A birs metszése és visszavágása
A birsfa metszése az egyik legfontosabb és leggyakrabban végzett gondozási munka, amely alapvetően meghatározza a fa formáját, egészségi állapotát és termőképességét. Sokan idegenkednek ettől a feladattól, félve attól, hogy kárt tesznek a fában, pedig a szakszerűen és a megfelelő időben végzett metszés elengedhetetlen a hosszú távú, bőséges terméshozamhoz. A metszés célja egyensúlyt teremteni a vegetatív növekedés (hajtások, levelek) és a generatív fejlődés (virágok, termés) között, valamint egy olyan koronaformát kialakítani, amely biztosítja a megfelelő fény- és levegőellátást.
A metszés alapvető célja egy stabil, teherbíró vázágrendszer kialakítása, amely képes megtartani a termés súlyát. A fiatal fa első néhány évében végzett koronaalakító metszés fekteti le ennek az alapjait. Emellett a metszés a termőegyensúly szabályozásának kulcsfontosságú eszköze. A túlságosan sűrű koronában a fa sok energiát fordít a hajtások és a lombozat fenntartására a termésképzés rovására. A ritkító metszéssel a fa energiáit a termőrészek fejlesztésére és a gyümölcsök nevelésére tudjuk irányítani.
A metszés a növényvédelem szerves részét is képezi. A beteg, sérült, elhalt vagy egymást keresztező, dörzsölő ágak eltávolításával megakadályozhatjuk a sebeken keresztül bejutó kórokozók elszaporodását. A szellős, nyitott korona gyorsabban szárad eső vagy öntözés után, ami jelentősen csökkenti a gombás betegségek (pl. monília, levélfoltosság) kialakulásának kockázatát. A megfelelő fényellátottság pedig hozzájárul a fa általános vitalitásához és ellenálló képességéhez.
Fontos megérteni a birsfa termőrészeinek jellegzetességeit. A birs elsősorban a rövid termőnyársakon és a hosszabb termővesszők csúcsán hozza a virágait, amelyekből a gyümölcsök fejlődnek. A metszés során törekedni kell ezeknek a termőrészeknek a megóvására és az újabbak képződésének serkentésére. A túlságosan drasztikus visszavágás, a vesszők folyamatos „kurkászása” eltávolíthatja a termőrügyeket, és terméshozam-csökkenéshez vezethet.
A metszés időpontja és eszközei
A birs metszésének fő időszaka a nyugalmi periódus, jellemzően a tél vége, kora tavasz (február vége, március). Ezt nevezzük fásmetszésnek. Fontos, hogy a metszést a nagyobb fagyok elmúltával, de még a nedvkeringés megindulása és a rügyfakadás előtt végezzük el. A túl korai, fagyos időben végzett metszés fagykárokat okozhat a sebfelületeken, a túl késői metszés pedig legyengíti a fát, mivel a meginduló nedvkeringéssel már értékes tápanyagokat veszít.
A nyugalmi időszakban végzett metszés mellett a vegetációs időszakban, nyáron is szükség lehet beavatkozásra. Ezt zöldmetszésnek nevezzük, és általában június-július hónapokban végzik. A zöldmetszés célja elsősorban a korona túlzott besűrűsödését okozó, erőteljesen növekvő függőleges hajtások, az úgynevezett vízhajtások eltávolítása. Ezek a hajtások feleslegesen vonják el a tápanyagot a gyümölcsöktől, és rontják a korona fényviszonyait.
A szakszerű metszéshez elengedhetetlen a megfelelő minőségű, éles és tiszta szerszámok használata. Egy jó metszőolló az alapfelszerelés, amellyel a vékonyabb vesszőket, gallyakat távolíthatjuk el. A vastagabb ágakhoz ágvágó ollóra vagy egy finom fogazatú fűrészre lesz szükség. A tompa szerszámok roncsolják a növényi szöveteket, ami nehezíti a sebgyógyulást és növeli a fertőzések kockázatát. A szerszámokat használat előtt és után, valamint a fák közötti váltáskor mindig fertőtlenítsük alkohollal vagy más erre a célra alkalmas szerrel.
A metszés technikája is fontos. A vágási felület mindig sima és ferde legyen, a vágást közvetlenül egy rügy felett, azzal ellentétes irányba lejtsen, hogy a víz le tudjon folyni róla. A vastagabb ágak eltávolításakor először alulról vágj be egy kicsit, majd felülről fűrészeld át az ágat, hogy elkerüld a kéreg beszakadását. A nagyobb, 2-3 cm-nél nagyobb átmérőjű sebeket érdemes sebkezelő anyaggal (pl. faseb-gél, viasz) bekenni, hogy megvédjük a kiszáradástól és a kórokozóktól.
Koronaalakító metszés a fiatal fákon
Az ültetést követő első néhány évben végzett metszés célja a fa jövőbeli szerkezetének, a stabil vázágrendszernek a kialakítása. Ezt nevezzük koronaalakító metszésnek. A birset leggyakrabban katlan- (vagy váza-) koronára nevelik, amelynek nincs központi vezérága (sudara), így a korona belseje nyitott és jól benapozott. Ez a forma ideális a birs számára, mivel biztosítja a jó fény- és levegőellátást.
