A bíboros kalapácscserje teleltetése

A bíboros kalapácscserje trópusi, szubtrópusi származása miatt nem télálló a magyarországi éghajlaton, ezért a sikeres tartásának egyik legkritikusabb pontja a fagymentes helyen történő teleltetés. A növény már a rövid ideig tartó, fagypont alatti hőmérsékletet sem viseli el, a komolyabb fagyok pedig garantáltan a pusztulását okozzák. A teleltetés célja, hogy a növényt egy nyugalmi állapotban, minimális élettevékenység mellett tartsuk a téli hónapok alatt, hogy tavasszal újult erővel kezdhesse meg a növekedést és a virágzást. A helyesen végrehajtott teleltetés évről évre egyre nagyobb és erősebb növényt eredményez.

A sikeres teleltetés alapja a megfelelő környezeti feltételek biztosítása, amelyek a növény természetes élőhelyének téli időszakát imitálják, vagyis a hűvös, de fagymentes hőmérsékletet és a csökkentett fénymennyiséget. A pihenőidőszak alatt a növény életfolyamatai, így a növekedés, a párologtatás és a tápanyagfelvétel is drasztikusan lelassulnak. Ehhez a megváltozott állapothoz kell igazítanunk a gondozást, elsősorban az öntözés és a tápanyag-utánpótlás teljes visszaszorításával.

A teleltetés nem egyik napról a másikra történik, hanem egy fokozatos felkészülési folyamat eredménye. Már az ősz beköszöntével el kell kezdeni a növény felkészítését a pihenőidőszakra. Ez magában foglalja a tápoldatozás fokozatos elhagyását és az öntözések számának csökkentését, ami segíti a hajtások beérését és a növény felkészülését a nyugalmi állapotra. A gondos előkészületek jelentősen növelik a teleltetés sikerének esélyét.

Fontos tudatosítani, hogy a teleltetés alatti levélhullás, különösen a melegebb és sötétebb helyen tartott növények esetében, egy természetes és normális jelenség. Nem kell megijedni, ha a növény ledobja a levelei egy részét vagy akár az összeset. Amennyiben a szárak és az ágak élve maradnak (ezt egy enyhe kaparással ellenőrizhetjük, ha alatta zöld a szövet), a növény tavasszal, a megfelelő körülmények közé kerülve újra ki fog hajtani. A türelem és a helyes gondozás a kulcs a sikeres átteleléshez.

Felkészülés a teleltetésre

A bíboros kalapácscserje teleltetésre való felkészítését már szeptember elején érdemes megkezdeni. Az első és legfontosabb lépés a tápanyag-utánpótlás fokozatos, majd teljes leállítása. A nitrogénben gazdag tápoldatok új hajtások növekedését serkentenék, amelyek már nem tudnának megerősödni a hideg beállta előtt, és a teleltetés során könnyen elhalnának, vagy gombás betegségek áldozatául esnének. Szeptember közepétől már semmilyen tápoldatot ne adjunk a növénynek.

Ezzel párhuzamosan az öntözést is vissza kell fogni. Ahogy a hőmérséklet csökken és a nappalok rövidülnek, a növény vízigénye is mérséklődik. Hagyjuk, hogy a földlabda felső 2-3 centimétere kiszáradjon két öntözés között. A csökkentett vízellátás szintén azt jelzi a növénynek, hogy ideje felkészülni a nyugalmi időszakra, és segít megelőzni a gyökérrothadást a hűvösebb, párásabb őszi időben.

Mielőtt a növényt a teleltető helyiségbe vinnénk, mindenképpen végezzünk el egy alapos állapotfelmérést és egy tisztító metszést. Vizsgáljuk át a lombozatot és a hajtásokat, és keressünk kártevőket, például levéltetveket, pajzstetveket vagy takácsatkákat. A zárt teleltetőben ezek a kártevők gyorsan elszaporodhatnak és komoly károkat okozhatnak. Ha fertőzést találunk, még a bevitel előtt kezeljük a növényt megfelelő, környezetbarát szerrel. Ezenkívül távolítsuk el az elszáradt leveleket, az elnyílt virágokat és a sérült, beteg ágakat.

A teleltetés előtti metszés nemcsak a tisztogatásról szól, hanem a növény méretének csökkentéséről is, hogy könnyebben elférjen a teleltetőben. A hajtásokat akár a felére vagy harmadára is visszavághatjuk. Ez a drasztikusnak tűnő metszés nem károsítja a növényt, sőt, tavasszal erőteljesebb új hajtások növekedésére serkenti, ami egy kompaktabb, bokrosabb formát és gazdagabb virágzást eredményez. A metszést mindig tiszta, éles metszőollóval végezzük.

