Share

Az édes tüdőfű tápanyagigénye és trágyázása

Az édes tüdőfű, bár nem tartozik a kifejezetten mohó, tápanyagfaló növények közé, meghálálja a gondoskodást, ha a talaját megfelelő tápanyagokkal látjuk el. Természetes élőhelyén, a lombos erdők talaján a folyamatosan bomló avarréteg biztosítja számára a szükséges tápanyagokat, ezért a kertben is a szerves anyagokban gazdag, humuszos közeget részesíti előnyben. A trágyázás célja nem a növény túlzott serkentése, hanem egy kiegyensúlyozott, egészséges fejlődés támogatása, amely látványos, pettyes lombozatban és bőséges tavaszi virágzásban nyilvánul meg. A túltrágyázás kifejezetten káros lehet, ezért a mértékletesség és a szerves anyagok előnyben részesítése a követendő stratégia.

A tüdőfű tápanyagellátásának alapját az ültetés előtti gondos talaj-előkészítés jelenti. Ha a telepítéskor bőségesen dolgoztunk a földbe érett komposztot vagy más szerves trágyát, a növény az első egy-két évben valószínűleg nem igényel további kiegészítő táplálást. A legfontosabb számára a nitrogén, a foszfor és a kálium megfelelő aránya, de a mikroelemek jelenléte is elengedhetetlen az egészséges élettani folyamatokhoz. A szerves anyagok nemcsak tápanyagot szolgáltatnak, hanem javítják a talaj szerkezetét és vízmegtartó képességét is, ami közvetve szintén hozzájárul a hatékonyabb tápanyagfelvételhez.

A rendszeres tápanyag-utánpótlás legjobb és legbiztonságosabb módja a talajfelszín évenkénti takarása komposzttal. Kora tavasszal, a hajtások megjelenésekor, terítsünk egy 2-3 centiméter vastag réteg érett komposztot a tövek köré, finoman a talaj felszínébe dolgozva vagy egyszerűen a felszínen hagyva azt. Ahogy a komposzt lassan bomlik, a csapadék és az öntözővíz fokozatosan bemossa a tápanyagokat a gyökérzónába, így egész szezonban egyenletes ellátást biztosítva. Ez a módszer utánozza a legjobban a természetes erdei folyamatokat.

A műtrágyák használatával csínján kell bánni, és csak indokolt esetben, például tápanyaghiányos talajon vagy a konténerben nevelt növényeknél folyamodjunk hozzájuk. Ha mégis műtrágyát alkalmazunk, válasszunk egy alacsonyabb nitrogéntartalmú, kiegyensúlyozott NPK-arányú, virágzó évelők számára kifejlesztett, lassan oldódó granulátumot vagy folyékony tápoldatot. A túlzott nitrogénbevitel a virágzás rovására buja, laza szövetű lombozatot eredményez, ami fogékonyabbá teszi a növényt a betegségekre, különösen a lisztharmatra.

A tüdőfű alapvető tápanyagigénye

A tüdőfű egészséges fejlődéséhez, mint minden növénynek, szüksége van a három fő makroelemre: a nitrogénre (N), a foszforra (P) és a káliumra (K). A nitrogén elsősorban a zöld tömeg, vagyis a levelek és hajtások növekedéséért felelős. A tüdőfű esetében a túlzott nitrogénbevitel kerülendő, mert bár dús lombozatot eredményez, az a virágzás kárára megy, és a laza sejtszerkezet miatt a növény fogékonyabb lesz a betegségekre. A kiegyensúlyozott nitrogénellátás azonban elengedhetetlen a szép, dekoratív levélzet kialakulásához.

AJÁNLÓ ➜  Az édes tüdőfű teleltetése

A foszfor kulcsfontosságú szerepet játszik a gyökérképződésben, a virág- és magképzésben, valamint az energia-háztartási folyamatokban. A megfelelő foszforellátás biztosítja az erős, egészséges gyökérzetet, ami elengedhetetlen a víz- és tápanyagfelvételhez. Ezenkívül hozzájárul a bőséges virágzáshoz és a növény általános vitalitásához. A csontliszt vagy a komposzt természetes és lassan feltáródó foszforforrásként szolgálhat a talajban.

