A nápolyi cipruska teleltetése
A nápolyi cipruska mediterrán származása ellenére meglepően jó fagytűrő képességgel rendelkezik, így a magyarországi kertekben a sikeres átteleltetése általában nem okoz megoldhatatlan problémát. A siker kulcsa azonban nem csupán a hideg elleni védelemben rejlik, hanem sokkal inkább a téli csapadék és a fagy káros kombinációjának elkerülésében. A növény legfőbb ellensége télen a gyökérzónában megrekedő, majd megfagyó nedvesség, ami a gyökerek fulladásához és szétfagyásához vezet. A helyes teleltetési stratégia tehát a szárazon tartásra és a gyökerek védelmére összpontosít, mind a szabadföldi, mind a konténeres példányok esetében.
A nápolyi cipruska fagytűrését általában -15 °C körüli értékre teszik, de ez nagyban függ a növény kondíciójától, korától és a mikroklímától. Egy jól begyökeresedett, edzett, szélvédett, jó vízelvezetésű helyen élő példány sokkal jobban viseli a hideget, mint egy frissen ültetett, gyenge, vagy egy fagyzugos, nedves területen sínylődő társ. A magyarországi telek változékonysága miatt fontos, hogy felkészüljünk a szélsőségesebb hideghullámokra is. A hótakaró természetes szigetelőrétegként védi a növényt, de a csupasz, kemény fagyok, különösen ha erős széllel párosulnak, már komoly károkat okozhatnak.
A teleltetésre való felkészülést már késő nyáron el kell kezdeni. Augusztus után már ne adjunk a növénynek semmilyen tápanyagot, különösen nitrogéntartalmú trágyát ne, mert az új, zsenge hajtásoknak nem lenne idejük beérni, megfásodni a tél beálltáig, és könnyen visszafagynának. Az öntözést is fokozatosan csökkentsük, hogy a növény nyugalmi állapotba kerülhessen. A nyár végén, kora ősszel végzett enyhe visszametszés segíthet a bokor formájának megtartásában, de a drasztikusabb metszést hagyjuk tavaszra. A cél, hogy a növény erős, edzett szövetekkel várja a telet.
A megfelelő termőhely kiválasztása már ültetéskor megalapozza a sikeres teleltetést. A déli, délnyugati fekvésű, épületfalak vagy nagyobb örökzöldek által védett kertrészek kedvezőbb mikroklímát biztosítanak. Kerüljük a völgyeket, mélyedéseket, ahol a hideg levegő megül, ezek az úgynevezett fagyzugos helyek a legveszélyesebbek. A jó vízelvezetésű, lejtős területek vagy a magaságyások szintén előnyösek, mert megakadályozzák a téli csapadék felgyülemlését a gyökérnyak körül, ami a téli pusztulás legfőbb oka.
A szabadföldi növények téli védelme
A szabadföldbe ültetett, már legalább egy-két éve a helyén lévő nápolyi cipruska általában nem igényel bonyolult téli védelmet, de néhány óvintézkedés sokat segíthet a biztonságos átvészelésben. A legfontosabb a gyökérzóna védelme a fagy és a túlzott nedvesség ellen. Az első komolyabb fagyok előtt, általában november végén, takarjuk a növény töve körüli területet vastagon, 10-15 cm-es rétegben szerves mulccsal. Erre a célra kiválóan alkalmas a lomb, a fenyőkéreg, a szalma vagy az aprított gally. Ez a réteg szigetel, és segít megőrizni a talajhőt, valamint megvédi a gyökereket a hirtelen hőmérséklet-ingadozásoktól.
A mulcsréteg nemcsak a hideg, hanem a nedvesség ellen is véd. Segít eloszlatni a lezúduló csapadékot, és megakadályozza, hogy a talaj a tő körül sártengerré váljon. Fontos, hogy a mulcsot ne halmozzuk fel közvetlenül a növény szárához, mert a gyökérnyak befülledése rothadáshoz vezethet. Hagyjunk egy kis, pár centiméteres „levegőző” gyűrűt a szár körül. Tavasszal, az utolsó fagyok elmúltával, általában március végén, április elején ezt a téli takarást óvatosan bontsuk le, hogy a talaj felmelegedhessen és a növény növekedésnek indulhasson.
A fiatal, frissen ültetett tövek érzékenyebbek a tél viszontagságaira, ezért az első egy-két évben fokozottabb védelmet igényelhetnek. A gyökérzóna takarása mellett a föld feletti részeket is megvédhetjük a zord szelektől és a kemény fagyoktól. Erre a célra a legjobb egy egyszerű, szellős takarás. Szúrjunk le a növény köré néhány karót, és erre terítsünk rá egy réteg jutaszövetet, árnyékoló hálót vagy speciális, fagyvédő fátyolfóliát. Soha ne használjunk légmentesen záró műanyag fóliát, mert az alatta lévő pára befülledést és gombásodást okoz, ami több kárt okoz, mint maga a fagy.
Különösen zord teleken, vagy az ország hidegebb, csapadékosabb részein a téli csapadék elleni védelem kulcsfontosságú lehet. Ez megoldható egy egyszerű, a növény fölé helyezett tetőszerkezettel, például egy átlátszó polikarbonát lapból, amelyet karókra erősítünk. Ez távol tartja a hólét és a fagyos esőt a növény gyökérnyakától, miközben a fényt átengedi. Ez a módszer kissé munkaigényes, de a különösen értékes, idősebb példányok esetében megérheti a fáradozást a biztonságos áttelelés érdekében.
