A tövises lepényfa teleltetése
A tövises lepényfa, különösen a hazánk éghajlatához jól alkalmazkodott, kifejlett egyedek, a téli időszakot általában komolyabb védelem nélkül is sikeresen átvészelik. Teljesen télálló díszfaként tartjuk számon, amely a zordabb mínuszokat is elviseli, amennyiben egészséges és jó kondícióban van. Mindazonáltal a fiatal, frissen telepített csemeték, a dézsában nevelt példányok, valamint a különleges, érzékenyebb nemesített fajták esetében a téli felkészítés és a teleltetés kérdése nagyobb figyelmet érdemel. A megfelelő teleltetési gyakorlatok nem csupán a fa túlélését biztosítják, hanem megvédik a fagykároktól, a téli kiszáradástól és más, a hideg évszakban fellépő stresszhatásoktól, ezzel megalapozva a következő tavaszi erőteljes és egészséges kihajtást. A következőkben részletesen bemutatjuk, milyen lépések szükségesek a tövises lepényfa sikeres átteleltetéséhez, a szabadföldi és a konténeres növények esetében egyaránt. A tudatos felkészítés a fa hosszú távú egészségének és szépségének egyik alapvető záloga. A teleltetés nem csupán a fagy elleni védekezést jelenti, hanem egy komplex folyamat, amely már ősszel elkezdődik.
Az őszi felkészítés a sikeres teleltetés alfája és ómegája. A nyár végétől, augusztus közepétől már kerülni kell a nitrogénben gazdag trágyák használatát. A túlzott nitrogénellátás ugyanis késlelteti a hajtások beérését, megfásodását, így azok puhák, lédúsak maradnak, és a téli fagyok könnyedén károsíthatják őket. Ehelyett ősszel érdemes kálium-túlsúlyos műtrágyát kijuttatni, amely elősegíti a vesszők beérését, a sejtfalak megerősödését és növeli a növény fagytűrő képességét. Ez a „téli kabát” a fa számára, amely segít elviselni a hideget.
Az őszi metszést a tövises lepényfa esetében általában kerülni kell. A nyugalmi időszak előtti metszés sebeket hagy a fán, amelyek a téli időszakban nehezen gyógyulnak, és utat nyithatnak a különböző kórokozóknak, különösen a farontó gombáknak. A metszést inkább a tél végi, kora tavaszi, fagymentes időszakra időzítsük, amikor a fa már ébredezik, és a sebgyógyulási folyamatok is gyorsabban beindulnak. Ősszel legfeljebb a kimondottan beteg, sérült vagy letört ágakat távolítsuk el, de a nagyobb beavatkozásokkal várjunk tavaszig. A megfelelő időben végzett metszés hozzájárul a fa egészségének megőrzéséhez.
A lombhullást követően, de még az első komolyabb fagyok beállta előtt érdemes egy utolsó, alapos, mélyre hatoló öntözést végezni. Ez a „téli beöntözés” feltölti a talaj vízkészleteit a fa körül, ami különösen fontos lehet egy száraz ősz után. Bár a fa nyugalomban van, a gyökereknek és a fás részeknek a tél folyamán is szükségük van nedvességre a túléléshez. A feltöltött talaj segít megelőzni a téli kiszáradást, amely enyhe, szeles, de csapadékmentes teleken komoly problémát okozhat, még a lombhullató fáknál is. Ez a lépés különösen fontos a fiatal, még nem mélyre gyökerezett példányoknál.
Szintén az őszi feladatok közé tartozik a fa töve körül lehullott lomb és egyéb növényi maradványok összegyűjtése és megsemmisítése. Bár a falevelekből értékes komposzt készülhet, ha a fán az év során bármilyen gombás betegség (pl. levélfoltosodás) jeleit észleltük, a fertőzött lombot inkább égessük el vagy a kommunális hulladékba helyezzük. Ezzel megakadályozhatjuk, hogy a kórokozók a lehullott levelekben teleljenek át, és tavasszal újrafertőzzék a fát. Ez egy egyszerű, de rendkívül hatékony növényvédelmi és teleltetési eljárás.
