A bab termesztése és gondozása

A bab (Phaseolus vulgaris) az egyik legősibb kultúrnövényünk, melynek termesztése a világ számos pontján, így hazánkban is jelentős hagyományokkal rendelkezik. Sokoldalúsága miatt kedvelt, hiszen a szárazbab mellett zöldbabként is fogyaszthatjuk, változatos formában, ízletes ételek alapanyagául szolgál. Termesztése nem ördöngösség, de a bőséges termés és a kiváló minőség érdekében érdemes odafigyelni néhány fontos szempontra. A következőkben részletesen bemutatom a babtermesztés fortélyait, a vetéstől a betakarításig, hogy mindenki számára elérhetővé váljon a sikeres babkertészet öröme. A cikk átfogó képet ad, de a helyi adottságok és a választott fajta tulajdonságai mindig befolyásolják a termesztés menetét, ezért fontos a rugalmasság és a tapasztalatok beépítése.

A bab fajtái és kiválasztásuk

A bab rendkívül változatos növény, számtalan fajtája létezik, amelyek méretben, színben, formában és felhasználásban is különböznek egymástól. Alapvetően két nagy csoportra oszthatjuk őket: a szárazbabokra és a zöldbabokra. A szárazbabok esetében a kifejlett, érett magokat fogyasztjuk, míg a zöldbaboknál a hüvely a lényeg, amelyet zsenge állapotban szedünk le. Mindkét csoporton belül találunk bokorbabokat és karósbabokat, amelyek növekedési habitusukban térnek el; a bokorbabok alacsonyabbak, tömöttebbek, míg a karósbabok támasztékot igényelnek, akár 2-3 méter magasra is felfuthatnak.

A fajtaválasztásnál elsődleges szempont a felhasználási cél: mit szeretnénk készíteni a babból? Ha főleg levesekbe, főzelékekbe szánjuk, a szárazbabok közül érdemes válogatni, míg ha friss saláták, rakott ételek alapanyagát keressük, a zöldbabok között találjuk meg az ideálisat. Fontos figyelembe venni a termőhelyi adottságokat is: a talaj típusát, a fényviszonyokat, a vízellátottságot. Egyes fajták jobban tűrik a szárazságot, míg mások a bőségesebb csapadékot kedvelik.

A választásnál érdemes tájékozódni a fajták betegség-ellenállóságáról is, ez különösen fontos, ha vegyszermentes termesztést tervezünk. A rezisztens fajták kevesebb gondozást igényelnek, és nagyobb eséllyel hoznak bőséges termést. A vetőmag beszerzésekor megbízható forrást válasszunk, így biztosak lehetünk a fajtaazonosságban és a jó csírázóképességben. Ne feledjük, hogy a saját kertünkből származó bab nemcsak finomabb, de sokkal egészségesebb is, mint a bolti!

A fajták sokszínűsége lehetővé teszi, hogy mindenki megtalálja a saját ízlésének és kertjének legmegfelelőbbet. Kísérletezzünk bátran különböző típusokkal, és tapasztaljuk ki, melyik válik be a legjobban. A sikerélmény garantált, hiszen nincs is annál jobb érzés, mint amikor a saját termesztésű babunkból készült étel kerül az asztalra! A kertészkedés öröm, a babtermesztés pedig egy különösen hálás része ennek a csodálatos hobbinak.

A talaj előkészítése

A bab számára a laza szerkezetű, jó vízáteresztő képességű, tápanyagban gazdag talaj az ideális. A kötött, agyagos talajok kevésbé alkalmasak, mert nehezen melegszenek fel, és hajlamosak a víz pangására, ami gyökérrothadáshoz vezethet. A homokos talajok ezzel szemben gyorsan kiszáradnak, és tápanyagban is szegényebbek lehetnek, ezért ezeket érdemes javítani. A talaj előkészítése már az előző év őszén elkezdődhet, egy alapos őszi ásással.

Az őszi ásás során forgassuk át a talajt, távolítsuk el a gyomokat, köveket, és dolgozzunk be érett szerves trágyát vagy komposztot. A szerves trágya nemcsak tápanyagokkal látja el a talajt, hanem javítja annak szerkezetét, vízháztartását is. A komposzt hasonlóan jó hatású, ráadásul a kerti zöldhulladék újrahasznosításának is remek módja. Tavasszal, a vetés előtt néhány héttel ismét ássuk fel a talajt, és gereblyézzük el, hogy egyenletes, porhanyós magágyat kapjunk.

