A virágos kőris ültetése és szaporítása

A virágos kőris, ez a mediterrán hangulatot árasztó, csodálatos virágzású díszfa egyre népszerűbb a hazai kertekben, ami nem is csoda, hiszen viszonylag igénytelen, mégis rendkívül látványos. Az ültetése és szaporítása nem bonyolult feladat, de a siker érdekében érdemes néhány szakmai fogást ismerni és alkalmazni. A megfelelő időpont és hely kiválasztása, a talaj szakszerű előkészítése, valamint maga az ültetési folyamat mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a fiatal facsemete gyorsan és egészségesen fejlődésnek induljon. A szaporítás terén is több lehetőségünk van, a magvetéstől kezdve egészen az oltásig, így akár saját magunk is nevelhetünk új egyedeket. A következőkben részletesen bemutatjuk a virágos kőris telepítésének és szaporításának legfontosabb lépéseit.

A virágos kőris ültetésének legideálisabb időpontja a tavasz vagy az ősz, amikor a talaj már vagy még nem fagyott, és a növény nyugalmi állapotban van, vagy éppen megkezdi a vegetációs időszakot. Az őszi ültetés (szeptember végétől a fagyok beálltáig) előnye, hogy a fa a tél folyamán már elkezdheti gyökérzetét fejleszteni, így tavasszal gyorsabb és erőteljesebb növekedésnek indul. A tavaszi ültetés (márciustól április végéig) szintén jó választás, különösen a fagyérzékenyebb, hidegebb fekvésű területeken, mivel így elkerülhetjük a frissen ültetett csemete téli károsodását. A nyári, forró időszakban történő ültetést mindenképpen kerüljük, mert a nagy meleg és a szárazság rendkívüli stresszt jelent a begyökeresedés alatt álló növény számára.

Az ültetés sikerének záloga a megfelelő méretű és minőségű ültetőgödör kialakítása. A gödör legyen legalább kétszer olyan széles és másfélszer olyan mély, mint a vásárolt csemete gyökérlabdája vagy konténere. Ez biztosítja, hogy a gyökerek laza, megmunkált talajba tudjanak terjedni, ami elengedhetetlen a gyors rögzüléshez és a tápanyagfelvételhez. A kiásott földet érdemes feljavítani: keverjünk hozzá érett komposztot, szerves istállótrágyát vagy speciális, fák számára kifejlesztett ültetőközeg-javítót. Ezzel a keverékkel biztosítjuk a kezdeti fejlődéshez szükséges tápanyagokat és a megfelelő talajszerkezetet.

Maga az ültetési folyamat is precizitást igényel. A facsemetét (legyen az szabadgyökerű, földlabdás vagy konténeres) helyezzük a gödör közepére, és állítsuk be úgy, hogy a gyökérnyak, azaz a törzs és a gyökérzet találkozási pontja, pontosan a talajszinttel egy magasságban legyen. Soha ne ültessük mélyebbre, mert az a törzs alsó részének rothadásához és a fa pusztulásához vezethet. A gyökerek köré fokozatosan töltsük vissza a feljavított földkeveréket, közben óvatosan tömörítsük, hogy ne maradjanak légüregek. Az ültetés után alakítsunk ki egy kis „tányért” a fa törzse körül, amely segít megtartani az öntözővizet, majd alaposan, iszapolva öntözzük be a növényt legalább 20-30 liter vízzel.

Az ültetést követő gondozás legalább annyira fontos, mint maga az ültetés. A frissen telepített fát, különösen ha magasabb csemetéről van szó, érdemes karóval megtámasztani, hogy a szél ne tudja kimozdítani, és a gyökerek sérülésmentesen fejlődhessenek. A karót a szél felőli oldalon, a törzstől kissé távolabb verjük le, és egy laza, nyolcas alakú kötözővel rögzítsük a fához. Az ültetés utáni hetekben, hónapokban kiemelten figyeljünk a rendszeres öntözésre, hogy a talaj a gyökérzónában folyamatosan enyhén nedves maradjon. A talaj takarása mulccsal segít megőrizni a nedvességet és megakadályozza a gyomosodást, hozzájárulva a csemete zavartalan fejlődéséhez.

