Az ausztrál százszorszép ültetése és szaporítása
Az ausztrál százszorszép sikeres nevelésének alapköve a szakszerű ültetés, amely megteremti a feltételeket a növény erőteljes fejlődéséhez és későbbi bőséges virágzásához. Ez a bájos, margarétaszerű virágokkal díszítő növény ideális választás virágágyások szegélyébe, sziklakertekbe, de leggyakrabban balkonládákba és függőkosarakba kerül, ahol leomló hajtásrendszere igazán érvényesül. A megfelelő időpont, a helyes ültetési technika és a minőségi ültetőközeg kiválasztása mind-mind hozzájárul ahhoz, hogy a fiatal növények gyorsan begyökeresedjenek és zökkenőmentesen kezdjék meg növekedésüket. A szaporítása szintén nem ördöngösség, magvetéssel és dugványozással is könnyedén új növényekhez juthatunk, így gazdaságosan szaporíthatjuk kedvenc fajtáinkat.
Az ültetés legideálisabb időpontja a tavaszi fagyok elmúltával, általában május közepén jön el, amikor már nem kell tartani a talajmenti fagyoktól, amelyek károsíthatnák a fiatal, érzékeny palántákat. A kertészetekben vásárolt palántákat ültetés előtt érdemes néhány napig szoktatni a kinti körülményekhez, ez az úgynevezett edzés. Helyezd őket naponta néhány órára egy védett, félárnyékos helyre, majd fokozatosan növeld a napon és a szabad levegőn töltött időt. Ez a folyamat segít megelőzni a levelek megégését és az ültetési sokkot, amelyet a hirtelen környezetváltozás okozhatna.
Az ültetési hely kiválasztásakor a legfontosabb szempont a bőséges napfény, mivel az ausztrál százszorszép fényigényes növény. Olyan területet válassz, amelyet legalább napi 6-8 órán át ér a közvetlen napsütés. A talaj legyen jó vízáteresztő képességű, laza szerkezetű; ha a kerti földed kötött, agyagos, akkor mindenképpen javítsd fel homokkal, komposzttal vagy perlittel. Konténeres ültetéshez használj jó minőségű, általános virágföldet, és győződj meg róla, hogy az edény alján vannak vízelvezető nyílások a pangó víz elkerülése érdekében.
Az ültetés menete során a palántát óvatosan emeld ki a nevelőedényből, ügyelve a gyökérlabda épségére. Az ültetőgödör vagy a cserép legyen valamivel nagyobb, mint a növény gyökérzete. Helyezd a növényt a gödörbe úgy, hogy a gyökérlabda teteje egy szintben legyen a környező talajjal, majd töltsd fel a gödröt földdel, és enyhén tömörítsd a növény körül. Az ültetést követően alaposan öntözd be a palántát, hogy a föld jól körbevegye a gyökereket, és ne maradjanak légzsebek, amelyek a gyökerek kiszáradásához vezethetnének.
A palánták kiválasztása és előkészítése
A sikeres telepítés már a kertészetben, a megfelelő palánták kiválasztásával kezdődik. Keress kompakt, bokros növekedésű, egészséges, élénkzöld lombozatú példányokat. A leveleken ne legyenek sárga vagy barna foltok, és vizsgáld meg a növényt kártevők, például levéltetvek jelenlétére is. A jó minőségű palánta már több bimbót is hoz, ami a korai virágzás ígéretét hordozza. Kerüld a megnyúlt, felkopaszodott, gyenge szárú növényeket, mivel azok valószínűleg nem kaptak elegendő fényt, és nehezebben fognak megerősödni.
Miután hazavitted a kiválasztott palántákat, ne siess az azonnali kiültetéssel, különösen, ha a növények egy üvegházból vagy fóliasátorból származnak. Ahogy korábban említettük, a fokozatos akklimatizálás, vagyis az edzés kulcsfontosságú. Ez a folyamat általában egy hetet vesz igénybe. Az első napokban csak árnyékos, szélvédett helyre tedd ki a növényeket néhány órára, majd napról napra növeld a közvetlen napfényben és a szabad levegőn töltött időt. Ez segít a növény leveleinek megerősödni és alkalmazkodni az UV-sugárzáshoz és a kinti hőmérsékleti ingadozásokhoz.
