Az oroszlánszáj ültetése és szaporítása

Az oroszlánszáj, ez a sokak által kedvelt, vidám színfolt a kertekben, rendkívül hálás növény, amelynek szaporítása és ültetése a kertészkedés egyik legkellemesebb és leginkább sikerélményt nyújtó feladata. Akár magról neveljük a saját palántáinkat, akár dugványozással próbáljuk megőrizni egy különösen szép példány tulajdonságait, a folyamat során testközelből figyelhetjük meg a természet apró csodáit. A helyes technikák ismeretével és egy kis odafigyeléssel bárki képes lehet bőségesen virágzó, egészséges oroszlánszáj-állományt létrehozni, amely tavasz végétől őszig díszíti a kertet vagy a teraszt.

Az oroszlánszáj szaporításának két alapvető módja van: a generatív, azaz ivaros szaporítás, ami a magvetést jelenti, és a vegetatív, vagyis ivartalan szaporítás, amelynek leggyakoribb formája a dugványozás. A magvetés a legelterjedtebb és legegyszerűbb módszer, amely lehetővé teszi nagy mennyiségű növény előállítását viszonylag alacsony költséggel. A magról kelt növények között azonban előfordulhat némi genetikai változatosság, különösen, ha nyílt beporzású fajtákról van szó, ami a színekben és formákban is megnyilvánulhat.

Ezzel szemben a vegetatív szaporítás, például a zölddugványozás, garantálja, hogy az új növény tökéletes másolata, klónja lesz az anyanövénynek. Ez a módszer akkor különösen hasznos, ha egy speciális, hibrid (F1) fajta tulajdonságait szeretnénk megőrizni, amelyek magról vetve nem öröklődnének tovább, vagy ha egy különösen szép, egyedi színváltozatot találtunk a kertünkben. A dugványozás bár több szakértelmet és precizitást igényel, segítségével megőrizhetjük a legkedvesebb példányainkat.

A szaporítás időzítése kritikus a siker szempontjából. A magokat jellemzően a tavaszi fagyok előtt 6-8 héttel érdemes elvetni beltéren, védett körülmények között, hogy a palánták a kiültetés idejére kellően megerősödjenek. A dugványozásra a legalkalmasabb időszak a késő tavasz vagy a kora nyár, amikor a növény aktív növekedési fázisban van, de még nem kezdett el tömegesen virágozni. Ilyenkor a hajtások kellően erősek és életerősek ahhoz, hogy sikeresen meggyökeresedjenek.

Magvetés lépésről lépésre

A palántaneveléshez az első lépés a megfelelő felszerelés és közeg biztosítása. Szükségünk lesz szaporítótálcákra vagy kisebb cserepekre, amelyeket megtöltünk jó minőségű, laza, steril palántafölddel. A sterilitás kiemelten fontos a palántadőlés nevű gombás betegség elkerülése érdekében, amely a fiatal, zsenge növényeket támadja meg. A megtöltött tálcákat alaposan nedvesítsük be, de ne áztassuk el a földet, mielőtt a magokat elszórnánk.

Az oroszlánszáj magja rendkívül apró, és ami a legfontosabb: fényre csírázik. Ez azt jelenti, hogy a magokat nem szabad földdel takarni, hanem csak a nedves talaj felszínére kell szórni, majd finoman rájuk nyomkodni, hogy tökéletesen érintkezzenek a közeggel. A vetést követően a tálcát érdemes átlátszó műanyag fedővel vagy fóliával lefedni a magas páratartalom biztosítása érdekében. A csírázáshoz 20-22 °C körüli hőmérséklet és világos hely az ideális, de a közvetlen, tűző naptól óvni kell a vetést.

A magok a körülményektől függően 10-21 nap alatt csíráznak ki. Amint megjelennek az első apró, zöld hajtások, a takarást el lehet távolítani, hogy biztosítsuk a megfelelő szellőzést. Ebben a fázisban a legfontosabb a megfelelő fényellátás, hogy a palánták ne nyúljanak meg. Ha szükséges, használjunk növénynevelő lámpát. Amikor a kis növénykék már kifejlesztették az első valódi levélpárjukat (a sziklevelek felett), és elég nagyok a kezeléshez, eljön a tűzdelés ideje, azaz óvatosan szétültetjük őket egyesével nagyobb cserepekbe vagy tálcákba.