A talaj pH-értéke is fontos szempont: a bab a semleges vagy enyhén savanyú talajt kedveli (pH 6-7). Ha a talaj túl savanyú, meszezéssel javíthatunk rajta, míg a lúgos talajok savanyítása tőzeggel vagy kénporral történhet. A talajvizsgálat segíthet meghatározni a pontos pH-értéket és a szükséges beavatkozásokat. A megfelelő talaj pH biztosítja a tápanyagok optimális felvételét.

A talaj előkészítése során gondoljunk a vetésforgóra is! A babot ne ültessük ugyanarra a helyre több éven keresztül, mert ez növeli a betegségek és kártevők megjelenésének kockázatát. Ideális esetben 3-4 év teljen el, mielőtt újra bab kerül ugyanarra a területre. Jó előveteményei a gabonafélék, a kukorica, a káposztafélék, de kerüljük a hüvelyeseket (borsó, lencse) és a burgonyaféléket. A gondos talaj-előkészítés megalapozza a sikeres babtermesztést.

Vetés és ültetés

A bab melegigényes növény, ezért a vetéssel várjuk meg, amíg a talaj hőmérséklete tartósan eléri a 10-12°C-ot, ez általában április végétől május közepéig következik be. A korábbi vetés kockázatos, mert a hideg talajban a magok nehezen csíráznak, és könnyen megfázhatnak. A fagyok is károsíthatják a fiatal növényeket. A vetés előtt érdemes a magokat néhány órára langyos vízbe áztatni, ez felgyorsítja a csírázást.

A bokorbabokat általában sorba vetjük, a sortávolság 40-50 cm, a tőtávolság pedig 5-10 cm legyen. A magokat 3-5 cm mélyre ültessük. A karósbabok esetében fészkes vetést alkalmazunk, ami azt jelenti, hogy egy-egy fészekbe 4-5 szem magot teszünk, 50-60 cm távolságra egymástól. A fészkek mellé később támasztékot kell helyezni, ami lehet karó, rúd, háló vagy kifeszített drót. Fontos, hogy a támaszték stabil legyen, és elbírja a növények súlyát.

A zöldbabot szakaszosan is vethetjük, 2-3 hetes időközönként, így folyamatosan szüretelhetünk zsenge hüvelyeket. Az utolsó vetés időpontját úgy válasszuk meg, hogy a hüvelyek még a fagyok előtt beérjenek. A vetés után alaposan öntözzük meg a talajt, és tartsuk nedvesen a csírázás ideje alatt. A kelés általában 8-14 nap múlva várható, a talaj hőmérsékletétől és a nedvességtől függően.

A bab ültethető palántáról is, ez különösen akkor előnyös, ha korábban szeretnénk szüretelni, vagy ha a talajviszonyok nem ideálisak a közvetlen vetéshez. A palántákat 4-6 hetes korukban, a fagyveszély elmúltával ültessük ki a szabadföldbe, a fent említett sor- és tőtávolságok betartásával. Az ültetés után alaposan öntözzük meg a palántákat, és gondoskodjunk az árnyékolásukról, ha erős a napsütés. A palántanevelés némi plusz munkát igényel, de megéri a fáradságot.

Öntözés és tápanyag-utánpótlás

A bab vízigénye közepes, de a csírázás, a virágzás és a hüvelyképződés időszakában különösen fontos a rendszeres öntözés. A szárazság hatására a virágok lehullhatnak, a hüvelyek aprók maradnak, és a termés mennyisége jelentősen csökkenhet. Az öntözést lehetőleg a reggeli órákban végezzük, hogy a levelek felszáradhassanak a nap folyamán, ezzel csökkentve a gombás betegségek kialakulásának kockázatát. Kerüljük a túlöntözést, mert a pangó víz gyökérrothadáshoz vezethet.

A bab tápanyagigénye mérsékelt, de a bőséges termés érdekében érdemes kiegészítő tápanyag-utánpótlásról gondoskodni. A nitrogénre különösen érzékeny, túladagolása a vegetatív részek (levélzet) túlzott növekedését eredményezheti, a hüvelyképződés rovására. Ezért a nitrogéntartalmú műtrágyák használatával óvatosan bánjunk. A foszfor és a kálium viszont elősegíti a virágzást és a terméskötődést, ezeket bátran adagolhatjuk.

