A borostáslevelű lonc metszése és visszavágása
A borostáslevelű lonc egy erőteljes növekedésű, fásodó szárú kúszónövény, amelynek kordában tartásához, formájának megőrzéséhez és egészségének fenntartásához elengedhetetlen a rendszeres és szakszerű metszés. Sokan tartanak a metszőolló használatától, pedig ettől a növénytől nem kell félteni: a visszavágást jól tűri, sőt, meghálálja azt. A metszés nemcsak esztétikai kérdés, hanem fontos növényápolási feladat, amellyel serkenthetjük a növekedést, megelőzhetjük a betegségeket és megfiatalíthatjuk az idős, elöregedett töveket. Ismerjük meg a metszés alapelveit, helyes időzítését és technikáit!
A metszés célja és fontossága
A borostáslevelű lonc metszésének elsődleges célja a növény méretének és alakjának szabályozása. Mivel a lonc hajlamos rendkívül gyorsan és agresszíven terjedni, metszés nélkül hamar elburjánzik, kusza, átláthatatlan tömeget képez, és benőhet nemkívánatos helyekre, például ablakokba, ereszcsatornákba, vagy elnyomhatja a szomszédos növényeket. A rendszeres metszéssel a növényt a kívánt méretben és formában tarthatjuk, legyen az egy szépen befuttatott kerítés, egy formás pergola vagy egy rendezett falitakaró.
A metszés fontos szerepet játszik a növény egészségének megőrzésében is. Az elhalt, beteg vagy sérült ágak eltávolításával megakadályozhatjuk a kórokozók, például a gombák terjedését. A lombozat ritkításával javíthatjuk a légáramlást a növény belsejében, ami csökkenti a páratartalmat, és így a gombás betegségek (különösen a lisztharmat) kialakulásának kockázatát. A jó szellőzés biztosítja, hogy a levelek eső vagy öntözés után gyorsabban megszáradjanak, ami szintén a betegségek megelőzését szolgálja.
A metszés serkenti az új hajtások növekedését és a növény elágazódását. A hajtásvégek visszavágása arra ösztönzi a növényt, hogy az alvórügyekből új, oldalirányú hajtásokat növesszen. Ezáltal a lombozat sűrűbbé, tömöttebbé válik, és elkerülhető a felkopaszodás, ami az idősebb, elhanyagolt loncokra jellemző. Egy jól metszett lonc alulról felfelé egyenletesen sűrű lombozatot fejleszt, ami esztétikailag sokkal szebb látványt nyújt.
Végül, de nem utolsósorban, a metszés az ifjítás, a növény megújításának eszköze is. Az évek során a lonc töve elfásodhat, a hajtásrendszere elöregedhet, és a növekedési erélye csökkenhet. Egy erőteljesebb visszavágással, vagy akár egy teljes talajszintig történő visszametszéssel a növényt új, erőteljes hajtások növesztésére késztethetjük a gyökeréből, ezzel gyakorlatilag megfiatalítva azt. Ez a drasztikus beavatkozás egy új esélyt ad a felkopaszodott, elöregedett növényeknek.
A metszés ideális időpontjai
A borostáslevelű lonc metszésének legideálisabb időpontja a tél vége vagy kora tavasz, a fagyok elmúltával, de még a vegetációs időszak intenzív megindulása előtt. Ebben az időszakban, általában február végén vagy márciusban, a növény még nyugalmi állapotban van, így a metszés okozta stressz minimális. A levelek nélküli vagy ritkásabb lombozatban könnyebben átlátható a növény szerkezete, ami megkönnyíti a metszési döntések meghozatalát. A tavasszal ejtett sebek a növekedés megindulásával gyorsan begyógyulnak.
A virágzás utáni időszak, általában a nyár közepén, júliusban, szintén alkalmas egy könnyebb, alakító metszésre. Mivel a borostáslevelű lonc az előző évi hajtásokon hozza virágait, a virágzás utáni metszéssel nem veszélyeztetjük a következő évi virágpompát. Ebben az időszakban elsősorban a túlnőtt, nem kívánt irányba növő hajtásokat érdemes visszavágni, hogy fenntartsuk a növény rendezett formáját. Egy erősebb, ifjító metszést azonban ekkor már ne végezzünk.
