A borbás-berkenye teleltetése
A borbás-berkenye, mint a Kárpát-medencében is őshonos növény, kiválóan alkalmazkodott a mérsékelt övi kontinentális éghajlat teleihez, így a szabadföldbe ültetett, kifejlett példányai általában nem igényelnek különösebb téli védelmet. Fagytűrő képessége rendkívül jó, a hazai teleket minden gond nélkül átvészeli, ha megfelelő kondícióban, egészségesen éri a nyugalmi időszak. A teleltetés kérdése sokkal inkább a fiatal, frissen ültetett fák és a dézsában nevelt egyedek esetében merül fel, ahol a gyökérzet és a törzs sérülékenyebb a zord időjárási viszonyokkal, a fagyokkal és a téli szárassággal szemben. A gondos őszi felkészítés és a megfelelő teleltetési technika alkalmazása ezekben az esetekben elengedhetetlen a tavaszi sikeres újrainduláshoz.
A teleltetésre való felkészülés már az ősz folyamán megkezdődik. A fa természetes módon készül a télre: a nappalok rövidülésével és a hőmérséklet csökkenésével leállítja a növekedést, a tápanyagokat a törzsbe és a gyökerekbe raktározza el, majd lehullatja a leveleit. Ezt a folyamatot segíthetjük a megfelelő kertészeti gyakorlattal. A nyár végétől kerüljük a nitrogénben gazdag trágyázást, ami a késői hajtásnövekedést serkentené, és inkább káliumtúlsúlyos szereket adjunk, amelyek a szövetek megerősítését és a fagytűrés fokozását segítik elő.
Az őszi, lombhullás utáni bőséges öntözés, az úgynevezett téli beöntözés, kulcsfontosságú lépés. Sokan nem gondolnak rá, de a téli hónapokban a fák nem a hidegtől, hanem sokkal gyakrabban a kiszáradástól szenvednek. A fagyott talajból a növény nem, vagy csak korlátozottan tud vizet felvenni, miközben a téli nap és a szél folyamatosan párologtatja a nedvességet a törzsből és az ágakból. Egy alapos őszi öntözéssel feltölthetjük a talaj vízkészleteit a gyökérzónában, ami elegendő tartalékot biztosít a növény számára a kritikus téli hónapokra.
A teleltetés során a legnagyobb veszélyt a fiatal fákra a vadak, különösen a nyulak és az őzek rágása jelenti. A szűkös téli táplálékkínálat idején a fiatal fák zsenge kérge vonzó csemegét jelent számukra. A rágásukkal okozott sebek, különösen, ha körkörösen érik a törzset, a fa pusztulásához is vezethetnek. Ezért a fiatal borbás-berkenyék törzsének védelme a téli időszakban elengedhetetlen feladat, amelyre többféle megoldás is létezik.
A dézsában nevelt növények teleltetése igényli a legtöbb figyelmet. A konténerben lévő gyökérzet sokkal jobban ki van téve a hőmérséklet-ingadozásoknak és az átfagyásnak, mint a szabadföldi társaié. A csupasz földlabda egy keményebb fagy során teljesen átfagyhat, ami a gyökerek súlyos károsodásához és a növény pusztulásához vezethet. Ezen növények esetében a cél a gyökérzóna védelme a közvetlen, tartós fagytól, amit többféle módszerrel is elérhetünk.
A fiatal fák téli védelme
A frissen ültetett vagy néhány éves borbás-berkenyék törzse még vékony, kérge sérülékeny, ezért különleges védelmet igényel a téli viszontagságokkal szemben. A legfontosabb a már említett vadrágás elleni védekezés. Erre a célra kiválóan alkalmasak a kereskedelemben kapható, rugalmas műanyag törzsvédő hálók vagy spirálok, amelyeket a fa törzse köré kell tekerni. Ezek a hálók nemcsak a rágástól, hanem a téli napsütés okozta kéregrepedéstől is védenek, miközben lehetővé teszik a törzs szellőzését.
