A dúsvirágú petúnia teleltetése

A dúsvirágú petúniát a legtöbb kertész egynyári növényként kezeli, amely az első fagyokkal befejezi pályafutását, és a következő tavasszal új palántákkal pótolják. Pedig ez a Dél-Amerikából származó növény valójában évelő, csupán a mi éghajlatunkon nem fagytűrő. Megfelelő körülmények biztosításával sikeresen átteleltethető, így a különleges, kedvenc fajtáinkat nem kell minden évben újra megvásárolnunk. Bár a teleltetés némi odafigyelést és egy megfelelő helyiséget igényel, a tavaszi jutalom egy erős, fejlett anyanövény, amelyről akár saját szaporítóanyagot is nyerhetünk.

A teleltetésre való felkészítés

A sikeres teleltetés előkészületei már a nyár végén, kora ősszel megkezdődnek. A legfontosabb, hogy csak teljesen egészséges, erős, kártevőktől és betegségektől mentes növényeket vigyünk be a teleltető helyiségbe. Egy legyengült, fertőzött növény valószínűleg nem éli túl a telet, ráadásul a zárt térben a problémák gyorsan átterjedhetnek más, szintén telelő növényekre is. Ezért szeptember folyamán alaposan vizsgáld át a kiválasztott példányokat.

Mielőtt bevinnéd a növényt, érdemes egy alapos tisztogatást és egy erőteljesebb visszavágást végezni rajta. Vágd vissza a hajtásokat körülbelül a felére, vagy akár 10-15 centiméteresre. Ezzel csökkented a párologtató felületet, kompaktabbá teszed a növényt, ami megkönnyíti az elhelyezését, és eltávolítod az esetlegesen fertőzött vagy gyenge növényi részeket. A visszavágás egyben arra is ösztönzi a növényt, hogy energiáit a túlélésre, ne pedig a virágzásra és a növekedésre fordítsa.

A behordás előtt néhány héttel fokozatosan hagyd abba a tápoldatozást. A teleltetésre készülő növénynek már nincs szüksége a növekedést serkentő tápanyagokra, a túlzott nitrogénbevitel kifejezetten káros lehet, mert gyenge, fagyérzékeny hajtásokat eredményez. Az öntözést is mérsékeld, de ne hagyd a növényt teljesen kiszáradni. A cél, hogy a növény fokozatosan nyugalmi állapotba kerüljön.

Az utolsó lépés a behordás előtt egy alapos növényvédelmi permetezés. Még ha nem is látsz rajta kártevőket, a levelek fonákján vagy a levélhónaljakban megbújhatnak peték vagy lárvák (pl. levéltetvek, takácsatkák, liszteskék). Egy széles spektrumú, felszívódó rovarölő szer és egy gombaölő szer kombinációjával végzett permetezés segíthet megelőzni, hogy a kártevők és kórokozók a zárt, meleg teleltető helyiségben elszaporodjanak és tönkretegyék a növényeinket.

Az ideális teleltetési helyszín

A dúsvirágú petúnia teleltetéséhez a legideálisabb egy hűvös, de világos és fagymentes helyiség. Az optimális hőmérséklet 5-10 °C között van. Ilyen körülmények között a növény anyagcseréje lelassul, és nyugalmi állapotba kerül, ami elengedhetetlen a sikeres átvészeléshez. A túl meleg (15 °C feletti) helyiségben a növény tovább próbál növekedni, de a téli fényszegény körülmények miatt csak gyenge, megnyúlt, satnya hajtásokat fog hozni, és kimerül.

A fény a másik kritikus tényező. Bár a növény nyugalomban van, a fotoszintézishez és az életfunkciók fenntartásához szüksége van némi fényre. Egy déli vagy keleti fekvésű ablakpárkány egy fűtetlen, de fagymentes garázsban, lépcsőházban, verandán vagy pincében ideális lehet. Ha nem áll rendelkezésre természetes fény, a teleltetés megoldható növénynevelő lámpa alatt is, napi 4-6 órás megvilágítással. A teljes sötétségben a növény valószínűleg elpusztul.

Fontos a megfelelő szellőzés biztosítása is. A pangó, párás levegő a zárt teleltető helyiségben melegágya a gombás betegségeknek, mint például a szürkepenész. Időnként, enyhébb napokon szellőztessünk a helyiségben, hogy a levegő kicserélődjön. Azonban óvjuk a növényt a hideg huzattól, ami sokkolhatja és károsíthatja. A növényeket ne helyezzük túl szorosan egymás mellé, hogy a levegő szabadon áramolhasson közöttük.

