A csöves vérmogyoró metszése és visszavágása
A csöves vérmogyoró rendszeres metszése az egyik legfontosabb gondozási feladat, amely elengedhetetlen a növény egészségének megőrzéséhez, a megfelelő forma kialakításához és fenntartásához, valamint a bőséges és jó minőségű terméshozam ösztönzéséhez. A metszés egyfajta párbeszéd a növény és a kertész között, amellyel a növekedési erélyt a kívánt irányba terelhetjük, serkenthetjük a megújulást és megelőzhetjük a betegségek kialakulását. Bár sokan tartanak a metszőolló használatától, a vérmogyoró metszése nem igényel különleges szaktudást, csupán néhány alapelv ismeretét és következetes alkalmazását. A szakszerűen végzett metszés meghálálja magát egy életerős, látványos és gazdagon termő bokor formájában.
A metszésnek több, jól elkülöníthető célja van, amelyek a növény életkorától és állapotától függően kerülnek előtérbe. A fiatal növényeknél az elsődleges cél a formázó metszés, amellyel egy erős, stabil, jól elágazó vázrendszert alakítunk ki, amely a későbbiekben képes lesz megtartani a lombozatot és a termést. A már termőkorban lévő bokroknál a fenntartó metszés kerül előtérbe, amelynek célja a termőegyensúly fenntartása, a korona szellősségének biztosítása és a termőrészek folyamatos megújítása. Idővel szükségessé válhat az ifjító metszés is, amellyel az elöregedett, felkopaszodott bokrokat tudjuk megújítani.
A metszés ideális időpontja a tél végi, kora tavaszi nyugalmi időszak, általában február vége és március vége között, a rügyfakadás előtti időszakban. Ekkor a növény nedvkeringése még nem indult be, így a metszés jelenti számára a legkisebb stresszt, és a sebeknek van idejük beszáradni a vegetáció megindulása előtt. A fagyos napokon kerüljük a metszést, mert a fagyott ágak könnyen törnek és a sebek nehezebben gyógyulnak. A metszéshez mindig használjunk tiszta, éles eszközöket (metszőolló, ágvágó, fűrész), hogy a vágási felületek simák legyenek, és elkerüljük a kórokozók átvitelét.
A metszés során alapvető szabály, hogy mindig az elhalt, beteg, sérült ágak eltávolításával kezdjük a munkát. Ezt követően a befelé növő, egymást keresztező, egymást dörzsölő vesszőket vágjuk ki, mivel ezek gátolják a megfelelő légáramlást és sérüléseket okozhatnak. A vágást mindig egy rügy vagy egy elágazás fölött, enyhén ferdén ejtsük meg, úgy, hogy a vágási felület a rüggyel ellentétes irányba lejtsen. A nagyobb, 2-3 cm-nél vastagabb ágak eltávolítása után a sebfelületet érdemes fasebkezelővel lekenni a fertőzések megelőzése érdekében.
A metszés célja és alapelvei
A csöves vérmogyoró metszésének elsődleges célja a növény egészségének hosszú távú megőrzése. A rendszeres metszéssel eltávolítjuk a beteg, elhalt és sérült ágrészeket, amelyek fertőzési forrásként szolgálhatnának a különböző gombás és bakteriális kórokozók számára. A korona ritkításával javítjuk a légáramlást és a fény bejutását a bokor belsejébe, ami gyorsabb levélszáradást eredményez, és kedvezőtlen körülményeket teremt a gombás betegségek, például a lisztharmat számára. Egy szellős, jól átlátható koronában a kártevőket is könnyebb időben észrevenni.
A metszés másik fontos célja a növény formájának, habitusának alakítása és fenntartása. A fiatal korban elvégzett formázó metszéssel megalapozhatjuk a bokor szerkezetét, egy erős, 5-7 vázágból álló, szimmetrikus bokorformát kialakítva. A későbbi fenntartó metszésekkel megőrizhetjük ezt a formát, megakadályozhatjuk a bokor elsűrűsödését, felnyurgulását vagy szétesését. A metszés lehetővé teszi a növény méretének kordában tartását is, ami különösen fontos lehet kisebb kertekben.