A fiatal fák téli védelme
A fiatal, egy-két éves, frissen telepített tövises lepényfa csemeték még érzékenyebbek a téli viszontagságokra, mint idősebb társaik. A vékony törzsük és kérgük kevésbé ellenálló a nagy hőingadozásokkal és a fagyokkal szemben. A legfontosabb védelmi intézkedés a törzsvédelem. A fiatal fák törzsét a téli időszakra érdemes beburkolni valamilyen hőszigetelő, de légáteresztő anyaggal. Erre a célra kiválóan alkalmas a jutaszövet, a nádszövet vagy a speciális, kertészetekben kapható törzsvédő szalag. A fehér színű anyagok különösen előnyösek, mivel visszaverik a napfényt, csökkentve a nappali felmelegedés és az éjszakai fagy váltakozása okozta kéregrepedések (fagylécek) kockázatát.
A törzs meszelése egy másik hagyományos és hatékony módszer a téli védelemre. A fehérre meszelt törzs szintén visszaveri a napsugarakat, megakadályozva a kéreg túlzott felmelegedését a napsütéses téli napokon. Ez a védelem azért fontos, mert a felmelegedett kéreg alatti szövetekben megindulhat a nedvkeringés, amit az éjszakai fagy hirtelen megállít, a jéggé fagyó víz pedig szétfeszíti a sejteket, repedéseket okozva a kérgen. A mész fertőtlenítő hatása emellett a kéregrepedésekben megbúvó kártevők és kórokozók gyérítésében is segít. A meszezést fagymentes, száraz napon, ősszel végezzük el.
A gyökérzóna védelme szintén kulcsfontosságú a fiatal fáknál. A talaj felszínének átfagyása károsíthatja a sekélyen futó gyökereket. Ennek megelőzésére a fa töve körüli területet takarjuk le vastagon, 10-15 cm rétegben szerves mulccsal. Erre a célra használhatunk lombot, szalmát, faaprítékot vagy fenyőkérget. A mulcsréteg szigetelőként működik, mérsékli a talaj hőingadozását, és megvédi a gyökereket a kemény fagyoktól. Fontos, hogy a mulcsot ne halmozzuk közvetlenül a fa törzsére, mert az a kéreg befülledését és rothadását okozhatja. Hagyjunk egy kis szabad területet a törzs körül.
A vadak, különösen a nyulak és az őzek okozta rágáskár szintén komoly veszélyt jelent a fiatal fákra télen, amikor kevés a táplálék. A nyulak a törzs alsó részének kérgét, az őzek pedig a fiatal hajtásokat és a törzset is megrághatják. Az alapfaj tövisei bizonyos mértékű védelmet nyújtanak, de a nemesített, tövis nélküli fajtáknál (‘Inermis’, ‘Sunburst’) a védekezés elengedhetetlen. A leghatékonyabb megoldás a törzset körülvevő műanyag törzsvédő rács vagy drótháló használata, amely fizikailag megakadályozza, hogy az állatok hozzáférjenek a kéreghez. A védelemnek elég magasnak kell lennie, hogy a hótakaró fölé érjen.
A konténeres lepényfa teleltetése
A konténerben, dézsában nevelt tövises lepényfák teleltetése különös gondosságot igényel, mivel gyökérzetük sokkal jobban ki van téve a fagyveszélynek, mint a szabadföldbe ültetett társaiké. A föld felett álló edényben a földlabda minden oldalról átfagyhat, ami a gyökerek teljes pusztulásához vezethet. Ezért a konténeres fákat nem szabad egyszerűen a szabadban hagyni a téli hónapokra. A legbiztosabb megoldás, ha a növényt egy védett, fagymentes, de hűvös és világos helyre visszük. Ideális teleltető hely egy fűtetlen garázs, pince, veranda vagy lépcsőház, ahol a hőmérséklet 0 és 10 Celsius-fok között van.
Amennyiben nincs lehetőségünk a növényt fagymentes helyre vinni, a szabadban is megpróbálkozhatunk az átteleltetéssel, de ehhez komoly védelmet kell biztosítani. A cserepet állítsuk egy szélvédett fal vagy épület mellé, a déli oldalra. Az edényt kívülről vastagon bugyoláljuk be hőszigetelő anyaggal, például buborékfóliával, jutazsákkal vagy régi pokrócokkal. A cserepet állítsuk egy hungarocell lapra vagy deszkára, hogy alulról se érje a fagy. A földlabda felszínét takarjuk vastagon mulccsal, például avarral vagy szalmával. Ez a szigetelés segít megvédeni a gyökereket az átfagyástól.
