A harangozó csengőbojt teleltetése

A harangozó csengőbojt hazánk éghajlati viszonyai között általánosságban megbízhatóan télállónak számít, különösen a kifejlett, több éve a helyükön lévő példányok. A növény természetes élőhelyén, a japán hegyvidékeken hozzászokott a hideg, havas telekhez. Ennek ellenére a sikeres áttelelés biztosítása, főleg a fiatal, frissen ültetett vagy dézsában nevelt cserjék esetében, némi előkészületet és odafigyelést igényel. A megfelelő felkészítés segít megvédeni a növényt a téli időjárás legszélsőségesebb hatásaitól, mint a kemény fagyok, a fagyos szél és a téli kiszáradás.
A növény felkészítése az őszi időszakban
A csengőbojt sikeres teleltetése már a nyár végén és ősszel megkezdődik a növény megfelelő felkészítésével. Az egyik legfontosabb lépés a trágyázás beszüntetése. Augusztus elejétől már ne adjunk a növénynek semmilyen nitrogén-túlsúlyos műtrágyát, mivel az új, zsenge hajtások növekedését serkentené. Ezek a hajtások nem tudnának a fagyokig beérni, fásodni, így a téli hideg könnyedén károsítaná őket, ami visszafagyáshoz és a növény legyengüléséhez vezetne.
Az őszi öntözés szintén fontos szerepet játszik a felkészítésben. Bár a növény vízigénye csökken a hűvösebb idő beálltával, nem szabad hagyni, hogy teljesen kiszáradt talajjal menjen a télbe. A lombhullás után, de még a talaj befagyása előtt, egy szárazabb ősz esetén érdemes egy alapos, mélyre hatoló öntözést végezni. Ez a „téli feltöltő” öntözés biztosítja, hogy a gyökérzóna kellően nedves legyen, amiből a növény a fagymentes téli napokon is tud némi nedvességet felvenni a kiszáradás ellen.
A növény környezetének rendbetétele is a felkészülés része. Az ősszel lehullott leveleket, különösen ha azok betegség jeleit mutatták a szezon során, gyűjtsük össze és távolítsuk el a cserje alól. Ezzel megakadályozhatjuk, hogy a gombás kórokozók spórái a talajon átteleljenek és tavasszal újrafertőzzék a növényt. Egy egészséges, tiszta környezetben a növény jobb esélyekkel indul a téli nyugalmi időszaknak.
Az egészségi állapot felmérése is fontos őszi feladat. Vizsgáljuk át a növényt, és távolítsuk el az esetlegesen sérült, beteg vagy elhalt ágakat. Bár a fő metszési időszak a virágzás után van, az ilyen egészségügyi metszést bármikor elvégezhetjük. Egy egészséges, laza ágrendszerű növény jobban ellenáll a téli hó nyomásának és a jegesedésnek, mint egy sűrű, elhalt részekkel teli bokor.
A szabadföldi példányok téli védelme
A kertbe kiültetett, már több éve a helyén lévő, megerősödött csengőbojt általában nem igényel különösebb téli takarást. A növény télállósága -20 és -25 Celsius-fok között mozog, ami a legtöbb magyarországi tél átvészeléséhez elegendő. A legfontosabb védelmet számára a vastag mulcsréteg jelenti, amely szigeteli a talajt és óvja a gyökérzetet a mély átfagyástól. Az őszi lombhullás után érdemes a növény töve körüli mulcsréteget megvastagítani.
Az ideális mulcsanyag a fenyőkéreg, a tölgyfalevél vagy a komposztált lomb. Terítsünk egy 10-15 cm vastag réteget a cserje töve köré, a lombkorona alatti területre. Ez a takaró nemcsak a fagy ellen véd, de megőrzi a talaj nedvességét és tavasszal lebomolva értékes tápanyagokkal gazdagítja a talajt. A mulcsréteg megvédi a felszínhez közeli hajszálgyökereket a fagy okozta károsodástól.
A fiatal, frissen ültetett cserjék az első egy-két telükön még érzékenyebbek lehetnek, ezért esetükben indokolt lehet a fokozottabb védelem. A tövek mulccsal való vastag takarása mellett a föld feletti részeket is megvédhetjük. Erre a célra használhatunk fenyőgallyakat, amelyeket a növény köré szúrunk a földbe, vagy egy szellős, légáteresztő anyagból, például jutából vagy fátyolfóliából készült takarást. A légmentesen záró műanyag fóliát kerüljük, mert az alatta befülledő levegő gombásodást okozhat.
