Az ausztrál százszorszép teleltetése

Az ausztrál százszorszép, bár hazánkban jellemzően egynyári növényként tartjuk, eredeti élőhelyén, Ausztráliában évelőként viselkedik. Megfelelő körülmények között, fagymentes helyen történő átteleltetéssel lehetőségünk nyílik arra, hogy a következő szezonban is gyönyörködhessünk kedvenc példányainkban. A teleltetés nem csupán a növény megmentéséről szól, hanem arról is, hogy a következő tavasszal egy erősebb, fejlettebb, hamarabb virágzásnak induló növénnyel kezdhessük a szezont. Ez a folyamat némi odafigyelést és előkészületet igényel, de a jutalom egy életerős, a fagyok elmúltával azonnal kiültethető növény, amely sokkal hamarabb díszíti majd a kertet vagy a balkont.

A teleltetés sikerének kulcsa a megfelelő időzítés és a növény alapos előkészítése. A folyamatot még az első komolyabb fagyok beállta előtt meg kell kezdeni, általában október végén, november elején, amikor az éjszakai hőmérséklet tartósan 5°C alá süllyed. Nem érdemes megvárni az első fagyokat, mert azok már károsíthatják a növény érzékenyebb részeit, csökkentve a sikeres áttelelés esélyét. Az előkészületek már hetekkel korábban elkezdődnek a trágyázás fokozatos csökkentésével és abbahagyásával, hogy a növény ne hozzon új, zsenge hajtásokat, amelyek a teleltetés során sérülékenyek lennének.

A teleltetésre csakis a legerősebb, legéleterősebb, betegségektől és kártevőktől mentes növényeket érdemes kiválasztani. Egy legyengült, fertőzött növény valószínűleg nem élné túl a téli időszakot, és a teleltető helyiségben a kórokozók és kártevők könnyen átterjedhetnek más, ott telelő növényekre is. Mielőtt bevinnéd a növényt, alaposan vizsgáld át, és ha szükséges, végezz el egy tisztító permetezést, hogy megszabadulj az esetlegesen megbúvó kártevőktől.

Fontos megérteni, hogy a teleltetés célja nem a növény aktív növekedésben tartása, hanem egyfajta nyugalmi állapot, dormancia előidézése. Ebben az időszakban a növény életfolyamatai lelassulnak, a növekedés szinte teljesen leáll. A sikeres teleltetéshez hűvös, de fagymentes, világos helyre van szükség. A túlságosan meleg és sötét hely a növény megnyúlásához, felkopaszodásához és legyengüléséhez vezet, ami rontja a tavaszi esélyeit.

A teleltetés előkészületei

A teleltetésre való felkészülés már kora ősszel elkezdődik. Szeptembertől fokozatosan csökkentsd, majd hagyd abba teljesen a tápoldatozást. Ez jelzi a növénynek, hogy a növekedési időszak a végéhez közeledik, és ideje felkészülni a nyugalmi periódusra. A tápanyagok, különösen a nitrogén, új hajtások képzésére ösztönöznék a növényt, amelyek gyengék lennének és a teleltető helyiségben a fényhiány miatt megnyúlnának, elerőtlenednének.

Mielőtt a növényt a téli szállására vinnéd, elengedhetetlen egy alapos visszametszés. Egy éles, steril metszőollóval vágd vissza a hajtásokat az eredeti méretük körülbelül egyharmadára vagy felére. Ez több szempontból is hasznos: egyrészt csökkenti a párologtató felületet, másrészt a kompakt méretű növény kevesebb helyet foglal a teleltetőben. A metszés során távolítsd el az összes elszáradt, beteg vagy sérült részt, valamint a megmaradt virágokat és bimbókat is.

A visszavágás után alaposan vizsgáld át a növényt kártevők után kutatva. Különösen a levelek fonákját, a levélhónaljakat és a szárakat ellenőrizd. Ha levéltetveket, takácsatkákat vagy más kártevőket találsz, még a bevitel előtt kezeld a növényt. Erre a célra használhatsz szappanos lemosást vagy egy általános, beltéri használatra is engedélyezett rovarölő szert. Ez a lépés kritikus fontosságú, hogy ne hurcold be a kártevőket a teleltető helyiségbe, ahol a zárt térben gyorsan elszaporodhatnak.

Ha a növény szabadföldben van, óvatosan, a gyökerek minél kisebb sérülésével ásd ki, és ültesd át egy megfelelő méretű cserépbe. A cserép legyen akkora, hogy a gyökérlabda kényelmesen elférjen benne, és használj friss, jó vízelvezetésű virágföldet. A balkonládában vagy cserépben nevelt növényeket egyszerűen a saját edényükben lehet teleltetni. A bevitel előtti napokban az öntözést is mérsékeld, hogy a földlabda kissé megszikkadjon, ne vigyél be túlságosan vizes növényt.

Az ideális teleltető helyiség

Az ausztrál százszorszép sikeres átteleltetéséhez egy hűvös, világos és fagymentes helyiségre van szükség. Az ideális hőmérséklet 5-10°C között van. Ilyen körülmények között a növény nyugalmi állapotba kerül, az anyagcseréje lelassul, de a levelei megmaradnak, és a fotoszintézis minimális szinten folytatódik. Tipikusan ilyen hely lehet egy fűtetlen, de fagymentes veranda, egy világos lépcsőház, egy ablakos pince vagy garázs, esetleg egy fűtetlen vendégszoba.

