A kaukázusi varjúháj teleltetése

A kaukázusi varjúháj a hazai éghajlati viszonyok között teljesen télálló, így a szabadföldbe ültetett példányok teleltetése általában nem igényel különösebb beavatkozást. Ez a szívós évelő a természetben is zord körülményekhez szokott, így jól viseli a fagyot és a havat. A sikeres áttelelés kulcsa nem is annyira a hideg elleni védelem, hanem a téli csapadék és a túlzott nedvesség elkerülése. A konténerben nevelt növények esetében azonban már több figyelmet kell fordítani a fagyvédelemre, mivel a gyökérzetük jobban ki van téve a hidegnek.

Felkészülés a téli nyugalmi időszakra

A kaukázusi varjúháj teleltetése valójában már ősszel megkezdődik a növény megfelelő felkészítésével. Az egyik legfontosabb lépés az öntözés fokozatos csökkentése, majd teljes beszüntetése, ahogy a hőmérséklet csökken. A növénynek száraz talajban kell a télbe mennie, mert a nedves közegben a gyökerei könnyen rothadásnak indulhatnak vagy a megfagyó víz szétfeszítheti a sejteket, komoly károkat okozva. Hagyatkozzunk az őszi csapadékra, az általában elegendő a számára.

Az őszi tápanyag-utánpótlást teljes mértékben kerülni kell. A későn kijuttatott trágya, különösen a nitrogén, a növényt új, gyenge hajtások növesztésére ösztönözné. Ezeknek a zsenge részeknek már nem lenne idejük beérni és megfásodni a fagyokig, így könnyen elfagynának, feleslegesen pazarolva a növény energiáit és sebfelületet képezve a kórokozók számára. Az utolsó, enyhe tápanyagpótlás ideje legkésőbb a nyár közepe legyen.

Sokan elkövetik azt a hibát, hogy ősszel tisztára vágják a varjúháj állományt, eltávolítva az elszáradt leveleket és virágszárakat. Ezt ne tegyük! Hagyjuk a növényen az elhalt részeket, mivel ezek egy természetes takaróréteget képeznek a növény töve felett. Ez a réteg szigetel, véd a hideg szelektől és a fagyoktól, megóvva a talajfelszín közelében megbúvó áttelelő rügyeket. A téli zúzmarával vagy hóval borított száraz virágzatok ráadásul különleges látványt is nyújtanak a kopár kertben. A tavaszi tisztogatás ideje majd a fagyok elmúltával jön el.

Az újonnan, ősszel telepített fiatal növények esetében az első télen érdemes egy kis extra védelmet nyújtani. Miután a talaj felszíne már enyhén megfagyott, takarjuk be a fiatal tövek környékét egy vékony réteg, laza szerkezetű mulccsal. Erre a célra kiválóan alkalmas a száraz lomb, a szalma vagy a fenyőkéreg. Ez a takarás segít megvédeni a még fejletlen gyökérzetet a mélyebb átfagyástól és a téli hőingadozástól. Tavasszal, a fagyveszély elmúltával ezt a takaróréteget óvatosan távolítsuk el.

A szabadföldi állományok téli állapota

A szabadföldbe kiültetett, jól begyökeresedett kaukázusi varjúháj állományok rendkívül jól viselik a magyarországi telet. A legtöbb fajta örökzöld vagy télizöld, ami azt jelenti, hogy a lombozatuk egy részét télen is megtartják. A levelek színe a hideg hatására gyakran megváltozik, intenzív vöröses, bordós vagy bronzos árnyalatot vesz fel, ami tovább növeli a növény téli díszítőértékét. Ez egy természetes fiziológiai válasz a hidegre, nem kell megijedni tőle, tavasszal a növény visszanyeri eredeti színét.

A hótakaró a legjobb téli védelem a kaukázusi varjúháj számára. Egy vastag hópaplan tökéletesen szigetel a legnagyobb fagyok ellen is, állandó, fagypont körüli hőmérsékletet biztosítva a növény számára. Emellett megvédi a növényt a hideg, szárító széltől és a téli napsütéstől is, amely a fagyott talaj mellett kiszáríthatja a lombozatot. Ezért soha ne takarítsuk le a havat a varjúháj szőnyegről.

A legnagyobb veszélyt a téli időszakban a csapadékos, enyhe, majd hirtelen fagyossá váló időjárás jelenti. Ha a hó elolvad, majd a víz megfagy a növény töve körül, egybefüggő jégpáncél alakulhat ki. Ez a jégréteg elzárja a gyökereket a levegőtől, ami a növény pusztulásához vezethet. A jó vízelvezetésű, laza, lejtős területeken ez a veszély kisebb, mivel a felesleges víz el tud szivárogni. Sík területeken, kötött talajon ez komoly problémát okozhat, ami ismételten a megfelelő helyválasztás és talaj-előkészítés fontosságát hangsúlyozza.