A kálium a növény „immunrendszerének” erősítésében játszik szerepet, növeli az ellenálló képességet a betegségekkel, a szárazsággal és a hideggel szemben. Szabályozza a növény vízháztartását és a fotoszintézis folyamatát is, hozzájárulva a szárak szilárdságához és a növény általános jó kondíciójához. A fahamu (mértékkel, mivel lúgosít) vagy a kálisó-szegény, komplex műtrágyák lehetnek káliumforrások. A jól komposztált szerves anyagok általában kiegyensúlyozott arányban tartalmazzák mindhárom makroelemet.

A makroelemek mellett a mikroelemek, mint a vas, a mangán, a cink vagy a bór, bár csak kis mennyiségben szükségesek, nélkülözhetetlenek a növényi enzimek működéséhez és számos élettani folyamathoz. Hiányuk különböző hiánytüneteket, például levélsárgulást (klorózist) okozhat. A szerves anyagokban, különösen a komposztban gazdag talaj általában elegendő mikroelemet tartalmaz, így a rendszeres komposzt-utánpótlás a mikroelem-ellátást is biztosítja, megelőzve a hiánybetegségek kialakulását.

A szerves trágyák szerepe és alkalmazása

A szerves trágyák jelentik a legideálisabb tápanyagforrást az édes tüdőfű számára, mivel ezek lassan, a talajélet működésével párhuzamosan táródnak fel, így elkerülhető a túltrágyázás és a tápanyagok kimosódásának veszélye. A legjobb és legkönnyebben elérhető szerves trágya az érett komposzt. A komposzt nemcsak tápanyagokat tartalmaz, hanem tele van hasznos mikroorganizmusokkal is, amelyek javítják a talaj biológiai aktivitását és szerkezetét. Tavasszal a tövek köré terített vékony komposztréteg egész évre elegendő tápanyagot biztosíthat.

Másik kiváló szerves anyag a lombföld, amely a lebomlott falevelekből jön létre, és tökéletesen utánozza a tüdőfű természetes erdei környezetét. A lombföld enyhén savanyú kémhatású, laza szerkezetű, és tele van a növény számára hasznosítható tápanyagokkal. Az ősszel összegyűjtött avart egy külön erre a célra létrehozott sarokban komposztálva egy-két év alatt értékes lombföldet nyerhetünk. Ezt a talajhoz keverve vagy mulcsként használva is alkalmazhatjuk.

AJÁNLÓ ➜  Az édes tüdőfű ültetése és szaporítása

Az érett istállótrágya, különösen a marhatrágya, szintén nagyon jó tápanyagforrás, de fontos, hogy csak teljesen érett, komposztálódott formában használjuk. A friss trágya túl magas ammóniatartalma „megégetheti” a növény gyökereit. Az érett trágyát az ültetés előtti talaj-előkészítés során, vagy ősszel a talaj felszínébe dolgozva érdemes kijuttatni, hogy a téli csapadék bemossa a tápanyagokat. Zsákos, granulált formában is kapható, ami megkönnyíti a kijuttatását.

A különböző növényi és állati eredetű trágyák, mint a csontliszt (foszforban gazdag), a vérliszt (nitrogénben gazdag) vagy a szaruliszt (lassan lebomló nitrogénforrás) szintén használhatók, de csak mértékkel és célzottan. Ezeket általában a tavaszi talaj-előkészítéskor érdemes a földbe keverni. A szerves trágyák legnagyobb előnye, hogy a tápanyag-szolgáltatáson túl „élővé” teszik a talajt, javítják annak víz- és levegőgazdálkodását, ami hosszú távon egy sokkal egészségesebb és ellenállóbb növényállományt eredményez.

Műtrágyák használata: mikor és hogyan?

Bár a tüdőfű neveléséhez alapvetően a szerves trágyák a leginkább ajánlottak, bizonyos helyzetekben szükség lehet műtrágyák kiegészítő használatára. Ilyen eset lehet a kifejezetten szegény, tápanyaghiányos talaj, ahol a szerves anyagok önmagukban nem elegendőek a megfelelő fejlődéshez. Szintén indokolt lehet a műtrágyázás a konténerben nevelt növényeknél, mivel a cserépben lévő korlátozott mennyiségű föld tápanyagtartalma a rendszeres öntözés miatt gyorsan kimosódik, és azt pótolni kell.