Mielőtt a megerősödött palántákat a végleges helyükre, a szabadföldbe ültetnénk, elengedhetetlen a fokozatos akklimatizálás, az edzés. Ez a folyamat egy-két hetet vesz igénybe, és arról szól, hogy a növényeket napról napra egyre hosszabb időre kivisszük a szabadba. Kezdetben egy védett, árnyékos helyre tegyük őket, majd fokozatosan szoktassuk hozzá a közvetlen napsütéshez és a szélhez. Ez a folyamat megerősíti a növényi szöveteket és segít elkerülni a kiültetés okozta stresszt, ami a növekedés leállásához vagy akár a palánta pusztulásához is vezethet.

Palánták kiültetése a szabadföldbe

A kiültetés előtt alaposan készítsük elő a virágágyást. A talajt ássuk fel legalább 20-25 centiméter mélyen, és dolgozzunk bele bőségesen érett komposztot vagy más szerves anyagot, hogy javítsuk a szerkezetét és tápanyagtartalmát. Győződjünk meg róla, hogy a terület jó vízelvezetésű, mert az oroszlánszáj nem tűri a gyökereinél megálló vizet. A talaj elgereblyézése után a terület készen áll a palánták fogadására, amelyre a tavaszi fagyveszély elmúltával, jellemzően május közepén kerülhet sor.

A palántákat a fajta végső magasságának megfelelő tőtávolságra ültessük el. A törpe fajtáknak elég 15-20 cm, a közepeseknek 25-30 cm, míg a magas, vágott virágnak való típusoknak 30-40 cm helyre van szükségük a megfelelő fejlődéshez és a jó légáramláshoz. Az ültetőgödröt valamivel nagyobbra ássuk, mint a palánta földlabdája. A növényt óvatosan vegyük ki a cserépből, és helyezzük a gödörbe úgy, hogy a földlabda felszíne egy szintben legyen a környező talajjal, majd töltsük fel a gödröt földdel és finoman tömörítsük.

A kiültetés utáni legfontosabb lépés a beiszapoló öntözés. Ez azt jelenti, hogy alaposan, bőséges vízzel megöntözzük a frissen ültetett növényeket, hogy a talajszemcsék szorosan a gyökerek köré tömörödjenek, és ne maradjanak levegős üregek. Az első néhány hétben a palánták rendszeres öntözést igényelnek, amíg a gyökérzetük meg nem indul a növekedésnek és be nem hálózza a környező talajt. Ez segít nekik átvészelni a kezdeti sokkot és gyors, erőteljes fejlődésnek indulni.

A palántanevelés kikerülésével, közvetlenül a szabadföldbe is vethetünk oroszlánszájat, de ezt csak a fagyveszély elmúltával tegyük meg. Ennek a módszernek az előnye az egyszerűsége, hátránya viszont, hogy a növények később fognak virágozni, mint a palántáról neveltek. A magokat a gondosan előkészített, elgereblyézett talaj felszínére szórjuk, enyhén a talajba nyomkodjuk, de nem takarjuk. A vetést tartsuk folyamatosan nedvesen a csírázásig, majd a kikelő kis növényeket később egyelni kell a megfelelő tőtávolságra.

Szaporítás dugványozással

A dugványozáshoz a legmegfelelőbb időpont a késő tavasz vagy kora nyár, amikor a növény már erőteljesen növekszik. Válasszunk ki egy egészséges, erős anyanövényt, amelyről szaporítani szeretnénk. A dugványokhoz a legjobb hajtások az olyan oldalhajtások, amelyeken még nincsenek virágbimbók. A virágzó hajtások is meggyökerezhetnek, de nehezebben, mert a növény energiája a virágzásra és nem a gyökérképzésre összpontosul.

