A cseresznyeszilva fényigénye

A cseresznyeszilva, mint a legtöbb gyümölcstermő növény, kimondottan fényigényes fajnak számít. A napfény elengedhetetlen a fotoszintézis folyamatához, amely során a növény a fényenergiát felhasználva szén-dioxidból és vízből szerves anyagokat, cukrokat állít elő. Ezek a cukrok biztosítják a növekedéshez, a virágzáshoz és a termésképzéshez szükséges energiát. A megfelelő mennyiségű és minőségű napfény hiánya nemcsak a terméshozamra, hanem a fa általános egészségi állapotára, a betegségekkel szembeni ellenálló képességére és a gyümölcsök minőségére is negatív hatással van. Ezért a cseresznyeszilva számára a legideálisabb termőhely kiválasztásakor a napos fekvés az egyik legfontosabb szempont.

A cseresznyeszilva optimális fejlődéséhez naponta legalább 6-8 óra közvetlen, teljes napsütésre van szüksége a vegetációs időszak alatt. A legjobb, ha a fa olyan helyre kerül, ahol déli, délkeleti vagy délnyugati tájolású, és nem árnyékolják be magasabb fák, épületek vagy egyéb tereptárgyak. A reggeli napfény különösen fontos, mivel segít gyorsan felszárítani a harmatot a levelekről, ami csökkenti a gombás betegségek, például a monília vagy a levéllyukacsosodás fertőzésének kockázatát. Az árnyékos, északi fekvésű helyekre telepített fák gyakran felnyurgulnak, a fény felé törekedve gyenge, ritka koronát nevelnek, és a virágzásuk is sokkal gyérebb.

A fényhiány legszembetűnőbb következménye a terméshozam drasztikus csökkenése. A nem megfelelő megvilágítás hatására kevesebb virágrügy képződik, a megtermékenyülés aránya romlik, és a fa a megkötött kis gyümölcsök jelentős részét elrúgja, mivel nem tudja őket kinevelni. A megmaradt gyümölcsök is általában kisebbek, ízetlenebbek, savanyúbbak maradnak, és a színeződésük sem lesz olyan élénk és tetszetős, mint a napon érlelt társaiké. A cukortartalom alacsonyabb lesz, ami nemcsak a friss fogyasztási értéket, hanem a feldolgozhatóságot (pl. lekvár, pálinka) is rontja.

A fény nemcsak a termés mennyiségére és minőségére, hanem a fa szerkezetére is hatással van. Az árnyékos helyen a fa a fény felé növekszik, ami aszimmetrikus, egyoldalú korona kialakulásához vezethet. A korona belseje túlságosan besűrűsödik, levegőtlenné válik, ami tovább növeli a betegségek iránti fogékonyságot. A fényhiány miatt a vesszők nem tudnak rendesen beérni, fásodni, ami a téli fagykárok kockázatát is növeli. A fa általános vitalitása csökken, élettartama megrövidülhet.

A fény szerepe a fa élettani folyamataiban

A fotoszintézis, a növényi élet alapja, teljes mértékben a fénytől függ. A levelekben található klorofill a napfény energiáját használja fel arra, hogy a levegő szén-dioxidját és a gyökerek által felvett vizet cukorrá (glükózzá) alakítsa, miközben oxigént bocsát ki. Ez a folyamat biztosítja a növény számára az összes élettevékenységéhez szükséges energiát. Ha a fa nem kap elegendő fényt, a fotoszintézis mértéke csökken, kevesebb cukor termelődik, ami energiahiányhoz vezet. Ez a hiány mutatkozik meg a gyenge növekedésben, a satnya lombozatban és a csekély termésben.

A fény a virágrügy-képződés, azaz a rügydifferenciálódás folyamatát is szabályozza. A cseresznyeszilva a következő évi termés alapját jelentő virágrügyeket már a nyár folyamán, jellemzően június-július hónapban fejleszti ki. Ebben az időszakban a bőséges napfény elengedhetetlen ahhoz, hogy a hajtásokon lévő rügyekből ne levél-, hanem termőrügyek alakuljanak ki. Az árnyékban lévő ágakon, a korona belsejében ezért sokkal kevesebb virágrügy képződik, ami a következő évi termés egyenlőtlen eloszlásához vezet a fán.

A fénynek a gyümölcsök érési folyamatában is kulcsszerepe van. A napsugárzás hatására alakulnak ki a gyümölcs héjában azok az antociánoknak nevezett színanyagok, amelyek a piros, lila és sötétkék színekért felelősek. Az árnyékban maradt gyümölcsök ezért fakóbbak, zöldesebbek maradnak. A fény serkenti a cukrok felhalmozódását a gyümölcsben, miközben a savtartalom csökken, így alakul ki a harmonikus, édes íz. A megfelelő napfénynek kitett gyümölcsök általában magasabb vitamin- és ásványianyag-tartalommal is rendelkeznek.

A fény a növény hormonháztartását is befolyásolja. Szabályozza például az auxinok termelődését és eloszlását, amelyek a növekedési folyamatokért, a hajtások csúcsdominanciájáért és a gyökérképződésért felelősek. A fény irányítja a növény növekedési irányát is (fototropizmus), a hajtások mindig a fényforrás felé törekednek. Ez a jelenség magyarázza, hogy az árnyékban álló fák miért nőnek gyakran ferdén, egyoldalúan.