Egy másik hatékony módszer a konténeres növények szabadföldi teleltetésére, ha az edényt a földbe süllyesztjük. Ássunk egy akkora gödröt a kertben, amibe a cserép kényelmesen belefér, majd helyezzük bele a növényt edénnyel együtt, és a cserép körüli részt töltsük fel földdel vagy avarral. A föld természetes hőszigetelése megvédi a gyökérlabdát a kemény fagyoktól. Tavasszal, a fagyveszély elmúltával a cserepet egyszerűen kiemelhetjük a helyéről. Ez a módszer sokkal biztosabb védelmet nyújt, mint a cserép föld feletti szigetelése.
A teleltetés során a konténeres növények öntözéséről sem szabad megfeledkezni. Bár a vízszükségletük a nyugalmi időszakban minimális, a földlabdájuk nem száradhat ki teljesen. A teleltető helyen, fagymentes körülmények között 3-4 hetente, a kinti teleltetés esetén pedig az enyhe, fagymentes téli napokon ellenőrizzük a föld nedvességét, és ha szükséges, mérsékelten öntözzük meg a növényt. A túlöntözést kerülni kell, mert a hideg, vizes közeg gyökérrothadáshoz vezethet. A cél csupán a föld enyhén nyirkosan tartása.
A teleltetés során fellépő problémák és kezelésük
A teleltetés során a legnagyobb veszélyt a fagykár jelenti. A nem megfelelően felkészített vagy védett fán a hajtások, a törzs és a gyökerek is károsodhatnak. A fagykár jelei tavasszal válnak láthatóvá: az elfagyott hajtások nem hajtanak ki, a kérgen repedések jelennek meg, súlyosabb esetben pedig az egész fa elpusztul. A megelőzés a legfontosabb: a helyes őszi tápanyag-utánpótlás, a fiatal fák és a konténeres növények megfelelő téli védelme. Ha a fagykár már megtörtént, tavasszal a sérült, elhalt részeket az egészséges részig vissza kell metszeni, és a nagyobb sebeket fasebkezelővel kell ellátni.
A téli kiszáradás egy másik alattomos probléma, amely főleg az enyhe, szeles, de csapadékszegény teleken jelentkezik. A szél folyamatosan párologtat a fás részek felszínéről, és ha a fagyott talajból a gyökerek nem tudnak elegendő vizet felvenni a veszteség pótlására, a fa egyszerűen kiszárad. A tünetek szintén tavasszal mutatkoznak meg: a fa nem, vagy csak gyengén hajt ki, a vesszők pedig törékenyek, szárazak. A megelőzésben segít az őszi alapos beöntözés és a gyökérzóna mulccsal való takarása, ami csökkenti a talaj átfagyását és a párolgást. Enyhe, fagymentes téli napokon a fiatal fák mérsékelt öntözése is indokolt lehet.
A hótörés szintén okozhat károkat, különösen a sűrűbb koronájú vagy gyengébb ágrendszerű fákon. A vizes, nehéz hó súlya alatt a vékonyabb ágak, sőt, akár a vastagabb vázágak is letörhetnek. Ha nagy mennyiségű hó esik, érdemes a fák ágairól óvatosan, egy hosszú bottal vagy seprűvel leverni a havat, hogy csökkentsük a terhelést. A megelőzésben a szakszerű koronaalakító metszés is segít, amely egy erős, stabil vázágrendszert hoz létre. A letört ágakat tavasszal el kell távolítani, a sebfelületet pedig le kell kezelni.
A rágcsálók, mint a pockok és egerek, szintén okozhatnak károkat a téli időszakban. A hó takarása alatt a fa törzsének alsó részét, a gyökérnyakat körberághatják, ami a nedvkeringés megszakadásához és a fa pusztulásához vezethet. Ezt nevezik körberágásnak. A megelőzésben segít a fa töve körüli terület tisztán tartása, a magas fű és gaz levágása, ami elvonja a rágcsálók búvóhelyét. A vastag mulcsréteg is menedéket nyújthat nekik, ezért azt ne vigyük egészen a törzsig. Súlyos rágcsálófertőzés esetén rágcsálóirtó szerek kihelyezése is indokolt lehet, de a leghatékonyabb védelem a törzsvédő rács használata.
