A bársonyos kakukkszegfű (Silene coronaria) gondozása

A bársonyos kakukkszegfű (Silene coronaria), más néven istenek virága, egy igazán különleges évelő növény, amely ezüstös lombozatával és élénk, magenta színű virágaival bármely kertet feldob. Bár viszonylag igénytelen, a bőséges virágzás és az egészséges növekedés érdekében érdemes néhány trükköt bevetni. Ez a cikk részletesen bemutatja a bársonyos kakukkszegfű gondozásának minden fortélyát, hogy a kerted ékköve lehessen! Az útmutatások követésével garantált a siker, és gyönyörködhetsz ennek a nem mindennapi növénynek a szépségében. Lássunk is neki, fedezzük fel együtt a bársonyos kakukkszegfű titkait!

A növény megismerése és eredete

A bársonyos kakukkszegfű Dél-Európából származik, ahol sziklás, száraz területeken honos. Innen terjedt el a világ számos pontjára, kedvelt kerti dísznövénnyé válva. Ez a szívós évelő a szegfűfélék családjába tartozik, és a Silene nemzetség egyik legismertebb képviselője. Jellemzője a puha, molyhos, ezüstös-szürke levélzet, amely szinte világít a napfényben, valamint az élénk magenta, rózsaszín, vagy fehér virágok, amik kontrasztot alkotnak a lombozattal.

A növény neve is utal a különleges megjelenésére: a „bársonyos” jelző a levelek tapintására vonatkozik, a „kakukkszegfű” pedig a virágzási időszakra, ami egybeesik a kakukk megérkezésével. Ez az elnevezés több népi hiedelemben is megjelenik. A néphit szerint, ahol a kakukkszegfű virágzik, ott szerencse és bőség várható. A növényt gyakran ültették a házak közelébe, hogy elűzzék a negatív energiákat.

A Silene coronaria nem csupán a kertek dísze, de a népi gyógyászatban is alkalmazták. Sebgyógyításra, gyulladáscsökkentésre használták, de fontos tudni, hogy a növény minden része mérgező, ezért belsőleg semmilyen formában nem fogyasztható! A modern gyógyszeripar is felfedezte magának, egyes hatóanyagai potenciális gyógyszer-alapanyagok lehetnek. Kutatások folynak a növény gyógyászati célú hasznosítására.

Mindezek a tulajdonságok – a szépség, a szívósság, a népi hagyományok és a gyógyászati potenciál – teszik a bársonyos kakukkszegfűt igazán figyelemre méltó növénnyé. Gondozása során érdemes szem előtt tartani eredeti élőhelyét és igényeit, hogy a legtöbbet hozhassuk ki belőle. A következőkben részletesen bemutatjuk, hogyan tehetjük ezt meg. Kezdjük az ültetéssel és a talajjal kapcsolatos tudnivalókkal!

Az ideális ültetési hely és talaj kiválasztása

A bársonyos kakukkszegfű napimádó növény, ezért olyan helyet válasszunk neki, ahol legalább napi 6-8 órán keresztül éri közvetlen napfény. A félárnyékot is elviseli, de ilyenkor kevesebb virágra számíthatunk. A déli fekvésű, szélvédett helyek a legideálisabbak számára. A növény meglepően jól alkalmazkodik, de a túlzott árnyékot és a pangó vizet nem kedveli.

A talaj tekintetében a bársonyos kakukkszegfű nem túl válogatós, de a jó vízáteresztő képességű, laza szerkezetű talajt kedveli. A kötött, agyagos talajok nem megfelelőek számára, mert a gyökerek könnyen rothadásnak indulhatnak. A homokos, kavicsos talajok, vagy a közepesen kötött talajok ideálisak. Fontos, hogy a talaj pH-értéke semleges vagy enyhén lúgos legyen.

Ha a kertünk talaja nem ideális, javíthatunk rajta. Agyagos talaj esetén érdemes homokot, apró kavicsot, vagy perlitet keverni a talajhoz, hogy javítsuk a vízáteresztő képességét. A túl savanyú talajt pedig meszezéssel tehetjük lúgosabbá. A talaj javítása nem csupán a vízelvezetést segíti, de a tápanyagok felvételét is könnyebbé teszi a növény számára.

Ültetés előtt érdemes a talajt alaposan felásni és gyommentesíteni. Ez biztosítja, hogy a növény gyökerei könnyen fejlődhessenek, és ne kelljen versenyezniük a tápanyagokért más növényekkel. A talaj előkészítése során komposztot is bedolgozhatunk, ami extra tápanyagokkal látja el a bársonyos kakukkszegfűt. A komposzt nem csak táplálja a növényt, de javítja a talaj szerkezetét és vízháztartását is.