Alternatív, házilag is elkészíthető megoldás a törzs beburkolása nádszövettel, jutával vagy akár több réteg újságpapírral. Fontos, hogy a borítás szellős legyen, és tavasszal időben távolítsuk el, hogy ne fülledjen be alatta a kéreg. A törzs bemeszelése egy régi, jól bevált módszer, amely szintén több célt szolgál. A fehér szín visszaveri a téli napsugarakat, megakadályozva a törzs nappali felmelegedése és éjszakai lehűlése közötti nagy hőingadozást, ami a kéreg hosszanti megrepedéséhez, az úgynevezett fagylécek kialakulásához vezethet. Emellett a mész fertőtlenítő hatású és a kártevőket is távol tartja.
A fiatal fa gyökérzetének védelme szintén fontos. Az ültetés évében különösen hasznos a fa töve körüli vastag, 10-15 cm-es mulcsréteg kialakítása. Erre a célra használhatunk lombot, szalmát, fenyőkérget vagy komposztot. Ez a takaróréteg szigetelőként működik, megvédi a talaj felső rétegét és a sekélyen futó gyökereket a mély átfagyástól, és segít megőrizni a talajnedvességet. A mulcsot tavasszal, a talaj felmelegedése után érdemes vékonyabb rétegre bontani vagy a talajba dolgozni.
Hóban gazdag teleken a fa köré lapátolt hóréteg is kiváló természetes szigetelést biztosít. A hóréteg alatt a talaj hőmérséklete ritkán süllyed 0 °C alá, még kemény fagyok idején is. Ez megvédi a gyökereket és folyamatos nedvességet biztosít olvadáskor. Arra azonban ügyelni kell, hogy a nedves, nehéz havat ne halmozzuk közvetlenül a törzsre, és a vékony ágakról rázzuk le, mert a súlya alatt letörhetnek.
Dézsás növények teleltetése
A dézsában, konténerben nevelt borbás-berkenye teleltetése fokozott körültekintést igényel, mivel a gyökérzete teljesen ki van téve a külső hőmérsékletnek. A legbiztosabb megoldás, ha a növényt egy fagymentes, de hűvös és világos helyre, például egy fűtetlen garázsba, pincébe vagy üvegházba visszük a tél idejére. Fontos, hogy a teleltető hely ne legyen túl meleg és sötét, mert az a növény idő előtti kihajtásához és felnyurgulásához vezethet. Ebben az időszakban az öntözést minimálisra kell csökkenteni, éppen csak annyi vizet kapjon, hogy a földlabdája ne száradjon ki teljesen.
Ha nincs lehetőségünk a növény fagymentes helyre történő bevitelére, akkor a szabadban kell megoldanunk a védelmét. Első lépésként a cserepet emeljük le a hideg talajról, és állítsuk egy hungarocell táblára vagy néhány téglára, hogy alulról ne érje a fagy. Ezt követően a cserepet magát kell szigetelni. Erre a célra tökéletesen megfelel a buborékfóliával, jutazsákkal, nádszövettel vagy régi pokrócokkal való körbetekerés. A szigetelőanyag és a cserép közé gyűrt újságpapírt vagy száraz lombot is tehetünk a hatás fokozása érdekében.
Egy másik hatékony kültéri teleltetési módszer a cserép földbe süllyesztése. A kert egy védett, félreeső részén ássunk egy akkora gödröt, amibe a cserép kényelmesen belefér. Helyezzük bele a növényt, és a cserép körüli részt töltsük fel földdel, avagy mulccsal. Így a talaj természetes hőszigetelő képességét használjuk ki a gyökérlabda védelmére. A növény föld feletti részeit, különösen a fiatalabb példányokét, itt is érdemes valamilyen szellős anyaggal, például fátyolfóliával vagy jutával betakarni a keményebb fagyok idejére.
A szabadban teleltetett dézsás növények vízellátására is oda kell figyelni. Bár a nyugalmi időszakban a vízigényük minimális, a fagymentes téli napokon, amikor a földlabda kienged, ellenőrizni kell a nedvességtartalmát, és szükség esetén mérsékelten meg kell öntözni. A téli csapadék gyakran nem jut be a cserépbe, vagy a fagyott földlabda nem tudja felvenni, ezért a kiszáradás valós veszélyt jelent. A cél a földlabda enyhén nyirkosan tartása a tél folyamán.
A teleltetés során elkövethető hibák
A teleltetés során a jó szándék ellenére is elkövethetünk hibákat, amelyek a növény károsodásához vezethetnek. Az egyik leggyakoribb hiba a túlöntözés a fagymentes teleltető helyen. A nyugalomban lévő növény anyagcseréje lelassul, vízfelhasználása minimális. A túlzottan nedves, hideg közeg a gyökerek rothadásához vezet, ami tavasszal a növény pusztulását okozza. Mindig hagyjuk a közeg felszínét kiszáradni két öntözés között.
