A csavart mogyoró teleltetése

A csavart mogyoró egyedi, szoborszerű ágrendszerével különösen a téli, lombhullott időszakban válik a kert igazi fókuszpontjává. Ahhoz azonban, hogy ezt a látványt évről évre élvezhessük, és a növény tavasszal életerősen induljon újra, fontos gondoskodnunk a szakszerű teleltetéséről. Bár a ‘Contorta’ fajta alapvetően a mi klímánkon is megbízhatóan télálló, a gondoskodás, különösen a fiatal példányok és a dézsában nevelt növények esetében, meghálálja magát. A sikeres teleltetés nem csupán a fagykárok megelőzését jelenti, hanem a növény felkészítését a nyugalmi időszakra, amely elengedhetetlen a következő évi egészséges fejlődéshez. A következőkben részletesen áttekintjük azokat a lépéseket, amelyekkel biztosíthatjuk csavart mogyorónk biztonságos áttelelését.

A teleltetés egy folyamat, amely már jóval az első fagyok beállta előtt, az ősz folyamán megkezdődik. A növény fokozatosan készül fel a hideg időszakra: leáll a növekedéssel, a tápanyagokat a gyökérzetbe és a fás részekbe raktározza el, a vesszők pedig beérnek, megfásodnak. A kertész feladata, hogy ezt a természetes folyamatot támogassa a megfelelő agrotechnikai lépésekkel. A nyár végi, kora őszi tápanyag-utánpótlás, az öntözés fokozatos csökkentése és az utolsó fűnyírás mind részei ennek a felkészítő munkának.

A csavart mogyoró kifejlett, szabadföldbe ültetett példányai általában nem igényelnek különösebb téli védelmet Magyarország nagy részén. Fagytűrő képességük kiváló, a vastagabb ágak és a törzs jól ellenállnak a hidegnek. A probléma inkább a fiatal, frissen ültetett töveknél, illetve az extrém hideg, hótakaró nélküli teleken jelentkezhet, amikor a mélyre hatoló fagy károsíthatja a sekélyebben elhelyezkedő gyökereket. Ilyenkor egy egyszerű, de hatékony védelmi intézkedés sokat segíthet.

A dézsában tartott csavart mogyorók teleltetése jóval több odafigyelést igényel, mivel a gyökérzetük sokkal jobban ki van téve a hőmérséklet-ingadozásoknak és a fagy hatásának. A korlátozott mennyiségű föld a cserépben hamar átfagy, ami a gyökerek elhalásához és a növény pusztulásához vezethet. Ezen növények esetében elengedhetetlen a gyökérzóna aktív védelme. A megfelelő teleltetési hely és módszer kiválasztása dönti el, hogy tavasszal egy egészséges vagy egy fagykárt szenvedett növénnyel találkozunk.

Őszi felkészítő munkálatok

A sikeres teleltetés alapjait az őszi hónapokban kell leraknunk. A legfontosabb teendők egyike a tápanyag-utánpótlás átalakítása. Nyár közepétől, de legkésőbb augusztus végétől kerüljük a magas nitrogéntartalmú trágyák használatát, mivel ezek késői hajtásnövekedésre serkentenék a növényt, és az új, zsenge hajtásoknak már nem lenne idejük beérni, megfásodni a fagyokig. Ehelyett alkalmazzunk kálium-túlsúlyos őszi műtrágyát, ami elősegíti a vesszők beérését, a sejtfalak megerősödését és jelentősen növeli a növény fagytűrő képességét.

Az öntözést is a megváltozott körülményekhez kell igazítani. Ahogy a hőmérséklet csökken és a párolgás mérséklődik, a növény vízigénye is lecsökken. Fokozatosan ritkítsuk az öntözéseket, hagyva, hogy a talaj felső rétege kiszáradjon két locsolás között. Azonban a fagyok beállta előtt, egy utolsó, alapos, mélyre hatoló öntözés, az úgynevezett téli beöntés, kifejezetten hasznos. Ez feltölti a talaj mélyebb rétegeinek vízkészletét, amiből a növény a fagymentes téli napokon is tud gazdálkodni, megelőzve a téli kiszáradást.

