A borzas disszódia teleltetése

A borzas disszódia, amely a meleg, fagymentes éghajlatú Texasból és Mexikóból származik, a magyarországi éghajlati viszonyok között fagyérzékenynek számít. Emiatt a hazai kertekben jellemzően egynyári dísznövényként tartják, amelyet tavasszal vetnek vagy ültetnek, és az első komolyabb őszi fagyok beköszöntével a növény elpusztul. Sokan nem is gondolnak a teleltetésére, pedig megfelelő körülmények biztosításával lehetséges a növény átmentése a következő szezonra, különösen a dézsában, cserépben nevelt példányok esetében. A sikeres teleltetés egy kis odafigyelést igényel, de jutalmul a következő tavasszal egy már fejlett, erőteljes növénnyel indíthatjuk a szezont.

A teleltetésre való felkészülés már az ősz elején megkezdődik. Szeptembertől fokozatosan csökkentsük, majd hagyjuk abba a növény tápoldatozását, hogy ne serkentsük új, zsenge hajtások növekedésére, amelyek a teleltetés során könnyen megbetegednének. Az öntözést is mérsékeljük, hagyva, hogy a földje jobban kiszáradjon, ezzel is jelezve a növénynek a nyugalmi időszak közeledtét. A teleltetésre csak az egészséges, erős, kártevő- és betegségmentes töveket válasszuk ki, mivel a legyengült növényeknek sokkal kisebb az esélyük a túlélésre a téli hónapok alatt.

Mielőtt a növényt a teleltető helyére vinnénk, alaposan vizsgáljuk át kártevők után kutatva. Különös figyelmet fordítsunk a levelek fonákjára és a hajtásokra, ahol a levéltetvek, takácsatkák vagy liszteskék megbújhatnak. Ha kártevőt találunk, mindenképpen végezzünk egy alapos lemosó permetezést szappanos vízzel vagy egy enyhe rovarölő szerrel, hogy ne vigyük be a kártevőket a teleltető helyiségbe, ahol azok a többi, ott telelő növényre is átterjedhetnek. Az elszáradt leveleket, elnyílt virágokat távolítsuk el, és a növényt vágjuk vissza körülbelül a felére vagy harmadára, hogy csökkentsük a párologtató felületet és kompaktabbá tegyük a formáját.

A borzas disszódiát az első komolyabb fagyok előtt, általában október végén, november elején kell bevinni a teleltető helyére. A szabadföldbe ültetett példányokat óvatosan, a gyökérlabda megsértése nélkül ássuk ki, és ültessük át egy megfelelő méretű cserépbe. A cserép alján legyenek vízelvezető nyílások, és használjunk laza, jó vízelvezetésű virágföldet. A beültetés után mérsékelten öntözzük be a növényt, majd helyezzük el a téli szállásán.

Az ideális teleltető helyiség

A borzas disszódia sikeres teleltetésének kulcsa a megfelelő helyiség kiválasztása, amely biztosítja a növény számára a nyugalmi állapothoz szükséges körülményeket. Az ideális teleltető hely világos és hűvös, de fagymentes. A hőmérséklet optimálisan 5-10 °C között van. Ennél melegebb helyen a növény nem tud megfelelően nyugalmi állapotba vonulni, tovább növekedhet, gyenge, megnyúlt hajtásokat hozva, és sokkal fogékonyabbá válik a kártevőkre. A túl alacsony, fagypont körüli hőmérséklet pedig a növény pusztulását okozhatja.

A fény rendkívül fontos tényező, mivel a borzas disszódia nem lombhullató, és a téli időszakban is szüksége van némi fényre a fotoszintézishez és az életfolyamatainak fenntartásához. Egy világos, fűtetlen veranda, egy ablakos pince, egy fagymentes garázs ablakkal vagy egy hűvös lépcsőház mind megfelelő lehet. A legjobb egy déli vagy keleti fekvésű ablak közelében elhelyezni, ahol a téli hónapokban is kap elegendő természetes fényt. Teljes sötétségben a növény valószínűleg elpusztul, vagy annyira legyengül, hogy tavasszal már nem lesz képes regenerálódni.

A megfelelő páratartalom és szellőzés szintén lényeges. A túl párás, nyirkos levegő kedvez a gombás betegségek, például a szürkerothadás terjedésének. Ezért fontos, hogy a teleltető helyiség jól szellőztethető legyen. Időnként, enyhébb, fagymentes napokon nyissunk ablakot egy rövid időre, hogy a levegő kicserélődjön, de óvjuk a növényt a hideg huzattól. A túl száraz levegő, ami a fűtött lakásokra jellemző, a takácsatkák elszaporodásának kedvez, ezért a fűtött szoba nem ideális teleltetési helyszín.

A teleltető helyiség kiválasztásakor gondoljunk arra is, hogy a növényeket ne zsúfoljuk össze túlságosan. Hagyjunk elegendő helyet közöttük a levegő szabad áramlásához, ami tovább csökkenti a gombás fertőzések kockázatát. Rendszeresen, legalább kéthetente ellenőrizzük a telelő növények állapotát. Távolítsuk el az esetlegesen elszáradt, sárguló leveleket, és figyeljük a kártevők esetleges megjelenését, hogy időben beavatkozhassunk.

