A büdös hunyor teleltetése
A büdös hunyor egyike a leginkább télálló évelő növényeknek, amely hazánk klímáját kiválóan tűri, és különösebb teleltetési praktikák nélkül is átvészeli a zord hónapokat. Örökzöld lombozata és a tél végén, kora tavasszal nyíló virágai éppen a hideg időszakban nyújtanak páratlan látványt a kertben. A növény természetes élőhelyén, a közép- és dél-európai erdőkben hozzászokott a fagyhoz és a hótakaróhoz, amely ráadásul szigetelő rétegként védi a gyökérzetét. A sikeres áttelelés kulcsa tehát nem a bonyolult takargatás, hanem a növény jó kondíciójának biztosítása és a megfelelő termőhelyi viszonyok megteremtése.
A szabadföldbe ültetett, kifejlett, több éve a helyén élő büdös hunyor általában semmilyen extra téli védelmet nem igényel. A növény fagytűrő képessége kiváló, akár a -15, -20 °C-os fagyokat is károsodás nélkül elviseli. Az áttelelés sikerét nagyban befolyásolja a növény nyári és őszi felkészülése. Ha a vegetációs időszakban a hunyor egészséges volt, elegendő tápanyaghoz és vízhez jutott, akkor kellően megerősödve, jó kondícióban vág neki a télnek. Az ősszel kijuttatott, káliumban gazdagabb trágya tovább növeli a sejtek fagytűrését, így a növény még ellenállóbbá válik.
Az egyetlen tényező, ami a szabadföldi teleltetés során problémát okozhat, az a téli csapadék és a talaj vízelvezetése. A büdös hunyor gyökérzete a téli hónapokban is érzékeny a pangó vízre. A hirtelen olvadás után a fagyott talajréteg felett megálló víz, vagy egy enyhe, de rendkívül csapadékos tél fulladást és gyökérrothadást okozhat. Ennek megelőzése érdekében elengedhetetlen a jó vízelvezetésű, laza szerkezetű talajba történő ültetés. Kötött, agyagos talaj esetén a magaságyásba való telepítés vagy a talaj alapos feljavítása homokkal és szerves anyaggal már az ültetéskor elengedhetetlen.
Bár a növény maga fagytűrő, az örökzöld levelek a tartós, fagyos, száraz szelektől károsodhatnak. A szél szárító hatása miatt a levelek vizet veszítenek, amit a fagyott talajból a gyökerek nem tudnak pótolni. Ez a jelenség a fiziológiás szárazság, ami a levelek barnulásához, elszáradásához vezethet. Ennek megelőzésére a legjobb megoldás a szélvédett fekvésbe, például egy fal vagy egy sűrűbb cserjesor elé történő ültetés. Ha a növényünk szélnek kitett helyen van, egy-két fenyőgally a töve mellé szúrva segíthet megtörni a szél erejét és megvédeni a lombozatot.
Fiatal és újonnan ültetett növények védelme
Az idősebb, jól begyökeresedett példányokkal ellentétben a fiatal, frissen ültetett vagy a tőosztással szaporított büdös hunyorok az első telükön még érzékenyebbek lehetnek a hidegre. Gyökérzetük még nem hatolt elég mélyre a talajba, így kevésbé ellenállóak a talaj átfagyásával és a kiszáradással szemben. Ezen növények esetében az első egy-két évben érdemes egy kis extra gondoskodással segíteni az áttelelésüket. A védelem legfontosabb és legtermészetesebb módja a talaj takarása, azaz a mulcsozás.
Az ősszel, a fagyok beállta előtt terítsünk a fiatal növények töve köré egy 5-10 cm vastag réteg szerves mulcsot. Erre a célra kiválóan alkalmas a lehullott lomb, a szalma, a fenyőkéreg vagy az érett komposzt. Ez a takaróréteg több funkciót is ellát: szigeteli a talajt, mérsékli a hőingadozást, és megvédi a sekélyen lévő gyökereket az átfagyástól. Ezenkívül megőrzi a talaj nedvességét és megakadályozza a gyomok tavaszi csírázását. Tavasszal, a fagyveszély elmúltával a vastagabb mulcsréteget érdemes kissé elhúzni a tövektől, hogy a talaj gyorsabban felmelegedhessen.
A fiatal növények lombozatát is érdemes megvédeni az erős téli széltől és a perzselő téli napsütéstől, amely a déli órákban a hótakaróról visszaverődve szintén károsíthatja a leveleket. Erre a célra a legegyszerűbb megoldás néhány fenyő- vagy egyéb örökzöld gally lazán a növényre helyezése. Ez a szellős takarás megtöri a szél erejét és árnyékot ad, de nem fülled be alatta a levegő, ami a gombás betegségek melegágya lenne. Kerüljük a légmentesen záró anyagokat, mint a fóliát vagy a vödröt, mert ezek alatt a növény befülledhet és kirothadhat.
A téli vízellátásra is figyeljünk a fiatal növények esetében. Bár a tél általában a nyugalmi időszak, az örökzöld lombozat a fagymentes, naposabb, szelesebb napokon is párologtat. Ha a tél száraz, és a talaj mélyen kiszárad, a fagymentes napokon érdemes lehet egy kevés vízzel megöntözni a fiatal töveket, hogy pótoljuk a nedvességveszteséget. Ez segít megelőzni a fiziológiás szárazság okozta levélkárosodást. A gondos őszi felkészítéssel és egy kis téli védelemmel a fiatal hunyorok is biztonságban átvészelik az első kritikus telet.
