Share

Az illatos boroszlán betegségei és kártevői

Bár az illatos boroszlán a növény minden részének mérgező volta miatt számos kártevővel szemben természetes védelemmel rendelkezik, sajnos nem teljesen mentes a betegségektől és néhány specifikus kártevő támadásától. A növény egészségének megőrzésében a megelőzés játssza a legfontosabb szerepet, mivel egy legyengült, stresszes állapotban lévő cserje sokkal fogékonyabb a fertőzésekre. Az optimális termőhely megválasztása, a jó vízelvezetésű talaj biztosítása, a szakszerű öntözés és a túltrágyázás elkerülése mind hozzájárulnak a növény természetes ellenálló képességének erősítéséhez. A rendszeres szemrevételezés segít a problémák korai felismerésében, ami elengedhetetlen a sikeres védekezéshez.

A leggyakoribb és legvégzetesebb probléma, amellyel a boroszlán esetében találkozhatunk, a gyökér- és tőrothadás. Ezt a betegséget leggyakrabban a Phytophthora vagy Pythium nemzetségbe tartozó talajlakó gombák okozzák, amelyek a túlzottan nedves, levegőtlen, rossz vízelvezetésű talajban szaporodnak el. A fertőzés a gyökereken keresztül támad, a növény lankadni kezd, a levelei sárgulnak, majd barnulnak, mintha vízhiányban szenvedne, miközben a talaja vizes. A betegség gyors lefolyású, és mire a föld feletti tünetek egyértelművé válnak, a gyökérzet általában már menthetetlen. A megelőzés érdekében a legfontosabb a jó дренажsú talaj és a körültekintő öntözés.

Egy másik gyakori gombás megbetegedés a levélfoltosság, amelyet különböző kórokozók, például a Colletotrichum vagy a Phyllosticta fajok okozhatnak. A leveleken szabálytalan alakú, barna, fekete vagy szürke foltok jelennek meg, amelyek közepe gyakran kivilágosodik, és apró fekete pontok (a gomba szaporítóképletei) láthatók bennük. A fertőzés általában a nedves, párás időjárásnak kedvez, és a sűrű lombozat elősegíti a terjedését. Bár a levélfoltosság ritkán vezet a növény pusztulásához, esztétikailag rontja a megjelenését és gyengítheti a cserjét. A védekezés alapja a fertőzött levelek eltávolítása és megsemmisítése, valamint a lombozat szellőzésének biztosítása.

A boroszlánokat megtámadhatja a botritiszes betegség (szürkerothadás) is, különösen a hűvös, csapadékos tavaszi vagy őszi időszakban. A kórokozó (Botrytis cinerea) a sérült növényi részeken, elnyílt virágokon vagy elhalt leveleken telepszik meg, majd innen terjed tovább az egészséges szövetekre. Jellemző tünete a vizenyős, rothadó foltok megjelenése, amelyeken később szürke, bársonyos penészgyep fejlődik ki. A megelőzés érdekében fontos az elhalt növényi részek folyamatos eltávolítása és a jó légmozgás biztosítása a növény körül. Erős fertőzés esetén gombaölő szeres permetezés válhat szükségessé.

Gyökér- és tőrothadás, a legfőbb ellenség

A boroszlánok esetében a gyökér- és tőrothadás jelenti a legnagyobb fenyegetést, amely a legtöbb növényelhullásért felelős. A betegség hátterében szinte mindig a kedvezőtlen talajviszonyok állnak; a túlzottan tömörödött, agyagos, rossz vízelvezetésű talaj, vagy a túlzásba vitt öntözés ideális feltételeket teremt a kórokozó gombák számára. Ezek a mikroorganizmusok megtámadják a gyökereket, amelyek megbarnulnak, elpuhulnak és elveszítik nedvszívó képességüket. A fertőzés a gyökérnyaki részen keresztül a tőre is átterjedhet, ami a kéreg elhalását és a növény gyors pusztulását okozza.

AJÁNLÓ ➜  Az illatos boroszlán teleltetése

A betegség megelőzése sokkal egyszerűbb, mint a kezelése, ami legtöbbször már lehetetlen. Már az ültetéskor gondoskodni kell a tökéletes vízelvezetésről. Ha a kerti talajunk agyagos, nehéz, akkor az ültetőgödröt a szokásosnál jóval nagyobbra ássuk ki, és töltsük fel laza, homokkal és szerves anyaggal (komposzt, fenyőkéreg) dúsított földkeverékkel. A magaságyásba vagy lejtős területre való ültetés szintén segíthet a felesleges víz elvezetésében. Kerüljük a talajszint alá történő ültetést, a növény gyökérnyaka mindig a talaj felszíne felett legyen.

