A csillagjázmin teleltetése

A csillagjázmin, vagy toszkán jázmin, mediterrán származású növény, ami azt jelenti, hogy bár bizonyos mértékig fagytűrő, a mi éghajlatunkon a sikeres átteleléshez különös gondosságra és védelemre van szüksége. A teleltetés módja alapvetően attól függ, hogy a növényt szabadföldbe ültettük vagy dézsában neveljük. A cél mindkét esetben az, hogy megóvjuk a gyökérzetet a talaj átfagyásától és a föld feletti részeket a zord, szárító téli szelektől és a kemény mínuszoktól. A gondos felkészítés és a megfelelő teleltetési technika alkalmazása elengedhetetlen ahhoz, hogy a növény tavasszal újra erőteljes növekedésnek induljon és virágba boruljon.

A szabadföldbe ültetett, idősebb, jól begyökeresedett példányok viszonylag jó fagytűrő képességgel rendelkeznek, és egy védett, déli fekvésű fal mellett akár -10, -15°C-os hideget is elviselhetnek rövid ideig komolyabb károsodás nélkül. Azonban a fiatalabb, frissen telepített növények, valamint a szeles, fagyzugos helyen élők mindenképpen védelmet igényelnek. A teleltetésre való felkészülést már ősszel el kell kezdeni a tápanyag-utánpótlás és az öntözés fokozatos csökkentésével, hogy a hajtásoknak legyen idejük beérni, megfásodni a fagyok beállta előtt.

A dézsában tartott csillagjázminok sokkal érzékenyebbek a hidegre, mivel a gyökérzetüket csak egy vékony cserépfal választja el a külső hőmérséklettől, így a földlabda könnyen és gyorsan átfagyhat. Emiatt a konténeres növényeket mindenképpen fagymentes helyen kell teleltetni. Ennek ideális helyszíne egy világos, hűvös helyiség, ahol a hőmérséklet nem emelkedik 10-12°C fölé, de nem is süllyed 0°C alá. A teleltetés alatti gondozás, különösen a minimálisra csökkentett öntözés, kulcsfontosságú a tavaszi ébredés sikeréhez.

A teleltetés során fellépő leggyakoribb problémák a fagykár, a kiszáradás és a túlöntözésből fakadó gyökérrothadás. A fagykár a hajtások elfeketedésében, elszáradásában nyilvánul meg, míg a téli kiszáradást a fagyott talajból felvehetetlen víz és a szárító szél okozza. A zárt teleltető helyiségben a túlöntözés és a rossz szellőzés a gombás betegségek és a gyökérproblémák melegágya lehet. A megfelelő időzítés és a gondos kivitelezés mind a védelem felhelyezésénél, mind a tavaszi „kiszoktatásnál” alapvető fontosságú.

Felkészülés a télre a szabadföldben

A szabadföldben nevelt csillagjázmin téli felkészítése már kora ősszel megkezdődik. Szeptembertől már ne adjunk a növénynek semmilyen tápanyagot, különösen nitrogéntartalmú műtrágyát, mert az új hajtásképzésre serkentené a növényt. Ezek a friss, lédús hajtások nem tudnának a fagyokig beérni, így könnyen fagykárt szenvednének, ami gyengítené az egész növényt. Az öntözést is fokozatosan csökkentsük az időjárás hűvösebbre fordulásával, hagyva, hogy a talaj felszíne kiszáradjon két öntözés között.

Az első komolyabb fagyok közeledtével, általában novemberben, el kell végezni a növény tövének védelmét. A gyökérnyak a növény legérzékenyebb része, ezért ennek védelme a legfontosabb. Halmozzunk a növény töve köré egy 15-20 cm vastag kupacot mulcsból. Erre a célra tökéletesen megfelel a lehullott falevél, a szalma, a fenyőkéreg, a faforgács vagy a komposzt. Ez a szigetelő réteg megakadályozza a talaj mélyebb rétegeinek átfagyását és megvédi a gyökérzetet.

A növény föld feletti részeit is érdemes védeni, különösen a fiatalabb, 1-3 éves példányoknál, vagy a kert hidegebb pontjain. A támrendszerre futtatott hajtásokat takarjuk le légáteresztő anyaggal, például jutazsákkal, nádszövettel vagy több rétegben fagyvédő fátyolfóliával. Kerüljük a légmentesen záró műanyag fóliákat, mert ezek alatt a levegő befülled, ami gombás betegségek kialakulásához vezethet. A takarást rögzítsük alaposan, hogy a téli szelek ne tudják lefújni.

A téli védelem eltávolítását tavasszal, a kemény fagyok elmúltával, általában március végén, április elején kezdjük meg. Fontos, hogy ezt ne hirtelen, hanem fokozatosan tegyük. Először csak a borúsabb napokon, néhány órára vegyük le a takarást, hogy a növény lassan hozzászokjon a napfényhez és a kinti hőmérséklethez. A tövek körüli mulcskupacot is ekkor bonthatjuk el, és a talajt óvatosan megkapálhatjuk.

Konténeres növények teleltetése

A konténerben nevelt csillagjázminokat az első fagyok beállta előtt, de lehetőleg minél később, általában október végén, november elején kell bevinni a teleltető helyiségbe. Mielőtt bevinnénk, alaposan vizsgáljuk át a növényt, és távolítsuk el az esetlegesen beteg, elszáradt részeket. Érdemes a földjét is átnézni, nincsenek-e benne kártevők. Egy könnyű metszést is végezhetünk, hogy a növény mérete kezelhetőbb legyen a teleltetőben.

