A cserjés pimpó teleltetése
A cserjés pimpó egyike a leginkább télálló és legszívósabb díszcserjéknek, amely a mérsékelt égövi kertekben kiválóan alkalmazkodott a hideg évszakhoz. A legtöbb nemesített fajta is örökölte ezt a rendkívüli fagytűrő képességet, így a hazai teleket általában mindenféle különösebb védelem nélkül, károsodás nélkül képes átvészelni. Ennek ellenére létezik néhány alapvető praktika és szempont, amelyeket érdemes szem előtt tartani, különösen a fiatal, frissen ültetett vagy a konténerben nevelt növények esetében, hogy a tavaszt garantáltan egészségesen és erőteljesen kezdhessék. A helyes teleltetés nem a növény „bepánikoltatását” jelenti, hanem a természetes folyamatok megértését és támogatását.
A cserjés pimpó télállósága nagymértékben függ a növény általános kondíciójától és attól, hogy a hajtásai mennyire tudtak beérni a tél beállta előtt. Egy egészséges, jól táplált, de nem túltrágyázott, napos helyen élő növény sokkal jobban felkészül a hidegre, mint egy árnyékban sínylődő, gyenge vagy friss, laza hajtásokkal teli társa. A teleltetésre való felkészülés tehát már a nyár végén megkezdődik azzal, hogy beszüntetjük a nitrogéndús trágyázást, és hagyjuk, hogy a növény növekedési üteme lelassuljon, a hajtásai pedig megfásodjanak.
A kifejlett, több éve a kertben élő pimpóbokroknak általában semmilyen speciális téli védelemre nincs szükségük. Lombhullató természetüknek köszönhetően a hideg időszak beálltával ledobják a leveleiket, és nyugalmi állapotba vonulnak, lecsökkentve az életfolyamataikat a minimumra. A hótakaró, ha van, természetes szigetelőrétegként működik, és védi a növény tövét és a talajban lévő gyökereket a szélsőséges fagyoktól. A hótakaró hiányában a kemény, fagyos szelek okozhatnak némi szárító hatást, de egy egészséges növény ezt is jól tolerálja.
A különös figyelmet igénylő csoportot a fiatal, az adott évben ültetett példányok, valamint a dézsában, konténerben tartott pimpók jelentik. A fiatal növények gyökérzete még nem hatolt elég mélyre, a konténeres növények gyökérzete pedig teljesen ki van téve a környezeti hatásoknak, mivel nem védi őket a talaj nagy tömegének hőszigetelő képessége. Esetükben néhány egyszerű óvintézkedéssel jelentősen növelhetjük a sikeres áttelelés esélyét és megelőzhetjük a fagykárokat.
Felkészülés a hideg évszakra
A cserjés pimpó sikeres áttelelésének alapjait már a nyár végén és ősszel le kell fektetni. Az egyik legfontosabb teendő, hogy augusztus közepétől, végétől már ne adjunk a növénynek semmilyen nitrogén tartalmú trágyát. A nitrogén új, zöld hajtások növekedését serkentené, amelyeknek már nem lenne idejük beérni, megfásodni a tél beállta előtt. Ezek a gyenge, lágyszárú részek a legkisebb fagy hatására is elfagynának, feleslegesen gyengítve a növényt és kaput nyitva a különböző kórokozóknak.
Az őszi időszakban hagyjuk, hogy a növény természetes módon felkészüljön a nyugalomra. Az öntözést is fokozatosan csökkentsük, ahogy a hőmérséklet hűvösebbé válik és a csapadék mennyisége növekszik. A túlzott őszi öntözés szintén késleltetheti a hajtások beérését. Hagyjuk, hogy a levelek természetes úton megsárguljanak és lehulljanak. Az őszi metszés a cserjés pimpó esetében általában nem javasolt, mivel a vágási sebek nehezebben gyógyulnak a hideg, nyirkos időben, és a meghagyott ágak is nyújtanak némi védelmet a belső rügyeknek.