A szaporítás módszerei

A virágos kőris szaporításának legelterjedtebb és legegyszerűbb módja a magvetés. A magokat ősszel, a beérésük után gyűjthetjük be a fáról; ezek a jellegzetes, szárnyas lependéktermések, amelyek a faágakon csüngnek. A magok hideghatást, azaz egy hideg-nedves periódust (sztratifikációt) igényelnek a csírázáshoz, ami a természetben a téli fagyok során történik meg. Ezt utánozhatjuk, ha a magokat ősszel azonnal szabadföldi ágyásba vetjük, és hagyjuk, hogy a természet végezze a dolgát; a csírázás tavasszal fog bekövetkezni. Alternatív megoldásként a magokat nedves homokkal vagy perlittel összekeverve hűtőszekrényben tárolhatjuk 2-3 hónapig, majd tavasszal vethetjük el cserépbe vagy szaporítóládába.

A magról kelt növények változatos tulajdonságokat mutathatnak, és általában több évre van szükségük ahhoz, hogy virágzóképes korba érjenek. Amennyiben egy konkrét, bevált fajta tulajdonságait szeretnénk megőrizni (például egy különösen gazdagon virágzó vagy szép formájú egyedét), akkor az ivartalan, vegetatív szaporítási módszereket kell alkalmaznunk. Ezek közül a leggyakoribb az oltás, amely során a nemes fajta egy részét (oltóág vagy szem) egy alanynövényre növesztjük rá. A virágos kőris esetében alanyként leggyakrabban a saját magoncait vagy a magas kőris (Fraxinus excelsior) magoncait használják.

Az oltás egy nagyobb szakértelmet igénylő eljárás, amelyet általában faiskolákban végeznek. A leggyakoribb módszerek a párosítás, az angolnyelves párosítás vagy a szemzés. A siker kulcsa a pontos illeszkedés a nemes és az alany között, hogy a kambiumrétegek érintkezzenek és összeforrhassanak. Az oltást általában a nyugalmi időszak végén, kora tavasszal végzik, amikor a nedvkeringés éppen megindul. A friss oltványokat gondosan kell ápolni, biztosítani kell a megfelelő páratartalmat és hőmérsékletet, amíg az összeforradás biztonsággal meg nem történik.

Bár kevésbé elterjedt, a virágos kőris szaporítása megpróbálható zölddugványozással is, a nyár elején. Ehhez az azévi, félig fásodott hajtások csúcsi részéből kell 10-15 cm-es darabokat vágni. Az alsó leveleket távolítsuk el, a dugvány talpát mártsuk gyökereztető hormonba, majd tűzdeljük laza, nedves közegbe (pl. perlit és tőzeg keverékébe). A sikeres gyökeresedéshez magas páratartalomra van szükség, amit egy üveglappal vagy fóliával letakart szaporítóládával biztosíthatunk. Ez a módszer nagyobb odafigyelést és türelmet igényel, és a gyökeresedési arány gyakran alacsonyabb, mint a magvetés vagy az oltás esetében.

A talaj előkészítése az ültetéshez

A virágos kőris nem tartozik a különösebben igényes fák közé a talajtípus tekintetében, azonban a szakszerűen előkészített talaj meghálálja a befektetett munkát, és megalapozza a fa hosszú távú, egészséges fejlődését. Az előkészítés első lépése a talaj szerkezetének felmérése és szükség szerinti javítása. A virágos kőris a laza, jó vízáteresztő képességű talajokat kedveli, ezért ha a kertünkben a talaj túlságosan kötött, agyagos, akkor azt mindenképpen lazítani kell. Ezt tehetjük homok, apró szemű sóder vagy érett komposzt bedolgozásával, ami javítja a talaj levegő- és vízgazdálkodását, megelőzve a gyökerek rothadását.