Az ültetés utáni első tavasszal a suhángot (az egytörzsű, elágazás nélküli csemetét) a kívánt törzsmagasság felett körülbelül 60-80 cm-re vissza kell vágni. Ez serkenti az oldalirányú elágazások, a leendő vázágak fejlődését. A következő év tavaszán válassz ki 3-4, a törzsön egyenletesen, különböző irányokba elhelyezkedő, erős hajtást, ezek lesznek a vázágak. A többi hajtást tőből távolítsd el. A kiválasztott vázágakat vágd vissza a hosszuk egyharmadával, kifelé álló rügyre metszve, hogy további elágazódásra serkentsd őket.
A harmadik és negyedik évben folytasd a korona alakítását. A vázágakon kialakult új hajtásokból válassz ki áganként 1-2, kedvező helyzetű (kifelé és felfelé növő) másodrendű vázágat (vezérvesszőt), a többit pedig ritkítsd meg vagy vágd vissza. A cél egy szimmetrikus, nyitott közepű korona létrehozása. Ebben az időszakban már megjelenhetnek az első termőrészek, ezeket igyekezz megőrizni. A koronaalakítás általában 3-4 évet vesz igénybe, amelynek végére kialakul a fa végleges szerkezete.
A koronaalakítás során folyamatosan távolítsd el a törzsből vagy a gyökérnyakból előtörő tősarjakat, valamint a vázágak belső, meredeken felfelé növő hajtásait. Fontos a türelem és a következetesség. A helyesen kialakított korona nemcsak esztétikus, hanem hosszú távon megkönnyíti a további gondozási munkákat, a permetezést, a szüretelést és a későbbi fenntartó metszést is.
A termőkorú fa fenntartó metszése
A termőkorú fa metszésének célja a már kialakított koronaforma fenntartása, a termőegyensúly szabályozása és a fa folyamatos megújítása. Ezt a metszést évente, a téli nyugalmi időszak végén kell elvégezni. A fenntartó metszés legfontosabb eleme a ritkítás, amely során a korona belsejét sűrítő, felesleges vesszőket, ágakat távolítjuk el.
Első lépésként mindig a beteg, sérült, elhalt, valamint az egymást keresztező, dörzsölődő ágakat metsszük le tőből. Ezt követően a korona belseje felé növő, a meredeken felfelé törő vízhajtásokat és a lefelé csüngő ágakat távolítsd el. A cél, hogy a koronába minden irányból bejusson a fény és szabadon járhasson a levegő. A ritkítás mértéke a korona sűrűségétől függ, de általánosságban a vesszők 15-20%-ának eltávolítása elegendő.
A fenntartó metszés része a termőrészek ifjítása is. A birsfa termőrészei néhány év után elöregednek, termőképességük csökken. Az idősebb, letermett, elágazó termőnyársakat időnként vissza kell vágni egy alatta lévő fiatalabb elágazásig vagy rügyig, hogy új, erőteljesebb termőrészek képződését serkentsük. Ez a folyamatos megújítás biztosítja, hogy a fa évről évre bőségesen és jó minőségben teremjen.
A vázágak végein lévő vezérvesszőket is érdemes évente kissé visszametszeni, hogy a korona ne nőjön túlságosan magasra és szétterülőre. A visszavágás mértéke a növekedési erélytől függ, de általában az éves növekmény egyharmadának eltávolítása javasolt. A metszés során mindig törekedj arra, hogy megőrizd a fa természetes formáját és a kialakított katlankoronát.
Az idős, elhanyagolt fák ifjító metszése
Az idős, évek óta nem metszett birsfák gyakran túlságosan sűrű, kusza koronát fejlesztenek, amelyben a termőrészek elöregednek, a fa pedig felkopaszodik, és a termés a korona külső, nehezen elérhető részeire koncentrálódik. Ilyen esetekben egy erőteljesebb ifjító metszésre van szükség, amellyel a fát új növekedésre és megújulásra serkenthetjük. Ezt a beavatkozást azonban nem szabad egyetlen év alatt elvégezni, mert a túl drasztikus metszés sokkolhatja a fát.
Az ifjító metszést érdemes 2-3 évre elosztani. Az első évben végezz egy alapos tisztító és ritkító metszést. Távolítsd el az összes elhalt, beteg ágat, a korona belsejét besűrítő, egymást keresztező részeket. A vázágakat vágd vissza egy alacsonyabban lévő, kedvező helyzetű oldalágig, ezzel csökkentve a korona magasságát és méretét. Ez a beavatkozás már önmagában is sok fényt juttat a korona belsejébe, és új hajtások képződését indítja el.
A második évben a metszés hatására előtörő új hajtások közül válogass. A kedvező helyzetű, a korona formájába illeszkedő hajtásokat hagyd meg, hogy ezekből új termőkarok, termőrészek fejlődjenek. A felesleges, rossz irányba növő vagy túl sűrűn álló hajtásokat távolítsd el. Folytasd a korona további ritkítását, és szükség esetén a maradék vázágakat is vágd vissza.
A harmadik évre az új hajtások megerősödnek, és kialakul egy megújult, alacsonyabb, szellősebb korona. Ettől kezdve a fát a termőkorú fákra vonatkozó fenntartó metszés szabályai szerint kell kezelni. Az ifjító metszést mindig egészítsd ki bőséges tápanyag-utánpótlással és megfelelő öntözéssel, hogy a fa elegendő energiával rendelkezzen a megújuláshoz. A szakszerűen elvégzett ifjító metszés egy idős fát is képes újra bőséges terméshozásra bírni.