Ha műtrágya használata mellett döntünk, válasszunk kiegyensúlyozott összetételű, virágzó évelő növények számára kifejlesztett terméket. A lassan oldódó, granulált műtrágyák a legbiztonságosabbak, mivel ezek több hónapon keresztül, fokozatosan adják le a tápanyagokat, csökkentve a túladagolás kockázatát. Ezeket kora tavasszal, a gyártó által javasolt mennyiségben szórjuk a növény töve köré, és sekélyen dolgozzuk be a talajba. Egyetlen tavaszi alkalmazás általában elegendő az egész szezonra.

A folyékony tápoldatok gyorsabban hatnak, ezért akkor érdemes őket alkalmazni, ha gyors segítségre van szükség, például egyértelmű tápanyaghiány-tünetek esetén. A vegetációs időszakban, tavasztól nyár közepéig, 2-4 hetente, az öntözővízhez keverve juttathatjuk ki őket. Nagyon fontos, hogy a tápoldatot mindig a gyártó által előírt hígításban használjuk, mert a túl tömény oldat megégetheti a gyökereket. A tápoldatozást mindig nedves talajra végezzük, és a virágzás befejeztével hagyjuk abba.

AJÁNLÓ ➜  Az édes tüdőfű metszése és visszavágása

Kerüljük a magas nitrogéntartalmú műtrágyákat, amelyeket általában a pázsit táplálására használnak. A túlzott nitrogén a tüdőfű esetében a virágzás rovására történő túlzott levélnövekedést idéz elő, a levelek fellazulnak, elvesztik tömörségüket, és sokkal fogékonyabbá válnak a gombás betegségekre, különösen a lisztharmatra. A cél nem a minél nagyobb növény nevelése, hanem egy egészséges, arányos, jól virágzó és a betegségekkel szemben ellenálló tő fenntartása.

A tápanyaghiány és a túltrágyázás tünetei

A tápanyaghiány tüneteinek felismerése segít időben beavatkozni és korrigálni a növény táplálását. A leggyakoribb jel az általános, lassú, gyenge növekedés és a gyér virágzás. A specifikus hiánytünetek közül a nitrogénhiány a legszembetűnőbb: az idősebb, alsó levelek sárgulni kezdenek, mivel a növény a mobilis nitrogént az új hajtások felé csoportosítja át. A levelek aprók maradnak, a növény pedig satnya benyomást kelt.

A foszforhiány kevésbé látványos, de a gyengébb gyökérfejlődésben, a késlekedő vagy elmaradó virágzásban és a levelek sötét, kékeszöld vagy lilás elszíneződésében nyilvánulhat meg. A káliumhiány jelei leggyakrabban a levélszéleken jelentkező sárgulásban, majd barnulásban, elhalásban (nekrózisban) mutatkoznak meg, miközben a levél közepe zöld maradhat. A mikroelem-hiányok, például a vashiány, jellegzetesen az új, fiatal leveleken okoznak klorózist, vagyis a levélerek közötti szövetek sárgulását, miközben az erek zöldek maradnak.

A túltrágyázás, különösen a nitrogén túladagolása, legalább annyira káros, mint a hiány. A legjellemzőbb tünet a túlzottan buja, sötétzöld, laza szerkezetű lombozat, amely gyakran a virágzás kárára fejlődik. Ezek a túlfejlett, puha szövetű levelek rendkívül fogékonyak a gombás betegségekre, mint a lisztharmat, valamint a szívó kártevők, például a levéltetvek támadására. A túlzott sókoncentráció a talajban, amit a műtrágyák túladagolása okozhat, a gyökerek „megégéséhez”, perzselődéséhez vezethet, ami a levelek szélén jelentkező barnulásban, elszáradásban nyilvánul meg, hasonlóan a szárazság okozta tünetekhez.

A problémák észlelésekor a legfontosabb a helyes diagnózis felállítása. Ha túltrágyázásra gyanakszunk, azonnal hagyjuk abba a tápanyag-utánpótlást, és alaposan, tiszta vízzel öntözzük át a talajt, hogy a felesleges sókat kimossuk a gyökérzónából. Hiánytünetek esetén először mindig a talaj pH-értékét és nedvességtartalmát ellenőrizzük, mert a nem megfelelő körülmények gátolhatják a meglévő tápanyagok felvételét. Csak ezután pótoljuk célzottan a hiányzó elemet, lehetőleg szerves formában vagy óvatosan adagolt, hígított tápoldattal.

Ez is érdekelni fog...