A talaj kémhatása szintén fontos szempont. A virágos kőris a semleges vagy enyhén lúgos (meszes) talajokat részesíti előnyben, pH 6,5 és 8,0 között érzi magát a legjobban. A legtöbb magyarországi kerti talaj megfelel ennek a kritériumnak. Ha azonban a talajunk kifejezetten savanyú (ezt jelezhetik például a nagy tömegben növő sóskák vagy a rododendronok, azáleák jelenléte), akkor az ültetés előtt érdemes a talajt meszezéssel vagy mésztartalmú talajjavító anyagok (pl. dolomit) bedolgozásával javítani. A meszezés lassan fejti ki hatását, ezért ideális esetben már az ültetést megelőző ősszel elvégezhetjük.

Az ültetőgödör kiásása után a kitermelt földet ne tegyük félre változatlan formában, hanem használjuk fel egy tápanyagban gazdag ültetőközeg létrehozására. A kitermelt földet egy talicskán vagy ponyván keverjük össze bőségesen érett szerves anyaggal. A legjobb választás az érett komposzt vagy a jól kezelt, legalább egyéves istállótrágya, amely nemcsak tápanyagokat biztosít, hanem a talaj szerkezetét is javítja, és serkenti a hasznos talajlakó mikroorganizmusok tevékenységét. A keverék aránya körülbelül kétharmad rész kerti föld és egyharmad rész szerves anyag legyen.

Az ültetés előtti utolsó lépés a gyommentesítés és a terület mélyásása. Fontos, hogy az ültetőgödör tágabb környezetéből is távolítsuk el az évelő gyomokat és azok gyökereit, mert ezek később komoly konkurenciát jelentenének a fiatal csemete számára a vízért és a tápanyagokért folytatott küzdelemben. A terület mélyebb rétegű átforgatása tovább lazítja a talajt, és lehetővé teszi a fa gyökereinek akadálytalan terjedését. Ezzel a gondos előkészülettel egy olyan optimális környezetet teremtünk, amelyben a virágos kőris gyorsan megered, és az elkövetkező években erőteljesen, egészségesen fog fejlődni.

A csemete kiválasztása és kezelése ültetés előtt

A sikeres telepítés már a faiskolában, a megfelelő csemete kiválasztásával kezdődik. Keressünk erős, egészséges, jól fejlett példányt, amelynek törzse egyenes, sérülésektől és betegségek nyomaitól mentes. A koronája legyen arányos, lehetőleg már rendelkezzen néhány elágazással. Fontos, hogy a csemete fajtaazonos legyen, ezért mindig megbízható, jó hírű kertészetből vagy faiskolából vásároljunk, ahol garantálják a növény minőségét és eredetét. A csemetéket különböző formában árusítják: szabadgyökerű, földlabdás vagy konténeres kiszerelésben, és mindegyik másfajta előkészületet igényel.

A szabadgyökerű csemetéket általában a nyugalmi időszakban, ősszel vagy kora tavasszal árusítják. Vásárlás után a legfontosabb, hogy a gyökerek ne száradjanak ki az ültetésig. Ha nem tudjuk azonnal elültetni, a gyökereket csomagoljuk nedves jutazsákba vagy újságpapírba, és tartsuk hűvös, fagymentes helyen. Ültetés előtt a gyökereket érdemes egy-két órára vízbe állítani, hogy megszívják magukat nedvességgel. A sérült vagy túl hosszú gyökérrészeket egy éles metszőollóval vágjuk vissza, hogy serkentsük az új hajszálgyökerek képződését. Ez az úgynevezett gyökérmetszés segíti a gyorsabb eredést.

A földlabdás csemeték esetében a gyökérzetet egy földlabda veszi körül, amelyet általában jutazsák vagy drótháló tart össze. Ez a megoldás kíméletesebb a gyökerek számára, mint a szabadgyökerű kiszerelés. A földlabdát az ültetésig tartsuk nedvesen. Az ültetés során a jutazsákot nem feltétlenül kell eltávolítani, mivel az idővel lebomlik a talajban, de a gyökérnyak körüli részen érdemes meglazítani vagy levágni. Amennyiben drótháló rögzíti a labdát, azt mindenképpen el kell távolítani, miután a fát behelyeztük a gödörbe, mert a drót a későbbiekben elszoríthatja a vastagodó gyökereket és a törzset, gátolva a fa fejlődését.