A téli időszakban semmilyen gondozási munkát nem igényel a szabadföldi állomány. Hagyjuk a növényt pihenni, és gyönyörködjünk a zúzmarás, havas tájban a maga természetes szépségében. A növény nyugalmi állapotban van, és bármilyen beavatkozás, mint a metszés vagy a taposás, csak kárt okozna benne. A tavaszi munkálatokkal, mint a tisztogatás és az esetleges metszés, várjunk egészen addig, amíg az erős fagyok veszélye már biztosan elmúlt.

Konténeres növények teleltetése

A cserépben vagy virágládában nevelt kaukázusi varjúháj teleltetése már több odafigyelést igényel. A konténerben a gyökérzetet csak egy vékony cserépfal és néhány centiméternyi föld védi a külső hőmérséklettől. Ezért a gyökérlabda sokkal könnyebben és mélyebben átfagyhat, mint a szabadföldben, ami a növény pusztulását okozhatja. A konténeres növényeket ezért védeni kell a tartós, kemény fagyoktól.

A legjobb megoldás, ha a cserepeket egy védett, de fagyos helyre helyezzük a tél folyamán. Ideális lehet egy fedett, de nyitott terasz, egy fűtetlen veranda, egy garázs vagy egy fészer, ahol a hőmérséklet fagypont körül vagy enyhén alatta marad, de védve van a legkeményebb mínuszoktól, a hideg széltől és a téli csapadéktól. A cél az, hogy a növény nyugalmi állapotban maradjon, de a gyökerei ne károsodjanak. Ne vigyük meleg, fűtött helyiségbe, mert az megzavarná a természetes életciklusát.

Ha nincs lehetőségünk a növényeket fagymentes helyre vinni, akkor a cserepeket kell szigetelni. Állítsuk a cserepeket közel egymáshoz egy védett fal tövébe. A cserepek oldalát vonjuk körbe jutazsákkal, buborékfóliával vagy más szigetelőanyaggal. A cserepek közötti teret töltsük ki száraz lombbal vagy szalmával. Az is jó megoldás, ha a cserepet egyszerűen „beássuk” a kert egy félreeső részébe, a földbe süllyesztve azt a pereméig. A föld természetes szigetelése megvédi a gyökereket a fagyástól.

A konténeres növények téli öntözése kényes kérdés. A teleltető helyen lévő növényeket nagyon ritkán, csak akkor kell egy kevés vízzel megöntözni, ha a földjük már hetek óta porszáraz. A téli nyugalmi időszakban a növény alig használ vizet, és a túlöntözés rothadáshoz vezet. Általában elegendő havonta vagy kéthavonta egyszer egy nagyon kis mennyiségű vizet adni nekik, éppen csak annyit, hogy a gyökerek ne száradjanak ki teljesen. A szabadban hagyott, de szigetelt cserepeket a téli csapadék általában ellátja a szükséges minimális nedvességgel.

Tavaszi ébresztő a tél után

A tél elmúltával, amikor a nappali hőmérséklet tartósan fagypont fölé emelkedik, és az éjszakai kemény fagyok veszélye már kicsi, elkezdhetjük a növények „ébresztését”. A teleltető helyről a konténeres növényeket fokozatosan szoktassuk vissza a külső körülményekhez. Először egy árnyékosabb, védett helyre tegyük őket, majd néhány nap elteltével kerülhetnek a végleges, napos helyükre. A hirtelen, erős tavaszi napfény megégetheti a télen elszokott leveleket.

Itt az ideje a tavaszi nagytakarításnak mind a szabadföldi, mind a konténeres növények esetében. Egy éles metszőollóval vagy kézzel óvatosan távolítsuk el az összes elszáradt, elfagyott, sérült növényi részt, levelet és virágszárat. Ezzel utat engedünk az új, friss hajtásoknak, és javítjuk az állomány szellőzését, megelőzve a gombás betegségeket. Ha a tél folyamán az állomány felkopaszodott vagy megritkult, most van itt az ideje a tőosztásnak vagy a dugványozással való pótlásnak.

A teleltetés után a konténeres növények öntözését is fokozatosan kezdjük újra. Ahogy a növény növekedésnek indul és új hajtásokat hoz, a vízigénye is megnő. Kezdetben csak mértékkel öntözzünk, és mindig várjuk meg, amíg a föld felszíne kiszárad. A szabadföldi növényeket a tavaszi esők általában elegendő nedvességgel látják el, így azokat csak aszályos tavasz esetén kell öntözni.

Ez az időszak a legalkalmasabb egy enyhe tápanyag-utánpótlásra is, ha szükségesnek látjuk. A konténeres növények esetében a több éves földet érdemes lehet friss, jó vízelvezetésű pozsgásföldre cserélni, vagy a felső néhány centiméteres réteget friss komposzttal feljavítani. A szabadföldi növények meghálálnak egy vékony réteg, a tövek köré szórt komposztot. Ez elegendő energiát biztosít számukra az egész szezonra.

_{Fotó forrása: Flickr / Szerző: beautifulcataya / Licence: CC BY-NC-ND 2.0}