Az illatos boroszlán teleltetése

Az illatos boroszlán teleltetése kulcsfontosságú a növény hosszú távú egészségének megőrzése és a következő szezonban várható bőséges virágzás biztosítása érdekében. Bár a legtöbb Daphne odora fajta mérsékelten fagytűrő, és a hazai éghajlati viszonyok között, megfelelő körülmények között a szabadban is átvészeli a telet, a sikeres teleltetés több tényezőtől függ. A növény kora, általános kondíciója, a termőhely mikroklímája és a tél keménysége mind befolyásolják, hogy milyen mértékű védelemre van szüksége. A felkészülést már a nyár végén és ősszel meg kell kezdeni, hogy a növény megerősödve, jó kondícióban várja a fagyos hónapokat.

A teleltetésre való felkészülés első és legfontosabb lépése a nitrogénben gazdag trágyázás beszüntetése a nyár közepétől. A későn adott nitrogén ugyanis új, zsenge hajtások növekedését serkenti, amelyeknek már nincs idejük beérni és megfásodni a fagyok beálltáig. Ezek a fagyérzékeny hajtások a téli hidegben könnyen visszafagynak, ami nemcsak esztétikai kárt okoz, hanem a sérüléseken keresztül utat nyithat a különböző kórokozóknak is. Ehelyett nyár végén, kora ősszel egy káliumtúlsúlyos műtrágya kijuttatása javasolt, ami elősegíti a vesszők beérését és növeli a növény fagytűrését.

Az őszi időszakban a megfelelő vízellátás is kritikus. Mielőtt a talaj tartósan átfagyna, fontos, hogy a növényt alaposan beöntözzük. Az örökzöld növények, mint amilyen az illatos boroszlán is, a téli hónapok alatt, a fagymentes, napos, szeles napokon is párologtatnak a leveleiken keresztül. Ha a talaj fagyott, és a gyökerek nem tudnak vizet felvenni, a növény könnyen kiszáradhat. Ez a jelenség a téli fagyszárazság, ami gyakran több kárt okoz, mint maga a hideg. A tél beállta előtti alapos öntözés feltölti a talaj vízkészleteit, segítve a növényt a kritikus időszak átvészelésében.

A szabadföldbe ültetett boroszlánok esetében a legérzékenyebb rész a gyökérzóna, különösen a sekélyen futó gyökerek. Ezek védelmére a legjobb módszer a talaj takarása, mulcsozása. Az őszi lombhullás után, de még a kemény fagyok előtt, terítsünk a növény töve köré egy 10-15 centiméter vastag réteget szerves mulcsból, például lombból, fenyőkéregből vagy komposztból. Ez a szigetelő réteg megvédi a talajt a mély átfagyástól, mérsékli a hőingadozást, és segít megőrizni a talaj nedvességét. A mulcsot a növény törzsétől néhány centiméter távolságra terítsük el, hogy elkerüljük a kéreg befülledését és rothadását.

Szabadföldi teleltetés

A kertbe kiültetett, már legalább egy-két éve a helyén lévő, jól begyökeresedett illatos boroszlán általában jól viseli a magyarországi teleket, feltéve, hogy a termőhelye megfelelően lett kiválasztva. A legfontosabb a szélvédelem. A hideg, szárító téli szelek okozzák a legtöbb kárt az örökzöld lombozaton, ezért a növényt érdemes egy épület fala, egy sűrű sövény vagy más örökzöld növények takarásába ültetni. A déli, délnyugati fekvés télen sem ideális, mert a téli napsütés idő előtt megindíthatja a nedvkeringést, amit egy éjszakai fagy komolyan károsíthat. Az északi vagy keleti fekvés, ahol a növény védve van a téli nap legerősebb sugaraitól, sokkal biztonságosabb.

A fiatal, frissen ültetett példányok az első egy-két évben fokozott védelmet igényelnek, mivel a gyökérzetük még nem elég kiterjedt és erőteljes. Az alapos őszi tőtakarás mellett érdemes lehet a lombozatukat is védeni a különösen zord időszakokban. Erre a célra a legmegfelelőbb a légáteresztő anyagból, például jutából vagy speciális fagyvédő fátyolfóliából készült takarás. A takaróanyagot egy egyszerű keretre feszítve vagy a növény köré lazán felállított karókra rögzítve helyezzük el, úgy, hogy az ne érjen közvetlenül a lombozathoz. A fóliával való szoros becsomagolás kerülendő, mert a levegőtlenség befülledéshez és gombás betegségekhez vezethet.

A téli csapadék, különösen a hótakaró, természetes és hatékony védelmet nyújt a növény számára. A vastag hótakaró szigetelőként működik, megvédi a gyökérzónát és a növény alsó részeit a kemény fagyoktól. Ha a tél enyhe és hómentes, a talaj mélyebben átfagyhat, és a növény jobban ki van téve a hidegnek és a kiszáradásnak. Ilyenkor a mulcstakarás szerepe még inkább felértékelődik. A fagymentes, enyhe téli napokon ne feledkezzünk meg a növény vízellátásának ellenőrzéséről, és ha a talaj száraznak tűnik, mérsékelten öntözzük meg.