A tápanyag-utánpótlás legegyszerűbb módja a komplex műtrágyák használata, amelyeket a talaj-előkészítés során vagy a vetéssel egy időben dolgozhatunk be a talajba. A vegetációs időszakban, a virágzás előtt és a hüvelyképződés idején lombtrágyázással is kiegészíthetjük a tápanyagellátást. A lombtrágyázás különösen hatékony, ha a növények tápanyaghiány tüneteit mutatják, mert a leveleken keresztül gyorsabban felszívódnak a tápanyagok.

A szerves trágyák, mint például a komposzt vagy az érett istállótrágya, szintén kiváló tápanyagforrások, és javítják a talaj szerkezetét is. Ha van rá lehetőségünk, részesítsük előnyben a szerves trágyázást, mert ez környezetbarátabb és fenntarthatóbb megoldás. A zöldtrágyázás is hasznos lehet: ültessünk bab után olyan növényeket (pl. mustár, repce), amelyek nitrogént kötnek meg a talajban, és javítják annak tápanyagtartalmát. A megfelelő öntözés és tápanyag-utánpótlás elengedhetetlen a bőséges és jó minőségű terméshez.

Gyomlálás és talajmunka

A bab, különösen a kezdeti fejlődési szakaszban, érzékeny a gyomokra, amelyek elvonják előle a vizet, a tápanyagot és a fényt. Ezért a gyomlálás rendszeres és alapos elvégzése kulcsfontosságú. A gyomlálást már a kelés után el kell kezdeni, amint a babsort ki lehet venni, és egészen a virágzásig folytatni kell. A gyomlálást végezhetjük kézzel, kapával vagy kultivátorral, a lényeg, hogy a gyomokat még azelőtt távolítsuk el, mielőtt megerősödnének és magot érlelnének.

A gyomlálás mellett a talajmunkára is figyelmet kell fordítani. A sorok közötti talajlazítás, kapálás nemcsak a gyomokat irtja, hanem javítja a talaj levegőzését és vízháztartását is. A kapálás során ügyeljünk arra, hogy ne sértsük meg a bab gyökereit, amelyek sekélyen helyezkednek el a talajban. A talajlazítást célszerű az öntözés után elvégezni, amikor a talaj már kissé megszikkadt.

A karósbabok esetében a támasztékrendszer kiépítése is fontos talajmunka. A karókat, rudakat vagy hálókat stabilan rögzítsük a talajban, hogy elbírják a növények súlyát és ellenálljanak a szélnek. A támaszték mellé a bab hajtásait rendszeresen fel kell vezetni, és szükség esetén rögzíteni kell. A bokorbaboknál nincs szükség támasztékra, de a sűrűbb állományoknál előfordulhat, hogy a növények egymást támasztják, ami gátolhatja a levegő áramlását és növelheti a betegségek kockázatát.

A talajmunkák során figyeljünk a talajnedvességre is. Ha a talaj túl száraz, a kapálás porossá teheti, ami károsíthatja a növényeket. Ilyenkor érdemes előbb öntözni, majd utána elvégezni a talajmunkát. A mulcsozás is hasznos lehet, különösen a szárazabb időszakokban. A mulcs (pl. szalma, fűnyesedék, fakéreg) segít megőrizni a talaj nedvességtartalmát, csökkenti a gyomosodást, és javítja a talaj szerkezetét. A gyommentes, laza talaj és a megfelelő támaszték biztosítja a bab egészséges fejlődését.

A bab növényvédelme

A babot számos kártevő és betegség támadhatja meg, amelyek jelentősen csökkenthetik a termés mennyiségét és minőségét. A leggyakoribb kártevők közé tartoznak a levéltetvek, a takácsatkák, a babzsizsik és a babtripsz. A levéltetvek a levelek fonákán szívogatnak, a takácsatkák finom hálót szőnek a levelekre, a babzsizsik a magokat rágja, a babtripsz pedig a virágokat és a fiatal hüvelyeket károsítja. A kártevők ellen védekezhetünk vegyszeres és biológiai módszerekkel is.