A nyár folyamán bármikor elvégezhető egy úgynevezett karbantartó metszés. Ennek célja a rendkívül gyorsan növő, útban lévő hajtások eltávolítása. Ha egy hajtás az ablakot, az ajtót vagy a járdát zavarja, azt bátran le lehet vágni, függetlenül az évszaktól. Ez a fajta beavatkozás nem befolyásolja a növény általános egészségét, és segít a kertet rendezetten tartani. Fontos, hogy a beteg vagy sérült részeket azonnal távolítsuk el, amint észrevesszük őket, megelőzve a problémák továbbterjedését.
Az őszi metszés általában nem javasolt. A késő nyáron vagy ősszel végzett metszés új hajtások növekedését serkentheti, amelyeknek már nincs idejük beérni, megfásodni a tél beállta előtt. Ezek a zsenge hajtások rendkívül érzékenyek a fagyra, és télen könnyen károsodhatnak. Az ősszel ejtett sebek is nehezebben gyógyulnak a hűvös, nyirkos időben, ami növeli a fertőzések kockázatát. Az egyetlen kivétel az elhalt vagy beteg ágak eltávolítása lehet.
Alapvető metszési technikák
A metszés során három fő technikát alkalmazhatunk: a tisztító, az alakító és az ifjító metszést. A tisztító metszés az első és legfontosabb lépés, amelyet minden évben, kora tavasszal el kell végezni. Ennek során távolítsunk el minden elhalt, kiszáradt, beteg vagy fagy által károsított hajtást. Vágjuk le a gyenge, vékony, egymást keresztező vagy dörzsölő ágakat is. Ez a lépés „megtisztítja” a növényt, javítja a szellőzését és megelőzi a betegségek terjedését.
Az alakító metszés célja a növény formájának és méretének szabályozása. A tisztító metszés után vágjuk vissza a túlságosan hosszúra nőtt, a kívánt formából kilógó hajtásokat. A visszavágás mértéke attól függ, hogy mennyire szeretnénk kordában tartani a növényt. Általában a hajtásokat a harmadukra vagy a felükre is vissza lehet vágni. A metszést mindig egy rügy vagy egy elágazás fölött, enyhén ferdén ejtsük meg, hogy a víz le tudjon folyni a vágási felületről.
Az ifjító metszésre akkor van szükség, ha a lonc már idős, alul felkopaszodott, és a növekedése lelassult. Ennek két módja van: a fokozatos és a drasztikus ifjítás. A fokozatos ifjítás során 2-3 év alatt, minden évben eltávolítjuk a legidősebb, legvastagabb ágak egyharmadát, tőből kimetszve őket. Ez helyet ad az új, erőteljes hajtásoknak, miközben a növény folyamatosan takarást biztosít. Ezzel a módszerrel a növény fokozatosan, nagyobb megrázkódtatás nélkül újul meg.
A drasztikus ifjító metszés a legvégső megoldás. Ennek során az egész növényt visszavágjuk a talajszint felett 15-30 cm-re. Bár ez ijesztőnek tűnhet, a borostáslevelű lonc rendkívül jól regenerálódik, és a gyökeréből vagy a megmaradt csonkokból rengeteg új, életerős hajtást fog hozni. Ez a módszer teljesen megújítja a növényt, és lehetőséget ad egy új, szebb forma kialakítására. Ezt a beavatkozást mindenképpen kora tavasszal, a vegetáció indulása előtt végezzük.
A megfelelő eszközök használata
A szakszerű metszéshez elengedhetetlen a megfelelő, jó minőségű és éles szerszámok használata. Egy tompa eszköz roncsolja a növény szöveteit, ami nehezíti a sebgyógyulást és növeli a fertőzések kockázatát. A tiszta vágási felület ezzel szemben gyorsan bezáródik, és a növény könnyebben regenerálódik. A legfontosabb eszköz egy jó minőségű metszőolló a vékonyabb, egy-két centiméter átmérőjű hajtásokhoz. Válasszunk mellévágó (bypass) típusú ollót, amely tisztább vágást ejt, mint a rávágó (anvil) típus.