A tavasz közeledtével, amikor a legnagyobb fagyok veszélye már elmúlt, általában február végén, március elején, a téli takarást fokozatosan el kell távolítani. Ne siessük el a kitakarást, mert a kései tavaszi fagyok még komoly károkat okozhatnak a téli védelemhez szokott, érzékeny növényen. A legjobb, ha egy borús, felhős napot választunk erre a célra, hogy a növényt ne érje hirtelen, erős napsütés. A tő körüli mulcsréteget ilyenkor már széthúzhatjuk, hogy a talaj hamarabb felmelegedhessen, de egy vékony réteget érdemes a helyén hagyni a gyomosodás és a talajnedvesség megőrzése érdekében.

Konténeres növények teleltetése

A dézsában, konténerben nevelt illatos boroszlán teleltetése különös gondosságot igényel, mivel a gyökérzete sokkal jobban ki van téve a hidegnek, mint a szabadföldbe ültetett társaié. A cserépben lévő, korlátozott mennyiségű föld sokkal gyorsabban és mélyebben átfagy, mint a kerti talaj, ami a gyökerek súlyos károsodásához vagy akár teljes elhalásához vezethet. Ezért a konténeres boroszlánt általában nem szabad a szabad ég alatt, védelem nélkül hagyni a tél folyamán. A teleltetésre több, a lehetőségektől függő módszer is létezik.

Az ideális teleltető hely egy világos, de hűvös, fagymentes helyiség, mint például egy fűtetlen veranda, üvegezett terasz, lépcsőház vagy egy fagymentes garázs ablakkal. A teleltetés során a hőmérséklet ideálisan 0 és 10 °C között van. Ennél melegebb helyen a növény idő előtt növekedésnek indulhat, ami nem kívánatos. A teleltetés alatt a növény vízigénye minimálisra csökken. Csak annyira öntözzük, hogy a földje ne száradjon ki teljesen, de semmiképpen ne álljon vízben. Általában elegendő havonta egyszer, mérsékelten megöntözni.

Ha nincs lehetőségünk a növény fagymentes helyen való teleltetésére, megpróbálkozhatunk a konténer védelmével a szabadban. Válasszunk egy szélvédett helyet, például egy déli fekvésű házfal tövében. A cserepet állítsuk egy vastag hungarocell lapra, hogy alulról szigeteljük a talaj hidegétől. Az edény oldalát tekerjük körbe több réteg buborékfóliával, jutazsákkal vagy más szigetelőanyaggal. A növény tövét és a cserép felszínét takarjuk vastagon mulccsal vagy lombbal. A lombozatot, különösen erős fagyok esetén, fátyolfóliával védhetjük.

Egy másik hatékony módszer a „cserép a cserépben” technika, vagyis a konténer földbe süllyesztése. Ássunk egy gödröt a kert egy védett részén, amely elég nagy ahhoz, hogy a növény cserepe kényelmesen beleférjen. Helyezzük bele a cserepet úgy, hogy a pereme a talajszinttel egy magasságban legyen, majd töltsük ki a környező rést földdel vagy mulccsal. Ez a módszer a föld természetes hőszigetelő képességét használja ki a gyökerek védelmére. Tavasszal, a fagyok elmúltával a cserepet egyszerűen kiemelhetjük a helyéről.

A téli károk és azok kezelése

Még a leggondosabb felkészülés ellenére is előfordulhatnak téli károk az illatos boroszlánon, különösen egy szokatlanul kemény vagy szeszélyes tél után. A leggyakoribb probléma a fagyszárazság okozta levélkárosodás. A levelek megbarnulnak, elszáradnak, pergamenszerűvé válnak. Ez a kár általában csak esztétikai, és a növény tavasszal, a növekedés megindulásával új leveleket hoz a sérültek helyett. A sérült, elszáradt leveleket tavasszal óvatosan lemorzsolhatjuk vagy levághatjuk.

Súlyosabb kárt jelentenek a fagykárosodott hajtások és ágak. Ezek a részek tavasszal nem hajtanak ki, a kérgük megrepedezhet, és az ág elhal. A fagyott részeket mindenképpen el kell távolítani, mert a rajtuk megtelepedő kórokozók az egészséges részekre is átterjedhetnek. A metszéssel várjuk meg a tavaszi rügyfakadást, hogy egyértelműen lássuk, meddig terjed a károsodás. Éles, tiszta metszőollóval vágjuk vissza az elhalt részeket egészen az egészséges, élő szövetig, ahol a vágási felület már zöld.

Előfordulhat, hogy a növény a tél után nagyon legyengültnek, sőt, élettelennek tűnik. Mielőtt lemondanánk róla, érdemes türelemmel várni. A boroszlánok néha meglepően jól regenerálódnak. Kaparjuk meg óvatosan a törzs vagy a vastagabb ágak kérgét a körmünkkel; ha alatta zöld, élő szövetet találunk, a növény még életben van, és van esély a felépülésre. Ilyenkor biztosítsunk számára optimális körülményeket, öntözzük mértékkel, és egy enyhe tápoldattal serkenthetjük a regenerálódást.

A téli károk megelőzése érdekében a legfontosabb a megfelelő fajta kiválasztása. A Daphne odora ‘Aureomarginata’, a sárga szegélyű levelű fajta, az egyik legellenállóbb és leggyakrabban ültetett változat, amely általában jól bírja a hazai teleket. Az újabb, kevésbé ismert fajták vásárlásakor mindig tájékozódjunk azok télállóságáról. A növény elhelyezése szintén döntő: egy szélvédett, a téli déli naptól óvott fekvés aranyat ér a sikeres teleltetés szempontjából.

_{Fotó forrása: Flickr / Szerző: mama hiro / Licence: CC BY-NC-ND 2.0}