Ültetés és szaporítás: Mikor és hogyan?

A bársonyos kakukkszegfű ültetésének ideális időpontja a tavasz (március-április) vagy a kora ősz (szeptember-október). Ezekben az időszakokban a talaj hőmérséklete és nedvességtartalma kedvező a gyökerek fejlődéséhez. A nyári ültetést kerülni kell, mert a nagy meleg és a szárazság megviselheti a fiatal növényeket. A téli fagyok előtt ültetett növényeknek elegendő idejük van megerősödni.

A bársonyos kakukkszegfű szaporítása többféleképpen is történhet: magvetéssel, tőosztással és dugványozással. A magvetés a legegyszerűbb és leggyakoribb módszer. A magokat kora tavasszal vethetjük el szabadföldbe, vagy előnevelhetjük palántákat cserépben. A magok csírázásához fényre van szükség, ezért ne takarjuk be őket vastagon földdel.

A tőosztás akkor javasolt, ha a növény már idősebb, és sűrű bokrot alkot. Tavasszal vagy ősszel óvatosan emeljük ki a tövet a földből, és éles késsel vagy ásóval osszuk szét több részre. Fontos, hogy minden egyes részen legyenek gyökerek és hajtások is. Az így kapott új növényeket ültessük el a kívánt helyre. A tőosztás nem csak a szaporítást szolgálja, hanem a növény megfiatalítását is.

A dugványozás kevésbé elterjedt módszer, de szintén működőképes. Nyár elején vágjunk le 10-15 cm hosszú, egészséges hajtásokat a növényről. Távolítsuk el az alsó leveleket, és a hajtásokat ültessük el nedves homok és tőzeg keverékébe. A dugványok gyökerezéséhez párás környezetre van szükség, ezért takarjuk le őket fóliával vagy üveggel. A gyökeresedés általában néhány hét alatt megtörténik.

Öntözés: Mennyi vizet igényel a bársonyos kakukkszegfű?

A bársonyos kakukkszegfű szárazságtűrő növény, ami azt jelenti, hogy nem igényel gyakori öntözést. Sőt, a túlöntözés kifejezetten káros lehet számára, mert gyökérrothadáshoz vezethet. A növény eredeti élőhelye is száraz, sziklás területeken található, ezért alkalmazkodott a vízhiányos körülményekhez. Az öntözés során mindig a mértékletességre kell törekedni.

Az öntözés gyakorisága függ az időjárástól, a talaj típusától és a növény korától. A fiatal növényeket rendszeresebben kell öntözni, amíg meg nem erősödnek. Az idősebb, beállt növények már sokkal jobban tűrik a szárazságot. Forró, száraz időszakokban hetente egyszer-kétszer alaposan öntözzük meg a növényt.

A legjobb módszer az öntözésre, ha a talaj felszínét hagyjuk kiszáradni két öntözés között. Ezt úgy ellenőrizhetjük, hogy az ujjunkat belenyomjuk a talajba. Ha a talaj felső 2-3 centimétere száraz, akkor itt az ideje az öntözésnek. Fontos, hogy a vizet közvetlenül a talajra juttassuk, ne a levelekre, mert ez gombás betegségek kialakulásához vezethet.

Érdemes reggel öntözni, hogy a leveleknek legyen idejük megszáradni a nap folyamán. Ez csökkenti a gombás fertőzések kockázatát. Az esti öntözés kevésbé ajánlott, mert a nedves levelek ideális környezetet teremtenek a kórokozók számára. A megfelelő öntözéssel nem csak a növény egészségét őrizhetjük meg, de a virágzást is serkenthetjük.

Tápanyagellátás: Milyen tápanyagokra van szüksége?

Bár a bársonyos kakukkszegfű nem igényel sok tápanyagot, a megfelelő tápanyagellátás elősegíti az egészséges növekedést és a bőséges virágzást. A tápanyagok hiánya gyenge növekedéshez, sárguló levelekhez és kevés virághoz vezethet. A túlzott tápanyag-utánpótlás viszont a növény felnyurgulását és a betegségekkel szembeni ellenálló képességének csökkenését okozhatja.