A vastagabb, fásodott ágakhoz, amelyeket a metszőolló már nem visz át, egy ágvágó ollóra lesz szükség. A hosszú nyeleknek köszönhetően nagyobb erőt tudunk kifejteni, és a vastagabb, akár 4-5 cm átmérőjű ágakat is könnyedén elvághatjuk. Az ifjító metszés során, a legvastagabb, tőből eltávolítandó szárakhoz szükség lehet egy kerti fűrészre is. A fűrésznek legyen éles, sűrű fogazata, amely nem roncsolja a kérget.
A szerszámok tisztasága és karbantartása legalább annyira fontos, mint a minőségük. Minden használat után tisztítsuk meg a szerszámok pengéit a növényi nedvektől és a szennyeződésektől. Időnként, különösen, ha beteg növényt metszettünk, fertőtlenítsük az eszközöket denaturált szesszel vagy hipós oldattal. Ez megakadályozza a kórokozók átvitelét egyik növényről a másikra. Az éles pengéket rendszeresen élezzük meg, hogy a vágás mindig tiszta és könnyű legyen.
A metszés során mindig viseljünk védőkesztyűt, hogy megvédjük a kezünket a sérülésektől és a növényi nedvektől. A magasabban lévő részek eléréséhez használjunk stabil létrát, és soha ne nyújtózkodjunk túl messzire. A biztonságos munkavégzés ugyanolyan fontos, mint a szakszerű metszés. A megfelelő eszközökkel és a kellő odafigyeléssel a metszés nem teher, hanem egy kellemes kertészeti tevékenység lesz, amelynek eredménye egy egészséges és gyönyörű növény.
Gyakori hibák a metszés során
A metszés során a kezdő kertészek gyakran elkövetnek néhány tipikus hibát, amelyeket könnyű elkerülni. Az egyik leggyakoribb hiba a metszéstől való félelem, ami elhanyagolt, elburjánzott növényekhez vezet. Ne féljünk vágni, a borostáslevelű lonc rendkívül jól tűri a visszavágást, és a legtöbb esetben egy erőteljesebb metszés inkább a javára válik. A másik véglet a túlzott, rosszkor végzett metszés, amely legyengítheti a növényt. Tartsuk be a helyes időzítést, és ne essünk túlzásokba a nyári vagy őszi időszakban.
Gyakori hiba a rossz helyen történő vágás. A hajtásokat mindig egy rügy, levél vagy oldalág fölött vágjuk el, ne hagyjunk hosszú csonkokat. A csonkok nem tudnak új hajtást hozni, és idővel elszáradnak, utat nyitva a betegségeknek és a korhadásnak. A vágást a rügytől körülbelül fél centiméterre, a rüggyel ellentétes irányba enyhén lejtve ejtsük meg. Ez biztosítja, hogy a rügy ne sérüljön, és a víz lefolyjon a vágási felületről.
A tompa vagy piszkos szerszámok használata szintén súlyos hiba. A roncsolt, tépett sebek sokkal nehezebben gyógyulnak, és ideális behatolási kaput jelentenek a kórokozóknak. A nem fertőtlenített eszközökkel pedig könnyen átvihetjük a betegségeket egyik növényről a másikra. Fektessünk be jó minőségű szerszámokba, és tartsuk őket tisztán és élesen, ez a befektetés hosszú távon megtérül a növényeink egészségében.
Végül, hiba lehet, ha nem távolítjuk el a levágott növényi részeket a kertből, különösen, ha azok betegek voltak. A földön hagyott nyesedék tovább terjesztheti a fertőzéseket. A levágott ágakat gyűjtsük össze és komposztáljuk (ha egészségesek), vagy égessük el, illetve a zöldhulladékkal együtt szállíttassuk el. A tiszta, rendezett környezet a növényvédelem egyik alapja, és a metszés utáni takarítás is hozzátartozik a gondos kertész munkájához.
