Share

Az illatos lonc teleltetése

Az illatos lonc egyik legcsodálatosabb tulajdonsága éppen a télhez kötődik, hiszen fagyos, zord időben bontja ki édes illatú virágait, reményt és színt csempészve a kopár kertbe. Jó fagytűrő képessége miatt a szabadföldbe ültetett, idősebb példányok általában különösebb védelem nélkül is átvészelik a hazai teleket. Azonban a fiatal, frissen ültetett növények, a dézsában nevelt egyedek, vagy a szélsőségesen hideg, szeles helyen élők meghálálják a gondos téli felkészítést. A helyes teleltetési technikák alkalmazásával biztosíthatod, hogy loncod sértetlenül vészelje át a leghidegebb hónapokat is, és tavasszal újult erővel induljon növekedésnek.

A növény fagytűrő képessége és a téli kihívások

Az illatos lonc alapvetően egy télálló cserje, amely a mi éghajlatunkon, Magyarországon megbízhatóan áttelel a szabadban. A szakirodalom szerint akár a -20, -25 °C-os fagyokat is képes elviselni, különösen, ha egy védettebb fekvésben, például egy déli fal vagy egy örökzöld sövény takarásában él. A növény télállóságát nagyban befolyásolja a kondíciója; egy egészséges, jól táplált, erős gyökérzettel rendelkező példány sokkal ellenállóbb a hideggel szemben, mint egy legyengült, rossz helyen lévő társáé.

A tél azonban nemcsak a hideg miatt jelent kihívást a növények számára. A téli kiszáradás legalább akkora veszélyt jelent, mint maga a fagy. Amikor a talaj mélyen átfagy, a gyökerek nem tudnak vizet felvenni, miközben a fás részek, és különösen az enyhe teleken a növényen maradó levelek a szél és a nap hatására folyamatosan párologtatnak. Ez a folyamat a növény kiszáradásához vezethet. Ezért kulcsfontosságú az őszi, fagyok előtti bőséges beöntözés, amely feltölti a talaj vízkészleteit.

A téli napsütés szintén okozhat problémákat. A hideg, fagyos éjszakák után a hirtelen, erősen felmelegedő téli nap hatására a növény törzsén és vastagabb ágain úgynevezett fagyrepedések keletkezhetnek a gyors hőtágulás miatt. Ezek a sebek nemcsak esztétikailag csúfítják a növényt, hanem kaput nyitnak a különböző kórokozók számára is. A fiatalabb növények törzsének fehérre meszelése vagy fagyvédő szalaggal való betekercselése segíthet megelőzni ezt a jelenséget.

AJÁNLÓ ➜  Az illatos lonc ültetése és szaporítása

A téli csapadék, különösen a hó, a növény barátja lehet. A vastag hótakaró kiváló szigetelőréteget képez a talaj felszínén, megvédve a gyökérzetet a mély átfagyástól, és olvadáskor lassan, egyenletesen biztosítja a szükséges nedvességet. Ezzel szemben a csupasz, hótakaró nélküli kemény fagyok sokkal nagyobb stresszt jelentenek a növény számára. Egy ilyen helyzetben a gyökérzóna mulccsal való takarása pótolhatja a hiányzó hótakaró védelmét.

A szabadföldi lonc téli védelme

Bár a kifejlett, több éve a helyén lévő illatos lonc általában nem igényel különösebb téli védelmet, a fiatal, az első egy-két telüket átélő példányok meghálálják a gondoskodást. A legfontosabb teendő a gyökérzóna védelme a kemény fagyok ellen. Az őszi fagyok beállta előtt teríts a cserje töve köré egy vastag, 10-15 cm-es mulcsréteget. Erre a célra kiválóan alkalmas a lomb, a szalma, a fenyőkéreg vagy a komposzt. Ez a takaróréteg szigetel, és segít megakadályozni, hogy a talaj túl mélyen átfagyjon.

A fiatal növények föld feletti részei is érzékenyebbek lehetnek a fagyra és a szárító téli szélre. Különösen hideg, szeles fekvésű kertekben érdemes lehet a zsenge cserjét bebugyolálni. Erre a célra használhatsz légáteresztő anyagot, például jutaszövetet, nádszövetet vagy speciális fagyvédő fátyolfóliát. A lényeg, hogy a védőréteg ne érjen szorosan a növényhez, hagyjon egy kis légrést a szigetelés javítása érdekében. Soha ne használj légmentesen záró műanyag fóliát, mert az alatta befülledhet a növény és gombás betegségek indulhatnak ki.

A téli védelemhez hozzátartozik a növény megfelelő felkészítése is az őszi időszakban. Kerüld a késő nyári, őszi metszést és a nitrogénben gazdag trágyázást, mivel mindkettő új hajtások növekedését serkentené, amelyek már nem tudnának beérni, megerősödni a fagyokig. Ehelyett egy káliumtúlsúlyos őszi trágya kijuttatása segít a vesszők beérésében és a növényi szövetek megerősítésében, növelve ezzel a télállóságot. Az őszi feltöltő öntözésről se feledkezzünk meg, ami biztosítja a téli vízellátást.