A konténeres vagy cserepes csemeték a legbiztonságosabb megoldást jelentik, mivel a gyökérzetük zárt rendszerben, sérülésmentesen fejlődik. Előnyük, hogy a fagyos időszakok kivételével szinte egész évben ültethetők. Ültetés előtt a növényt óvatosan emeljük ki a konténerből. Vizsgáljuk meg a gyökérlabdát: ha a gyökerek körkörösen benőtték a földet és a cserép falára tekeredtek (ezt nevezzük gyökérfojtásnak), akkor azokat óvatosan lazítsuk fel, bontsuk ki kézzel, vagy egy éles késsel függőlegesen vágjuk be a földlabda oldalát néhány helyen. Ez arra ösztönzi a gyökereket, hogy az új talaj felé terjedjenek, ahelyett, hogy tovább tekerednének a régi formában.

Az ültetés utáni első teendők

Az ültetés befejezésével a munka még nem ér véget; az utógondozás legalább olyan fontos a csemete megeredése szempontjából, mint maga a telepítés. Az első és legfontosabb lépés a bőséges beöntözés, az úgynevezett iszapolás. Ez nemcsak a növény azonnali vízigényét elégíti ki, hanem segít a talajszemcséknek a gyökerek köré tömörödni, kiszorítva a légzárványokat, amelyek a gyökerek kiszáradását okozhatnák. Erre a célra ne sajnáljuk a vizet, egy fiatal csemete esetében legalább 20-30 liter vizet juttassunk a gyökérzónába.

A következő kulcsfontosságú teendő a talajfelszín takarása, vagyis a mulcsozás. Az ültetés után terítsünk egy 5-10 cm vastag réteg szerves mulcsot (például fenyőkérget, faaprítékot, lombkomposztot) a fa törzse körüli „tányérra”, de arra ügyeljünk, hogy a mulcs közvetlenül ne érintkezzen a fatörzzsel, hagyjunk egy kis távolságot a rothadás elkerülése érdekében. A mulcsréteg számos előnnyel jár: jelentősen csökkenti a párolgást, így a talaj tovább marad nedves, megakadályozza a gyomok kelését, védi a gyökereket a szélsőséges hőmérséklet-ingadozásoktól, és lebomlása során lassan tápanyagokkal gazdagítja a talajt.

A magasabb, sudaras csemetéket az ültetés után mindenképpen szükséges karózással stabilizálni. A karó megvédi a fiatal fát attól, hogy az erős szél kimozdítsa a helyéről, ami a frissen fejlődő, törékeny hajszálgyökerek elszakadását okozná. A karót az uralkodó szélirány felőli oldalon, a törzstől körülbelül 15-20 cm távolságra verjük le a földbe, még a fa behelyezése előtt, vagy közvetlenül utána, de óvatosan, hogy ne sértsük meg a gyökérlabdát. A fát egy speciális, rugalmas kötözőanyaggal, lazán, nyolcas alakban rögzítsük a karóhoz. A kötést évente ellenőrizzük, és ha szükséges, lazítsunk rajta, hogy ne vágjon bele a vastagodó törzsbe.

Végül, az ültetés utáni első évben, különösen a vegetációs időszakban, rendszeresen ellenőrizzük a fa állapotát és a talaj nedvességét. A nyári, aszályos hónapokban a rendszeres, mélyre ható öntözés elengedhetetlen a túléléshez. Figyeljünk az esetlegesen megjelenő kártevőkre vagy betegségekre, és szükség esetén időben avatkozzunk be. Az ültetés évében általában nincs szükség metszésre, kivéve, ha a szállítás során sérült ágakat kell eltávolítani. Hagyjuk, hogy a fa minden energiáját a gyökeresedésre és az új környezethez való alkalmazkodásra fordíthassa.

_{Fotó: Kiril Kapustin, CC BY 2.5, via Wikimedia Commons}