Az ültetés előtti napon alaposan öntözd be a palántákat a cserepükben. A nedves gyökérlabda egyben marad, amikor kiveszed a cserépből, így kevésbé sérülnek a hajszálgyökerek. Ha a gyökerek sűrűn körbeszőtték a cserepet, és a gyökérlabda már tömör, óvatosan lazítsd fel az ujjaiddal az alját és az oldalát. Ez arra ösztönzi a gyökereket, hogy az új helyükön ne körbe, hanem kifelé, a környező talajba kezdjenek növekedni, ami gyorsabb és stabilabb begyökeresedést eredményez.
Az ültetés során a növényeket a fajtától és a kívánt hatástól függő tőtávolságra helyezd el egymástól. Ha sűrű, összefüggő virágszőnyeget szeretnél, ültesd őket közelebb, körülbelül 15-20 centiméterre egymástól. Amennyiben azt szeretnéd, hogy az egyes növények egyedi, bokros formája érvényesüljön, hagyj közöttük 25-30 centiméteres távolságot. Balkonládában vagy függőkosárban általában sűrűbben ültetjük őket, hogy gyorsan dús, leomló hatást érjünk el.
Ültetés szabadföldbe és konténerbe
A szabadföldbe történő ültetés előtt alaposan készítsd elő a virágágyást. Gyomláld ki a területet, és egy ásóval vagy kapával lazítsd fel a talajt legalább 20-25 centiméter mélyen. Ha a talajod tápanyagszegény, ez a tökéletes alkalom, hogy érett komposztot vagy szerves trágyát dolgozz bele, ami hosszú távon biztosítja a szükséges tápanyagokat. Kötött talaj esetén homok vagy perlit hozzáadásával javíthatod a talaj szerkezetét és vízelvezetését, ami elengedhetetlen az ausztrál százszorszép számára.
Áss a palánta gyökérlabdájánál valamivel szélesebb és mélyebb ültetőgödröket a megfelelő tőtávolságot betartva. Helyezd a növényt a gödör közepére, ügyelve arra, hogy a gyökérnyak, azaz a szár és a gyökér találkozási pontja a talajfelszínnel egy szintben legyen. Ne ültesd se mélyebbre, se magasabbra! Töltsd vissza a földet a növény köré, finoman nyomkodd le, hogy stabilan álljon, majd az ültetés végén öntözd meg bőségesen, hogy a talajszemcsék odatapadjanak a gyökerekhez.
A konténeres ültetés során a legfontosabb a megfelelő méretű edény és a minőségi virágföld kiválasztása. Egy 25 cm átmérőjű cserépbe általában 2-3 palántát is ültethetsz a dúsabb hatás érdekében. Győződj meg róla, hogy a cserép alján több vízelvezető lyuk is található. Az edény aljára érdemes egy réteg agyaggolyót vagy apró kavicsot teríteni a vízelvezetés javítására. Használj tőzeg alapú, laza szerkezetű virágföldet, amely már tartalmazhat lassan oldódó műtrágyát is a kezdeti fejlődés támogatására.
A konténerbe való ültetés technikája hasonló a szabadföldihez. Töltsd fel az edényt földdel, hagyva elegendő helyet a palánták gyökérlabdájának. Helyezd el a növényeket, töltsd fel a köztük lévő teret is földdel, majd nyomkodd le enyhén. Hagyj a cserép pereme alatt körülbelül 2-3 centimétert, hogy az öntözővíz ne folyjon ki azonnal. Az ültetést itt is alapos beöntözés zárja. A konténeres növényeket gyakrabban kell majd öntözni és tápoldatozni, mint a kerti társaikat, mivel a gyökérterük korlátozott.
Szaporítás magvetéssel
Az ausztrál százszorszép magról történő szaporítása egy költséghatékony és izgalmas módja annak, hogy nagyobb mennyiségű növényhez jussunk. A magvetést a tavaszi fagyok előtt 6-8 héttel, beltéren érdemes elkezdeni, általában február végén vagy március elején. Használj steril, jó minőségű palántaföldet, és töltsd meg vele a szaporítótálcákat vagy kisebb cserepeket. A steril közeg használata fontos a palántadőlést okozó gombák elkerülése érdekében.