A legjobb, ha tavasszal, a növekedési időszak kezdetén, lassan oldódó, komplex műtrágyát használunk. Ez a típusú műtrágya fokozatosan adja le a tápanyagokat, így a növény folyamatosan hozzájut a szükséges elemekhez. A műtrágyát szórjuk a talaj felszínére, majd óvatosan dolgozzuk be. Kerüljük a túladagolást, mert az károsíthatja a gyökereket.

Alternatív megoldásként használhatunk szerves trágyát, például komposztot vagy érett marhatrágyát. Ezek a természetes anyagok nem csak tápanyagokkal látják el a növényt, hanem javítják a talaj szerkezetét és vízháztartását is. A szerves trágyát is tavasszal juttassuk ki, és dolgozzuk be a talajba. A komposzt különösen előnyös, mert a talajéletet is serkenti.

A virágzás idején, nyár elején, adhatunk a növénynek virágzást serkentő tápoldatot is. Ez a tápoldat általában magasabb kálium- és foszfortartalmú, ami elősegíti a virágok képződését és a színek intenzitását. A tápoldatot az öntözővízhez keverve juttassuk ki, a csomagoláson található utasításoknak megfelelően. Fontos, hogy ne használjunk túl tömény oldatot, mert az károsíthatja a növényt.

A tápanyag-utánpótlás során mindig figyeljük a növény reakcióját. Ha a levelek sötétzöldek és erőteljesek, a virágok pedig bőségesek, akkor valószínűleg minden rendben van. Ha viszont a levelek sárgulnak, vagy a növény gyengének tűnik, akkor érdemes lehet talajvizsgálatot végeztetni, hogy kiderítsük, milyen tápanyagból van hiány. A talajvizsgálat eredménye alapján célzottan pótolhatjuk a hiányzó tápanyagokat.

Metszés: Hogyan és mikor metsszük a bársonyos kakukkszegfűt?

A bársonyos kakukkszegfű metszése nem igényel komoly szakértelmet, de néhány egyszerű szabály betartásával szebb és egészségesebb növényt nevelhetünk. A metszés célja elsősorban az elnyílt virágok eltávolítása, a növény formájának megőrzése és a bokrosodás elősegítése. A rendszeres metszés serkenti az új hajtások növekedését és a bőségesebb virágzást.

Az első metszést a virágzás után, nyár végén végezzük el. Ekkor távolítsuk el az elnyílt virágokat és a virágszárakat. Vágjuk vissza a szárakat az első elágazásig, vagy a talajszint felett néhány centiméterrel. Ez a metszés nem csak esztétikai szempontból fontos, hanem megakadályozza, hogy a növény energiát pazaroljon a magérlelésre.

A második metszést kora tavasszal, a fagyok elmúltával végezhetjük el. Ekkor távolítsuk el az elszáradt, sérült vagy beteg hajtásokat. Ritkíthatjuk a túl sűrű bokrot is, hogy a levegő jobban átjárja a növényt. Ez csökkenti a gombás betegségek kialakulásának kockázatát. A tavaszi metszés során formázhatjuk is a növényt, ha szükséges.

A metszéshez használjunk éles, tiszta metszőollót, hogy elkerüljük a fertőzéseket. A vágásokat mindig ferdén ejtsük, hogy a víz ne álljon meg a vágási felületen. A metszés után érdemes a növényt megöntözni, és tápoldattal is ellátni, hogy elősegítsük a regenerálódást. A metszés során viseljünk kesztyűt, mert a növény nedve irritálhatja a bőrt.

A bársonyos kakukkszegfű jól tűri a metszést, és gyorsan regenerálódik. Ne féljünk tehát attól, hogy kárt teszünk a növényben. A rendszeres metszéssel hosszú éveken át gyönyörködhetünk a bársonyos kakukkszegfű szépségében. A metszés nem csak a növény egészségét szolgálja, de a kert összképét is javítja.

A növény téli gondozása

A bársonyos kakukkszegfű télálló évelő, ami azt jelenti, hogy a legtöbb hazai klímán gond nélkül áttelel a szabadban. Azonban a szélsőséges hideg és a hosszan tartó fagyok károsíthatják a növényt, ezért érdemes némi figyelmet fordítani a téli védelemre. A téli gondozás célja, hogy megóvjuk a növényt a fagykároktól, és biztosítsuk a tavaszi kihajtást.

A legfontosabb teendő a talaj takarása. Ősszel, a fagyok beállta előtt, takarjuk be a növény tövét vastagon mulccsal, szalmával, lombbal vagy fenyőkéreggel. Ez a takaróréteg megvédi a gyökereket a fagytól, és segít megőrizni a talaj nedvességtartalmát. A takarás vastagsága legalább 5-10 centiméter legyen. A takaróanyagot ne tömörítsük túlságosan, hogy a levegő átjárhassa.