Az őszi lombhullás után érdemes egy alapos tisztogatást végezni a növény körül. A lehullott leveleket, gallyakat gyűjtsük össze és távolítsuk el, különösen, ha az év során gombás betegségek, például levélfoltosság vagy lisztharmat ütötte fel a fejét. A fertőzött lomb megsemmisítésével (nem komposztálásával!) jelentősen csökkenthetjük a következő évi fertőzési nyomást, mivel a kórokozók spórái az avarban telelnek át. Ez az egyszerű higiéniai lépés sokat segít a tavaszi tiszta indulásban.

A lombhullás utáni állapot kiváló lehetőséget nyújt a korona állapotának felmérésére is. Ekkor jól láthatóvá válnak az elhalt, beteg, sérült vagy egymást keresztező ágak. Ezeket egy éles, fertőtlenített metszőollóval vagy fűrésszel távolítsuk el. Bár a fő metszési időszak a kora tavasz, egy őszi tisztogató metszés nemcsak esztétikailag teszi rendbe a bokrot a télre, hanem a betegségek megelőzésében is segít. A nagyobb vágási felületeket mindig kezeljük sebkezelő anyaggal.

A szabadföldi növények téli védelme

A több éve kiültetett, megerősödött csavart mogyoró bokrok általában nem igényelnek speciális téli védelmet. A legfontosabb teendő a gyökérzóna védelme, különösen a hidegebb, hószegény teleken. A talaj felmelegedését és a gyökerek károsodását megelőzhetjük, ha a tő körüli területet vastagon, 10-15 cm-es rétegben betakarjuk valamilyen szerves mulccsal. Erre a célra kiválóan alkalmas a lomb, a szalma, a fenyőkéreg vagy a komposzt. A mulcsréteg szigetel, megőrzi a talajnedvességet és tavasszal lebomolva tápanyaggal is gazdagítja a talajt.

A frissen ültetett, fiatal, egy-két éves példányok még érzékenyebbek a téli hidegre, mivel a gyökérzetük nem hatol elég mélyre. Esetükben a tőtakarás mellett megfontolandó a föld feletti részek védelme is, különösen a zordabb éghajlatú vidékeken. A törzset és a vázágakat körbetekerhetjük jutaszövettel, nádszövettel vagy speciális fagyvédő fóliával. Fontos, hogy légáteresztő anyagot használjunk, a műanyag fólia nem megfelelő, mert alatta a növény befülledhet és gombás betegségek indulhatnak meg.

A téli csapadék, különösen a hó, komoly fizikai terhelést jelenthet a csavart mogyoró különleges formájú ágaira. A vizes, nehéz hó súlya alatt az ágak meghajolhatnak, sőt le is törhetnek. Egy nagyobb havazás után, ha tehetjük, egy puha seprűvel vagy óvatos rázogatással távolítsuk el a hó nagy részét a koronáról. Ez a veszély különösen a fiatalabb, rugalmasabb ágakat fenyegeti. Az idősebb, vastagabb, göcsörtös ágak általában jobban bírják a terhelést.

A téli kiszáradás egy másik rejtett veszély, amely a fagyos, de napsütéses, szeles időben fenyegeti a növényeket. A fagyott talajból a gyökerek nem tudnak vizet felvenni, miközben a föld feletti részek párologtatnak. A megelőzés legjobb módja a már említett őszi beöntözés és a talaj takarása. Ha a tél folyamán hosszabb enyhe, fagymentes periódus adódik, és a talaj kienged, érdemes lehet pótolni a nedvességet egy alapos öntözéssel, hogy a növény feltölthesse vízkészleteit.

A dézsás csavart mogyoró teleltetése

A dézsában nevelt csavart mogyoró teleltetése sokkal nagyobb körültekintést igényel, mint a szabadföldi társaié. A cserépben lévő, korlátozott mennyiségű földlabda teljesen átfagyhat, ami a gyökerek visszafordíthatatlan károsodásához vezet. A legbiztosabb megoldás, ha a növényt fagymentes, de hűvös és világos helyre visszük a tél idejére. Ideális lehet egy fűtetlen garázs, egy pinceablak, egy beüvegezett veranda vagy egy fagymentes lépcsőház, ahol a hőmérséklet 0 és 10 Celsius-fok között van.

