A borostáslevelű lonc teleltetése
A borostáslevelű lonc egy örökzöld kúszónövény, amely alapvetően jól alkalmazkodott a mérsékelt égövi klímához, így a magyarországi teleket is általában jól viseli. Azonban a sikeres áttelelés nem csupán a növény genetikai adottságain múlik; a gondos őszi felkészítés és a megfelelő védelem, különösen a fiatal vagy kedvezőtlen helyen lévő példányok esetében, jelentősen növelheti a tavaszi ébredés sikerét. A teleltetés nem bonyolult feladat, de néhány alapvető szempontot érdemes figyelembe venni, hogy a lonc a leghidegebb hónapokat is károsodás nélkül vészelje át.
A növény téltűrő képességének megértése
A borostáslevelű lonc fagytűrő képessége igen jónak mondható, általában a -15 és -20 Celsius-fok közötti hőmérsékletet is károsodás nélkül elviseli, feltéve, hogy egy jól beállt, egészséges növényről van szó, amely védett fekvésben található. A téltűrést azonban nem csupán a legalacsonyabb hőmérséklet határozza meg. A növény számára a legnagyobb stresszt a hirtelen hőmérséklet-ingadozások, a fagyos, száraz szelek és a téli napsütés kombinációja jelenti. Ezek a tényezők gyakran nagyobb kárt okoznak, mint a tartós, de egyenletes hideg.
Az egyik leggyakoribb téli probléma az úgynevezett fagyszárazság. Mivel a borostáslevelű lonc örökzöld, a téli hónapokban, enyhébb, napos időben is párologtat a levelein keresztül, vizet veszítve. Ha azonban a talaj mélyen át van fagyva, a gyökerek nem tudnak vizet felvenni a veszteség pótlására. Ez a folyamat a növény kiszáradásához vezet, ami a levelek barnulásában, elszáradásában, súlyos esetben pedig a hajtások elhalásában nyilvánul meg. Ezért a téli védelem egyik kulcseleme a talaj nedvességtartalmának biztosítása.
A növény kora és elhelyezkedése szintén jelentősen befolyásolja a téltűrést. A fiatal, frissen ültetett tövek gyökérzete még sekély, és nem hatol elég mélyre a talajban, ezért sokkal érzékenyebbek a talajátfagyásra. A szeles, nyílt területeken álló loncok jobban ki vannak téve a szárító hatású hideg szeleknek, mint a falak vagy épületek által védett társaik. Egy déli fekvésű fal előtt álló növényt a téli napsütés idő előtti „felébredésre” serkenthet, és az ezt követő fagyok komoly károkat okozhatnak a megindult nedvkeringésű hajtásokban.
Fontos megérteni, hogy a növény a vegetációs időszak alatt gyűjti az erőt a tél átvészeléséhez. Egy egészséges, jól táplált, betegségektől és kártevőktől mentes lonc sokkal jobban fel van készülve a téli stresszre, mint egy legyengült példány. A nyár végi, káliumban gazdag trágyázás például kifejezetten a fagytűrés javítását szolgálja, mivel erősíti a növényi szöveteket. A teleltetés tehát már a nyár végén és ősszel elkezdődik a megfelelő gondozással.
Őszi felkészítő munkálatok
A sikeres teleltetés alapjait az őszi hónapokban kell lefektetni. Az egyik legfontosabb teendő a növény körüli talaj nedvességtartalmának optimalizálása. Az ősz folyamán, a fagyok beállta előtt, különösen a szárazabb periódusokban, gondoskodjunk a megfelelő vízellátásról. Az utolsó, alapos, mélyre hatoló öntözést közvetlenül az első komolyabb fagyok előtt végezzük el. Ez a „feltöltő” öntözés biztosítja, hogy a talaj mélyebb rétegeiben elegendő nedvesség álljon a növény rendelkezésére a téli párologtatás ellensúlyozására.
A tápanyag-utánpótlást is a télhez kell igazítani. Szeptembertől már ne használjunk nitrogénben gazdag trágyákat, mert ezek serkentenék a friss hajtásnövekedést, amelyek a fagyokig már nem tudnának beérni, fásodni. Ehelyett alkalmazzunk kálium-túlsúlyos műtrágyát vagy szórjunk a tövek köré fahamut, amely természetes káliumforrás. A kálium segít a sejtnedvek koncentrációjának növelésében, ami egyfajta természetes fagyállóként működik, és csökkenti a fagykárok kockázatát.
Az őszi metszést a borostáslevelű lonc esetében érdemes kerülni. Bár csábító lehet a nyáron túlnőtt hajtásokat visszavágni, a metszéssel ejtett sebek nehezebben gyógyulnak a hideg, nedves időben, és kaput nyithatnak a különböző kórokozóknak. Emellett a metszés új hajtások képzésére ösztönözheti a növényt, ami a tél közeledtével nemkívánatos. A nagyobb alakító és ifjító metszéseket hagyjuk kora tavaszra, a fagyveszély elmúltával. Ősszel legfeljebb a beteg, sérült vagy elhalt részeket távolítsuk el.