A konténeres növények teleltetése
A konténerben, dézsában nevelt nápolyi cipruskák sokkal jobban ki vannak téve a fagyveszélynek, mint szabadföldi társaik. A cserépben lévő kevés föld sokkal gyorsabban és mélyebben átfagy, mint a kerti talaj, ami a gyökérzet teljes pusztulásához vezethet. Ezért a konténeres példányokat semmiképpen ne hagyjuk védelem nélkül a szabadban a tél folyamán. A legbiztosabb megoldás, ha fagymentes, de hűvös helyen teleltetjük őket. Erre a célra tökéletesen megfelel egy fűtetlen garázs, pince, lépcsőház, üvegezett veranda vagy egy fagymentes kamra.
A teleltető helyiségnek két fontos kritériumnak kell megfelelnie: legyen hűvös és világos. A hőmérséklet ideálisan 0 és 10 °C között van. A meleg, fűtött szobában való teleltetés nem megfelelő, mert a növény nem tud nyugalmi állapotba kerülni, a fényhiány miatt pedig megnyúlik, felkopaszodik és legyengül. A fény szintén fontos, ezért egy ablakkal rendelkező helyiség az ideális. Ha ez nem megoldható, és a helyiség sötét, akkor a hőmérsékletnek a lehető legalacsonyabbnak, fagypont körül kell lennie, hogy a növény anyagcseréje teljesen lelassuljon.
A teleltetés alatt a növény vízigénye minimálisra csökken. Elegendő havonta egyszer, vagy akár még ritkábban megöntözni egy nagyon kevés vízzel, éppen csak annyival, hogy a gyökérlabda ne száradjon ki teljesen. A téli túlöntözés a leggyakoribb hiba, ami a teleltetett növények pusztulásához vezet. A nyugalmi időszak alatt a növényt egyáltalán nem szabad tápoldatozni. Időnként ellenőrizzük a növényt, és távolítsuk el az esetlegesen elszáradt leveleket, hogy megelőzzük a betegségek kialakulását.
Ha nincs lehetőségünk a növényt fagymentes helyre vinni, megpróbálkozhatunk a konténer szigetelésével. Állítsuk a cserepet egy vastag hungarocell lapra, hogy az alulról jövő hidegtől védjük. A cserép oldalát tekerjük körbe több réteg buborékfóliával, jutazsákkal vagy egyéb szigetelőanyaggal. A föld felszínét takarjuk vastagon mulccsal. A növényt magát pedig a szabadföldi társaihoz hasonlóan takarhatjuk fagyvédő fóliával. Ezt a megoldást azonban csak enyhébb klímájú területeken és rövidebb fagyos időszakok átvészelésére ajánlott alkalmazni, mivel a tartós, kemény fagyok ellen nem nyújt teljes biztonságot.
Tavaszi teendők a sikeres áttelelés után
A tavasz beköszöntével, amikor a kemény fagyok veszélye már elmúlt, elérkezik az idő, hogy felébresszük a nápolyi cipruskát téli álmából. A szabadföldi növényekről óvatosan távolítsuk el a téli takarást, a mulcsréteget. Ez lehetővé teszi, hogy a nap sugarai felmelegítsék a talajt, és beinduljanak az élettevékenységek. Ne siessük el ezt a lépést; egy kései, erős fagy még kárt tehet a hirtelen védelem nélkül maradt növényben. Várjuk meg a stabilan fagymentes időszakot, ami általában március végén, április elején következik be.
A konténeres növényeket is fokozatosan kell visszaszoktatni a kinti körülményekhez. Először csak nappalra vigyük ki őket egy védett, félárnyékos helyre, és éjszakára még vigyük vissza a teleltető helyiségbe. Ezt az edzési folyamatot körülbelül egy-két hétig folytassuk, fokozatosan növelve a kint töltött időt és a napfény mennyiségét. Ez megakadályozza, hogy a növény levelei megégjenek a hirtelen, erős tavaszi napfénytől, és hogy a növény sokkot kapjon a hirtelen hőmérséklet-változástól.
A tavaszi időszak a legideálisabb a telelés során esetlegesen sérült, elfagyott vagy elszáradt ágak eltávolítására. Egy éles metszőollóval vágjuk vissza ezeket a részeket egészen az egészséges, élő szövetig. Ez a tisztogató metszés nemcsak esztétikailag fontos, hanem segít megelőzni a betegségek terjedését is. Ilyenkor végezhetjük el az erőteljesebb ifjító vagy alakító metszést is, amellyel a növényt kompakt, dús bokorrá formálhatjuk. A metszés serkenti az új hajtások növekedését és a dúsabb virágzást.
Az átteleltetés után, ahogy a hőmérséklet emelkedik és a növény növekedésnek indul, fokozatosan kezdjük el újra öntözni. Kezdetben csak mérsékelten, majd a vegetációs időszak előrehaladtával az időjárásnak megfelelően. A konténeres növények esetében tavasszal esedékes lehet az átültetés is, ha a cserép már kinőtte a növény. A friss földdel és a tavaszi metszéssel a nápolyi cipruska megújulva és energiával telve vághat neki az új szezonnak, hogy ismét kertünk ékessége lehessen.