Konténerben nevelt hunyorok teleltetése
A konténerben vagy dézsában nevelt büdös hunyorok teleltetése sokkal több figyelmet igényel, mint a szabadföldi társaiké. A cserépben lévő korlátozott mennyiségű föld sokkal gyorsabban és mélyebben átfagy, mint a kerti talaj, ami a gyökérzet teljes pusztulásához vezethet. A fagyott gyökérlabda nem képes vizet felvenni, így a növény a téli napsütésben és szélben könnyen kiszáradhat. Ezért a konténeres példányokat mindenképpen védeni kell a kemény fagyoktól. A teleltetésre több bevált módszer is létezik.
Az egyik legegyszerűbb megoldás, ha a cserepet a földbe süllyesztjük. Keressünk a kertben egy védett, árnyékos zugot, például egy cserjesor alatt, és ássunk egy gödröt, amelybe a cserép kényelmesen belefér. A cserép pereme legyen egy szintben a talajjal. Az edény körüli rést töltsük fel földdel vagy mulccsal. Így a föld nagy tömege szigeteli a gyökérlabdát az extrém hidegtől, és a növény a szabadföldi társaihoz hasonló körülmények között telelhet át. Tavasszal, a fagyok elmúltával a cserepet egyszerűen kiemelhetjük a helyéről.
Ha nincs lehetőségünk a cserép besüllyesztésére, akkor a cserepet kell szigetelnünk. Helyezzük a növényt egy védett helyre, például egy fal mellé vagy egy fedett teraszra, ahol védve van a csapadéktól és a széltől. A cserepet állítsuk egy hungarocell lapra, hogy alulról se érje a hideg. Az edény oldalát tekerjük körbe több réteg jutazsákkal, buborékfóliával vagy egyéb szigetelőanyaggal. A szigetelőanyag és a cserép közötti, valamint a cserép és a növény töve körüli földet töltsük fel szalmával, száraz falevéllel vagy mulccsal. Ez a módszer segít megóvni a gyökérzetet az átfagyástól.
A harmadik lehetőség a növény fagymentes, de hűvös és világos helyen történő teleltetése. Erre a célra megfelel egy fűtetlen veranda, egy hideg üvegház, egy fagymentes garázs vagy egy pince, ahol van ablak. A teleltetés során a hőmérséklet ideálisan 0 és +5 °C között legyen. Fontos, hogy a hely ne legyen túl meleg, mert az idő előtti kihajtásra serkentené a növényt. A teleltetés alatt az öntözést minimálisra kell csökkenteni: csak annyi vizet kapjon, hogy a földje éppen ne száradjon ki teljesen. Tavasszal fokozatosan szoktassuk vissza a külső körülményekhez.
Téli gondozási teendők és a virágzás elősegítése
A büdös hunyor teleltetése nemcsak a növény túléléséről, hanem a tél végi, kora tavaszi virágzás előkészítéséről is szól. A megfelelő teleltetési körülmények biztosításával hozzájárulhatunk ahhoz, hogy a növény a lehető legszebb formáját mutassa a szezonjában. Az egyik legfontosabb téli teendő, amelyet a virágzás érdekében érdemes elvégezni, az idős, tavalyi levelek eltávolítása. Ezt a műveletet általában január végén, február elején, közvetlenül a virágszárak megjelenése előtt célszerű megejteni.
Az előző évi levelek a tél folyamán gyakran megbarnulnak, foltossá válnak, vagy a szél megtépázza őket. Ezeknek a csúnya leveleknek a levágásával nemcsak a növény esztétikai megjelenését javítjuk, hanem több előnyt is elérünk. A levelek eltávolításával a fejlődő virágszárak és bimbók sokkal jobban érvényesülnek, a virágok nem bújnak el a régi lombozat alatt. Emellett a levelek eltávolítása javítja a légáramlást a tő körül, és csökkenti a gombás betegségek, például a feketefoltosság áttelelésének és tavaszi fellángolásának esélyét, mivel a kórokozó spórái gyakran a régi leveleken telelnek át. A vágáshoz mindig tiszta, éles metszőollót használjunk.
A téli időszakban, különösen a konténeres növényeknél, ne feledkezzünk meg a mérsékelt öntözésről. A fagymentes napokon ellenőrizzük a talaj nedvességtartalmát, és ha szükséges, pótoljuk a vizet. A teljesen kiszáradt közeg a növény pusztulásához vezethet, még a nyugalmi időszakban is. A szabadföldi növények esetében a téli csapadék általában elegendő, de egy hosszan tartó, száraz, fagymentes periódusban egy enyhe öntözés itt is hasznos lehet, különösen a homokos, gyorsan kiszáradó talajokon.
A tél vége felé, ahogy a hőmérséklet lassan emelkedni kezd és a nappalok hosszabbodnak, a büdös hunyor életre kel. A földből előbújnak a jellegzetes, bókoló virágszárak, gyakran még a hótakaró alól is. Ebben az időszakban már ne bolygassuk a növényt. A tavaszi fagyok a kinyílt virágokat károsíthatják, de a növény maga általában túléli ezeket. A gondos teleltetés és a tél végi tisztogatás meghozza gyümölcsét: egy egészséges, életerős növényt, amely a legszürkébb napokat is bearanyozza kora tavaszi virágzásával.