A téli védelem eltávolításának időzítése is fontos. Ne siessünk a takarók lebontásával kora tavasszal, mert a késői, tavaszi fagyok még komoly károkat okozhatnak. Várjuk meg, amíg az éjszakai hőmérséklet tartósan fagypont felett marad. A mulcsréteget a tövek körül azonban érdemes egy kicsit megbontani, széthúzni, amint a talaj felengedett, hogy a nap melege hamarabb átjárhassa a földet, és megkezdődhessen a gyökérzet tavaszi aktivitása.

AJÁNLÓ ➜  Az illatos lonc vízigénye és öntözése

Dézsás lonc teleltetése

A dézsában, konténerben nevelt illatos lonc teleltetése sokkal több odafigyelést igényel, mint a szabadföldbe ültetett társaié. A cserépben lévő földmennyiség jóval kisebb, így a gyökérzet sokkal jobban ki van téve a fagyveszélynek, mivel a hideg minden oldalról éri a cserepet. A gyökerek fagyása a növény pusztulásához vezethet. Ezért a dézsás loncot soha ne hagyjuk védelem nélkül a szabadban a tél folyamán.

A teleltetésre több lehetőség is van. A legbiztosabb megoldás, ha a növényt egy hűvös, de fagymentes, világos helyre visszük, például egy fűtetlen garázsba, verandára, lépcsőházba vagy pincébe, ahol a hőmérséklet 0 és 10 °C között van. Fontos, hogy a teleltető helyiség világos legyen, különösen, ha a növény nem hullajtja le az összes levelét. Ebben a nyugalmi periódusban a növény vízigénye minimális, de a földjét soha ne hagyjuk teljesen kiszáradni; időnként, 3-4 hetente egy kevés öntözésre szüksége van.

Ha nincs lehetőségünk a növényt fagymentes helyre vinni, akkor a szabadban kell megpróbálnunk megvédeni. Állítsuk a cserepet egy védett helyre, például egy déli fal elé, szélárnyékba. A cserepet magát alaposan szigetelni kell. Állítsuk egy vastag hungarocell lapra vagy deszkára, hogy alulról ne fázzon fel. Az edény oldalát tekerjük körbe több réteg jutazsákkal, buborékfóliával vagy más szigetelőanyaggal. A cserepet akár be is áshatjuk a kert egy félreeső részébe a földbe, ami a legjobb természetes szigetelést nyújtja.

A növény földjének felszínét is takarni kell vastagon mulccsal, például lombbal vagy szalmával. A lombozatot, ha szükséges, szintén be lehet takarni fagyvédő fóliával vagy jutával. A szabadban teleltetett dézsás növények esetében a téli öntözés különösen fontos, mivel a kis földlabda gyorsabban kiszárad. Fagymentes, enyhe téli napokon ellenőrizzük a talaj nedvességét, és ha szükséges, pótoljuk a vizet, de a túlöntözést kerüljük.

Teendők a tél folyamán és a tavaszi ébresztés

A tél folyamán a szabadföldben telelő, idősebb lonccal általában nincs sok teendőnk. Egy-egy enyhébb, fagymentes napon azonban érdemes ellenőrizni a növény állapotát. Ha a tél különösen száraz és csapadékmentes, egy mérsékelt öntözés jót tehet a növénynek, hogy megelőzzük a kiszáradást. A nagy hó súlya letörheti az ágakat, ezért ha nagyon vastag, vizes hóréteg rakódik a cserjére, egy seprűvel óvatosan rázzuk le róla a hó egy részét.

AJÁNLÓ ➜  Az illatos lonc fényigénye

A dézsában teleltetett növények rendszeres, de ritka ellenőrzést igényelnek. A teleltető helyiségben havonta egyszer nézzük meg, nem száradt-e ki teljesen a földje, és szükség esetén öntözzük meg mértékkel. Figyeljünk az esetlegesen megjelenő kártevőkre is, amelyek a teleltető helyiségekben néha felszaporodhatnak. A helyiséget időnként szellőztessük ki egy enyhébb napon, hogy a friss levegő jót tegyen a növénynek.

A tavasz közeledtével, általában március környékén, a fagyveszély elmúltával elkezdhetjük a növények „ébresztését”. A téli védőtakarókat fokozatosan távolítsuk el a szabadföldi növényekről, hogy lassan hozzászokjanak a változó körülményekhez. A tövek körüli vastag mulcsréteget húzzuk szét, hogy a talaj felmelegedhessen. Ez az időszak a tavaszi metszés ideje is, amikor eltávolíthatjuk az esetlegesen elfagyott, sérült vagy elszáradt ágakat.

A dézsás növényeket is fokozatosan kell visszaszoktatni a kinti körülményekhez. Először csak néhány órára vigyük ki őket egy árnyékos, védett helyre, majd napról napra növeljük a kint töltött időt és a napfény mennyiségét. Az első tavaszi öntözés legyen alapos, és megkezdhetjük a tápoldatozást is egy kiegyensúlyozott, komplex tápoldattal, hogy energiát adjunk a tavaszi növekedéshez. Ez a fokozatosság segít elkerülni a növényt érő stresszt és a levelek megégését.

Fotó forrása: Zeynel CebeciCC BY-SA 4.0, via Wikimedia Commons

Ez is érdekelni fog...