Az őszi nagytakarítás során a lehullott lombot ne feltétlenül távolítsuk el a bokor alól. A lehullott levelek egy természetes takaróréteget, mulcsot képeznek a növény töve körül, amely segít szigetelni a talajt és védeni a gyökérzetet a téli fagyoktól. Ez a réteg tavasszal, a lebomlás során értékes szerves anyagokkal is gazdagítja a talajt. Ha a levelek esetlegesen fertőzöttek voltak valamilyen gombás betegséggel, akkor azokat természetesen el kell távolítani és meg kell semmisíteni.
Az utolsó fagymentes napokon, mielőtt a talaj tartósan megfagyna, érdemes egy alapos, utolsó öntözést végezni. Ez különösen fontos az örökzöld vagy a szárazabb telekkel rendelkező területeken. A jól feltöltött talajnedvesség segít a növénynek átvészelni a telet, különösen azokat az időszakokat, amikor a fagyott talajból nem tud vizet felvenni, de a téli nap és a szél szárítja a hajtásait. Ez a „téli kiszáradás” gyakran több kárt okoz, mint maga a hideg.
Fiatal és konténeres növények védelme
A frissen, az adott évben ültetett cserjés pimpók gyökérzete még nem elég kiterjedt és erős ahhoz, hogy teljes mértékben ellenálljon a kemény téli fagyoknak. Az első egy-két télen ezért érdemes számukra egy kis extra védelmet biztosítani. A legegyszerűbb és leghatékonyabb módszer a növény tövének felkupacolása, azaz a tő körüli talajtakarással való védelme. Erre a célra kiválóan alkalmas a szalma, a száraz lomb, a fenyőkéreg vagy a komposzt.
A takarást az első komolyabb fagyok beállta után, de még a tartós hidegek előtt végezzük el. Halmozzunk egy 10-15 centiméter vastag réteget a növény töve köré, ami egyfajta szigetelő paplanként működik majd. Ez a réteg megvédi a gyökérnyakat és a talajfelszínhez közeli gyökereket a szélsőséges hőmérséklet-ingadozásoktól és a mélyre hatoló fagyoktól. Tavasszal, a fagyveszély elmúltával, általában március végén, április elején ezt a takaróanyagot óvatosan bontsuk le a tőről.
A dézsában, konténerben nevelt pimpók a leginkább veszélyeztetettek a téli időszakban. A cserépben a gyökérzetet csupán néhány centiméter vastag föld- és cserépfal választja el a külső hőmérséklettől, így a gyökérlabda könnyen és teljesen átfagyhat, ami a növény pusztulásához vezet. Ezért a konténeres növényeket mindenképpen védeni kell. A legjobb megoldás, ha egy fagymentes, de hűvös (0-5 °C) helyre, például pincébe, garázsba, fűtetlen lépcsőházba tudjuk őket vinni télire.
Ha nincs lehetőség a növény fagymentes helyre vitelére, akkor a cserepet kell szigetelni. Állítsuk a dézsát egy hungarocell lapra vagy egy vastag deszkára, hogy alulról ne érintkezzen a hideg talajjal. A cserép oldalát tekerjük körbe több rétegben jutazsákkal, buborékfóliával vagy speciális téli növénytakaró textíliával. A szigetelőanyagot rögzítsük zsineggel. A legjobb, ha a növényt egy szélvédett fal mellé, a ház déli oldalára helyezzük, ahol a téli napsütés is melegíti valamelyest.
A téli időszak alatti teendők
A szabadföldbe ültetett, kifejlett cserjés pimpókkal a tél folyamán általában semmilyen teendőnk nincs. A növény mély nyugalmi állapotban van, és a természet gondoskodik róla. Fontos, hogy a téli időszakban ne metsszük a növényt, mivel a hidegben ejtett sebek nagyon nehezen gyógyulnak, és a fagy tovább roncsolhatja a seb körüli szöveteket. A metszés ideje kora tavasszal, a rügyfakadás előtt jön majd el.