Az ideális teleltető helyiség

Az ideális teleltető helyiség kiválasztása a sikeres áttelelés záloga. A legfontosabb szempont a hőmérséklet: a bíboros kalapácscserje számára egy hűvös, de fagymentes hely a legmegfelelőbb. Az optimális hőmérsékleti tartomány 5 és 10 Celsius-fok között van. Ennél melegebb helyen a növény nem tud teljesen nyugalmi állapotba vonulni, növekedni próbál, ami a fényhiányos környezetben gyenge, nyurga hajtások képződéséhez vezet. Ennél hidegebb, fagypont közeli hőmérséklet pedig károsíthatja a növényt.

A második fontos tényező a fény. A legjobb egy világos helyiség, például egy fűtetlen veranda, üvegezett terasz, lépcsőház vagy egy ablakos pince, garázs. A világos helyen történő teleltetés során a növény általában megtartja a levelei egy részét, és jobb kondícióban vészeli át a telet. Ha nincs lehetőség világos hely biztosítására, a növény sötétben is átteleltethető (pl. egy fagymentes pincében), de ebben az esetben szinte biztosan le fogja dobni az összes levelét, és a hőmérsékletnek az alsó tartományban, 5 °C körül kell lennie.

A megfelelő szellőzés is fontos a gombás betegségek megelőzése érdekében. A teleltető helyiség levegője ne legyen teljesen állott és nyirkos. Időnként, fagymentes napokon érdemes rövid időre szellőztetni, hogy a levegő kicserélődjön. Ugyanakkor kerüljük a huzatot, ami szintén stresszt jelenthet a növény számára. A növényeket ne helyezzük túl szorosan egymás mellé, hogy a levegő szabadon áramolhasson közöttük.

A teleltetésre alkalmas helyek lehetnek tehát a már említett fűtetlen, de fagymentes garázsok, pincék, lépcsőházak, beépített erkélyek, télikertek vagy akár egy kevéssé fűtött vendégszoba. A lényeg, hogy a helyiség hőmérséklete stabilan a fagymentes, de hűvös tartományban maradjon a tél folyamán. Fűtőtest közvetlen közelébe soha ne tegyük a növényt, mert a meleg, száraz levegő gyorsan kiszárítja és a kártevők (főleg a takácsatkák) elszaporodásának is kedvez.

Gondozás a téli hónapokban

A teleltetés alatti gondozás a minimumra korlátozódik, a legfontosabb teendő a helyes öntözés. Mivel a növény nyugalmi állapotban van, a vízigénye drasztikusan lecsökken. A leggyakoribb hiba, ami a növények pusztulásához vezet a teleltetés során, a túlöntözés. A téli hónapokban csak annyira öntözzük a bíboros kalapácscserjét, hogy a földlabdája ne száradjon ki teljesen. A gyakorlatban ez a teleltető helyiség hőmérsékletétől és páratartalmától függően 3-4 hetente, vagy akár még ritkábban történő, kis mennyiségű vízadagolást jelent.

Öntözés előtt mindig ellenőrizzük a talaj nedvességét. Ha a földlabda felső rétege még nyirkos, semmi esetre se öntözzünk. A cél nem a talaj nedvesen tartása, hanem a teljes kiszáradás megakadályozása. A hűvös, sötét helyen teleltetett, lombját vesztett növénynek még kevesebb vízre van szüksége, mint a világos helyen tartott, leveles társának. A túlöntözés a hűvös közegben szinte biztosan gyökérrothadáshoz vezet, amiből a növény már nem tud felépülni.

A tápanyag-utánpótlást a teleltetés teljes időtartama alatt szüneteltetni kell. A nyugalmi állapotban lévő növény nem tudja felvenni és hasznosítani a tápanyagokat, így a trágyázás felesleges és káros. A talajban felhalmozódó sók károsíthatják a gyökérzetet. A trágyázást csak tavasszal, az újbóli kihajtás és a növekedés megindulásakor kezdhetjük újra.

A gondozási feladatok közé tartozik a növény időnkénti ellenőrzése is. Nézzük át, nem jelentek-e meg rajta kártevők, például pajzstetvek, amelyek a teleltetés alatt is aktívak lehetnek. Ellenőrizzük az ágak állapotát, és távolítsuk el az esetlegesen elhalt, elszáradt részeket. A lehullott leveleket is szedjük össze a cserépből és a cserép alól, hogy megelőzzük a penészedést és a betegségek terjedését. A minimális odafigyelés is sokat segít abban, hogy a növény egészségesen vészelje át a telet.

Fotó forrása: Agnieszka Kwiecień, Nova, CC BY-SA 3.0, via Wikimedia Commons