A terméshozam szempontjából a metszés kulcsfontosságú. A mogyoró az egyéves vesszőkön hozza a legtöbb és legjobb minőségű termést. A metszéssel serkentjük az új, erős, termőképes vesszők képződését, és folyamatosan megújítjuk a termőalapot. Az idős, letermett, elgyengült ágak eltávolításával a növény energiáját a fiatal, produktív részekre koncentráljuk. A korona ritkítása a fény jobb bejutását is biztosítja, ami elengedhetetlen a virágrügyek képződéséhez és a termés megfelelő kifejlődéséhez.
Végül, az ifjító metszés célja a megújulás, az elöregedett, lecsökkent termőképességű, felkopaszodott bokrok új életre keltése. A drasztikus visszavágás hatására a gyökérnyakból vagy az idősebb vázágak alapi részéből új, erőteljes hajtások törnek elő, amelyekből néhány év alatt egy teljesen új, produktív bokrot nevelhetünk. Ez a módszer lehetővé teszi, hogy a bevált, értékes növényünket hosszú évtizedekig megőrizzük a kertben anélkül, hogy új csemetét kellene ültetnünk.
A formázó metszés fiatal korban
A fiatal csöves vérmogyoró csemete metszése az ültetést követő első néhány évben alapozza meg a növény jövőbeli szerkezetét és termőképességét. A formázó metszés célja egy erős, stabil vázágrendszer kialakítása, amely egyenletesen tölti ki a teret, és képes lesz a későbbi lombozat és termés súlyának megtartására. A leggyakoribb nevelési forma a bokor, amely 5-7, a tőből körkörösen, egymástól megfelelő távolságra eredő vázágból áll. Ez a forma áll legközelebb a növény természetes növekedési habitusához és biztosítja a jó átvilágítottságot.
Az ültetés utáni első tavasszal a csemetét vágjuk vissza a talaj felett körülbelül 40-50 cm magasságban. Ez a visszavágás arra ösztönzi a növényt, hogy az alsó részen több erős hajtást fejlesszen, amelyek a leendő vázágak alapjául szolgálnak. Ha a csemete már eleve elágazó, akkor válasszunk ki 3-4 erős, jó irányba növő hajtást, a többit pedig tőből távolítsuk el. A meghagyott hajtásokat is kurtítsuk vissza körülbelül a felére, kifelé álló rügyre metszve, hogy további elágazásra serkentsük őket.
A következő 2-3 évben a metszés a vázágak végleges számának (5-7) kialakítására és megerősítésére irányul. Minden tavasszal válasszuk ki az előző évben nőtt hajtások közül a legéletképesebbeket, amelyek a kívánt irányba nőnek és jól kiegészítik a meglévő vázágakat. A felesleges, gyenge, rossz helyen növő hajtásokat, valamint a tősarjakat távolítsuk el. A kiválasztott vázágakat neveljük tovább, a csúcsukat enyhén visszavágva ösztönözhetjük az oldalirányú elágazódást, egy sűrűbb korona kialakítását.
Ebben a kezdeti időszakban fontos, hogy a bokor belsejét tartsuk tisztán és szellősen. Távolítsuk el a befelé növő, egymást keresztező vagy túl sűrűn álló hajtásokat. A cél egy váza alakú korona kialakítása, amelynek a közepe nyitott, így a fény és a levegő minden részét könnyen átjárhatja. A formázó metszés körülbelül a 3-4. évre fejeződik be, amikorra a bokor eléri a kívánt alapstruktúrát, és készen áll a termőre fordulásra.
Fenntartó metszés a termőkorú bokroknál
Amint a csöves vérmogyoró kialakult vázrendszerrel rendelkezik és termőre fordult, a metszés fókusza a fenntartásra és a termőegyensúly megőrzésére helyeződik át. A fenntartó metszést évente, a tél végi nyugalmi időszakban kell elvégezni. Ennek a metszésnek a célja a korona szellősen tartása, a letermett, idős részek eltávolítása és az új termővesszők képződésének folyamatos serkentése. Egy jól karbantartott bokor így évről évre megbízhatóan és jó minőségben terem.