A legfontosabb betegségek közé tartozik a babrozsda, a peronoszpóra, a fuzáriumos hervadás és a baktériumos paszulyvész. A babrozsda sárgásbarna foltokat okoz a leveleken, a peronoszpóra szürkésfehér bevonatot képez a levelek fonákán, a fuzáriumos hervadás a növények lankadását, sárgulását és elhalását okozza, a baktériumos paszulyvész pedig vizenyős foltokat idéz elő a leveleken, hüvelyeken és szárakon. A betegségek megelőzése érdekében fontos a vetésforgó betartása, a fertőzött növényi maradványok eltávolítása és a megfelelő fajtaválasztás.

A vegyszeres védekezés esetén fontos betartani az előírt dózisokat és az élelmezés-egészségügyi várakozási időt. A biológiai védekezés során természetes ellenségeket (pl. ragadozó rovarokat, parazita gombákat) vagy növényi kivonatokat (pl. csalánlé, fokhagymalé) használhatunk a kártevők és betegségek ellen. A biológiai védekezés kíméletesebb a környezetre és az emberi egészségre, de általában lassabb hatású, mint a vegyszeres védekezés.

A megelőzés mindig hatékonyabb, mint a már kialakult probléma kezelése. Ezért figyeljünk a növények rendszeres ellenőrzésére, és már az első tünetek észlelésekor avatkozzunk be. A korai felismerés és a gyors reakció segíthet megakadályozni a kártevők és betegségek elterjedését, és megőrizni a bab egészségét. A gondos növényvédelem elengedhetetlen a sikeres babtermesztéshez. A megelőzés mindig sokkal kifizetődőbb, mint a betegségek, vagy kártevők okozta károk orvoslása.

Betakarítás és tárolás

A bab betakarításának időpontja a fajtától és a felhasználási céltól függ. A zöldbabot akkor szedjük, amikor a hüvelyek zsengék, húsosak, de a magok még nem fejlődtek ki teljesen. Ez általában a virágzás után 2-3 héttel következik be. A zöldbabot folyamatosan szedhetjük, ahogy a hüvelyek elérik a megfelelő méretet. A szedést óvatosan végezzük, hogy ne sértsük meg a növényt, és ne törjük le a még fejlődésben lévő hüvelyeket.

A szárazbabot akkor takarítjuk be, amikor a hüvelyek megszáradtak, megbarnultak, és a magok kemények, zörgősek. Ez általában a vetéstől számított 90-120 nap múlva következik be. A betakarítást végezhetjük kézzel, a növényeket kihúzva, vagy géppel, a növényeket levágva. A kihúzott vagy levágott növényeket kévékbe kötjük, és szellős helyen, napfénytől védve utóérleljük. Az utóérlelés során a magok még tovább száradnak, és a tápanyagok a szárból és a levelekből a magokba vándorolnak.

Az utóérlelt babot kicsépeljük, vagyis a magokat elválasztjuk a hüvelyektől és a szárrészektől. A cséplést végezhetjük kézzel, a hüvelyeket morzsolva, vagy géppel, cséplőgéppel. A kicsépelt magokat megtisztítjuk a szennyeződésektől (hüvelymaradványok, gyommagvak), majd szétterítve, vékony rétegben megszárítjuk. A szárítást végezhetjük napon, szellős padláson vagy aszalóban. A szárazbab akkor száraz, ha a mag kemény, nem lehet benyomni a körmünkkel, és ha összerázzuk, csörög.

A szárazbabot jól záródó edényben, vászonzsákban vagy papírzacskóban, száraz, hűvös, sötét helyen tároljuk. A megfelelő tárolás esetén a bab akár több évig is megőrzi csírázóképességét és tápértékét. A zöldbabot rövid ideig tárolhatjuk a hűtőszekrényben, de a legjobb, ha minél hamarabb feldolgozzuk vagy lefagyasztjuk. A fagyasztás előtt a zöldbabot blansírozzuk (rövid ideig forró vízbe mártjuk, majd lehűtjük), így megőrzi színét és állagát. A bab sokoldalúan felhasználható, és egész évben hozzájárulhat az egészséges táplálkozáshoz.

A bab szerepe a vetésforgóban

A bab kiváló elővetemény, mivel nitrogénmegkötő képessége révén gazdagítja a talajt. A gyökerein élő Rhizobium baktériumok a levegő nitrogénjét megkötik, és a növény számára felvehető formává alakítják. Ez a nitrogén a bab betakarítása után a talajban marad, és a következő növények számára is hasznosítható. Ezért a babot gyakran ültetik vetésforgóba, hogy javítsák a talaj termékenységét és csökkentsék a műtrágyázás szükségességét.

