A borzaskata (Nigella damascena) gondozása

A borzaskata, más néven Nigella damascena, egy bájos egynyári növény, amely finom, csipkeszerű lombozatával és éteri virágaival hódít. Virágai a kéktől a rózsaszínen át a fehérig terjedő árnyalatokban pompáznak, és a nyár elejétől egészen az őszig díszítik a kerteket. Szokatlan, felfújt termései pedig szárazvirág-kötészetek kedvelt elemei. Ha te is szeretnéd ezt a különleges növényt a kertedben üdvözölni, ez az útmutató segít eligazodni a gondozás rejtelmeiben.

A borzaskata igényeinek megértése

A borzaskata alapvetően egy napfénykedvelő növény, ami azt jelenti, hogy legalább napi hat óra közvetlen napfényre van szüksége a bőséges virágzáshoz. Bár elvisel némi árnyékot, a virágok mennyisége és intenzitása csökkenhet, ha nem kap elegendő fényt. A napfény mellett a jó vízelvezetésű talaj is kulcsfontosságú a sikeres termesztéshez. A borzaskata nem szereti, ha a gyökerei „vizes lábakon” állnak, mert ez gyökérrothadáshoz vezethet.

A talaj szerkezetét tekintve a borzaskata leginkább a laza, homokos vagy vályogos talajt kedveli. Ha kerted talaja agyagos, érdemes komposzttal vagy más szerves anyaggal javítani a vízelvezetését és a szerkezetét. A talaj pH-értéke tekintetében a borzaskata enyhén savas vagy semleges talajban érzi magát a legjobban, de általában toleráns a különböző talajtípusokkal szemben.

A borzaskata eredetileg a mediterrán térségből származik, ezért a meleg, száraz éghajlatot kedveli. Jól tűri a hőséget és a szárazságot, de a tartósan hideg, nedves időjárás károsíthatja. Magyarország éghajlatán általában problémamentesen termeszthető, de érdemes figyelni a szélsőséges időjárási körülményekre, például a tavaszi fagyokra.

A megfelelő körülmények megteremtése tehát az első lépés a borzaskata sikeres gondozásához. Ha napos helyet, jó vízelvezetésű talajt és meleg klímát biztosítunk neki, máris jó úton haladunk a gyönyörű virágok felé. A következőkben részletesen kitérünk a vetés, ültetés, öntözés és egyéb gondozási feladatokra.

Vetés és palántanevelés

A borzaskata magról könnyen szaporítható, és kétféle módon is vethető: közvetlenül a szabadföldbe, vagy palántákat nevelve. A közvetlen vetés a legegyszerűbb módszer, és akkor ajánlott, ha a kerted talaja már felmelegedett, és elmúltak a fagyveszélyek. Általában április-május környékén érdemes elvégezni a vetést.

A magokat sekélyen, körülbelül 1-2 centiméter mélyre kell vetni, és enyhén be kell takarni földdel. Fontos, hogy a talaj nedves maradjon a csírázás ideje alatt, de ne legyen túl vizes. A csírázás általában 1-2 hét alatt megtörténik, de ez függ a hőmérséklettől és a talaj nedvességtartalmától.

Ha palántákat szeretnél nevelni, akkor a vetést beltérben, 6-8 héttel az utolsó fagy előtt kell elkezdeni. Használj jó minőségű palántaföldet, és a magokat ugyanúgy sekélyen vesd el, mint a szabadföldi vetésnél. A palántákat tartsd világos, meleg helyen, és rendszeresen öntözd.

Amikor a palánták elérik a 4-6 leveles állapotot, és az időjárás is engedi, kiültetheted őket a kertbe. Ügyelj arra, hogy a palánták között legyen elegendő hely, legalább 15-20 centiméter, hogy megfelelően fejlődhessenek. A kiültetés után alaposan öntözd meg a növényeket.

A borzaskata kiültetése és helyének kiválasztása

A borzaskata kiültetése során a legfontosabb szempont a napfényes hely kiválasztása. Mint már említettük, a növénynek legalább napi hat óra közvetlen napfényre van szüksége a bőséges virágzáshoz. Kerüld az árnyékos helyeket, mert ott a növény felnyurgulhat, és kevesebb virágot hoz.

A talajnak, ahogy korábban is beszéltük róla, jó vízelvezetésűnek kell lennie. Ha a kerted talaja agyagos, érdemes komposzttal vagy más szerves anyaggal javítani a vízelvezetését. A borzaskata nem igényel különösebben tápanyagban gazdag talajt, de a virágzás idején meghálálja a tápoldatozást.

