A norfolk-szigeti araukária teleltetése
A norfolk-szigeti araukária sikeres teleltetése kulcsfontosságú a növény hosszú távú egészségének és szépségének megőrzéséhez. Bár szubtrópusi származása miatt fagyérzékeny, és a mi éghajlatunkon csak szobanövényként tartható, a téli időszakban kifejezetten igényli a természetes élőhelyének téli viszonyait utánzó, a nyáritól eltérő körülményeket. A téli nyugalmi periódus biztosítása elengedhetetlen a növény regenerálódásához és a tavaszi, erőteljes növekedési szakaszra való felkészüléshez. A fűtött, száraz levegőjű lakások komoly kihívást jelentenek, de a megfelelő hely kiválasztásával és a gondozási rutin tudatos megváltoztatásával sikeresen átsegíthetjük kedvencünket a téli hónapokon.
A teleltetés legfontosabb célja a növény számára egy nyugalmi időszak biztosítása, amely során lelassulnak az életfolyamatai. A természetben a nappalok rövidülése és a hőmérséklet csökkenése jelzi a növénynek a pihenőidő kezdetét. Ezt a periódust kell megpróbálnunk szimulálni a lakásban is. A sikeres teleltetés eredménye egy kipihent, megerősödött növény, amely tavasszal újult erővel vág bele a növekedésbe, és nagyobb eséllyel hoz majd sűrű, egészséges új hajtásokat. A téli pihenő hiánya ezzel szemben egy elnyúlt, gyenge, betegségekre fogékonyabb növényt eredményezhet.
A teleltetés időszaka általában októbertől február végéig tart. Ebben a periódusban a növény gondozási igényei jelentősen megváltoznak. A legfontosabb a csökkentett öntözés és a tápoldatozás teljes felfüggesztése. A lelassult anyagcsere miatt a növény sokkal kevesebb vizet és tápanyagot használ fel, ezért a nyáron megszokott rutin folytatása gyorsan túlöntözéshez és a gyökerek károsodásához vezetne. A teleltetés megkezdése legyen fokozatos; ahogy csökken a természetes fény mennyisége, úgy csökkentsük mi is az öntözővíz adagját.
A norfolk-szigeti araukária számára a legnagyobb téli veszélyforrást a központi fűtéssel ellátott lakások száraz, meleg levegője jelenti. A fűtőtestek közelében a páratartalom drasztikusan lecsökken, ami a levelek gyors barnulását, száradását és lehullását okozza. A növény legyengül, és fogékonyabbá válik a kártevőkre, különösen a takácsatkákra, amelyek kifejezetten kedvelik a száraz, meleg környezetet. Ezért a teleltetés során a megfelelő helyszín kiválasztása a legkritikusabb feladat.
A teleltetés sikere nagyban függ attól, hogy a nyáron hol tartottuk a növényt. Ha az araukária a meleg hónapokat a kertben vagy az erkélyen, a szabad levegőn töltötte, a becipelésével nem szabad megvárni az első fagyokat. Már akkor be kell hozni egy védett helyre, amikor az éjszakai hőmérséklet tartósan 10 Celsius-fok alá süllyed. A kinti és a benti környezet közötti átmenet legyen minél zökkenőmentesebb, hogy a növényt ne érje hirtelen sokk a drasztikusan megváltozó fény- és páratartalom-viszonyok miatt.
Az ideális teleltetési helyszín
A norfolk-szigeti araukária teleltetéséhez az ideális helyszín világos és hűvös. A „hűvös” ebben az esetben 10-15 Celsius-fok közötti hőmérsékletet jelent. Ez a hőmérsékleti tartomány elég alacsony ahhoz, hogy a növény nyugalmi állapotba kerüljön, de még bőven a fagypont felett van, így nem károsítja a növényt. Ilyen körülményeket biztosíthat egy fűtetlen, de fagymentes veranda, egy világos lépcsőház, egy kevéssé fűtött vendégszoba vagy egy beépített, szigetelt erkély. A lényeg, hogy a helyiség világos legyen, mert a növénynek a téli időszakban is szüksége van a fotoszintetizáláshoz elegendő fényre.
A „világos” jelző a lehető legtöbb szórt fényt jelenti. A legjobb egy déli vagy keleti fekvésű ablak közelében elhelyezni, ahol a téli, alacsonyabban járó nap sugarai is elérik. A fényhiány a téli időszakban is a növény megnyúlásához, gyengüléséhez és az alsó ágak elvesztéséhez vezethet. Ha nem áll rendelkezésre természetes fényben gazdag helyiség, a teleltetés ideje alatt mesterséges megvilágítással, például egy teljes spektrumú növénylámpa használatával is pótolhatjuk a hiányzó fényt. A lámpát napi 8-10 órán keresztül érdemes működtetni.
A teleltetési helyszín kiválasztásakor gondosan ügyeljünk arra, hogy a növényt ne érje huzat vagy hirtelen hőingadozás. Kerüljük a bejárati ajtók, gyakran nyitott ablakok közelét, ahol a hideg levegő beáramlik. Ugyanilyen fontos, hogy a növényt tartsuk távol minden hőforrástól, mint például a radiátorok, konvektorok vagy kandallók. A fűtőtestek közvetlen közelében a levegő rendkívül száraz, ami szinte garantáltan a levelek károsodásához vezet.