Az öntözési szokások felülvizsgálata szintén kulcsfontosságú. A boroszlán nem igényel folyamatosan tocsogóan vizes talajt. Két öntözés között hagyjuk a talaj felső rétegét kissé megszikkadni. A mulcs használata segít megőrizni a talaj egyenletes, enyhén nyirkos állapotát anélkül, hogy túlnedvesedne. Soha ne öntözzük a növényt késő este, hogy a levelek és a tő körüli terület ne maradjon egész éjszakára nedves, ami kedvez a gombák elszaporodásának.

Ha a betegség tüneteit (hervadás vizes talaj mellett) észleljük, a teendők korlátozottak. Megpróbálhatjuk a talajt a növény körül óvatosan fellazítani a jobb szellőzés érdekében, és azonnal szüneteltetni az öntözést. Speciális, a talajlakó gombák ellen hatásos gombaölő szerekkel (fungicidekkel) való beöntözés megkísérelhető, de a siker kétséges, ha a gyökérzet már jelentősen károsodott. Sajnos a legtöbb esetben a tőrothadásban szenvedő boroszlán menthetetlen, és a legjobb, amit tehetünk, hogy eltávolítjuk a kertből, megelőzve a kórokozók továbbterjedését.

Levélen megjelenő betegségek

Bár kevésbé végzetesek, mint a gyökérrothadás, a különböző levélbetegségek is kellemetlenséget okozhatnak, rontva a növény esztétikai értékét. A levélfoltosságok, amelyeket többféle gomba is előidézhet, általában barna, fekete vagy szürke, koncentrikus körökből álló vagy szabálytalan foltok formájában jelennek meg a leveleken. Ezek a foltok idővel megnagyobbodhatnak, összeolvadhatnak, és a levél elszáradásához, idő előtti lehullásához vezethetnek. A fertőzés forrása gyakran a talajon fekvő, fertőzött, lehullott lomb, ahonnan a gombaspórák a felverődő esőcseppekkel jutnak a levelekre.

A megelőzés érdekében fontos a kert higiéniájának fenntartása. Ősszel és a vegetációs időszak alatt is rendszeresen távolítsuk el a lehullott, beteg leveleket a növény alól. A lombozat megfelelő szellőzése szintén kulcsfontosságú. Kerüljük a növények túlzsúfolt ültetését, és ha szükséges, egy enyhe alakító metszéssel biztosítsuk a légáramlást a lombozat belsejében. Az öntözés során igyekezzünk a vizet közvetlenül a talajra juttatni, elkerülve a levelek felesleges nedvesítését.

AJÁNLÓ ➜  Az illatos boroszlán metszése és visszavágása

Ha a fertőzés már megjelent, az első lépés a beteg levelek azonnali eltávolítása és megsemmisítése (ne komposztáljuk őket!). Enyhe fertőzés esetén ez a beavatkozás elegendő lehet a probléma megfékezésére. Ha a betegség tovább terjed, réz- vagy kéntartalmú, illetve felszívódó gombaölő szerekkel (fungicidekkel) végzett permetezésre lehet szükség. A permetezést az előírásoknak megfelelően, a csapadékos időszakok előtt vagy után, általában 7-14 napos időközönként megismételve kell elvégezni a teljes védelem érdekében.

Egy másik, bár ritkább probléma a lisztharmat megjelenése, amely elsősorban a meleg, párás időt kedveli, de a szárazabb körülmények között is megél. Jellemző tünete a leveleken és a fiatal hajtásokon megjelenő fehér, porszerű bevonat. Bár a boroszlán nem tartozik a lisztharmatra leginkább fogékony növények közé, árnyékos, rosszul szellőző helyen előfordulhat a fertőzés. A védekezés hasonló a levélfoltosságoknál leírtakhoz: a jó légmozgás biztosítása és szükség esetén lisztharmat elleni specifikus gombaölő szerek alkalmazása.

Kártevők és az ellenük való védekezés

Az illatos boroszlán mérgező volta miatt a legtöbb rágó kártevő, mint a csigák, a szarvasok vagy a nyulak, általában elkerüli. Azonban néhány szívó kártevő, mint a levéltetvek és a pajzstetvek, időnként megjelenhetnek rajta, különösen, ha a növény valamilyen okból legyengült állapotban van. A levéltetvek általában a legfiatalabb hajtáscsúcsokon és a levelek fonákján telepszenek meg, szívogatásukkal gyengítik a növényt és torzulásokat okoznak. Jelenlétükre utal a ragacsos mézharmat, amelyen később a fekete korompenész is megtelepedhet.