A kiültetés előtt érdemes átgondolni a növény végleges helyét a kertben. A borzaskata jól mutat virágágyásokban, sziklakertekben, vagy akár dézsában is nevelhető. Érdemes más egynyári virágokkal, például körömvirággal, búzavirággal vagy pillangóvirággal társítani, hogy változatosabbá tegyük a kertet.

A kiültetés során óvatosan bánj a palántákkal, mert a gyökereik érzékenyek lehetnek. Ügyelj arra, hogy a palánták gyökérlabdája ne sérüljön meg. A kiültetés után alaposan öntözd meg a növényeket, és a következő hetekben rendszeresen ellenőrizd a talaj nedvességtartalmát.

Öntözés és tápanyagellátás

A borzaskata öntözése során a mértékletesség a kulcs. A növény jól tűri a szárazságot, de a túlöntözés károsíthatja. Általában elegendő hetente egyszer alaposan megöntözni, de a forró, száraz időszakokban ennél gyakoribb öntözésre lehet szükség.

A legjobb módszer az öntözés gyakoriságának meghatározására, ha ellenőrizzük a talaj nedvességtartalmát. Dugjuk az ujjunkat a talajba körülbelül 2-3 centiméter mélyre. Ha a talaj száraznak érződik, akkor itt az ideje az öntözésnek. Ha a talaj nedves, akkor várjunk még az öntözéssel.

A borzaskata nem igényel különösebben sok tápanyagot, de a virágzás idején meghálálja a tápoldatozást. Használhatunk általános célú virágtrágyát, vagy speciális, egynyári virágoknak készült tápoldatot. A tápoldatot a csomagoláson található utasításoknak megfelelően adagoljuk.

A tápoldatozást általában a virágzás kezdetén, június-július környékén érdemes elkezdeni, és havonta egyszer ismételni. A túlzott tápoldatozás azonban káros lehet, ezért fontos, hogy ne vigyük túlzásba. A kevesebb néha több elve itt is érvényes.

A borzaskata metszése: mikor és hogyan?

A borzaskata nem igényel rendszeres metszést, de néhány beavatkozás segíthet a növény formájának megőrzésében és a virágzás meghosszabbításában. Az egyik legfontosabb feladat az elnyílt virágok eltávolítása. Ezzel serkentjük a növényt újabb virágok hozására, és megakadályozzuk, hogy a magok kifejlődése elvonja az energiát a virágzástól.

Az elnyílt virágokat egyszerűen csípjük le vagy vágjuk le ollóval a virágszár aljánál. Ezt a műveletet rendszeresen, hetente egyszer vagy kétszer érdemes elvégezni, hogy a növény folyamatosan virágozzon. Az elnyílt virágok eltávolítása nemcsak esztétikai szempontból fontos, hanem a növény egészségét is szolgálja.

Ha a borzaskata túl magasra nőtt, vagy felkopaszodott, akkor bátran visszavághatjuk. A visszavágás során a szárakat a talaj felett körülbelül 10-15 centiméterrel vágjuk vissza. Ez serkenti a növény oldalhajtásainak növekedését, és bokrosabbá teszi a növényt.

A visszavágást általában a nyár közepén, július-augusztus környékén érdemes elvégezni, amikor a virágzás intenzitása csökken. A visszavágás után a növény általában néhány héten belül újra virágozni kezd. Fontos, hogy éles, tiszta ollót vagy metszőollót használjunk, hogy elkerüljük a fertőzések kialakulását.

A borzaskata kártevői és betegségei

A borzaskata viszonylag ellenálló növény, de néhány kártevő és betegség időnként problémát okozhat. A leggyakoribb kártevők közé tartoznak a levéltetvek, a takácsatkák és a tripszek. Ezek a kártevők a növény nedveit szívogatják, ami a levelek sárgulásához, torzulásához és a növény legyengüléséhez vezethet.

A levéltetvek ellen hatékonyan védekezhetünk csalánlével, vagy szappanos vízzel történő permetezéssel. A takácsatkák és a tripszek ellen pedig speciális rovarölő szerekkel védekezhetünk, amelyeket kertészeti szaküzletekben szerezhetünk be. Fontos, hogy a rovarölő szereket a csomagoláson található utasításoknak megfelelően használjuk.