A téli károk jelentős részét nem is a hideg, hanem a fagyos, szárító szél és az erős téli napsütés kombinációja okozza. Ez a jelenség, a téli kiszáradás, különösen a szélnek kitett helyeken álló növényeket veszélyezteti. A szélvédett fekvésbe történő ültetés a legjobb megelőzés, de ha ez nem megoldható, egy ideiglenes, jutaanyagból készült szélfogó paraván felállítása is segíthet a legzordabb téli hónapokban.
A dézsában nevelt csengőbojt teleltetése
A konténerben, dézsában nevelt csengőbojt teleltetése jóval több odafigyelést igényel, mint a szabadföldi társaié. A cserépben lévő korlátozott mennyiségű föld ugyanis sokkal gyorsabban és mélyebben átfagy, mint a kerti talaj. A gyökérzet teljes átfagyása a növény biztos pusztulásához vezet, ezért a konténeres példányokat mindenképpen védeni kell a kemény fagyoktól. A legbiztosabb megoldás, ha a növényt védett, fagymentes helyre visszük.
Az ideális teleltető hely egy hűvös, világos vagy akár sötét, de mindenképpen fagymentes helyiség. Tökéletesen megfelel erre a célra egy fűtetlen garázs, egy pince, egy beüvegezett veranda vagy egy fagymentes üvegház. A teleltetés során a hőmérséklet ideálisan 0 és 10 Celsius-fok között van. A lombhullató csengőbojt a téli nyugalmi időszakban nem igényel fényt, így egy sötét pince is megfelelő lehet számára.
A teleltető helyen a növény öntözését minimálisra kell csökkenteni. A nyugalmi időszakban a cserje alig párologtat és a növekedése is leáll, így a vízigénye drasztikusan lecsökken. Elég annyira megöntözni, hogy a földlabdája ne száradjon ki teljesen. Általában elegendő havonta egyszer egy kis vizet adni neki. A túlöntözés a gyökerek rothadásához vezethet a hűvös, levegőtlen közegben.
Ha nincs lehetőség a növény fagymentes helyre való bevitelére, akkor a szabadban kell megpróbálni átteleltetni, de ez nagyobb kockázattal jár. Ebben az esetben a cserepet alaposan be kell bugyolálni szigetelőanyaggal, például buborékfóliával, jutazsákkal vagy polisztirol lapokkal. Az edényt állítsuk egy vastag hungarocell lapra, hogy az alulról jövő hidegtől is védve legyen. Helyezzük a növényt egy szélvédett fal tövébe, és a tövét takarjuk vastagon mulccsal vagy lombbal.
Tavaszi teendők a teleltetés után
A tél elmúltával, a tavasz közeledtével a teleltetett növényeket fel kell készíteni az új vegetációs időszakra. A fagymentes helyen teleltetett dézsás növényeket fokozatosan kell visszaszoktatni a kinti körülményekhez. Amikor a nappali hőmérséklet már tartósan fagypont felett van, de az éjszakák még hűvösek, elkezdhetjük a növényt napközben kivinni egy árnyékos, szélvédett helyre, éjszakára pedig vigyük vissza. Ezt a folyamatot nevezzük edzésnek.
A szabadföldi növényekről a tél végi, kora tavaszi fagyok elmúltával, általában márciusban távolíthatjuk el a téli takarást. Ne siessük el a takaró eltávolítását, mert egy kései, erős fagy még károsíthatja a frissen ébredező rügyeket. A vastag mulcsréteget ilyenkor már széthúzhatjuk a tő körül, hogy a talaj hamarabb felmelegedhessen és megindulhasson a gyökérzet aktivitása.
A tél elmúltával vizsgáljuk át a növényt, és végezzünk egy tavaszi tisztogató metszést. Távolítsuk el az összes elfagyott, elszáradt, sérült vagy beteg ágvéget és vesszőt. A vágást mindig az egészséges, élő részig vezessük vissza, közvetlenül egy rügy felett. Ez a metszés segít a növénynek, hogy az energiáját az új, egészséges hajtások növesztésére koncentrálja.
A tavaszi ébredés időszaka a legalkalmasabb az első tápanyag-utánpótlásra is. A téli takaró eltávolítása után szórjunk a növény töve köré lassan lebomló, savanyú talajt kedvelő növényeknek szánt műtrágyát, vagy terítsünk a talajra egy réteg komposztot. Ez az indító tápanyagellátás megadja a szükséges lökést az új szezon kezdetéhez, és biztosítja az erőteljes hajtásnövekedést és a bőséges tavaszi virágzást.