A bab után olyan növényeket érdemes ültetni, amelyeknek nagy a nitrogénigénye, például káposztaféléket, levélzöldségeket, paradicsomot, paprikát vagy kukoricát. Ezek a növények jól hasznosítják a bab által hátrahagyott nitrogént, és bőséges termést hoznak. A babot azonban nem szabad közvetlenül más hüvelyesek (borsó, lencse, csicseriborsó) után vetni, mert ezek a növények ugyanazokat a talajlakó kórokozókat és kártevőket vonzzák.

A vetésforgóban a babot általában a gabonafélék vagy a kapásnövények közé iktatják be. A gabonafélék (búza, árpa, rozs) jó előveteményei a babnak, mert lazítják a talajt, és csökkentik a gyomosodást. A kapásnövények (kukorica, burgonya, napraforgó) után pedig azért érdemes babot ültetni, mert ezek a növények sok tápanyagot vonnak ki a talajból, amit a bab nitrogénmegkötő képessége révén pótolni tud.

A vetésforgó betartása nemcsak a talaj termékenységének megőrzése szempontjából fontos, hanem a növényvédelemben is kulcsszerepet játszik. A különböző növénycsaládok váltogatása megakadályozza a kártevők és kórokozók felszaporodását, és csökkenti a vegyszerhasználat szükségességét. A bab tehát nemcsak finom és egészséges élelmiszer, hanem a fenntartható kertészkedés egyik fontos eleme is. A vetésforgó tudatos alkalmazásával hozzájárulhatunk a talaj egészségének megőrzéséhez és a környezet védelméhez.

A bab jelentősége a táplálkozásban

A bab rendkívül értékes táplálékforrás, amely fontos szerepet játszik az egészséges táplálkozásban. Magas fehérjetartalma miatt különösen fontos a vegetáriánus és vegán étrendben, de a húsfogyasztók számára is kiváló fehérjepótló lehetőség. A fehérje mellett a bab gazdag rostokban, vitaminokban és ásványi anyagokban is. A rostok hozzájárulnak az emésztőrendszer egészségéhez, a vitaminok és ásványi anyagok pedig számos életfontosságú funkciót látnak el a szervezetben.

A bab B-vitaminokban (különösen folsavban), vasban, káliumban, magnéziumban és cinkben gazdag. A B-vitaminok fontos szerepet játszanak az idegrendszer működésében és az energiatermelésben, a folsav pedig nélkülözhetetlen a sejtosztódáshoz és a vérképzéshez. A vas a vérszegénység megelőzésében segít, a kálium a vérnyomás szabályozásában játszik szerepet, a magnézium az izomműködéshez és a csontok egészségéhez szükséges, a cink pedig az immunrendszer erősítésében és a sebgyógyulásban segít.

A bab alacsony glikémiás indexű élelmiszer, ami azt jelenti, hogy lassan emeli meg a vércukorszintet, így hosszan tartó teltségérzetet biztosít, és segít megelőzni a vércukorszint-ingadozásokat. Ez különösen fontos a cukorbetegek és az inzulinrezisztenciával küzdők számára. A bab rendszeres fogyasztása hozzájárulhat a szív- és érrendszeri betegségek, a 2-es típusú cukorbetegség, a vastagbélrák és az elhízás kockázatának csökkentéséhez.

A bab sokoldalúan felhasználható az étrendben: készíthetünk belőle levest, főzeléket, salátát, pástétomot, fasírtot, de akár süteményekbe is csempészhetjük. A szárazbabot felhasználás előtt áztassuk be, ezzel csökkentjük a főzési időt és javítjuk az emészthetőségét. A zöldbabot párolva, főzve, sütve vagy grillezve is elkészíthetjük. A bab ízletes, tápláló és egészséges, ezért érdemes rendszeresen beilleszteni az étrendünkbe. A babfogyasztás nemcsak a szervezetünknek, de a környezetnek is jót tesz, hiszen termesztése kevesebb erőforrást igényel, mint az állati eredetű élelmiszerek előállítása.

Gyakori problémák és megoldások

A babtermesztés során számos probléma merülhet fel, amelyek befolyásolhatják a termés mennyiségét és minőségét. Az egyik leggyakoribb probléma a gyenge csírázás, amit okozhat a túl hideg vagy túl száraz talaj, a rossz minőségű vetőmag, vagy a túl mély vetés. A gyenge csírázás elkerülése érdekében fontos a megfelelő időpontban, jó minőségű magot vetni, és biztosítani a talaj optimális nedvességtartalmát. Ha a magok mégsem csíráznak ki, pótolhatjuk a vetést.

