A tollas celózia teleltetése
A tollas celózia trópusi, szubtrópusi vidékekről származó növény, amelyet hazánk éghajlati viszonyai között jellemzően egynyári dísznövényként tartunk. Fagyérzékenysége miatt a szabadföldbe kiültetett példányok az első komolyabb őszi fagyok beköszöntével elpusztulnak. Sokan azonban annyira megkedvelik ezt a különleges, bársonyos virágú növényt, hogy felmerül bennük a kérdés: lehetséges-e a teleltetése? Bár a tollas celózia átteleltetése nem a megszokott eljárás és számos kihívással jár, megfelelő körülmények biztosításával meg lehet próbálkozni vele, különösen a dézsában, cserépben nevelt példányok esetében. A sikeres teleltetéshez elengedhetetlen a megfelelő időzítés, a helyes környezeti feltételek megteremtése és a nyugalmi időszak alatti gondos ápolás.
A teleltetésre való felkészülés legfontosabb lépése a megfelelő időpont kiválasztása a növény bemenekítésére. Ezt mindenképpen az első fagyok előtt kell megtenni, amikor az éjszakai hőmérséklet tartósan 10°C alá süllyed, de még nem éri el a fagypontot. A hirtelen, fagypont alatti hőmérséklet a növény szöveteiben visszafordíthatatlan károsodást okoz. Figyeljük az időjárás-előrejelzést, és legyünk résen már szeptember végétől, október elejétől. A szabadföldben nevelt növényeket, ha meg szeretnénk próbálni átteleltetni, óvatosan, a gyökérlabda lehető legkisebb sérülésével kell kiásni és egy megfelelő méretű cserépbe ültetni.
Mielőtt a növényt a teleltető helyiségbe vinnénk, elengedhetetlen egy alapos növényvédelmi szemle és kezelés. A szabadban tartott növényeken gyakran megbújnak kártevők, mint a levéltetvek, takácsatkák vagy a liszteskék, illetve gombaspórák. A zárt, fűtött teleltető helyiségben ezek a kártevők gyorsan elszaporodhatnak, és komoly károkat okozhatnak nemcsak a celózián, hanem a többi, ott telelő növényen is. Vizsgáljuk át alaposan a levelek fonákját és a hajtásokat, és ha szükséges, végezzünk egy megelőző lemosó permetezést például káliszappanos vagy narancsolajos oldattal.
A teleltetésre való felkészítéshez hozzátartozik a növény visszavágása is. Bár ez drasztikus lépésnek tűnhet, szükséges a sikeres átvészeléshez. A szárakat vágjuk vissza körülbelül a felére vagy harmadára, és távolítsuk el az elnyílt virágokat, valamint a sárguló, sérült leveleket. Ez a metszés csökkenti a párologtatási felületet, és arra ösztönzi a növényt, hogy ne a hajtásnövekedésre, hanem a gyökérzet és a szár megerősítésére fordítsa az energiáit. A kisebb lombfelület kevesebb vizet és fényt igényel a téli hónapok alatt.
Az ideális teleltető helyiség
A tollas celózia sikeres átteleltetésének kulcsa a megfelelő helyiség kiválasztása. Az ideális teleltető hely világos és hűvös. A „világos” azt jelenti, hogy a növénynek szüksége van fényre a téli hónapokban is, hogy minimális szinten fenntartsa az életfolyamatait. Egy déli vagy keleti fekvésű ablakpárkány, egy fűtetlen, de fagymentes veranda, télikert vagy egy világos lépcsőház lehet a legmegfelelőbb. A teljes sötétségben a növény valószínűleg elpusztul. Szükség esetén a természetes fényt növénynevelő lámpával is pótolhatjuk napi néhány órában.
A „hűvös” jelző szintén kritikus fontosságú. A teleltetéshez az optimális hőmérséklet 5-10°C között van. A melegebb, fűtött szobai körülmények (20°C felett) nem alkalmasak a teleltetésre. A melegben a növény nem tud nyugalmi állapotba vonulni, tovább próbál növekedni, azonban a téli fényszegény környezetben csak gyenge, megnyúlt, etiolált hajtásokat fog hozni, amelyek rendkívül fogékonyak a kártevőkre. A meleg és a fényhiány kombinációja lassan feléli a növény tartalékait és a tavaszra teljesen kimerül.
A páratartalomra is figyelni kell, bár a celózia nem igényel extrém magas páratartalmat. A fűtött lakások száraz levegője azonban kedvez a takácsatkák elszaporodásának. A hűvös teleltető helyiségben általában magasabb a páratartalom, ami kedvezőbb a növény számára. Kerüljük a huzatos helyeket, de a rendszeres, óvatos szellőztetés fontos a levegő frissen tartása és a gombás betegségek megelőzése érdekében. A növényeket ne helyezzük közvetlenül a fűtőtest mellé.
A teleltető helyiségben a növényeket ne zsúfoljuk össze. Hagyjunk elegendő helyet közöttük a megfelelő légáramlás biztosítására. Ez csökkenti a páralecsapódást a leveleken és a betegségek terjedésének kockázatát. A teleltetésre bevitt növényeket rendszeresen, legalább hetente ellenőrizzük, hogy időben észrevegyük az esetlegesen megjelenő kártevőket vagy a betegségek első jeleit. Az időben történő beavatkozás megmentheti a növényt és megakadályozhatja a probléma továbbterjedését.