A fény kulcsfontosságú. Bár a növény nyugalomban van, szüksége van fényre a túléléshez. A teljes sötétségben való teleltetés a növény pusztulásához vezet. A legjobb egy déli vagy keleti fekvésű ablak közelében elhelyezni. Ha nem áll rendelkezésre elegendő természetes fény, a teleltetés akkor is megoldható növénynevelő lámpa használatával. A lámpát naponta 10-12 órára érdemes bekapcsolni a növény felett, hogy pótolja a hiányzó napfényt.

Kerülni kell a meleg, fűtött szobában való teleltetést. A 15°C feletti hőmérséklet, különösen a téli fényszegény időszakkal párosulva, a legrosszabb kombináció. Ilyenkor a növény megpróbálna növekedni, de a fényhiány miatt csak gyenge, vékony, etiolált hajtásokat hozna, amelyek könnyen megtámadhatók a kártevők által. Ez a folyamat teljesen kimeríti a növény tartalékait, és tavasszal egy életképtelen, felkopaszodott példányunk lesz.

A megfelelő szellőzésről is gondoskodni kell. A teleltető helyiségben a pangó, nyirkos levegő kedvez a gombás betegségek, például a szürkepenész kialakulásának. Időnként, fagymentes napokon nyiss ablakot egy rövid szellőztetés erejéig, de ügyelj rá, hogy a növényt ne érje közvetlen hideg huzat. A rendszeres szellőztetés segít megelőzni a penészedést és frissen tartani a levegőt a növények körül.

A teleltetés alatti gondozás

A téli nyugalmi időszak alatt az ausztrál százszorszép gondozási igényei minimálisra csökkennek. A legfontosabb feladat a rendkívül mérsékelt öntözés. Mivel a növény alig párologtat és nem növekszik, a vízigénye drasztikusan lecsökken. Csak annyira öntözd, hogy a földlabdája ne száradjon ki teljesen. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy 3-4 hetente, vagy akár még ritkábban van szükség egy kevés vízre. Mindig ellenőrizd a talaj nedvességét öntözés előtt.

A tápoldatozást a teleltetés teljes időtartama alatt, tavaszig teljesen szüneteltetni kell. A növény nyugalomban van, nem tudná hasznosítani a tápanyagokat, és a felesleges tápsók csak felhalmozódnának a talajban, ami károsíthatja a gyökereket. A növény a tél folyamán a saját szöveteiben elraktározott energiából él, ezért nincs szüksége külső tápanyagbevitelre. Az első tápoldatozásra majd csak tavasszal, a növekedés újraindulásakor lesz szükség.

Rendszeresen, legalább két-három hetente vizsgáld át a telelő növényt. Ellenőrizd, hogy nem jelentek-e meg rajta kártevők, mint például levéltetvek, pajzstetvek vagy takácsatkák, amelyek a zárt térben gyorsan elszaporodhatnak. Az esetlegesen elszáradt, sárguló leveleket vagy hajtásokat azonnal távolítsd el, mert ezeken megtelepedhet a szürkepenész. Az időben észlelt problémát könnyebb kezelni.

Ahogy közeledik a tavasz, a növényen az egyre hosszabbodó nappalok hatására megjelenhetnek az első új hajtások. Ez a jele annak, hogy a nyugalmi időszak a végéhez közeledik. Ilyenkor még ne kezdj el intenzíven öntözni vagy tápoldatozni, de a növényt helyezd a lehető legvilágosabb helyre, hogy az új hajtások erősek és zömökek legyenek. A tavaszi felkészítés egy újabb fontos szakasza következik a sikeres áttelelés után.

Tavaszi ébresztő és kiültetés

A tavasz beköszöntével, általában március környékén, a növényt fokozatosan fel kell készíteni az új szezonra. Ahogy a nappalok hosszabbodnak és a fényviszonyok javulnak, a növény növekedése is beindul. Ekkor elkezdheted egy kicsit gyakrabban öntözni, de továbbra is hagyd, hogy a talaj felszíne kiszáradjon két öntözés között. Elkezdheted a tápoldatozást is, de kezdetben csak nagyon híg, a javasolt koncentráció negyedével vagy felével készített oldattal, kéthetente egyszer.

Ez az időszak ideális egy tavaszi, formázó metszésre is. Vágd vissza az esetlegesen télen megnyúlt, gyenge hajtásokat, és formáld meg a növény koronáját. Ez arra ösztönzi a növényt, hogy sűrűn, bokrosan ágazzon el, és kompakt, dús formát öltsön. A visszametszés után a növény új, erőteljes hajtásokat fog hozni, amelyeken majd a nyári virágok megjelennek. Ha szükséges, ez a megfelelő időpont az átültetésre is egy kicsit nagyobb cserépbe, friss virágföldbe.

A kiültetéssel várj, amíg a tavaszi fagyok veszélye teljesen el nem múlik, ami Magyarországon általában május közepét jelenti. A teleltetett növényt, még ha erősebb is, mint egy friss palánta, ugyanúgy fokozatosan hozzá kell szoktatni a kinti körülményekhez. Az „edzés” folyamata során először csak árnyékos, szélvédett helyre tedd ki napközben néhány órára, majd napról napra növeld a szabadban, illetve a közvetlen napfényen töltött időt. Ez a körülbelül egyhetes folyamat megelőzi a levelek megégését és az ültetési sokkot.

Amint a növény teljesen akklimatizálódott, kiültetheted a végleges helyére a kertbe, a balkonládába vagy a függőkosárba. Az átteleltetett ausztrál százszorszép a gondoskodást meghálálva hamar növekedésnek indul, és jóval korábban kezd virágozni, mint a magról vetett vagy frissen vásárolt társai. A sikeres teleltetés így nemcsak pénzt takarít meg, de egy szezonnyi előnyt is biztosít a kertészkedésben.