A fiatal, frissen ültetett növények érzékenyebbek a hidegre, ezért ezeket különös gondossággal kell védeni. A takarás mellett érdemes lehet a növényeket fátyolfóliával vagy jutazsákkal is betakarni a leghidegebb napokon. Ez a plusz védelem megakadályozza, hogy a fagy közvetlenül érje a növényt. A fátyolfóliát vagy jutazsákot rögzítsük stabilan, hogy a szél ne tudja elfújni.

Télen kerüljük a túlöntözést, mert a pangó víz gyökérrothadáshoz vezethet. Csak akkor öntözzük meg a növényt, ha a talaj teljesen kiszáradt. A téli hónapokban a növény nyugalmi állapotban van, ezért nem igényel sok vizet. A túlzott nedvesség kedvez a gombás betegségek kialakulásának is, különösen, ha a hőmérséklet fagypont körül ingadozik.

Tavasszal, a fagyok elmúltával, távolítsuk el a takaróanyagot, hogy a növény újra napfényhez jusson. Ezután óvatosan lazítsuk fel a talajt a növény körül, és adjunk neki egy adag lassan oldódó műtrágyát, hogy elősegítsük a növekedést. A tavaszi ébredés után a növény hamarosan új hajtásokat hoz, és ismét virágba borul. A téli gondozással biztosíthatjuk, hogy a bársonyos kakukkszegfű minden évben újra és újra megörvendeztessen minket szépségével.

Betegségek és kártevők: Mire kell figyelni?

A bársonyos kakukkszegfű viszonylag ellenálló növény, de nem teljesen immunis a betegségekre és a kártevőkre. A leggyakoribb problémák a gombás fertőzések, a levéltetvek és a takácsatkák. A korai felismerés és a megfelelő védekezés kulcsfontosságú a növény egészségének megőrzéséhez. A megelőzés mindig jobb, mint a gyógyítás, ezért érdemes odafigyelni a növény jelzéseire.

A gombás betegségek közül a lisztharmat, a rozsda és a levélfoltosság fordulhat elő leggyakrabban. Ezek a betegségek nedves, párás időben terjednek gyorsan, és a leveleken, szárakon jellegzetes foltokat, bevonatot okoznak. A fertőzött növényi részeket távolítsuk el, és semmisítsük meg, hogy megakadályozzuk a továbbterjedést. A gombás betegségek ellen védekezhetünk gombaölő szerekkel, de a legjobb, ha a megelőzésre helyezzük a hangsúlyt: biztosítsunk jó légáramlást a növény körül, és kerüljük a túlöntözést.

A levéltetvek apró, zöld, sárga vagy fekete rovarok, amelyek a növény nedveit szívogatják. A levéltetvek jelenlétére utalhat a levelek ragacsossága, torzulása, valamint a hangyák megjelenése a növény körül. A levéltetvek ellen védekezhetünk rovarölő szerekkel, de a természetes megoldások is hatékonyak lehetnek, például a csalánlével történő permetezés, vagy a katicabogarak betelepítése. Az erős vízsugárral is lemoshatjuk a levéltetveket a növényről.

A takácsatkák apró, pókszabású élőlények, amelyek a levelek fonákján telepednek meg, és finom hálót szőnek. A takácsatkák szívogatása következtében a levelek elsárgulnak, majd lehullanak. A takácsatkák ellen atkaölő szerekkel védekezhetünk, de a magas páratartalom is segíthet a megelőzésben. A rendszeres permetezés vízzel, különösen a levelek fonákjának nedvesítése, elriasztja a takácsatkákat.

Gyakori hibák a gondozás során és azok elkerülése

A bársonyos kakukkszegfű gondozása során elkövetett leggyakoribb hibák a túlöntözés, a nem megfelelő fényviszonyok, a tápanyaghiány és a metszés elhanyagolása. Ezek a hibák gyengíthetik a növényt, és fogékonyabbá tehetik a betegségekre és kártevőkre. Nézzük meg részletesebben, hogyan kerülhetjük el ezeket a problémákat! Az odafigyelés és a gondoskodás meghálálja magát.