A másik véglet a kiszáradás, ami a szabadban teleltetett dézsás növényeket és a frissen ültetett fiatal fákat fenyegeti leginkább. Az őszi beöntözés elmulasztása vagy a téli csapadékszegény időjárás komoly stresszt jelent a növénynek. A téli fagyszárazság tünetei gyakran csak tavasszal jelentkeznek, amikor a növény nem, vagy csak nagyon gyengén hajt ki. Ezért fontos a megelőző őszi feltöltő öntözés és a dézsás növények fagymentes időben történő mérsékelt locsolása.
Hiba lehet a túl korai vagy túl késői takarás, illetve a takarás eltávolítása is. A túl korán felhelyezett, rosszul szellőző takarás alatt a növény befülledhet, ami gombás betegségek kialakulásához vezethet. Ha a takarást tavasszal túl sokáig hagyjuk a növényen, az gátolja a kihajtást és a kéreg felmelegedését. A legjobb, ha a takarást a tartós, kemény fagyok beálltával helyezzük fel, és a tavaszi fagyveszély elmúltával, egy borús napon távolítjuk el, hogy a hirtelen napfény ne okozzon perzselést.
Végül, gyakori hiba a nem megfelelő teleltető helyiség kiválasztása a dézsás növények számára. A túl meleg (pl. fűtött szoba) és sötét helyen a növény megzavarodik, idő előtt növekedésnek indul, de a fényhiány miatt csak gyenge, etiolált, életképtelen hajtásokat hoz. Ez a folyamat rendkívüli módon kimeríti a növény energiatartalékait. A teleltetéshez mindig egy hűvös (0-10 °C közötti), de a lehetőségekhez képest világos helyet válasszunk.
Felkészülés a tavaszra
A tél végéhez közeledve, ahogy a nappalok hosszabbodnak és a hőmérséklet emelkedni kezd, a borbás-berkenye lassan ébredezni kezd a téli álmából. A teleltetés utolsó fázisa a növény fokozatos felkészítése a vegetációs időszak kezdetére. A téli védőburkolatokat, takarásokat ne egy hirtelen mozdulattal, egy meleg napon távolítsuk el. A legjobb, ha ezt fokozatosan, egy borúsabb, enyhébb időszakban tesszük meg, hogy a fa kérge és a rügyek hozzászokjanak a megváltozott körülményekhez, a közvetlen napfényhez és a szélhez.
A teleltető helyiségből kihozott dézsás növényeket szintén fokozatosan kell a kinti körülményekhez szoktatni. Az első napokban csak néhány órára tegyük ki őket egy árnyékos, szélvédett helyre, majd napról napra növeljük a kint töltött időt és a napfény mennyiségét. Ez a „kis edzés” segít megelőzni a levelek megégését és a növényt érő stresszt. A kinti elhelyezés véglegesítésével várjuk meg a tavaszi fagyveszély elmúltát.
A tavasz beköszöntével, a fagyok elmúltával esedékes az első komolyabb beavatkozás, a metszés. Ekkor távolítsuk el a tél folyamán esetlegesen elfagyott, sérült vagy elszáradt ágvégeket, hajtásokat. Ez a tisztogató metszés segít a növénynek, hogy energiáit az egészséges rügyek kihajtására fordítsa. Egyúttal megvizsgálhatjuk a fa általános állapotát, és felmérhetjük a teleltetés sikerességét.
A tavaszi újraindulást egy enyhe tápoldatozással is segíthetjük, különösen a dézsás növények esetében, amelyeknek a tápanyagkészlete korlátozott. A rügyfakadáskor adott, nitrogénben gazdagabb, de kiegyensúlyozott tápoldat lendületet ad a hajtás- és levélfejlődésnek. A szabadföldi fáknál a tavasz a szerves trágyák, komposzt talajba dolgozásának ideje. A gondos teleltetés és a szakszerű tavaszi indítás megalapozza a borbás-berkenye egész éves egészséges fejlődését és szépségét.
Fotó forrása: Pipi69e, Public domain, via Wikimedia Commons