A növény környezetének rendbetétele is fontos feladat. Gyűjtsük össze és semmisítsük meg a lonc töve körül felhalmozódott lehullott leveleket és egyéb növényi törmeléket. Ezek a maradványok ugyanis kiváló áttelelő helyet biztosítanak a gombás betegségek spóráinak és a kártevők tojásainak. A tiszta környezet csökkenti a következő tavaszi fertőzések kockázatát, és hozzájárul a növény általános egészségéhez.
A tövek és a gyökérzet védelme
A borostáslevelű lonc legérzékenyebb része a gyökérzet, különösen a talaj felszínéhez közeli gyökerek. Ezek védelme a téli fagyoktól kulcsfontosságú, főleg a fiatal, 1-3 éves növények esetében. A leghatékonyabb módszer a talaj takarása, mulcsozása. Az első fagyok után, amikor a talaj felszíne már kissé megkeményedett, terítsünk a növény töve köré egy 10-15 cm vastag szigetelő réteget. Erre a célra kiválóan alkalmas a lomb, a szalma, a fenyőkéreg, a faapríték vagy a komposzt.
A mulcsréteg több funkciót is ellát. Egyrészt szigetel, megakadályozza, hogy a talaj túl mélyen átfagyjon, így védi a gyökereket a fagykártól. Másrészt segít megőrizni a talaj nedvességtartalmát és megakadályozza a hirtelen hőmérséklet-ingadozásokat. Tavasszal, a bomlásnak induló szerves mulcs pedig értékes tápanyagokkal gazdagítja a talajt. A mulcsot a növény törzsétől néhány centiméterre terítsük el, hogy elkerüljük a tő rothadását.
A konténerben vagy dézsában nevelt loncok különösen ki vannak téve a fagyveszélynek, mivel a gyökérzetüket csak egy vékony cserépfal választja el a hideg levegőtől. Ezeket a növényeket mindenképpen védeni kell. A cserepet állítsuk egy hungarocell lapra vagy deszkára, hogy elszigeteljük a hideg talajtól. A dézsa oldalát tekerjük körbe buborékfóliával, jutazsákkal, vagy állítsuk egy nagyobb ládába, és a köztes teret töltsük ki szalmával vagy lombbal. A cserepet húzzuk egy védett, szélcsendes helyre, például egy fal mellé vagy egy fedett teraszra.
Az idősebb, jól begyökeresedett, szabadföldi loncok gyökérzete általában már nem igényel külön védelmet, mivel elég mélyre hatolnak a talajba, ahol a fagy már nem okoz kárt. Esetükben a megelőző őszi beöntözés és a talaj természetes avartakarója általában elegendő védelmet nyújt. Azonban egy vékony réteg komposzt a tövek körül sosem árt, hiszen a talajéletet is serkenti a hideg hónapok alatt.
Teendők télen és kora tavasszal
A tél folyamán a borostáslevelű lonc általában nem igényel különösebb gondozást, de érdemes időnként ellenőrizni az állapotát. A legnagyobb figyelmet a már említett fagyszárazság megelőzésére kell fordítani. Hosszabb, csapadékmentes és fagymentes téli időszakokban, amikor a nappali hőmérséklet fagypont fölé emelkedik, ellenőrizzük a talaj nedvességét. Ha a talaj száraznak tűnik, egy enyhe, déli órákban végzett öntözéssel pótolhatjuk a nedvességet. Ezzel megelőzhetjük a levelek és a hajtások kiszáradását.
A vastag hótakaró nem ellensége, hanem barátja a növénynek. A hó kiváló hőszigetelő réteget képez, amely megvédi a növény alsó részeit és a gyökérzónát a kemény fagyoktól. Ezért a növény tövéről ne takarítsuk el a havat, hacsak a súlya nem fenyegeti a támasztékot vagy a hajtásokat. Az ónos eső vagy a vizes, nehéz hó azonban kárt tehet az ágakban, ezért azt óvatosan érdemes eltávolítani, lerázni róluk, mielőtt megfagyna.
A tél végén, kora tavasszal, amikor a nappalok már melegebbek, de az éjszakák még fagyosak, a növényt szintén stressz éri. A déli, kora tavaszi napfény felmelegítheti a növény szöveteit, beindítva a nedvkeringést, de az éjszakai fagyok károsíthatják ezeket a részeket. A déli fekvésű falak előtt álló növényeket ilyenkor érdemes lehet árnyékoló hálóval vagy szalmával védeni a túl korai felmelegedéstől. Ez segít a növénynek a fokozatos, lassú ébredésben.
Amikor a fagyveszély végleg elmúlik, és a talaj felengedett, elérkezik az ideje a téli takarás eltávolításának. A mulcsot óvatosan húzzuk el a növény tövétől, hogy a talaj felmelegedhessen és szellőzhessen. Ekkor végezhetjük el a tavaszi metszést is, eltávolítva a tél folyamán esetlegesen károsodott, elfagyott hajtásokat. Ezzel a gondoskodással a borostáslevelű lonc újult erővel, egészségesen és életerősen vághat neki az új vegetációs időszaknak.