A borzaskata leggyakoribb betegségei a gombás eredetű betegségek, például a lisztharmat és a rozsda. Ezek a betegségek a leveleken foltokat, elszíneződéseket okoznak, és a növény legyengüléséhez vezethetnek. A gombás betegségek megelőzése érdekében fontos, hogy a növényt ne öntözzük túl, és biztosítsuk a jó légáramlást a növény körül.

Ha a borzaskata megbetegszik, akkor a fertőzött részeket el kell távolítani, és a növényt gombaölő szerrel kell kezelni. A gombaölő szereket kertészeti szaküzletekben szerezhetjük be, és a csomagoláson található utasításoknak megfelelően kell használni. Fontos, hogy a betegségek kezelését minél hamarabb elkezdjük, hogy megakadályozzuk a továbbterjedést.

A borzaskata szaporítása: magról, tőosztással

A borzaskata leggyakrabban magról szaporítható, ahogy azt a „Vetés és palántanevelés” fejezetben már részletesen bemutattuk. Azonban ritkábban, de tőosztással is szaporítható, bár ez a módszer nem annyira elterjedt, és nem is minden esetben sikeres. A magról történő szaporítás sokkal egyszerűbb és megbízhatóbb.

A magokat a virágzás után, ősszel gyűjthetjük be. A magok a virágok helyén kialakuló, felfújt termésekben találhatók. Amikor a termések megszáradtak és megbarnultak, akkor érettek a magok. A terméseket óvatosan nyissuk fel, és a magokat gyűjtsük össze.

A magokat száraz, hűvös helyen tároljuk a következő tavaszig, amikor elvethetjük őket. A magok általában 2-3 évig megőrzik csírázóképességüket, de a friss magok csírázási aránya a legjobb. A magvetés menetét a „Vetés és palántanevelés” fejezetben részletesen ismertettük.

A tőosztás egy másik lehetséges szaporítási módszer, de ezt ritkábban alkalmazzák. A tőosztást tavasszal, a növény kihajtása előtt végezhetjük el. Óvatosan ássuk ki a növényt, és a gyökérzetet éles késsel vagy ásóval osszuk szét több részre. Az egyes részeket ültessük el külön-külön, és alaposan öntözzük meg.

A borzaskata társítása más növényekkel

A borzaskata egy sokoldalú növény, amely számos más virággal és növénnyel jól társítható. A virágágyásokban, sziklakertekben és dézsákban is remekül mutat, és változatos kompozíciókat hozhatunk létre a segítségével. A társítás során érdemes figyelembe venni a növények igényeit, például a fény- és vízigényüket, valamint a virágzási idejüket.

A borzaskata jól mutat más egynyári virágokkal, például a körömvirággal, a búzavirággal, a pillangóvirággal, a rézvirággal és a menyecskeszemmel. Ezek a virágok hasonló igényekkel rendelkeznek, és a virágzási idejük is nagyjából egybeesik, így hosszan tartó, színpompás látványt nyújtanak.

A borzaskata jól társítható évelő növényekkel is, például a levendulával, a zsályával, a kakukkfűvel és a szarkalábbal. Ezek a növények szintén a napos, száraz helyeket kedvelik, és a borzaskata légies megjelenésével jól kontrasztot alkotnak.

A borzaskata akár zöldségekkel is társítható. Például a paradicsom, a paprika és a padlizsán mellé ültetve segíthet távol tartani a kártevőket, mivel a borzaskata illata riasztó hatással lehet rájuk. Emellett a borzaskata virágai vonzzák a beporzó rovarokat, ami előnyös lehet a zöldségek termékenyülése szempontjából.

A borzaskata a népi gyógyászatban

Bár a borzaskata elsősorban dísznövényként ismert, a népi gyógyászatban is használták. A magjait és a leveleit különböző panaszok enyhítésére alkalmazták. Fontos azonban megjegyezni, hogy a borzaskata mérgező növény, ezért belsőleges használata nem ajánlott, és csak külsőleg, szakember felügyelete mellett alkalmazható.

A borzaskata magjait hagyományosan emésztési problémák, például puffadás, gyomorégés és hasmenés enyhítésére használták. A magokból készült teát vagy főzetet fogyasztották ezekre a panaszokra. Azonban, mint említettük, a magok mérgezőek, ezért óvatosan kell bánni velük.

