A bolyhos fokföldikankalin ültetése és szaporítása
A bolyhos fokföldikankalin, ez a lenyűgöző megjelenésű, bársonyos levelű növény nemcsak otthonunk dísze lehet, de szaporítása is izgalmas és sikerélményekkel teli kertészeti feladat. Az új növénykék nevelése lehetővé teszi, hogy megosszuk ezt a szépséget barátainkkal, vagy egyszerűen csak gyarapítsuk saját gyűjteményünket. A sikeres ültetés alapja a megfelelő közeg és cserép kiválasztása, míg a szaporítás során többféle módszer közül is választhatunk, melyek mindegyike viszonylag egyszerűen elsajátítható. Ebben a fejezetben lépésről lépésre végigvezetünk az ültetés és a leggyakoribb szaporítási technikák folyamatán, hogy te is magabiztosan vágj bele ezekbe a műveletekbe.
Az újonnan vásárolt vagy kapott fokföldikankalin ültetésekor a legfontosabb szempont a megfelelő ültetőközeg biztosítása. Ez a növény a jó vízáteresztő képességű, laza, levegős talajt kedveli, amely enyhén savas kémhatású. A kereskedelemben kapható, afrikai ibolyák számára kifejlesztett virágföld-keverékek tökéletesen megfelelnek a célnak. Ezt a közeget tovább javíthatjuk perlit vagy apró szemű agyaggranulátum hozzáadásával, ami növeli a talaj szellősségét és megakadályozza a gyökerek befülledését. Kerüljük a hagyományos, nehéz, agyagos kerti földet, mert az túlságosan sokáig tartja a nedvességet, ami gyökérrothadáshoz vezethet.
A cserép kiválasztása szintén kulcsfontosságú. A fokföldikankalin a kissé szűk cserepet részesíti előnyben, mivel ez serkenti a virágzást. Egy túl nagy edényben a növény energiáit a gyökérzet növesztésére fordítja a virágok helyett. Az ideális cserép átmérője csak néhány centiméterrel legyen nagyobb a növény gyökérlabdájánál. Elengedhetetlen, hogy a cserép alján legyenek vízelvezető nyílások, amelyek lehetővé teszik a felesleges öntözővíz szabad távozását. Anyagát tekintve az agyagcserép előnyösebb lehet a műanyagnál, mivel porózus szerkezete segíti a talaj szellőzését és gyorsabb kiszáradását.
Az ültetés során helyezzünk egy réteg agyaggranulátumot vagy cserépdarabokat a cserép aljára a vízelvezetés javítása érdekében. Töltsük fel a cserepet részben a kiválasztott ültetőközeggel, majd helyezzük a növényt a közepére úgy, hogy a gyökérnyak a cserép peremével körülbelül egy szintben legyen. Töltsük fel a gyökerek körüli részt földdel, finoman nyomkodjuk le, hogy ne maradjanak légzsebek, de ne tömörítsük túl erősen. Az ültetést követően mérsékelten öntözzük be a növényt, hogy a föld nedves legyen, de ne tocsogjon a vízben.
Az átültetésre általában egy-két évente, kora tavasszal van szükség, amikor a növény kinőtte a cserepét. Ezt onnan vehetjük észre, hogy a gyökerek már kibújnak a vízelvezető nyílásokon, vagy a földlabda teljesen átszőtte a rendelkezésre álló teret. Az átültetés menete megegyezik a friss ültetéssel, de ilyenkor lehetőségünk nyílik az elöregedett, sérült gyökérrészek eltávolítására is. A frissen átültetett növényt néhány hétig tartsuk félárnyékos helyen, és csak ezt követően kezdjük el újra a rendszeres tápoldatozást.
Szaporítás levéldugványról
A bolyhos fokföldikankalin szaporításának egyik legnépszerűbb és legegyszerűbb módja a levéldugványozás. Ez a módszer szinte bármikor elvégezhető a tavaszi és nyári aktív növekedési időszakban. A siker érdekében válasszunk egy egészséges, érett, de nem túl öreg levelet a növényről. A levél legyen sérülésmentes, ép és erőteljes. Egy éles, steril késsel vagy ollóval vágjuk le a levelet a levélnyéllel együtt, körülbelül 2-3 centiméteres szárrészt hagyva.
