A virágos som fényigénye

A virágos som optimális fényviszonyainak megteremtése kulcsfontosságú a növény egészséges fejlődése, dús lombozata és mindenekelőtt a bőséges, látványos virágzása szempontjából. Bár gyakran árnyékkedvelő növényként emlegetik, ez a megfogalmazás nem teljesen pontos, és félrevezető lehet. A virágos som valójában a félárnyékos, vagy még pontosabban a szűrt fényű, mozaikos árnyékot biztosító környezetet részesíti előnyben, amely leginkább hasonlít természetes élőhelyére, az észak-amerikai és kelet-ázsiai lombhullató erdők szélére és aljnövényzetére. A megfelelő fénymennyiség biztosítása egyensúlyt teremt a virágzási kedv és a növényt érő stressz között.

A fényigény megértéséhez fontos tudni, hogy a fény nemcsak a fotoszintézishez, azaz a növény táplálék-előállításához szükséges energiát biztosítja, hanem a virágrügyek képződését is szabályozza. Túl kevés fény, azaz mély árnyék esetén a virágos som ugyan életben maradhat, de a növekedése megnyúlt, satnya lesz, a lombozata ritkás, és a virágzása jelentősen csökken, vagy akár teljesen el is maradhat. A növény minden energiáját a fény felé való törekvésre, a hajtások nyújtására fordítja a virágképzés rovására.

Ezzel szemben a túl sok, különösen a déli órákban érkező tűző napfény legalább annyira káros lehet. A virágos som levelei és vékony kérge érzékeny a perzselő napra. A túlzott napsütés hatására a leveleken égési foltok jelenhetnek meg, a levélszélek megbarnulnak és elszáradnak. A növény folyamatos stressznek van kitéve a nagy hő és a fokozott párologtatás miatt, ami vízhiányhoz, a növekedés leállásához és általános legyengüléshez vezethet. A tűző nap különösen a melegebb, szárazabb klímájú területeken, így Magyarország nagy részén is komoly problémát jelent.

Az ideális kompromisszum tehát a félárnyék. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a növényt olyan helyre ültetjük, ahol a nap egy részében, ideális esetben a délelőtti órákban éri közvetlen napfény, de a legforróbb, délutáni időszakban már árnyékban, védelemben van. Egy ilyen környezet elegendő fényt biztosít a bőséges virágzáshoz, ugyanakkor megvédi a növényt a nyári hőség és a perzselő napsugarak káros hatásaitól. Ez a fajta védelem a fiatal, frissen ültetett növények esetében a legfontosabb.

Az ideális fekvés a kertben

Az optimális fényviszonyok biztosításának kulcsa a kertben elfoglalt hely, a megfelelő fekvés megtalálása. A legkedvezőbb a keleti vagy északkeleti tájolású kertrész, ahol a növény megkapja a jótékony, nem túl erős reggeli és délelőtti napsütést, de a délutáni órákra már árnyékba kerül. Egy magasabb, lombhullató fa, például egy tölgy, juhar vagy díszcseresznye alá ültetve szintén ideális helyet teremthetünk számára. A fa lombkoronája tavasszal, a virágzás idején még viszonylag ritkás, így elegendő fény jut a somra a virágrügyek kifejlődéséhez, nyáron viszont kellemes, szűrt árnyékot ad, védve a perzseléstől.

Kerülni kell a déli és nyugati fekvésű falak, kerítések vagy térkövezett felületek közelségét. Ezek a felületek napközben felmelegszenek és ontják magukból a hőt, ami extrém mikroklímát teremt a növény számára, fokozva a hőség és a szárazság okozta stresszt. A teljesen nyílt, napos, széljárta területek szintén kedvezőtlenek, mivel a szél tovább szárítja a növényt. A virágos som a védett, párásabb zugokat kedveli, ahol a levegő mozgása mérsékelt.