A borzaskata leveleit bőrproblémák, például ekcéma, pikkelysömör és akné kezelésére használták. A levelekből készült borogatást vagy kenőcsöt alkalmazták a bőrön. A levelek gyulladáscsökkentő és antimikrobiális hatással rendelkezhetnek.

A borzaskata olaját is használták a népi gyógyászatban, például masszázsolajként, izomfájdalmak és ízületi gyulladások enyhítésére. Az olaj melegítő hatású lehet, és segíthet ellazítani az izmokat. Azonban az olaj is mérgező lehet, ezért csak külsőleg és óvatosan alkalmazható.

A borzaskata népi gyógyászati felhasználása tehát sokrétű, de fontos hangsúlyozni, hogy a növény mérgező, és a belsőleges használata nem ajánlott. Ha bármilyen egészségügyi problémád van, mindenképpen fordulj orvoshoz, és ne próbáld meg a borzaskatát öngyógyításra használni.

A növény téli gondozása

A borzaskata egynyári növény, ami azt jelenti, hogy egyetlen vegetációs időszak alatt fejlődik, virágzik, magot érlel, majd elpusztul. Ebből adódóan a borzaskatának nincs szüksége különösebb téli gondozásra, hiszen a hideg idő beálltával a növény élete véget ér. Azonban van néhány teendő, amivel elősegíthetjük a következő évi sikeres szaporodást, illetve esztétikusabbá tehetjük a kertet a téli hónapokra.

Az első és legfontosabb feladat az elszáradt növényi részek eltávolítása. Miután a borzaskata elvirágzott és a magok beértek, a növény lassan elszárad. A száraz szárakat és leveleket érdemes levágni, és a komposztra tenni, vagy felhasználni talajtakarásra. Ezzel megelőzhetjük a betegségek terjedését, és rendezettebbé tesszük a kertet.

A második fontos teendő a magok begyűjtése, ha szeretnénk a következő évben is borzaskatát ültetni a kertünkbe. A magok a virágok helyén kialakuló, felfújt termésekben találhatók. Amikor a termések megszáradtak és megbarnultak, akkor érettek a magok. A terméseket óvatosan nyissuk fel, és a magokat gyűjtsük össze.

A begyűjtött magokat száraz, hűvös helyen tároljuk a következő tavaszig. A magok általában 2-3 évig megőrzik csírázóképességüket, de a friss magok csírázási aránya a legjobb. Tárolhatjuk őket papírzacskóban, befőttesüvegben, vagy akár egy lezárt borítékban is. A lényeg, hogy száraz és hűvös helyen legyenek, távol a közvetlen napfénytől és a nedvességtől.

Végül, ha nem szeretnénk magokat gyűjteni, vagy már elegendő mennyiségű magunk van, akkor a borzaskata elszáradt terméseit akár a növényen is hagyhatjuk. Ezek a felfújt, dekoratív termések télen is szépen mutatnak a kertben, és különleges hangulatot kölcsönöznek a téli tájnak. A száraz termések a madarak számára is táplálékforrást jelenthetnek.

Gyakori problémák és megoldások

A borzaskata gondozása során, mint minden növénynél, előfordulhatnak problémák. Ezek a problémák lehetnek kártevők, betegségek, vagy akár a nem megfelelő gondozás következményei. Fontos, hogy időben felismerjük a problémákat, és megtaláljuk a megfelelő megoldást, hogy a növényünk egészséges és szép maradjon.

Az egyik leggyakoribb probléma a levéltetvek megjelenése. A levéltetvek apró, zöld, fekete vagy sárga rovarok, amelyek a növény nedveit szívogatják. A levéltetvek jelenlétére utalhat a levelek sárgulása, torzulása, valamint a ragacsos mézharmat megjelenése a növényen. A levéltetvek ellen hatékonyan védekezhetünk természetes módszerekkel, például csalánlével vagy szappanos vízzel történő permetezéssel.

Egy másik gyakori probléma a gombás betegségek megjelenése, különösen a lisztharmat. A lisztharmat fehér, porszerű bevonatot képez a leveleken, és a növény legyengüléséhez vezethet. A lisztharmat megelőzése érdekében fontos, hogy a növényt ne öntözzük túl, és biztosítsuk a jó légáramlást a növény körül. Ha a lisztharmat már megjelent, akkor gombaölő szerrel kell kezelni a növényt.