Ha nincs lehetőségünk a növényt védett helyre vinni, akkor a szabadban kell megoldanunk a téliesítést. A legfontosabb a gyökérlabda védelme a fagytól. Az edényt állítsuk egy hungarocell lapra vagy deszkára, hogy alulról ne érje a hideg. Tekerjük körbe az egész cserepet jutazsákkal, buborékfóliával, régi pokrócokkal vagy speciális, erre a célra kapható thermo-védőzsákkal. A föld felszínét takarjuk vastagon mulccsal, például lombbal vagy szalmával.

A szabadban teleltetett dézsás növényt érdemes egy szélvédett, védett helyre, például egy déli fekvésű házfal elé vagy egy eresz alá húzni. Itt kevésbé van kitéve a fagyos szelek szárító hatásának és a szélsőséges hőmérsákingadozásoknak. Ha több dézsás növényünk van, szorosan egymás mellé állítva őket szintén védik egymást a hidegtől. A lényeg, hogy a gyökérzónát minél jobban szigeteljük a külső környezettől.

A teleltetés során a dézsás növények öntözéséről sem szabad megfeledkezni, bár a vízigényük minimális. A földlabdát soha ne hagyjuk teljesen kiszáradni. Időnként, fagymentes napokon ellenőrizzük a talaj nedvességét, és ha szükséges, kis mennyiségű vízzel öntözzük meg. A túlöntözés legalább annyira veszélyes, mint a kiszáradás, mert a pangó víz a hideggel párosulva a gyökerek rothadásához vezet. A cél a földlabda enyhén nyirkosan tartása.

Tavaszi ébresztő és a téli védelem eltávolítása

A tél elmúltával, ahogy a hőmérséklet emelkedni kezd és a nappalok hosszabbodnak, a csavart mogyoró is lassan felébred a téli álmából. A téli védelem eltávolításával azonban nem szabad elsietni a dolgot. A késő tavaszi, hirtelen fagyok még komoly károkat okozhatnak a már nedvkeringésnek indult, érzékeny növényben. A legbiztosabb, ha megvárjuk a tartós fagyok végét, ami általában március második felére, április elejére tehető.

A mulcstakarót a tő körül fokozatosan távolítsuk el, vagy dolgozzuk be a talajba. Ez lehetővé teszi, hogy a talaj gyorsabban felmelegedjen, ami serkenti a gyökérzet aktivitását és a növény tavaszi indulását. A fiatal növényekről a törzsvédő borítást is ekkor szedhetjük le. Végezzünk egy alapos szemlét, és keressük a téli fagykárok esetleges jeleit, mint például az elfeketedett, elszáradt hajtásvégeket. Ezeket a sérült részeket az egészséges részig vágjuk vissza.

A teleltető helyről kihozott dézsás növényeket fokozatosan kell visszaszoktatni a kinti körülményekhez. Az első napokban csak néhány órára tegyük ki őket egy árnyékos, védett helyre, majd napról napra növeljük a szabadban töltött időt és a napfény mennyiségét. A hirtelen, erős napfény megégetheti a leveleket, amelyek a téli, gyengébb fényviszonyokhoz szoktak. Ez a folyamat, az úgynevezett edzés, segít a növénynek stresszmentesen alkalmazkodni az új környezethez.

A tavaszi felébredés a növekedés újraindulását is jelenti, így itt az ideje az első tavaszi tápanyag-utánpótlásnak és a rendszeresebb öntözés megkezdésének. Egy nitrogénben gazdagabb indító trágya energiát ad a rügyfakadáshoz és a hajtásnövekedéshez. Ezzel a gondoskodással megadjuk a kezdő lökést a csavart mogyorónknak, hogy egy újabb szezonon keresztül teljes pompájában díszítse a kertünket, meghálálva a téli időszakban nyújtott törődést.