A jezsámen teleltetése
A közönséges jezsámen (Philadelphus coronarius) és a legtöbb kertészeti fajtája kiválóan alkalmazkodott a mérsékelt övi klímához, így Magyarországon is megbízhatóan télálló. A kifejlett, egészséges bokrok általában minden különösebb védelem nélkül, károsodás nélkül vészelik át a leghidegebb téli hónapokat is. Ennek ellenére van néhány fontos teendő és szempont, amelyet érdemes figyelembe venni az őszi felkészítés során, hogy a növény a lehető legjobb kondícióban várja a tavaszi ébredést. Különösen a frissen ültetett, fiatal példányok és a konténerben nevelt jezsámenek igényelhetnek egy kis extra gondoskodást a tél beállta előtt.
Az őszi felkészülés egyik legfontosabb eleme a megfelelő tápanyag-utánpótlás, illetve annak helyes időzítése. A nyár végétől, augusztus közepétől már ne adjunk a növénynek magas nitrogéntartalmú trágyát. A nitrogén ugyanis a hajtásnövekedést serkenti, és az ilyenkor képződő új, zsenge hajtásoknak már nincs idejük a fagyokig beérni, megfásodni. Ezek a beéretlen vesszők rendkívül érzékenyek a fagyra, a téli hideg könnyen elpusztítja őket, ami nemcsak esztétikailag rontja a bokor képét, de feleslegesen pazarolta a növény energiáit is.
Ezzel szemben egy káliumban gazdag őszi műtrágya kijuttatása kifejezetten hasznos lehet. A kálium kulcsfontosságú szerepet játszik a növényi sejtfalak megerősítésében és a sejtnedvek koncentrációjának növelésében, ami egyfajta „fagyállóként” funkcionál. Ez a folyamat, a vesszők beérése, jelentősen növeli a növény fagytűrő képességét és ellenállóságát a téli stresszhatásokkal szemben. A káliumtúlsúlyos trágyát szeptember végén, október elején érdemes kijuttatni a bokor töve köré.
A teleltetéshez hozzátartozik a növény környezetének rendbetétele is. Ősszel, a lombhullást követően gereblyézzük össze és távolítsuk el a bokor alól a lehullott leveleket. Ez a lépés növényvédelmi szempontból kiemelten fontos, ugyanis a lehullott lombozaton telelhetnek át a különböző gombás betegségek, például a lisztharmat vagy a levélfoltosodás spórái. A fertőzött lomb eltávolításával jelentősen csökkenthetjük a következő tavaszi fertőzés kockázatát. A tiszta környezet a rágcsálók, például a pockok megtelepedését sem segíti, amelyek a téli élelemhiányban károsíthatják a bokor kérgét.
Az őszi metszést a jezsámen esetében kerülni kell. A helyes metszési időpont mindig a virágzást követő időszak, nyár elején. Az ősszel ejtett sebek a hideg, nedves időben nehezen gyógyulnak, és kaput nyithatnak a különböző kórokozók, például a gombák és baktériumok számára. Hagyjuk a bokrot a teljes lombkoronájával telelni, a szükséges alakító és ritkító metszést majd a következő nyáron végezzük el. Az egyetlen kivétel ez alól a kimondottan beteg, sérült vagy elhalt ágak eltávolítása lehet, de ezt is csak indokolt esetben tegyük meg.
A fiatal növények védelme
Míg a több éve a kertben élő, megerősödött jezsámenbokrok nem igényelnek téli védelmet, a frissen ültetett, fiatal csemeték az első egy-két telükön még érzékenyebbek lehetnek a kemény fagyokra. Gyökérzetük még nem hatolt elég mélyre a talajba, így a sekélyebb rétegek átfagyása komolyabb károkat okozhat. Ezen fiatal növények esetében a legfontosabb teendő a gyökérzóna védelme. Ezt a legegyszerűbben a tő körüli talaj felkupacolásával vagy vastag mulcsréteg terítésével érhetjük el.
A fagyok beállta előtt a növény töve köré halmozzunk fel egy 15-20 cm magas földkupacot, vagy terítsünk le ugyanilyen vastagságú rétegben szerves mulcsot. Erre a célra kiválóan alkalmas a lomb, a szalma, a fenyőkéreg vagy az érett komposzt. Ez a szigetelőréteg megvédi a talajt és a benne lévő érzékeny gyökereket a hirtelen hőmérséklet-ingadozásoktól és a mélyre ható átfagyástól. A mulcsréteg további előnye, hogy tavasszal lebomolva értékes tápanyagokkal gazdagítja a talajt.
Tavasszal, amikor a kemény fagyok veszélye már elmúlt (általában március végén, április elején), a téli védőtakarót óvatosan el kell bontani a növény töve körül. A földkupacot simítsuk el, a mulcsot pedig terítsük szét a bokor alatt vékonyabb rétegben. Ez azért fontos, hogy a talaj minél hamarabb felmelegedhessen a tavaszi napsütésben, és a növény gyökérzete aktívvá válhasson, megkezdve a víz- és tápanyagfelvételt. A tő körül hagyott vastag takaróréteg gátolná a talaj felmelegedését és késleltetné a vegetáció beindulását.