A levágott levéldugványt kétféleképpen gyökereztethetjük: vízben vagy közvetlenül földben. A vizes gyökereztetéshez tegyük a levélnyelet egy kis pohár vízbe úgy, hogy a levéllemez ne érjen a vízbe. A vizet pár naponta cseréljük, hogy friss maradjon. Néhány hét alatt a levélnyél végén apró gyökerek, majd később apró növénykezdemények jelennek meg. Amikor a gyökerek már elérték az 1-2 centiméteres hosszúságot, a dugványt óvatosan elültethetjük egy kis cserépbe, laza, nedves palántaföldbe.
A földben történő gyökereztetéshez a levélnyelet közvetlenül egy kis cserépbe, nedves, laza közegbe (például tőzeg és perlit keverékébe) dugjuk. A levélnyelet ferdén helyezzük a földbe, körülbelül 1-1,5 centiméter mélyen. A magas páratartalom elősegíti a gyökérképződést, ezért érdemes a cserepet egy átlátszó műanyag zacskóval vagy egy levágott műanyag palackkal lefedni, ami mini üvegházként funkcionál. A „fóliasátrat” naponta szellőztessük pár percre, hogy elkerüljük a penészesedést. Tartsuk a földet folyamatosan enyhén nedvesen, és helyezzük a cserepet világos, de nem napos helyre.
Az új növénykék általában 6-10 hét után kezdenek el megjelenni a levéldugvány tövénél. Amikor a kis növények már elég erősek és fejlettek, legalább 3-4 saját levelet hoztak, óvatosan szétválaszthatjuk őket az anyalevéltől és egymástól. Ezt követően minden új növénykét külön kis cserépbe ültethetünk a fokföldikankalin számára ajánlott földkeverékbe. Az újonnan elültetett növények gondozása megegyezik a kifejlett példányokéval, de kezdetben óvjuk őket a túlzott napfénytől és a kiszáradástól.
Szaporítás hajtásdugványról
A hajtásdugványozás egy másik hatékony módszer a bolyhos fokföldikankalin szaporítására, amely különösen akkor jön jól, ha a növényünk megnyúlt, felkopaszodott hajtásokat növesztett. Ez a technika lehetővé teszi, hogy a növényt megfiatalítsuk, miközben új egyedeket hozunk létre. A legjobb időpont a dugványozásra szintén a tavaszi és nyári hónapokra esik, amikor a növény a legaktívabb. Válasszunk ki egy egészséges, erőteljes hajtást, amelynek legalább 2-3 levélpárja van.
Egy tiszta, éles metszőollóval vagy késsel vágjunk le egy körülbelül 8-10 centiméter hosszú hajtáscsúcsot. A vágást közvetlenül egy levélcsomó alatt ejtsük meg. Az alsó leveleket óvatosan távolítsuk el a szárról, hogy körülbelül 3-4 centiméteres csupasz szárrészünk legyen, amelyet majd a földbe dughatunk. A felső 2-3 levélpárt hagyjuk meg a dugványon. Ha a felső levelek túl nagyok, a párolgás csökkentése érdekében félbevághatjuk őket.
A hajtásdugványokat a levéldugványokhoz hasonlóan gyökereztethetjük. Helyezzük őket egy kis cserépbe, amely laza, nedves palántafölddel vagy tőzeg-perlit keverékkel van feltöltve. A dugványokat körülbelül 2-3 centiméter mélyen dugjuk a közegbe. A gyökeresedés sikerességét nagyban növeli, ha a cserepet egy átlátszó műanyag zacskóval borítjuk be, hogy magas páratartalmat biztosítsunk. Ne felejtsük el naponta szellőztetni, hogy megelőzzük a gombásodást. Világos, meleg, de a közvetlen naptól védett helyen tartsuk.
A gyökeresedés általában 4-6 hét alatt megtörténik. Ezt onnan tudhatjuk, ha a dugvány új hajtásokat kezd hozni, vagy ha a cserepet megemelve az alján már látszanak a gyökerek. A gyökeresedés után a „fóliasátrat” fokozatosan távolítsuk el, szoktatva a növényt a szárazabb levegőhöz. Amikor a dugvány már erőteljesen növekszik, és a gyökérzete megfelelően kifejlődött, átültethetjük egy kissé nagyobb cserépbe, a kifejlett fokföldikankalinoknak megfelelő földkeverékbe.
Tőosztás, a legegyszerűbb módszer
A tőosztás a bolyhos fokföldikankalin szaporításának leggyorsabb és legegyszerűbb módja, amelyet legcélszerűbben a tavaszi átültetéssel egybekötve végezhetünk el. Ez a módszer akkor alkalmazható, ha a növényünk már kellően nagyra nőtt és több tőből, azaz több különálló növekedési központból áll. A tőosztással azonnal több, már fejlett növényhez juthatunk, amelyek hamarabb kezdenek virágozni, mint a dugványról nevelt társaik. A művelethez nincs szükség másra, mint egy éles, tiszta késre és új cserepekre.