Egy éles, steril késsel vagy metszőollóval vágjunk le 8-10 centiméter hosszú hajtáscsúcsokat. A vágást közvetlenül egy levélcsomó (nódusz) alatt ejtsük meg, mert a gyökerek legkönnyebben innen fejlődnek ki. A levágott dugvány alsó leveleit csípjük le, csak a felső 2-3 levélpárt hagyjuk meg. Ha a megmaradó levelek túl nagyok, a párologtatás csökkentése érdekében vágjuk őket félbe. Ez a lépés segít, hogy a dugvány ne veszítsen túl sok vizet, amíg nincsenek gyökerei.

A dugványok gyökereztetéséhez használhatunk gyökereztető hormont, ami bár nem elengedhetetlen, de jelentősen megnöveli a siker esélyét és felgyorsítja a folyamatot. A dugványok talpát mártsuk a hormonporba, majd a felesleget finoman rázzuk le. A dugványokat előre megnedvesített, laza gyökereztető közegbe (pl. perlit, vermikulit vagy ezek homokkal kevert változata) tűzzük, körülbelül 2-3 centiméter mélyen. Egy cserépbe több dugványt is tehetünk, de a leveleik ne érjenek egymáshoz.

A sikeres gyökeresedés kulcsa a magas páratartalom. A cserepet fedjük le egy átlátszó műanyag zacskóval vagy egy levágott pillepalackkal, hogy „mini üvegházat” hozzunk létre. Helyezzük a dugványokat világos, de közvetlen napfénytől védett, meleg helyre. A közeget tartsuk folyamatosan nyirkosan, de ne tocsogjon a vízben. A gyökeresedés 3-4 hetet vesz igénybe, aminek a biztos jele az új hajtások megjelenése. Ekkor a takarást fokozatosan eltávolíthatjuk, és a fiatal növényeket lassan hozzászoktathatjuk a normál körülményekhez.

Különleges szaporítási megfontolások

Ha a következő évben is szeretnénk a kertünkben pompázó oroszlánszájakból vetőmagot, egyszerűen gyűjthetjük be azt. Hagyjunk néhány elnyílt virágfüzért a növényen, és várjuk meg, amíg a helyükön kialakuló toktermések megbarnulnak és kiszáradnak. A száraz tokokat vágjuk le, és egy papírzacskóban rázzuk ki belőlük az apró, fekete magokat. A magokat szárítsuk tovább egy tálcán néhány napig, majd felcímkézve, egy papírborítékban vagy kis üvegben tároljuk hűvös, száraz, sötét helyen a tavaszi vetésig.

Fontos tudni, hogy a bolti vetőmagok között gyakoriak az F1 jelzésű hibridek. Ezek két szigorúan kontrollált szülővonal keresztezéséből származnak, és kiváló tulajdonságokkal (pl. egységes magasság, különleges virágszín) rendelkeznek, de az utódaik már nem lesznek egységesek. Az F1 hibridekről gyűjtött magokból kelt növények visszaüthetnek a nagyszülői formákra, és elveszíthetik a hibridre jellemző pozitív tulajdonságokat. Ha pontosan ugyanazt a növényt szeretnénk, akkor a dugványozás a megfelelő módszer.

Az oroszlánszáj hajlamos az önvetésre, ami azt jelenti, hogy a beérett és földre hullott magokból a következő tavasszal spontán módon kelnek ki új növények. Ez egyrészt áldás lehet, hiszen ingyen jutunk új palántákhoz, másrészt viszont, ha nem figyelünk, gyomosíthatja az ágyást és elnyomhat más növényeket. A spontán kelt magoncokat érdemes átválogatni: a legerősebbeket hagyjuk meg, vagy ültessük át a kívánt helyre, a gyengébbeket pedig távolítsuk el.

A szaporítás során felmerülhetnek problémák. A magvetésnél a leggyakoribb gond a palántadőlés, amit steril közeggel és a túlöntözés elkerülésével előzhetünk meg. Ha a palánták megnyúlnak, az a fényhiány jele. A dugványozásnál a sikertelenség oka lehet a nem megfelelő hajtásválasztás, a kiszáradás vagy a rothadás. A rothadást a túlöntözés és a rossz szellőzés okozza, ezért fontos a közeg nyirkosan tartása és a takarás időnkénti szellőztetése.

_{Fotó forrása: Flickr / Szerző: Adam Fagen / Licence: CC BY-NC-SA 2.0}