A levéltetvek elleni védekezés kisebb fertőzés esetén egyszerűen megoldható egy erős vízsugárral, amellyel lemossuk őket a növényről. Hatékonyak a különböző házi készítésű permetlevek is, mint például a szappanos vagy káliszappanos víz, illetve a csalánlé. Makacsabb fertőzés esetén használhatunk növényi olaj alapú (pl. narancsolaj, neemolaj) vagy piretrin tartalmú, felszívódó rovarölő szereket. Fontos, hogy a permetezést a kora reggeli vagy esti órákban végezzük, hogy megkíméljük a beporzó rovarokat.

A pajzstetvek sokkal alattomosabb kártevők, jelenlétüket nehezebb észrevenni. A növény szárán, ágain és a levelek fonákján jelennek meg apró, barna vagy szürke, pajzsszerű képletek formájában. Szívogatásukkal szintén a növény nedveit szívják, gyengítve azt, és a levelek sárgulását, majd lehullását okozhatják. Mivel a pajzs védi őket a legtöbb kontakt rovarölő szertől, az ellenük való védekezés nehezebb. Kisebb fertőzés esetén egyenként, egy alkoholba mártott fültisztítóval vagy egy puha kefével ledörzsölhetők.

Nagyobb mértékű pajzstetű-fertőzés esetén a téli vagy kora tavaszi olajos lemosó permetezés lehet hatékony, amely a pajzs alatt áttelelő rovarokat és lárváikat pusztítja el. A vegetációs időszakban a felszívódó, szisztemikus rovarölő szerek nyújthatnak megoldást, mivel a hatóanyag a növény nedvkeringésébe jutva belülről mérgezi meg a szívogató kártevőket. Mielőtt bármilyen vegyszert alkalmaznánk, mindig olvassuk el figyelmesen a használati utasítást, és vegyük figyelembe a környezetvédelmi előírásokat.

AJÁNLÓ ➜  Az illatos boroszlán tápanyagigénye és trágyázása

Nem fertőző, fiziológiai problémák

Gyakran előfordul, hogy a boroszlánon észlelt kedvezőtlen tüneteket nem kórokozók vagy kártevők, hanem környezeti stressz vagy fiziológiai rendellenességek okozzák. Ezeket a problémákat fontos megkülönböztetni a fertőzésektől, mivel a kezelésük is teljesen más megközelítést igényel. Az egyik leggyakoribb ilyen jelenség a levelek sárgulása (klorózis), amelyet leggyakrabban a túl meszes, lúgos talaj okoz. A magas pH-érték gátolja a vas és más mikroelemek felvételét, ami a fentebb már részletezett, jellegzetes érközi sárguláshoz vezet. A megoldás a talaj savanyítása és vaskelát tartalmú lombtrágyák alkalmazása.

A hirtelen levélhullás szintén ijesztő tünet lehet, amelyet több tényező is kiválthat. A boroszlán rendkívül érzékeny a gyökérzóna bolygatására, így egy átültetés vagy a tő körüli intenzív talajmunka után gyakran ledobja a levelei egy részét. Hasonló reakciót válthat ki egy hirtelen, drasztikus változás a környezeti feltételekben, például a növény áthelyezése egy napos helyről egy sokkal árnyékosabbra, vagy egy hirtelen beálló, extrém hideg vagy forró időszak. A túlöntözés vagy a súlyos kiszáradás szintén levélhulláshoz vezethet. A megoldás a kiváltó stresszfaktor megszüntetése és a növény számára a stabil, kiegyensúlyozott körülmények biztosítása.

A téli fagykár egy másik gyakori nem fertőző probléma, különösen a fiatal vagy a nem teljesen télálló fajták esetében. A hideg, szárító téli szél hatására az örökzöld levelek vizet veszítenek, ami barnuláshoz, elszáradáshoz vezethet. A késő tavaszi fagyok károsíthatják a frissen kihajtott, zsenge hajtásokat és a virágokat. A megelőzés érdekében ültessük a növényt szélvédett helyre, és a tél beállta előtt takarjuk a tövét vastag mulcsréteggel. Erős fagyok idején a fiatal növényeket ideiglenesen fátyolfóliával is védhetjük.

Végezetül, a virágzás elmaradása is egy gyakori panasz, amelynek hátterében ritkán áll betegség. A leggyakoribb okok a nem megfelelő termőhely (túl mély árnyék), a túlzott nitrogéntrágyázás (ami a vegetatív növekedést serkenti a virágképzés rovására), a nyár végi szárazság (amikor a virágrügyek differenciálódnának), vagy a szakszerűtlen metszés (a virágrügyek eltávolítása). A bőséges virágzás érdekében biztosítsunk a növény számára elegendő, de nem tűző napfényt, kerüljük a késői nitrogéntrágyázást, és csak közvetlenül a virágzás után, minimálisan metsszük a növényt.

Fotó forrása: Flickr / Szerző: mama hiro / Licence: CC BY-NC-ND 2.0

Ez is érdekelni fog...