez különösen a fiatal, nemrég ültetett példányok esetében lehet fontos.

A tél végén, ahogy a hőmérséklet emelkedni kezd, figyeljük a növényt. A téli takarást ne távolítsuk el túl korán, mert a késő tavaszi fagyok még okozhatnak károkat. Várjuk meg, amíg az éjszakai hőmérséklet már tartósan nem süllyed -5 fok alá. A takarás eltávolítását időzítsük egy borús, felhős napra, hogy a növény leveleit ne érje sokként a hirtelen, erős napsütés.

Tavasszal, a fagyok elmúltával vizsgáljuk át a növényt. Az esetleges téli fagykár okozta elszáradt, megbarnult leveleket és hajtásvégeket egy éles, tiszta metszőollóval vágjuk le az egészséges részig. Ez nemcsak esztétikailag fontos, hanem segít a növénynek, hogy az energiáit az új, egészséges hajtások fejlesztésére fordítsa. Az erősebb metszést azonban kerüljük, a babérboroszlán nem szereti a drasztikus visszavágást.

A tavaszi felülvizsgálat után távolítsuk el a téli mulcstakaró egy részét a növény törzse körül, hogy a talaj felmelegedhessen és szellőzhessen. Ilyenkor pótolhatjuk a tápanyagokat egy vékony réteg komposzt kiszórásával. A konténerben teleltetett növényeket is fokozatosan szoktassuk vissza a külső körülményekhez, mielőtt végleges nyári helyükre kerülnének, hogy elkerüljük a levelek megégését.

Fotó forrása: Josep Gesti, CC BY-SA 4.0, via Wikimedia Commons