A konténerben, védett helyen teleltetett növényekről se feledkezzünk meg teljesen. Bár a növény nyugalomban van és az életfolyamatai lelassultak, a gyökérlabdája nem száradhat ki teljesen. Időnként, havonta egyszer-kétszer ellenőrizzük a föld nedvességét, és ha szükséges, egy nagyon kis mennyiségű vízzel öntözzük meg, éppen csak annyival, hogy a földje ne legyen porszáraz. A túlöntözést mindenképpen kerüljük, mert a nyirkos, hideg közegben könnyen kirohadhat a gyökérzet.
A hóval borított kertekben a hótakaró jótékony hatású, de a nagy mennyiségű, nehéz, vizes hó néha kárt tehet a cserjék ágaiban. Bár a cserjés pimpó ágrendszere viszonylag erős és rugalmas, egy-egy nagyobb hóterhelés vagy hónyomás hatására az ágak meghajolhatnak vagy le is törhetnek. Ha extrém mennyiségű hó esik, egy seprűvel óvatosan rásegíthetünk a hó lepergetésére az ágakról, de ezt csak óvatosan tegyük, hogy a fagyott, törékeny ágakban ne tegyünk kárt.
Az enyhébb, fagymentes téli napokon, különösen a tél vége felé, a növények hajlamosak a „téli kiszáradásra”. Ez akkor következik be, amikor a napsütés és a szél már párologtat a növény kérgén keresztül, de a fagyott talajból a gyökerek még nem tudnak vizet felvenni. A szabadföldi növények esetében a vastag mulcsréteg segít, hogy a talaj mélyebben ne fagyjon át. A konténeres növényeknél ilyenkor is figyeljünk a talaj enyhe nedvesen tartására.
Tavaszi ébredés és a fagykárok felmérése
A tél elmúltával, ahogy a hőmérséklet emelkedni kezd és a nappalok hosszabbodnak, a cserjés pimpó is lassan éledezni kezd. A védett helyen teleltetett konténeres növényeket fokozatosan kell visszaszoktatni a kinti körülményekhez. Először csak árnyékos, szélvédett helyre tegyük ki őket néhány órára, majd napról napra növeljük a kint töltött időt és a napfény mennyiségét. A hirtelen, erős tavaszi nap megégetheti a télen „elkényelmesedett” hajtásokat.
A szabadföldi növényekről a tavaszi fagyveszély elmúltával, általában márciusban távolítsuk el a téli takarást. A tő köré halmozott lombot, szalmát vagy egyéb mulcsot bontsuk le, hogy a talaj fel tudjon melegedni, és a levegő átjárhassa a gyökérnyakat. Ez a pillanat egyben a tavaszi metszés ideje is. A metszés során nemcsak a bokor formáját alakítjuk, hanem a tél által okozott esetleges károkat is orvosoljuk.
Vizsgáljuk át alaposan a pimpó ágrendszerét. Keressünk elfagyott, elszáradt, fekete vagy barna színű hajtásvégeket. Ezek az elhalt részek törékenyek és nem fognak kihajtani. Egy éles, tiszta metszőollóval vágjuk le az összes sérült, fagykárt szenvedett ágrészt egészen az egészséges, élő részig. Az egészséges rész vágásfelülete világos színű, míg az elhalt részé barna vagy fekete. Ne féljünk erőteljesebben visszavágni, a növény az egészséges részekből gyorsan regenerálódik.
A tavaszi metszés és a téli takaró eltávolítása után jöhet az első tavaszi tápanyag-utánpótlás. Egy adag érett komposzt vagy egy lassan lebomló, kiegyensúlyozott műtrágya kijuttatása a tő köré segít beindítani a növényt, és elegendő energiát biztosít számára az új hajtások és a tavaszi lombozat kifejlesztéséhez. Ezzel a gondoskodással a cserjés pimpó készen áll arra, hogy egy újabb szezonon keresztül díszítse a kertet bőséges virágzásával.