Ha nincs lehetőségünk hűvös helyen teleltetni, és a növény kénytelen a téli hónapokat is egy normál hőmérsékletű (20-22°C) szobában tölteni, akkor a gondozását ehhez kell igazítani. Ebben az esetben a növény nem kerül igazi nyugalmi állapotba, így a vízigénye is magasabb lesz, mint egy hűvös helyen tartott társáé. A legfontosabb feladat ilyenkor a páratartalom mesterséges növelése lesz, például egy párásító készülékkel, valamint a lehető legvilágosabb hely biztosítása. Az öntözés gyakoriságát ebben az esetben is csökkenteni kell a nyárihoz képest, de nem annyira drasztikusan, mint a hűvös teleltetés során.
A téli gondozás speciális teendői
A teleltetés alatt a legfontosabb változás a gondozásban az öntözés drasztikus csökkentése. Mivel a növény életfolyamatai lelassulnak, a vízfelhasználása is minimálisra csökken. A hűvös (10-15°C) helyen tartott araukáriát elegendő lehet 3-4 hetente, vagy akár még ritkábban megöntözni. A szabály ugyanaz, mint nyáron: csak akkor öntözzünk, ha a talaj felső rétege már teljesen kiszáradt. A téli túlöntözés a leggyakoribb oka a növény pusztulásának, mivel a hideg, nedves közegben a gyökérrothadás szinte elkerülhetetlen.
A tápanyag-utánpótlást a teleltetés teljes időtartama alatt, azaz októbertől február végéig, teljesen fel kell függeszteni. A nyugalmi állapotban lévő növény nem tudja felhasználni a tápanyagokat, amelyek így csak felhalmozódnak a talajban, és károsítják a gyökereket. A téli trágyázás felesleges és kifejezetten ártalmas. Az utolsó tápoldatozásra szeptemberben, az elsőre pedig majd a következő év márciusában, a növekedés újraindulásakor kerüljön sor.
Annak ellenére, hogy a teleltetés hűvös helyen történik, a páratartalomra továbbra is figyelmet kell fordítani, bár a probléma a hidegebb levegő miatt kevésbé súlyos, mint egy fűtött szobában. Időnkénti párásítás, a levelek langyos vízzel való permetezése jót tesz a növénynek, és segít megelőzni a takácsatkák esetleges megjelenését. A leveleken lerakódó port is érdemes időnként egy nedves ruhával letörölni, hogy a növény a kevés téli fény minden sugarát maximálisan hasznosíthassa.
A teleltetés alatt is fontos a növény rendszeres ellenőrzése. Bár a kártevők aktivitása a hűvösben lecsökken, nem szűnik meg teljesen. Hetente vizsgáljuk át a növényt, különösen a levelek fonákját és az ágak elágazásait, hogy időben észrevegyük az esetlegesen megbúvó kártevőket. Figyeljünk a növény általános állapotára is, és ha a levelek sárgulását vagy lankadását észleljük, először mindig a túlöntözés lehetőségére gyanakodjunk.
Felkészítés a tavaszi vegetációs időszakra
A tavasz közeledtével, ahogy a nappalok hosszabbodnak és a hőmérséklet emelkedik, a növény lassan felébred a téli álmából. A tavaszi vegetációs időszakra való áttérésnek fokozatosnak kell lennie, hogy elkerüljük a növényt érő stresszt. Február végén, március elején elkezdhetjük óvatosan növelni az öntözővíz mennyiségét és gyakoriságát, ahogy a növény egyre több vizet igényel. Figyeljük az új hajtások megjelenését, ami egyértelműen jelzi a növekedési periódus kezdetét.
A téli pihenő utáni első tápoldatozásra általában március közepén vagy végén kerüljön sor. Az első alkalommal csak egy nagyon híg, a szokásos koncentráció negyedére hígított tápoldatot használjunk, hogy a gyökereket kíméletesen szoktassuk hozzá a tápanyagfelvételhez. Ezt követően fokozatosan térhetünk vissza a vegetációs időszakban megszokott, kétheti vagy havi rendszerességű tápoldatozási rutinra.
Ha a növényt a nyári időszakra ismét ki szeretnénk helyezni a szabadba, a hozzászoktatásnak szintén fokozatosnak kell lennie. A télen a lakásban tartott növény levelei érzékenyek az erős, közvetlen napfényre és a szélre. Először csak egy teljesen árnyékos, védett helyre tegyük ki néhány órára, majd napról napra növeljük a kint töltött időt és a kapott fény mennyiségét. Ez a folyamat legalább egy-két hetet vegyen igénybe, hogy a növénynek legyen ideje alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. A kihelyezéssel várjuk meg, amíg az éjszakai fagyok veszélye teljesen el nem múlt.
A tavasz a legideálisabb időpont az esetlegesen szükségessé váló átültetésre is. Ha a növény kinőtte a cserepét, a téli pihenő után, a növekedési időszak elején érdemes átültetni. Az átültetés utáni gondozás szabályait betartva a növény gyorsan regenerálódik, és újult erővel vág neki a tavaszi és nyári növekedési szezonnak. A sikeres teleltetés és a gondos tavaszi felkészítés megalapozza az araukária egész éves szépségét és egészségét.
Fotó forrása: Flickr / Szerző: James St. John / Licence: CC BY 2.0