Fontos figyelembe venni a környező növényzet és épületek árnyékoló hatását is, ami az év és a nap folyamán folyamatosan változik. Mielőtt végleges helyet választunk a somnak, érdemes megfigyelni a kiválasztott terület fényviszonyait különböző napszakokban és évszakokban. Gondoljunk arra is, hogy a környező fák és cserjék idővel megnőnek, és megváltoztathatják a fényviszonyokat. Egy kezdetben napos hely néhány év múlva akár túl árnyékossá is válhat.

Ha a kertünk adottságai nem teszik lehetővé az ideális félárnyékos hely biztosítását, és csak naposabb terület áll rendelkezésre, akkor fokozottan kell figyelnünk a növény vízellátására. A rendszeres, bőséges öntözés és a talaj vastag mulcsréteggel való takarása segíthet a talaj hűvösen és nedvesen tartásában, némileg ellensúlyozva a túlzott napsütés negatív hatásait. Bizonyos fajták, különösen a Cornus kousa (japán som) és hibridjei, valamivel jobban tolerálják a napot, mint az alapfaj, a Cornus florida.

Fény és virágzás összefüggései

A virágos som látványos virágzatát valójában nem a szirmok, hanem a nagyméretű, színes fellevelek (brakteák) alkotják, amelyek körülveszik a központi, apró, zöldes-sárga virágcsomót. Ezeknek a felleveleknek a kifejlődéséhez és a virágrügyek differenciálódásához a növénynek megfelelő mennyiségű fényre van szüksége. A virágrügyek már az előző nyáron, jellemzően július-augusztus hónapban képződnek az azévi hajtásokon. Ha a növény ebben az időszakban nem kap elegendő fényt, akkor a következő tavasszal a virágzás elmarad vagy gyér lesz.

A túl mély árnyékban nevelt somok ezért nem virágoznak. A növény a rendelkezésére álló kevés energiát a vegetatív növekedésre, a fény felé való törekvésre fordítja. A hajtások megnyúlnak, a levelek nagyobbak, de vékonyabbak lesznek, a lombozat fellazul. Ha egy korábban szépen virágzó som virágzása hirtelen elmarad, annak egyik lehetséges oka, hogy a környező fák megnőttek, és a növény túlságosan beárnyékolódott. Ilyenkor megoldás lehet a környező fák ágainak ritkítása, hogy több fény jusson a somra.

A naposabb fekvés általában intenzívebb virágzást eredményez, feltéve, hogy a növény víz- és tápanyag-ellátása optimális, és nem szenved a hőségtől. A több fény több energiát jelent a fotoszintézishez, ami lehetővé teszi a növény számára, hogy több virágrügyet képezzen. Azonban ez a naposabb fekvés, mint már említettük, nagyobb kockázatot is jelent a levélégés és a szárazságstressz szempontjából. A kertész feladata megtalálni azt az arany középutat, ahol a növény még elegendő fényt kap a gazdag virágzáshoz, de már védve van a déli nap károsító hatásaitól.

Érdekes módon a fény a virágok, illetve a fellevelek színére is hatással lehet. A rózsaszín és piros virágú fajták (pl. ‘Cherokee Chief’, ‘Rubra’) színe intenzívebb, élénkebb lehet naposabb helyen. Árnyékban a színek fakóbbá, pasztellesebbé válhatnak. A fehér fajták esetében ez a hatás kevésbé szembetűnő. A fény tehát nemcsak a virágok mennyiségét, hanem bizonyos mértékig a minőségét, színintenzitását is befolyásolja.

A fényigény változása a növény élete során

A virágos som fényigénye némileg változik a növény korával. A fiatal, frissen ültetett csemeték a legérzékenyebbek a tűző napra és a szárazságra. Még nem rendelkeznek kiterjedt, mélyre hatoló gyökérzettel, amellyel a szárazabb időszakokban is elegendő vizet tudnának felvenni. Számukra kiemelten fontos a délutáni árnyék és a perzselő naptól való védelem. Az első néhány évben egy naposabb helyen akár ideiglenes árnyékoló háló használata is indokolt lehet a nyári kánikula idején.