A másik gyakori probléma a sárguló levelek, ami tápanyaghiányra, túlöntözésre, gyökérrothadásra vagy betegségre utalhat. A tápanyaghiányt lombtrágyázással vagy a megfelelő tápanyag-utánpótlással orvosolhatjuk. A túlöntözést és a gyökérrothadást a vízellátás szabályozásával és a talaj lazításával előzhetjük meg. A betegségek ellen pedig a megelőzés (vetésforgó, ellenálló fajták) és a korai felismerés a leghatékonyabb védekezés.

A virágok lehullása is gyakori jelenség, amit okozhat a szárazság, a magas hőmérséklet, a tápanyaghiány vagy a kártevők jelenléte. A virághullás megelőzése érdekében fontos a rendszeres öntözés, a megfelelő tápanyagellátás, és a kártevők elleni védekezés. Ha a virágok már lehullottak, sajnos nem sokat tehetünk, de a következő évben odafigyelhetünk a megelőzésre.

A hüvelyek apró maradása vagy torzulása is előfordulhat, amit okozhat a nem megfelelő beporzás, a tápanyaghiány, a vízhiány vagy a kártevők támadása. A beporzás elősegítése érdekében ültethetünk méhcsalogató növényeket a bab közelébe, vagy kézzel is elvégezhetjük a beporzást. A tápanyaghiányt és a vízhiányt a megfelelő tápanyag-utánpótlással és öntözéssel orvosolhatjuk. A kártevők ellen pedig a már említett módszerekkel védekezhetünk. A problémák korai felismerése és a megfelelő intézkedések megtétele kulcsfontosságú a sikeres babtermesztéshez.

Különleges babfajták és termesztési trükkök

A hagyományos babfajták mellett számos különleges, ritkább fajta is létezik, amelyek izgalmas színekkel, formákkal és ízekkel gazdagíthatják a kertünket és az étrendünket. Ilyenek például a fekete bab, a tarka bab, a lila hüvelyű bab vagy a spárgabab. A fekete bab sötét színű, enyhén édeskés ízű, kiváló salátákba, levesekbe. A tarka bab (pl. a borlotti bab) foltos, márványos mintázatú, krémes állagú, remek főzelékekbe, pástétomokba. A lila hüvelyű bab főzés közben zöldre vált, de nyersen is fogyasztható, különleges színfoltja lehet a salátáknak.

A spárgabab hosszú, vékony hüvelyű, zsenge állapotban a spárgához hasonló ízű, párolva, grillezve is finom. Ezen különleges fajták termesztése nem sokban különbözik a hagyományos babokétól, de érdemes odafigyelni az egyedi igényeikre. Például a lila hüvelyű bab érzékenyebb a hidegre, mint a zöldbabok, ezért csak a fagyveszély elmúltával ültessük. A spárgabab pedig támasztékot igényel, mert hosszú hajtásai könnyen a földre fekszenek.

A babtermesztés során alkalmazhatunk néhány trükköt is a bőségesebb termés érdekében. Az egyik ilyen trükk a virágzás előtti csipkedés, ami azt jelenti, hogy a főhajtás csúcsát visszacsípjük, amikor a növény eléri a 20-30 cm-es magasságot. Ez serkenti az oldalhajtások növekedését, és több virágot, illetve hüvelyt eredményez. Egy másik trükk a mulcsozás, ami segít megőrizni a talaj nedvességtartalmát, csökkenti a gyomosodást, és javítja a talaj szerkezetét.

A bab társítható más növényekkel is, amelyek kölcsönösen előnyös hatással vannak egymásra. A bab jó szomszédja a kukorica, a tök, az uborka, a saláta, a retek és a fűszernövények (pl. borsikafű, majoránna). A kukorica támasztékot nyújthat a karósbaboknak, a tök és az uborka nagy levelei árnyékolják a talajt, a saláta és a retek pedig elriasztja a levéltetveket. A fűszernövények illata távol tartja a kártevőket, és vonzza a beporzó rovarokat. A kísérletezés és a tapasztalatok segítenek megtalálni a saját kertünkben leginkább bevált módszereket és fajtákat.