A túlöntözés a leggyakoribb hiba, ami gyökérrothadáshoz vezethet. Mint már említettük, a bársonyos kakukkszegfű szárazságtűrő növény, ezért csak akkor öntözzük, ha a talaj felső rétege kiszáradt. A pangó vizet mindenképpen kerüljük. Használjunk jó vízáteresztő képességű talajt, és ültessük a növényt olyan helyre, ahol nem gyűlik össze a víz. Az öntözés gyakoriságát igazítsuk az időjáráshoz és a növény igényeihez.

A nem megfelelő fényviszonyok is problémákat okozhatnak. A bársonyos kakukkszegfű napfényigényes növény, ezért olyan helyre ültessük, ahol legalább 6-8 órán keresztül éri közvetlen napfény. A túl kevés fény gyenge növekedéshez, kevés virághoz és a levelek sárgulásához vezethet. Ha a növény nem kap elég fényt, próbáljuk meg átültetni egy naposabb helyre, vagy ritkítsuk meg a környező növényzetet, hogy több fény jusson hozzá.

A tápanyaghiány is gyakori probléma, különösen a szegényebb talajokon. A bársonyos kakukkszegfűnek szüksége van tápanyagokra a megfelelő növekedéshez és virágzáshoz. Tavasszal adjunk a növénynek lassan oldódó műtrágyát, vagy szerves trágyát. A virágzás idején pedig virágzást serkentő tápoldattal is támogathatjuk. Figyeljük a növény jelzéseit: a sárguló levelek, a gyenge növekedés és a kevés virág tápanyaghiányra utalhatnak.

A metszés elhanyagolása is gyakori hiba. A bársonyos kakukkszegfű rendszeres metszést igényel az elnyílt virágok eltávolítása, a növény formájának megőrzése és a bokrosodás elősegítése érdekében. Az elnyílt virágokat vágjuk vissza az első elágazásig, vagy a talajszint felett néhány centiméterrel. Tavasszal pedig távolítsuk el az elszáradt, sérült vagy beteg hajtásokat. A rendszeres metszés serkenti az új hajtások növekedését és a bőségesebb virágzást.

A bársonyos kakukkszegfű társítása más növényekkel

A bársonyos kakukkszegfű remekül mutat más évelők és egynyáriak társaságában is, különösen olyanokkal, amelyek hasonló igényekkel rendelkeznek, azaz szeretik a napos helyet és a jó vízáteresztő képességű talajt. A kontrasztok és a harmónia egyaránt izgalmas kombinációkat eredményezhetnek. A társítás során figyelembe kell venni a növények méretét, színét, virágzási idejét és textúráját.

Az ezüstös lombozatú növények, mint például a hamvas cipruska (Santolina chamaecyparissus) vagy a molyhos madárhúr (Cerastium tomentosum), remekül kiegészítik a bársonyos kakukkszegfű ezüstös leveleit, és egységes, harmonikus hatást keltenek. Ezek a növények hasonlóan szárazságtűrők, és kevés gondozást igényelnek. A kombináció különösen jól mutat sziklakertekben, vagy szárazabb, napos ágyásokban.

Az élénk színű virágokkal rendelkező növények, mint például a kúpvirág (Rudbeckia), a kasvirág (Echinacea) vagy a menyecskeszem (Coreopsis), kontrasztot alkotnak a bársonyos kakukkszegfű magenta virágaival, és izgalmas, vibráló látványt nyújtanak. Ezek a növények hasonlóan napfényigényesek, és jól mutatnak vegyes évelőágyásokban. A különböző virágzási idők miatt az ágyás egész nyáron át színes és változatos lesz.

A díszfüvek, mint például a tollborzfű (Pennisetum) vagy a csenkesz (Festuca), lágy textúrát adnak az ágyásnak, és szépen kiegészítik a bársonyos kakukkszegfű merevebb formáját. A díszfüvek mozgalmasságot visznek a kertbe, és különösen szépen mutatnak, amikor a szél megfújja őket. A díszfüvek többsége szintén szárazságtűrő, és jól illeszkedik a bársonyos kakukkszegfű igényeihez.

Az alacsonyabb termetű, talajtakaró növények, mint például a varjúháj (Sedum) vagy a kakukkfű (Thymus), remekül kitöltik a teret a bársonyos kakukkszegfű körül, és elnyomják a gyomokat. Ezek a növények szintén szeretik a napos helyet és a jó vízáteresztő képességű talajt, és kevés gondozást igényelnek. A talajtakaró növények megakadályozzák a talaj kiszáradását, és védik a gyökereket a szélsőséges hőmérséklettől.