A Brachyscome apró magjait vesd a föld felszínére, majd csak nagyon vékony rétegben takard be földdel vagy vermikulittal, mivel a csírázáshoz fényre van szükségük. A vetést követően óvatosan, egy kézi permetezővel nedvesítsd be a föld felszínét, hogy ne mosd ki a magokat. A csírázás ideje alatt tartsd a közeget folyamatosan nyirkosan, de ne vizesen. A tálcát fedd le átlátszó műanyag fóliával vagy egy üveglappal, hogy biztosítsd a magas páratartalmat, ami elősegíti a csírázást.
Helyezd a vetést egy meleg, világos helyre, például egy ablakpárkányra. Az optimális csírázási hőmérséklet 18-21°C között van. A magok általában 10-21 nap alatt csíráznak ki. Amint a kis növénykék megjelennek, távolítsd el a takarást, hogy biztosítsd a megfelelő légmozgást. Amikor a palánták már kifejlesztettek két pár valódi levelet, óvatosan tűzdeld szét őket egyesével nagyobb cserepekbe, hogy elegendő helyük legyen a további növekedéshez.
A fagyveszély elmúltával, május közepétől, a megerősödött palántákat a már ismertetett edzési folyamatot követően ültetheted ki a végleges helyükre a kertbe vagy a balkonládába. A magról nevelt növények virágzása általában egy kicsit később kezdődik, mint a dugványról szaporított vagy kertészetben vásárolt társaiké, de a gondoskodást bőséges virágzással fogják meghálálni a nyár folyamán. Ez a módszer kiváló lehetőséget nyújt különlegesebb fajták kipróbálására is, amelyek magjai online beszerezhetők.
Szaporítás dugványozással
A dugványozás a leggyorsabb és legbiztosabb módja az ausztrál százszorszép szaporításának, és garantálja, hogy az új növény tökéletesen meg fog egyezni az anyanövénnyel. Ezzel a módszerrel a kedvenc színű vagy formájú fajtáidat tudod egyszerűen továbbvinni. A dugványozásra a legalkalmasabb időszak a késő tavasz vagy a nyár eleje, amikor a növény aktívan növekszik, de még nem a legnagyobb hőségben. Válassz egy egészséges, erős, nem virágzó hajtást az anyanövényről.
Egy éles, steril késsel vagy metszőollóval vágj le egy 8-10 centiméter hosszú hajtáscsúcsot. A vágást közvetlenül egy levélcsomó (nódusz) alatt ejtsd meg. A dugvány alsó feléről távolítsd el a leveleket, csak a felső 2-3 levélpárt hagyd meg. Ha a megmaradt levelek túl nagyok, a párologtatás csökkentése érdekében vágd őket félbe. Az alsó levelek eltávolítása azért fontos, mert ezek a földbe kerülve rothadásnak indulnának.
A dugványok gyökereztetéséhez készíts elő egy cserépnyi laza, nedves közeget, amely lehet homok és tőzeg keveréke, perlit, vagy speciális gyökereztető föld. A dugványok talpát márthatod gyökereztető hormonporba is, ami meggyorsítja a folyamatot, de az ausztrál százszorszép általában enélkül is jól gyökeresedik. Szúrj egy lyukat a földbe egy ceruzával, majd helyezd bele a dugványt olyan mélyen, hogy a levél nélküli rész a föld alá kerüljön.
Helyezd a cserepet a dugványokkal egy világos, de közvetlen napfénytől védett, meleg helyre. A gyökeresedés sikeréhez elengedhetetlen a magas páratartalom, ezért boríts a cserépre egy átlátszó nejlonzacskót, amit egy befőttes gumival rögzíthetsz. A zacskót naponta szellőztesd pár percig, hogy elkerüld a penészedést. A gyökeresedés általában 3-4 hetet vesz igénybe. Amikor azt látod, hogy a dugvány új hajtásokat hoz, az a sikeres gyökeresedés jele. Ekkor a takarást eltávolíthatod, és a fiatal növényt fokozatosan szoktathatod a normál körülményekhez.