Különösen hideg, szeles fekvésű kertekben a fiatal növények föld feletti részeit is érheti károsodás. Bár ez a jezsámennél ritka, extrém hideg teleken vagy a szél szárító hatása miatt a vékonyabb vesszők vége elfagyhat. Ennek jelentőségét nem kell túlbecsülni, a tavasszal elfagyottnak látszó részeket egyszerűen vágjuk le az első egészséges rügyig, a növény hamar regenerálódni fog. A törzs védelmére a rágcsálók (nyulak, pockok) ellen használhatunk műanyag törzsvédő hálót vagy speciális védőspirált.
A téli öntözés és a fagyszárazság
A teleltetés során gyakran elkövetett hiba a téli vízellátás teljes elhanyagolása. Bár a lombhullató jezsámen nyugalmi állapotban van, a téli hónapok alatt is veszít vizet párologtatás útján a vesszőin keresztül. Ezt a jelenséget különösen a napos, szeles téli napok erősítik fel. Ha a talaj mélyen át van fagyva, a gyökerek nem tudnak vizet felvenni, hogy pótolják az elvesztett nedvességet. Ez az állapot a fagyszárazság, amely a növény kiszáradásához és a vesszők elhalásához vezethet, még akkor is, ha a hőmérséklet nem esik extrém mértékben fagypont alá.
A fagyszárazság megelőzésének leghatékonyabb módja a megfelelő őszi felkészítés. Ha az ősz száraz és csapadékszegény, a fagyok beállta előtt, egy utolsó fagymentes napon végezzünk egy bőséges, mélyre ható öntözést. Ez a „felitató” öntözés feltölti a talaj mélyebb rétegeinek vízkészletét, ahonnan a gyökerek a téli enyhébb periódusokban is képesek némi nedvességet felvenni. A mulcsréteg alkalmazása szintén segít megőrizni a talaj nedvességét és csökkenti a párolgást.
A téli hónapok alatt is adódhatnak hosszabb, fagymentes, enyhe időszakok. Ilyenkor, ha a talaj már kiengedett, érdemes ellenőrizni a nedvességtartalmát, különösen a fiatal vagy konténeres növények esetében. Ha a talajt száraznak találjuk, egy mérsékelt öntözés sokat segíthet a növénynek a nedvességháztartása egyensúlyának fenntartásában. Ezt az öntözést mindig a nap közepén végezzük, hogy a víznek legyen ideje beszivárogni a talajba, mielőtt az éjszakai fagyok újra megérkeznének.
A téli csapadék, különösen a hótakaró, a kertész legjobb barátja a teleltetés során. A hótakaró kiváló szigetelőanyag, amely megvédi a talajt és a növények gyökérzetét a mély átfagyástól, miközben olvadáskor lassan, egyenletesen biztosítja a szükséges nedvességet. Ezért ha hó esik, ne takarítsuk el a jezsámenbokor alól, sőt, ha tehetjük, a járdákról, utakról seperjünk egy keveset a tövéhez. A hótakaró alatti talaj ritkán fagy át olyan mélyen, mint a csupasz föld.
Konténeres jezsámen teleltetése
A dézsában vagy nagyobb cserépben nevelt jezsámenek teleltetése fokozott figyelmet igényel, mivel gyökérzetük sokkal jobban ki van téve a hidegnek, mint a szabadföldbe ültetett társaiké. A konténer földje minden oldalról lehűl, és a gyökérlabda könnyen teljesen átfagyhat, ami a gyökerek pusztulásához vezethet. Ezért a konténeres növényeket mindenképpen védeni kell a téli fagyoktól. A legbiztosabb megoldás, ha a növényt fagymentes, de hűvös és világos helyre visszük, például egy fűtetlen garázsba, pincébe vagy üvegházba.
Ha nincs lehetőségünk a növény fagymentes helyen való tárolására, akkor a szabadban kell megoldani a védelmét. Válasszunk egy szélvédett helyet, például egy déli fekvésű házfal mellett. A cserepet állítsuk egy hungarocell lapra, hogy alulról is szigeteljük. A cserép oldalát tekerjük körbe több réteg jutazsákkal, buborékfóliával vagy egyéb szigetelőanyaggal. A gyökérnyak és a talajfelszín védelmére halmozzunk a cserépbe vastag réteg lombot vagy szalmát. Egy másik hatékony módszer, ha a cserepet egyszerűen beássuk a kert egy félreeső részébe a földbe, így a talaj természetes szigetelése védi a gyökereket.
A szabadban teleltetett konténeres növények vízellátására különösen oda kell figyelni. A korlátozott mennyiségű földjük hamarabb kiszárad, így a fagyszárazság veszélye fokozott. A téli enyhe, fagymentes napokon rendszeresen ellenőrizzük a talaj nedvességét, és ha szükséges, pótoljuk a vizet. Az öntözés ilyenkor is legyen mérsékelt, csak annyi vizet adjunk, hogy a földlabda enyhén nyirkos legyen, elkerülve a pangó vizet, ami a fagyos időben még nagyobb kárt okozhat.
Tavasszal, a fagyveszély elmúltával a téli védőburkolatot fokozatosan távolítsuk el. Ne tegyük ki a növényt a téli „fogságból” egyből a tavaszi tűző napra, mert az hősokkot okozhat. Először egy árnyékosabb helyre állítsuk, és néhány hét alatt szoktassuk hozzá a növekvő fényintenzitáshoz. Ekkor végezhetjük el a tavaszi átültetést is, ha szükséges, friss földbe helyezve a növényt, ami új lendületet ad a tavaszi növekedéshez.