A bársonyos kakukkszegfű felhasználása a kerttervezésben

A bársonyos kakukkszegfű sokoldalú növény, amely számos kertstílusban megállja a helyét. Szépsége és igénytelensége miatt népszerű választás sziklakertek, évelőágyások, szegélyek és vidéki stílusú kertek kialakításához. A növény felhasználási lehetőségei szinte korlátlanok, csak a képzelet szab határt. Nézzünk néhány konkrét példát!

Sziklakertekben a bársonyos kakukkszegfű remekül mutat a kövek és sziklák között. Ezüstös lombozata és élénk virágai kontrasztot alkotnak a szürke kövekkel, és élettel töltik meg a kertet. A sziklakert száraz, napos környezete ideális a bársonyos kakukkszegfű számára. Társíthatjuk más sziklakerti növényekkel, például pozsgásokkal, varjúhájjal, kövirózsával és kőtörőfűvel.

Évelőágyásokban a bársonyos kakukkszegfű központi elemként, vagy csoportosan ültetve is jól mutat. Kombinálhatjuk más évelőkkel, például kúpvirággal, kasvirággal, menyecskeszemmel, cickafarkkal és díszfüvekkel. Az ágyás kialakításakor ügyeljünk a növények magasságára és virágzási idejére, hogy egész nyáron át színes és változatos legyen. Az ezüstös lombozatú növények, mint a hamvas cipruska, különösen jól kiemelik a bársonyos kakukkszegfű szépségét.

Szegélyként ültetve a bársonyos kakukkszegfű látványos határvonalat képez a gyep, a járda vagy a kerti utak mentén. Az alacsonyabb termetű fajták különösen alkalmasak erre a célra. A szegély kialakításakor ügyeljünk arra, hogy a növények elegendő helyet kapjanak a növekedéshez. A rendszeres metszéssel megőrizhetjük a szegély formáját és sűrűségét.

Vidéki stílusú kertekben a bársonyos kakukkszegfű természetes, bájos hangulatot teremt. Ültethetjük vegyes ágyásokba, rózsák mellé, vagy akár a konyhakertbe is. A vidéki stílusú kertekben gyakran használnak természetes anyagokat, például fát, követ és kavicsot, amelyek remekül illenek a bársonyos kakukkszegfűhöz. A növényt társíthatjuk más, hagyományosan vidéki kertekben használt növényekkel, például levendulával, zsályával, macskamentával és gólyaorral.

Érdekességek és különlegességek a bársonyos kakukkszegfűről

A bársonyos kakukkszegfű nem csak gyönyörű, de számos érdekességgel és különlegességgel is büszkélkedhet. Ezek a tulajdonságok még vonzóbbá teszik ezt a növényt a kertészek számára. Ismerjünk meg néhányat ezek közül! A bársonyos kakukkszegfű több, mint egy szép virág.

A növény tudományos neve, Silene coronaria, a görög mitológiából ered. A Silene név Szilénoszra, a bor és a mámor istenére utal, aki gyakran viselt virágkoszorút a fején. A coronaria jelentése „koszorús”, ami a virágok elrendeződésére utal. A névválasztás a növény szépségét és ünnepi hangulatát tükrözi.

A bársonyos kakukkszegfű népies nevei is sokfélék és beszédesek. Hívják istenek virágának, bársonyos isteni virágnak, kakukkszegfűnek, égi rózsának, de a legelterjedtebb elnevezése mégis a bársonyos kakukkszegfű. Ezek a nevek a növény megjelenésére, virágzási idejére, vagy a hozzá kapcsolódó hiedelmekre utalnak. A népi elnevezések gyakran tükrözik a növény és az ember közötti kapcsolatot.

A bársonyos kakukkszegfű nem csak dísznövény, de a múltban gyógynövényként is használták. A népi gyógyászatban sebgyógyításra, gyulladáscsökkentésre alkalmazták külsőleg. Fontos azonban tudni, hogy a növény minden része mérgező, ezért belsőleg semmilyen formában nem fogyasztható! A modern gyógyszeripar is felfedezte magának, egyes hatóanyagai potenciális gyógyszer-alapanyagok lehetnek.

A bársonyos kakukkszegfű virágai nem csak szépek, de illatosak is, különösen este. Az illatuk vonzza a beporzó rovarokat, például a lepkéket és a méheket. A virágok színe a magentától a rózsaszínig és a fehérig terjedhet, sőt, léteznek telt virágú változatok is. A virágzás általában nyár elején kezdődik, és több héten át tart.