Ahogy a növény idősödik, a gyökérzete megerősödik és egyre mélyebbre hatol, a törzse és az ágai megvastagodnak, és egy sűrűbb, önmagát is árnyékoló lombkoronát fejleszt. Egy idősebb, jól begyökeresedett, több éves virágos som már jobban tolerálja a naposabb fekvést és a rövidebb száraz periódusokat, mint egy fiatal példány. Azonban a déli, tűző napot még a kifejlett növények sem szeretik, és a legszebben továbbra is a szűrt fényű, félárnyékos helyeken fejlődnek.

A konténerben nevelt virágos somok esetében különösen óvatosnak kell lennünk a napfény tekintetében. A cserépben lévő kis mennyiségű föld gyorsan felmelegszik és kiszárad, a gyökerek szó szerint „megfőhetnek” a forró edényben egy napos teraszon. A konténeres somokat mindenképpen olyan helyre tegyük, ahol védve vannak a délutáni naptól. A világos, de árnyékos keleti vagy északi fekvésű erkély, terasz ideális számukra.

A metszés is befolyásolhatja a növényt érő fény mennyiségét. Egy túlságosan besűrűsödött, befelé növő ágakkal teli korona belsejébe nem jut elegendő fény, ami a belső részek felkopaszodásához és a virágzás csökkenéséhez vezet. Egy szakszerű, ritkító metszéssel javíthatunk a korona fényellátottságán, ami serkenti az új virágképző hajtások fejlődését és elősegíti a lombozat gyors felszáradását, csökkentve a gombás betegségek kockázatát.

Fény és az őszi lombszín

A virágos som nemcsak a tavaszi virágzásával, hanem a csodálatos őszi lombszínével is díszít. A levelek ilyenkor a skarlátvörös, a mélybordó, a lila és a narancs legkülönbözőbb árnyalataiban pompáznak. Az őszi lombszín intenzitását több tényező is befolyásolja, köztük a genetika, a talaj kémhatása és a tápanyag-ellátottság, de a legfontosabb szerepet a fény és a hőmérséklet játssza. A legélénkebb, leglátványosabb őszi színek kialakulásához napfényre van szükség.

Az őszi lombszíneződés folyamata akkor kezdődik, amikor a nappalok rövidülése és a hőmérséklet csökkenése jelzi a növénynek a vegetációs időszak végét. A levelekben leáll a zöld színtest, a klorofill termelése, és a lebomló klorofill alól előtűnnek a már addig is jelen lévő sárga és narancssárga pigmentek (karotinoidok). A vörös és lila színekért felelős antociánok azonban csak ekkor, ősszel termelődnek. Az antocián-szintézishez a növénynek cukrokra és fényre van szüksége.

A napos, de hűvös őszi időjárás kedvez a leginkább a színkavalkád kialakulásának. A nappali napsütésben a növény még fotoszintetizál és cukrokat termel, de a hideg éjszakák megakadályozzák, hogy ezek a cukrok elszállítódjanak a levelekből. A levelekben felhalmozódó cukrok és a napfény hatására képződnek az élénkpiros és lila antociánok. Ezért egy naposabb helyen álló virágos som őszi lombszíne általában sokkal intenzívebb és látványosabb, mint egy mély árnyékban lévő társáé.

Ez egy újabb érv a félárnyékos elhelyezés mellett. Egy olyan hely, amely nyáron védelmet nyújt a perzselő nap ellen, az alacsonyabb napállású ősszel már elegendő fényt kaphat ahhoz, a növény gyönyörű színekbe öltözzön. A túl borús, esős őszi időjárás, vagy a túl mély árnyék tompíthatja a színeket. A virágos som fényigényének megértése tehát nemcsak a virágzás, hanem a növény teljes éves ciklusának és díszértékének maximalizálása szempontjából is elengedhetetlen.