A téli gondozás lépései

A téli hónapok alatt a borzas disszódia nyugalmi állapotban van, ami azt jelenti, hogy az életfolyamatai jelentősen lelassulnak. Ennek megfelelően a gondozási igényei is megváltoznak, a legfontosabb teendőnk a minimális, de elégséges feltételek biztosítása. A legkritikusabb pont a téli öntözés, ahol a legtöbb hibát el lehet követni. A növényt csak nagyon ritkán és mérsékelten szabad öntözni, éppen csak annyira, hogy a földlabdája ne száradjon ki teljesen. A hűvös környezetben a talaj lassan szárad, ezért általában elegendő havonta egyszer egy kis vizet adni neki.

Az öntözés szükségességét mindig ellenőrizzük az ujjpróbával. Csak akkor öntözzünk, ha a cserép földjének felső 4-5 centiméteres rétege már teljesen száraz. A túlöntözés a téli időszakban a leggyakoribb oka a növény pusztulásának, mivel a hideg, nedves talajban a gyökerek könnyen rothadásnak indulnak. A víz hőmérséklete legyen szobahőmérsékletű, ne öntözzünk jéghideg vízzel. A vizet a növény tövéhez juttassuk, ne a leveleire.

A téli időszakban a borzas disszódiának egyáltalán nincs szüksége tápanyag-utánpótlásra. A nyugalmi periódus alatt a növény nem növekszik aktívan, így a trágyázás felesleges, sőt káros is lehet. A tápanyagok a talajban felhalmozódva károsíthatják a gyökereket, és a növényt idő előtti, gyenge növekedésre serkenthetik. Az utolsó tápoldatozást a teleltetés előtt, szeptemberben végezzük el, és legközelebb csak tavasszal, a növekedés újraindulásakor adjunk neki tápanyagot.

A teleltetés során a növény lombozata megritkulhat, néhány levelet elhullathat, ami természetes folyamat. Fontos azonban, hogy rendszeresen távolítsuk el az elszáradt, elhalt növényi részeket, mert ezeken megtelepedhetnek a kórokozók. Ha a növény a télen gyenge, etiolált (fényhiányos), megnyúlt hajtásokat hoz, azokat tavasszal, a kiültetés előtt érdemes visszavágni. A rendszeres ellenőrzés során figyeljünk a kártevőkre is, amelyek a teleltetőben felszaporodhatnak.

Felkészülés a tavaszi kiültetésre

A tél végéhez közeledve, általában február végén, március elején, a nappalok hosszabbodásával és a fényviszonyok javulásával a borzas disszódia lassan ébredezni kezd a téli álmából. Ennek első jelei az új, apró hajtások megjelenése. Ekkor elkezdhetjük a növény felkészítését az új szezonra. Az első lépés a metszés: vágjuk vissza az elöregedett, felkopaszodott vagy a télen megnyúlt, gyenge hajtásokat, hogy serkentsük a dúsabb, kompaktabb növekedést. A metszéssel formázhatjuk is a növényt, egy szép, bokros alakot kialakítva.

A metszés után, ha szükséges, át is ültethetjük a növényt egy kicsit nagyobb cserépbe, friss, tápanyagdús virágföldbe. Az átültetés jó alkalom a gyökérzet ellenőrzésére is; az elhalt, barna gyökérrészeket távolítsuk el. A friss föld biztosítja a tavaszi növekedéshez szükséges tápanyagokat. Az átültetés után kezdjük el fokozatosan növelni az öntözés gyakoriságát és mennyiségét, de továbbra is tartsuk be azt az elvet, hogy két öntözés között a föld felszíne száradjon ki. Az első, nagyon híg koncentrációjú tápoldatot a növekedés beindulása után, március végén, április elején adhatjuk neki.

Mielőtt a növényt véglegesen kiültetnénk a szabadba, elengedhetetlen a fokozatos hozzászoktatás, azaz az edzés. A tavaszi fagyveszély elmúltával (április végétől) kezdjük el a növényt napközben kivinni a szabadba. Először csak néhány órára, egy védett, félárnyékos helyre tegyük, majd napról napra növeljük a kint töltött időt és a közvetlen napfénynek való kitettséget. Ez a folyamat körülbelül egy-két hetet vegyen igénybe. Az edzés megerősíti a növény szöveteit, és segít elkerülni a levelek megégését és a növényt érő sokkot a hirtelen környezetváltozás miatt.

A végleges kiültetésre akkor kerülhet sor, amikor az éjszakai hőmérséklet már tartósan nem süllyed 10 °C alá, ami Magyarországon általában május közepét jelenti. A kiültetéshez válasszunk egy borús napot vagy a késő délutáni órákat. Az átteleltetett borzas disszódia, mivel már fejlett gyökérzettel és lombozattal rendelkezik, sokkal korábban és bőségesebben fog virágozni, mint a tavasszal magról vetett társai. A sikeres teleltetés tehát nemcsak megmenti a növényt, de jelentős előnyt is biztosít a következő szezonra.

Fotó forrása: Miwasatoshi, CC BY-SA 4.0, via Wikimedia Commons