A koronaalakítás és a fény kapcsolata

A szakszerű metszés és koronaalakítás egyik legfőbb célja, hogy a fényt a lehető leghatékonyabban juttassuk be a fa minden részébe, a korona belsejébe is. A természetes növekedése során a cseresznyeszilva hajlamos egy sűrű, ernyőszerű koronát nevelni, amelynek külső palástja beárnyékolja a belső részeket. Ezek a belső, felkopaszodott ágrészek nem hoznak termést, és ideális búvóhelyet jelentenek a kártevőknek és kórokozóknak. A metszés feladata ennek a természetes folyamatnak a szabályozása.

A koronaalakító metszés során, amelyet a fa fiatal korában végzünk, egy szellős, nyitott vázrendszert kell kialakítani. A katlan- vagy váza koronaforma például különösen alkalmas erre, mivel a korona közepe nyitott, így a napfény akadálytalanul éri a belső termőrészeket is. Az orsókorona esetében a központi tengelyhez képest ritkásan, emeletesen elhelyezkedő ágak biztosítják a jó fényellátottságot. A cél, hogy a fa lombfelülete a lehető legnagyobb mértékben hasznosítsa a rendelkezésre álló napsugárzást.

A termőkorú fák esetében a fenntartó metszés, különösen a ritkító metszés szolgálja a megfelelő fényviszonyok megőrzését. Ennek során eltávolítjuk a befelé növő, egymást keresztező, párhuzamos vagy túl sűrűn álló ágakat és vesszőket. Ezzel „ablakokat” nyitunk a koronán, amelyeken keresztül a fény bejuthat a fa alsóbb és belsőbb régióiba is. A ritkító metszés nemcsak a termés minőségét és egyenletes eloszlását javítja, hanem a permetlé jobb fedését is biztosítja, így a növényvédelem is hatékonyabbá válik.

A nyári metszés szintén egy hatékony eszköz lehet a fényviszonyok javítására. A nyár folyamán fejlődő, erőteljes, függőlegesen feltörő vízhajtások beárnyékolják a termőrészeket és feleslegesen vonják el a tápanyagot. Ezeknek a hajtásoknak a korai eltávolítása vagy visszacsípése lehetővé teszi, hogy a fény eljusson az érőfélben lévő gyümölcsökhöz, javítva azok színeződését és ízét. A nyári metszés emellett serkenti a termőrügyképződést is az alsóbb rügyekben.

Fényigény a kert különböző részein

A kert tervezésekor figyelembe kell venni az egyes növények, így a cseresznyeszilva fényigényét is. A legnaposabb, legértékesebb helyeket a gyümölcsfák és a zöldségfélék számára kell fenntartani. A cseresznyeszilva fáját ne ültessük magasra növő fák, például dió vagy fenyőfélék északi oldalához, mert azok idővel teljesen beárnyékolják majd. Az épületektől és a kerítéstől is tartsunk megfelelő távolságot, figyelembe véve a fa várható végső méretét és az árnyékot, amit vetni fog.

Ha a kertünk csak részben napos, akkor a cseresznyeszilva számára a déli vagy nyugati fekvésű részt válasszuk. A keleti fekvés is elfogadható, de az északi oldal kerülendő. A városi környezetben, ahol a szomszédos épületek jelentős árnyékot vethetnek, különösen körültekintően kell megválasztani a helyet. Figyeljük meg a nap járását a kertben a különböző évszakokban, mielőtt a fa végleges helyéről döntenénk. Egy rosszul megválasztott helyen a fa éveken át csak sínylődni fog, és soha nem hozza a várt eredményt.

Ha a cseresznyeszilvát egy meglévő, sűrűbb növényállományba szeretnénk beilleszteni, szükség lehet a környező fák és cserjék megritkítására, felmetszésére, hogy elegendő fényt biztosítsunk az új jövevény számára. A cseresznyeszilva viszonylag gyorsan növő fa, ezért a telepítéskor gondoljunk a jövőre is: ne ültessük túl közel más, szintén nagyra növő fákhoz, mert idővel versenyezni fognak a fényért, a vízért és a tápanyagokért, ami mindkét növény rovására megy. Az optimális tőtávolság betartása elengedhetetlen a kiegyensúlyozott fejlődéshez.

A fényviszonyok a kert mikroklímáját is befolyásolják. A napos területek gyorsabban felmelegszenek, és a talaj is hamarabb kiszárad. Ezért a napos helyre ültetett cseresznyeszilva vízellátására különösen a száraz, nyári időszakban kell odafigyelni. Ugyanakkor a jó szellőzés és a gyorsan felszáradó lombozat csökkenti a gombás betegségek kockázatát. Az árnyékos, nyirkos helyek ezzel szemben ideálisak a kórokozók számára. A fényigény kielégítése tehát szorosan összefügg a fa egészségének megőrzésével is.

_{Fotó forrása: Flickr / Szerző: Denis Lifanov / Licence: CC BY-NC-SA 2.0}