A teleltetésre a legideálisabb egy világos, hűvös, fagymentes helyiség. Tökéletes lehet egy fűtetlen, de ablakkal rendelkező garázs, egy üvegezett veranda, egy télikert, egy hűvös lépcsőház vagy egy világos pince. A legfontosabb, hogy a hőmérséklet stabilan 5-10°C között legyen. A túl meleg helyen a növény nem tud nyugalmi állapotba kerülni, növekedni kezd, felnyurgul és legyengül. A túl sötét helyen pedig a leveleit hullatja el.

A teleltetés során a csillagjázmin öntözését minimálisra kell csökkenteni. A nyugalmi időszakban a növény párologtatása és vízigénye drasztikusan lecsökken. Elég 3-4 hetente, vagy akár még ritkábban megöntözni, éppen csak annyi vízzel, hogy a földlabdája ne száradjon ki teljesen. A túlöntözés a téli időszakban a leggyakoribb hiba, ami szinte biztosan gyökérrothadáshoz és a növény pusztulásához vezet. Tápanyagot a teleltetés alatt egyáltalán ne adjunk neki.

A tavasz közeledtével, a fagyveszély elmúltával, általában április végén, május elején lehet a növényt újra kitenni a szabadba. A kiszoktatást itt is fokozatosan kell végezni. Először csak árnyékos, szélvédett helyre tegyük ki, majd napról napra egyre több időt tölthet a napon. Ezzel egy időben elkezdhetjük az öntözés gyakoriságát és mennyiségét is növelni. A teleltetés utáni első hetekben végezhetjük el az erőteljesebb tavaszi metszést és kezdhetjük meg a tápoldatozást is.

A teleltetés alatti problémák és kezelésük

A teleltetés során az egyik leggyakoribb probléma a kártevők, például a pajzstetvek vagy a gyapjas tetvek megjelenése a zárt, fűtött helyiségben. A teleltetőbe való bevitel előtt ezért elengedhetetlen a növény alapos átvizsgálása. Ha a teleltetés alatt mégis kártevőket fedezünk fel, a legjobb, ha mechanikusan, alkoholos oldatba mártott vattával távolítjuk el őket. A megelőzés érdekében a teleltető helyiség rendszeres szellőztetése is fontos.

A levélhullás a teleltetés alatt bizonyos mértékig természetes jelenség lehet, különösen, ha a teleltető helyiség nem elég világos. A növény így próbál alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez és csökkenteni a párologtatását. Ha azonban a levélhullás tömeges, az általában valamilyen gondozási hibára utal. A leggyakoribb ok a túlöntözés, a túl meleg vagy a túl sötét teleltető hely. Ellenőrizzük a körülményeket és korrigáljuk a hibát.

A fagykár a szabadföldi növényeknél jelentkezhet, ha a téli védelem nem volt elégséges, vagy egy rendkívül hideg tél során. A fagykárt szenvedett hajtások tavasszal nem indulnak meg, feketék, barnák és szárazak maradnak. Ezeket a részeket a tavaszi metszés során egészen az egészséges, élő részig vissza kell vágni. Sok esetben a növény, ha a gyökérnyaka nem fagyott el, a tőből képes újra kihajtani.

A tavaszi kiszoktatás során fellépő levélperzselődés a hirtelen, erős napfény hatására alakul ki. A teleltetőben lévő növény levelei hozzászoktak a szórt, gyengébb fényhez, ezért a tavaszi nap könnyen megégetheti őket. Ezért kulcsfontosságú a fokozatosság. A megperzselődött levelek már nem fognak regenerálódni, de a növény új, a napfényhez már alkalmazkodott leveleket fog hozni.

Tavaszi teendők a teleltetés után

A sikeres teleltetést követően tavasszal több fontos feladatunk is van, hogy a csillagjázmin újra teljes pompájában tündökölhessen. A szabadföldi növényeknél a fagyok elmúltával első lépés a téli takarás eltávolítása. A tövek körüli mulcsot bontsuk szét, és óvatosan forgassuk be a talaj felső rétegébe, vagy terítsük szét a növény körül. Ezt követően végezzük el a tavaszi metszést, amely során eltávolítjuk az esetlegesen fagykárt szenvedett, elhalt, sérült részeket, és formára igazítjuk a növényt.

A konténeres növényeknél a szabadba való kiszoktatás után szintén a metszés az első teendő. Ez egy jó alkalom arra is, hogy ellenőrizzük, szükséges-e az átültetés. Ha a növény gyökerei már teljesen átszőtték a földlabdát, akkor ültessük át egy kissé nagyobb cserépbe friss, tápanyagdús virágföldbe. Ha a cserép mérete még megfelelő, akkor elegendő a föld felső 5-10 cm-es rétegét frissre cserélni.

Mind a szabadföldi, mind a konténeres növények esetében a tavasz a tápanyag-utánpótlás megkezdésének időpontja. A metszés és átültetés után néhány héttel kezdjük el a tápoldatozást. Kezdetben használjunk kiegyensúlyozott NPK-arányú tápoldatot, ami a lombozat és a gyökérzet növekedését egyaránt serkenti. Az első adag lehet a javasoltnál hígabb, hogy a növény fokozatosan szokjon hozzá.

Ahogy a növény növekedésnek indul, figyeljünk az új hajtások megfelelő irányítására és a támrendszerhez való rögzítésére. A tavaszi intenzív növekedési időszakban a vízigény is megnő, ezért az öntözés legyen rendszeres, a talajt tartsuk folyamatosan enyhén nyirkosan. A gondos tavaszi indítás megalapozza az egész éves egészséges fejlődést és a nyári bőséges virágzást.

Fotó: User:Broc, CC BY-SA 3.0, via Wikimedia Commons