A túlöntözés is gyakori probléma lehet a borzaskata gondozása során. A túlöntözés gyökérrothadáshoz vezethet, ami a növény pusztulását okozhatja. A túlöntözés jelei lehetnek a levelek sárgulása, hervadása, valamint a talaj felszínén megjelenő penész. A túlöntözés elkerülése érdekében mindig ellenőrizzük a talaj nedvességtartalmát, mielőtt öntözünk.

Végül, a tápanyaghiány is okozhat problémákat a borzaskata gondozása során. A tápanyaghiány jelei lehetnek a levelek sárgulása, a növekedés lelassulása, valamint a virágok kisebb mérete és száma. A tápanyaghiány megelőzése érdekében a virágzás idején érdemes tápoldattal ellátni a növényt. Fontos, hogy a tápoldatot a csomagoláson található utasításoknak megfelelően adagoljuk.

A borzaskata felhasználása a kertben

A borzaskata nemcsak gyönyörű virágaival, hanem sokoldalú felhasználhatóságával is kiemelkedik a többi egynyári virág közül. Akár virágágyásban, sziklakertben, akár dézsában neveljük, biztosak lehetünk benne, hogy különleges hangulatot varázsol a kertünkbe. Számos módon kombinálhatjuk más növényekkel, és kreatív megoldásokkal még egyedibbé tehetjük a kertünk megjelenését.

A borzaskata klasszikus helye a virágágyás, ahol más egynyári virágokkal, például körömvirággal, búzavirággal, pillangóvirággal vagy rézvirággal társíthatjuk. Ezek a virágok hasonló igényekkel rendelkeznek, és a virágzási idejük is nagyjából egybeesik, így hosszan tartó, színpompás látványt nyújtanak. A különböző színek és formák kombinálásával izgalmas és változatos virágágyásokat hozhatunk létre.

A borzaskata sziklakertben is remekül mutat, különösen a szárazságtűrő fajták. A sziklakert laza, jó vízelvezetésű talaja ideális a borzaskata számára, és a növény légies megjelenése jól illeszkedik a sziklakert természetes hangulatához. Társíthatjuk pozsgásokkal, kövirózsákkal, vagy más szárazságtűrő évelőkkel.

A borzaskata dézsában is nevelhető, így akár az erkélyen vagy a teraszon is gyönyörködhetünk benne. Válasszunk egy megfelelő méretű dézsát, ami elegendő helyet biztosít a növény gyökereinek. A dézsába ültetett borzaskatát rendszeresen öntözni és tápoldatozni kell, hogy szépen fejlődjön és virágozzon.

Végül, a borzaskata vágott virágként is használható. A virágokat akkor vágjuk le, amikor a bimbók még nem teljesen nyíltak ki. A virágok vázában 5-7 napig is szépek maradnak, ha rendszeresen cseréljük alattuk a vizet. A borzaskata szárított virágként is felhasználható. A virágokat fejjel lefelé lógatva, száraz, sötét helyen szárítsuk meg. A szárított virágokból csokrokat, koszorúkat, vagy más dekorációkat készíthetünk.

A borzaskata és a vadvilág

A borzaskata nemcsak a kertészek számára nyújt örömet, hanem a vadvilág számára is fontos szerepet tölt be. A virágai vonzzák a beporzó rovarokat, például a méheket, a pillangókat és a zengőlegyeket. Ezek a rovarok a virágok nektárjával és virágporával táplálkoznak, és közben elvégzik a beporzást, ami nélkülözhetetlen a növények szaporodásához.

A méhek és más beporzó rovarok számára a borzaskata virágai fontos táplálékforrást jelentenek, különösen a nyári hónapokban, amikor sok más virág már elvirágzott. A borzaskata ültetésével tehát hozzájárulhatunk a beporzó rovarok védelméhez, és segíthetünk fenntartani a biológiai sokféleséget.

A borzaskata magjai a madarak számára is táplálékforrást jelenthetnek, különösen a téli hónapokban, amikor kevés más táplálék áll rendelkezésükre. Ha nem gyűjtjük be a magokat, akkor a borzaskata elszáradt terméseit a növényen hagyhatjuk, hogy a madarak csipegethessék őket.

A borzaskata tehát nemcsak a kertünket díszíti, hanem a vadvilág számára is hasznos növény. A borzaskata ültetésével hozzájárulhatunk a beporzó rovarok és a madarak védelméhez, és segíthetünk fenntartani a természeti környezetünk egyensúlyát. Érdemes tehát helyet szorítani ennek a bájos növénynek a kertünkben.