Gondozás a téli hónapokban
A téli nyugalmi időszakban a tollas celózia gondozási igényei drasztikusan lecsökkennek. A legfontosabb a minimálisra csökkentett öntözés. Mivel a hűvös környezetben a növény életfolyamatai lelassulnak és a párolgás is minimális, a vízigénye is töredéke a nyárinak. A túlöntözés a leggyakoribb hiba a teleltetés során, ami szinte biztosan a gyökerek rothadásához és a növény pusztulásához vezet. Csak annyira öntözzük, hogy a földlabdája ne száradjon ki teljesen.
Az öntözések között hagyjuk, hogy a cserép földjének felső rétege alaposan kiszáradjon. Az öntözés gyakorisága a hőmérséklettől függően lehet akár 3-4 hetente is. Mindig ellenőrizzük a talaj nedvességét az ujjunkkal, mielőtt újra locsolnánk. Használjunk szobahőmérsékletű vizet, és csak kis mennyiséget adjunk a növénynek. Az alátétben soha ne álljon a víz; a felesleges vizet az öntözés után 15-20 perccel öntsük ki. Ez a szabály a teleltetés során fokozottan érvényes.
A téli hónapok alatt, a nyugalmi periódusban a növényt egyáltalán nem szabad tápoldatozni. A tápanyag-utánpótlás arra ösztönözné a növényt, hogy a fényszegény időszakban is új hajtásokat hozzon, ami a már említett gyenge, nyurguló növekedéshez és a növény kimerüléséhez vezetne. A trágyázást teljesen függesszük fel a bevételtől egészen a tavaszi, kihajtás előtti időszakig. A növény a tél folyamán a saját tartalék tápanyagaiból él.
A téli gondozáshoz hozzátartozik a rendszeres ellenőrzés és a lehullott, elszáradt levelek eltávolítása a cserépből és a növényről. Az elhalt növényi részeken könnyen megtelepedhetnek a gombák, például a szürkepenész. Figyeljünk a kártevők esetleges megjelenésére is. A teleltetőben a gyenge, stresszes növényeken könnyen elszaporodhatnak a pajzstetvek vagy a liszteskék. Ha ilyet észlelünk, a fertőzött részeket távolítsuk el, és a kártevőket dörzsöljük le egy alkoholba mártott fültisztító pálcikával, vagy alkalmazzunk megfelelő növényvédő szert.
Felkészülés az új szezonra
A tél végén, ahogy a nappalok hosszabbodnak és a fény intenzitása nő, a növény lassan ébredezni kezd a nyugalmi állapotból. Február végén, március elején esedékessé válik a tavaszi metszés és az átültetés. Az áttelelt celóziát érdemes erősebben visszavágni, eltávolítva az esetlegesen télen hozott gyenge, vékony hajtásokat és az elszáradt ágvégeket. A metszés serkenti a növényt a dúsabb, erőteljesebb új hajtások fejlesztésére. A vágásokat mindig egy rügy vagy levélpár felett ejtsük meg.
A tavaszi metszéssel egy időben érdemes a növényt átültetni friss, tápanyagban gazdag virágföldbe. Óvatosan emeljük ki a növényt a cserépből, és rázzuk le a régi, elhasználódott földet a gyökerekről. Vizsgáljuk meg a gyökérzetet, és az elhalt, barna, rothadt gyökérrészeket vágjuk le egy éles, tiszta ollóval. Az átültetéshez a régivel azonos méretű vagy csak egy kicsit nagyobb cserepet válasszunk. A túl nagy cserépben a föld nehezen szárad ki, ami növeli a túlöntözés veszélyét.
Az átültetés után a növényt helyezzük egyre melegebb és világosabb helyre, hogy fokozatosan szokjon hozzá a tavaszi körülményekhez. Az öntözést is elkezdhetjük fokozatosan növelni, ahogy az új hajtások megjelennek és növekedésnek indulnak. A tápoldatozást csak az átültetés után 3-4 héttel, óvatosan, először hígabb koncentrációjú oldattal kezdjük újra. A tavaszi időszakban egy kiegyensúlyozott, nitrogén-túlsúlyos tápoldat segíti a lombozat fejlődését.
A szabadba való kihelyezéssel várjuk meg, amíg a tavaszi fagyok veszélye végleg elmúlik, és az éjszakai hőmérséklet is tartósan 10-12°C felett marad. A teleltetett növényt, hasonlóan a palántákhoz, fokozatosan kell a kinti körülményekhez szoktatni. Először csak néhány órára tegyük ki egy árnyékos, szélvédett helyre, majd napról napra növeljük a kint töltött időt és a napfény mennyiségét. Ez a „kiszoktatás” elengedhetetlen ahhoz, hogy a növény levelei ne égjenek meg az erős tavaszi napon. A sikeresen átteleltetett tollas celózia így megerősödve és korábban kezdheti meg a virágzást a kertben vagy a balkonon.