A metszést mindig a beteg, elhalt, sérült ágak eltávolításával kezdjük (fitosanitáriai metszés). Ezt követően a korona belsejét ritkítjuk meg: kivágjuk a befelé növő, egymást keresztező, a vázágakon függőlegesen felfelé törő vízhajtásokat, valamint a túl sűrűn álló vesszőket. A cél, hogy a napfény bejusson a bokor belsejébe is, ami elengedhetetlen a virágrügy-képződéshez és a betegségek megelőzéséhez. Általános szabályként a bokor vesszőinek körülbelül 20-30%-át távolítsuk el évente.
A mogyoró az előző évi, azaz egyéves vesszőkön hozza a termést. A fenntartó metszés során a már letermett, többéves, elgyengült vesszőket tőből vagy egy erőteljes oldalhajtásig visszavágjuk. Ezzel helyet csinálunk az új, fiatal hajtásoknak, amelyek a következő évben teremni fognak. A túlságosan hosszúra nőtt egyéves vesszőket is visszacsíphetjük kissé, hogy elágazzanak és több termőrügyet hozzanak, de a drasztikus kurtításukat kerüljük, mert azzal a termés jelentős részét eltávolítanánk.
A bokor méretét is a fenntartó metszéssel tudjuk szabályozni. Ha a bokor túl magasra nő, a vázágak csúcsát egy alacsonyabban elhelyezkedő, kifelé növő oldalágig visszavághatjuk. Fontos, hogy a tőből folyamatosan előtörő tősarjakat rendszeresen, akár év közben is távolítsuk el, mivel ezek energiát vonnak el a nemes résztől és besűrítik a bokor alját. A következetesen végzett fenntartó metszés biztosítja, hogy a vérmogyoró bokor hosszú éveken keresztül egészséges és produktív maradjon.
Az ifjító metszés szükségessége és menete
Az évek során a leggondosabb fenntartó metszés mellett is előfordulhat, hogy a csöves vérmogyoró bokor elöregszik. Ennek jelei a csökkenő növekedési erély, az apró, gyenge hajtások, a kisebb levelek, a jelentősen visszaeső terméshozam és a bokor felkopaszodása, elsűrűsödése. Ilyenkor, ahelyett, hogy kivágnánk a növényt, egy drasztikus ifjító metszéssel adhatunk neki új életet. Ez a beavatkozás a növényben szunnyadó alvórügyeket aktivizálja, amelyekből új, erőteljes hajtások fejlődnek, teljesen megújítva a bokor föld feletti részét.
Az ifjító metszés elvégzésére a legalkalmasabb időpont szintén a tél végi, kora tavaszi nyugalmi időszak. A metszésnek két fő módja van: a fokozatos és a teljes ifjítás. A fokozatos ifjítás kevésbé drasztikus, 2-3 év alatt végezzük el. Az első évben a legidősebb, leggyengébb vázágak egyharmadát vágjuk ki tőből. A következő évben eltávolítjuk a második harmadot, majd a harmadik évben a maradék régi ágakat is. Ez a módszer kíméletesebb, a bokor folyamatosan terem valamennyit, és a beavatkozás kevésbé sokkolja a növényt.
A teljes ifjítás, vagy más néven talajszintig történő visszavágás, egy radikálisabb módszer. Ennek során a tél végén a bokor összes ágát, vesszőjét a talajszint felett 10-15 cm-rel lefűrészeljük. Bár ez ijesztőnek tűnhet, egy egészséges, erős gyökérzettel rendelkező bokor a következő tavasszal rendkívül erőteljes hajtásnövekedéssel fog reagálni. A tőből számos új hajtás tör majd elő, amelyekből a következő 2-3 évben a formázó metszésnél leírtak szerint újra ki kell nevelni a 5-7 legerősebb vázágat, egy teljesen új bokrot felépítve.
A teljes ifjító metszés után a növénynek fokozott gondoskodásra van szüksége. A metszést követő tavasszal bőségesen lássuk el tápanyaggal (komposzt, érett trágya) és a száraz időszakokban rendszeresen öntözzük, hogy segítsük az intenzív hajtásnövekedést. A teljes ifjítást követően a termésre általában 2-3 évet várni kell, de az eredmény egy megfiatalodott, ismét teljes növekedési és termési potenciállal rendelkező, egészséges bokor lesz, amely újabb évtizedekig díszítheti és táplálhatja a kertet.
Fotó forrása: Eric in SF, CC BY-SA 3.0, via Wikimedia Commons