A tőosztás megkezdése előtt óvatosan emeljük ki a növényt a cserépből. Finoman rázzuk le a felesleges földet a gyökerekről, hogy jól láthatóvá váljanak az egyes tőrészek és a gyökérzet szerkezete. Vizsgáljuk meg a növényt, és keressük meg a természetes osztódási pontokat, ahol a tövek könnyen szétválaszthatók. Gyakran az egyes részek kézzel is könnyedén szétfejthetők, de ha szorosan összenőttek, egy éles kés segítségével vágjuk szét őket.
Minden egyes leválasztott tőrésznek rendelkeznie kell saját, ép gyökérzettel és legalább néhány egészséges levéllel. Ügyeljünk arra, hogy a szétválasztás során a lehető legkevesebb sérülést okozzuk a gyökereken és a leveleken. Az esetlegesen sérült, elhalt gyökér- vagy levélrészeket távolítsuk el egy tiszta ollóval. A szétválasztás után azonnal ültessük el az új növényeket a már korábban ismertetett módon, a méretüknek megfelelő cserepekbe és a számukra ideális földkeverékbe.
A frissen elültetett, tőosztott növényeket alaposan öntözzük be, majd helyezzük őket néhány hétre egy világos, de a közvetlen naptól védett, meleg helyre. Ez idő alatt a növényeknek van idejük kiheverni a beavatkozás okozta stresszt, és a gyökereik meg tudnak kapaszkodni az új közegben. A tápoldatozást csak körülbelül egy hónap elteltével kezdjük újra, amikor már látható jelei vannak az új növekedésnek. A tőosztás egy nagyszerű módja a növényállomány megújításának és gyarapításának.
A magvetés kihívásai és szépségei
A bolyhos fokföldikankalin magról történő szaporítása egy hosszadalmasabb és több türelmet igénylő folyamat, mint a dugványozás vagy a tőosztás, de rendkívül izgalmas kihívás lehet a kísérletező kedvű kertészek számára. A magról nevelt növényeknél előfordulhat némi változatosság a megjelenésben, ami különlegessé teszi ezt a módszert. A magokat beszerezhetjük kereskedelmi forgalomból, vagy ha több növényünk is van, megpróbálkozhatunk a mesterséges beporzással és a saját magfogással is. A vetés ideális ideje a tavasz.
A vetéshez használjunk egy lapos ültetőtálcát vagy egy kisebb cserepet, amelyet töltsünk meg finom szerkezetű, laza, steril palántafölddel vagy a tőzeg és perlit 1:1 arányú keverékével. A közeget enyhén nedvesítsük meg, de ne áztassuk el. A fokföldikankalin rendkívül apró, porszerű magjait egyenletesen szórjuk a földfelszínre. Mivel a magok fényre csíráznak, ne takarjuk be őket földdel, legfeljebb csak egy leheletvékony réteg perlittel vagy homokkal szórhatjuk meg a felszínt a nedvesség megtartása érdekében.
A csírázáshoz elengedhetetlen a magas páratartalom és az egyenletes meleg, 21-24 Celsius-fokos hőmérséklet. Az ültetőtálcát fedjük le egy átlátszó műanyag fedéllel vagy fóliával, hogy biztosítsuk a párás környezetet. Helyezzük a tálcát világos helyre, de óvjuk a közvetlen napsütéstől, ami túlmelegítheti a közeget és károsíthatja a csírázó magokat. A földet tartsuk folyamatosan nyirkosan, de ne vizesen; a legjobb, ha alulról, a tálcán keresztül öntözzük, hogy ne mossuk el az apró magokat.
A csírázás általában 2-4 hét után indul meg, de esetenként tovább is tarthat. Amikor a kis magoncok megjelennek, és már kifejlődött az első néhány valódi levelük (nem a sziklevelek), óvatosan, egy csipesz vagy egy kis pálcika segítségével tűzdeljük szét őket különálló kis cserepekbe. A továbbiakban a kis növények gondozása megegyezik a kifejlett példányokéval, de legyünk velük különösen óvatosak, amíg meg nem erősödnek. A magról nevelt fokföldikankalinok általában a második évben hozzák első virágaikat.
Fotó forrása: Anneli Salo, CC BY-SA 3.0, via Wikimedia Commons