A borzaskata sűrű lombozata menedéket nyújthat apróbb állatoknak is. A levelek között megbújhatnak rovarok, pókok, de akár kisebb gyíkok is. Ezért, ha a kertészkedés során a növény bolygatása szükséges, érdemes óvatosan eljárni, hogy ne zavarjuk meg a kert apró lakóit.

A borzaskata ültetése tehát egy apró, de fontos lépés lehet a vadvilág támogatása érdekében. Egy virágzó borzaskata nem csak a szemnek gyönyörködtető, de az ökoszisztéma számára is értékes.

Érdekességek a borzaskatáról

A borzaskata (Nigella damascena) neve a latin „nigellus” szóból ered, ami „feketécskét” jelent, és a növény apró, fekete magjaira utal. A „damascena” jelző pedig a növény származási helyére, Damaszkusz környékére utal. Érdekes módon a növényt néha „ördög a bokorban” néven is emlegetik, ami a virágot körülvevő, szúrós fellevélzetre utal.

A borzaskata magjait már az ókorban is ismerték és használták. Az ókori Egyiptomban fűszerként és gyógynövényként alkalmazták. Tutanhamon fáraó sírjában is találtak borzaskata magokat, ami arra utal, hogy a növénynek már akkoriban is nagy jelentősége volt.

A középkorban a borzaskatát gyakran ültették kolostorkertekbe, és a növényt Szűz Máriával hozták összefüggésbe. A virág kék színét Mária köpenyének színével azonosították, és a növényt a tisztaság és az ártatlanság szimbólumának tekintették. A magokat pedig a bőség és a termékenység jelképének tartották.

A borzaskata magjait a mai napig használják fűszerként, különösen a közel-keleti és az indiai konyhában. A magok íze enyhén csípős, diószerű, és jól illik kenyerekhez, süteményekhez, salátákhoz és húsételekhez. Azonban fontos megjegyezni, hogy a magok nagy mennyiségben mérgezőek lehetnek, ezért csak mértékkel szabad fogyasztani őket.

A borzaskata virágai nemcsak szépek, hanem illatosak is. Az illatuk enyhe, édeskés, és különösen a meleg, napos időben érezhető. Az illat vonzza a beporzó rovarokat, ami elősegíti a növény szaporodását. A borzaskata illata miatt parfümök és illóolajok készítésére is használják.

A borzaskata gondozásának legfontosabb tudnivalói

A borzaskata (Nigella damascena) egy bájos és sokoldalú egynyári növény, amely könnyen nevelhető, és számos előnnyel jár a kertészek és a vadvilág számára egyaránt. Az alábbiakban összefoglaljuk a borzaskata gondozásának legfontosabb tudnivalóit, hogy te is sikeresen nevelhesd ezt a különleges növényt a kertedben.

A borzaskata napfénykedvelő növény, ezért olyan helyre ültessük, ahol legalább napi hat óra közvetlen napfény éri. A talaj legyen jó vízelvezetésű, laza szerkezetű, és enyhén savas vagy semleges kémhatású. A borzaskata jól tűri a szárazságot, de a túlöntözést kerüljük.

A borzaskata magról könnyen szaporítható. A magokat tavasszal, a fagyok elmúltával közvetlenül a szabadföldbe vethetjük, vagy palántákat nevelhetünk beltérben. A palántákat akkor ültessük ki a kertbe, amikor már elég erősek, és az időjárás is engedi.

A borzaskata nem igényel rendszeres metszést, de az elnyílt virágok eltávolításával serkenthetjük az újabb virágok hozását. Ha a növény túl magasra nőtt, vagy felkopaszodott, akkor bátran visszavághatjuk. A borzaskata viszonylag ellenálló a kártevőkkel és betegségekkel szemben, de időnként problémát okozhatnak a levéltetvek, a takácsatkák, a tripszek, a lisztharmat és a rozsda.

A borzaskata virágai vonzzák a beporzó rovarokat, a magjai pedig táplálékul szolgálhatnak a madarak számára. A növény tehát nemcsak a kertünket díszíti, hanem a vadvilág számára is hasznos. A borzaskata virágai vágott virágként és szárított virágként is felhasználhatók.

A borzaskata egy hálás növény, amely kevés gondozással is gyönyörű virágokkal ajándékoz meg bennünket. Ha betartjuk a fent említett alapvető gondozási szabályokat, akkor hosszú ideig gyönyörködhetünk ebben a bájos egynyári növényben.