Mielőtt a növényeket a helyükre tennénk, a teleltető helyiséget is érdemes kitakarítani, esetleg egy gombaölő szeres lemosással fertőtleníteni, hogy minimalizáljuk a fertőzésforrásokat. A növényeket ne tegyük közvetlenül a hideg padlóra, használjunk alátétet vagy polcot, hogy megvédjük a gyökérlabdát a túlzott lehűléstől. A megfelelő helyszín kiválasztása a teleltetés sikerének záloga.

A teleltetés alatti gondozási teendők

A teleltetés alatt a dúsvirágú petúnia gondozási igénye minimálisra csökken. A legfontosabb és egyben a legtöbb hibalehetőséget rejtő feladat az öntözés. A nyugalmi állapotban lévő növény vízigénye rendkívül alacsony. A túlöntözés a leggyakoribb oka a teleltetés kudarcának, mert a hideg, nedves közegben a gyökerek könnyen elrothadnak. Csak akkor öntözzünk, ha a földlabda már szinte teljesen kiszáradt, ilyenkor is csak mérsékelten, éppen annyi vízzel, hogy a talaj kissé nyirkos legyen.

A tápanyag-utánpótlást a teleltetés teljes időtartama alatt, azaz ősztől kora tavaszig teljesen szüneteltetni kell. A nyugalmi fázisban a növény nem növekszik, így nincs szüksége extra tápanyagokra. A téli időszakban végzett trágyázás felboríthatja a növény természetes ciklusát, gyenge hajtásnövekedésre serkentheti, és károsíthatja a gyökereket, ami a növény pusztulásához vezethet. A tápoldatozást csak tavasszal, az újraindításkor szabad majd elkezdeni.

Rendszeresen, legalább két-három hetente vizsgáljuk át a telelő növényeket. Ellenőrizzük, hogy nem jelentek-e meg rajtuk kártevők (levéltetvek, pajzstetvek) vagy gombás betegségek (penészedés). Az elszáradt leveleket, hajtásrészeket azonnal távolítsuk el, mert ezeken könnyen megtelepedhetnek a kórokozók. Ha kártevőt vagy betegséget észlelünk, az érintett növényt azonnal különítsük el a többitől, és végezzük el a szükséges növényvédelmi kezelést.

A téli hónapok során a növény valószínűleg lehullatja a levelei egy részét, és nem fog túl szépen festeni. Ez egy természetes folyamat, nem kell megijedni tőle. A lényeg, hogy a szárak és a gyökérzet életben maradjanak. Amíg a szárak erősek és nem száradtak el teljesen, addig a növény él és van esélye a tavaszi megújulásra. Legyünk türelmesek, a növény pihen, és energiát gyűjt a következő szezonra.

Tavaszi ébresztés és újraindítás

A tavasz közeledtével, általában február végén, március elején, a nappalok hosszabbodásával és a fény erősödésével a növény lassan ébredezni kezd a téli nyugalomból. Ekkor elkezdhetjük a felkészítést az új szezonra. Az első lépés, hogy a növényt egy kissé melegebb és még világosabb helyre költöztetjük. Ezzel egy időben az öntözések gyakoriságát és mennyiségét is fokozatosan növelhetjük, ahogy a növény egyre több vizet igényel.

Ilyenkor van itt az ideje egy tavaszi metszésnek és az átültetésnek. A télen esetlegesen elszáradt, beteg vagy gyenge hajtásokat vágjuk le egészen az egészséges részekig. Az átültetés során óvatosan vegyük ki a növényt a régi cserépből, rázzuk le a gyökerekről a kimerült, régi földet, és vizsgáljuk meg a gyökérzetet. Az elhalt, barna gyökérrészeket éles ollóval távolítsuk el, majd ültessük a növényt friss, tápanyagdús, jó minőségű virágföldbe.

Az átültetés után kezdhetjük el újra a tápoldatozást, de csak óvatosan, fokozatosan. Az első egy-két alkalommal a javasolt koncentráció negyedét-felét használjuk, hogy ne égessük meg a frissen bolygatott, még érzékeny gyökereket. Kezdetben egy kiegyensúlyozott, nitrogénben gazdagabb tápoldat segíti az új hajtások és a lombozat fejlődését. Ahogy a növény megerősödik és beindul a növekedése, áttérhetünk a megszokott, virágzást serkentő tápoldatra.

A kiültetés előtt, a májusi fagyok elmúltával, ne felejtsük el a növényt fokozatosan hozzászoktatni a kinti körülményekhez. Az „edzés” folyamata itt is kulcsfontosságú, hogy elkerüljük a levelek megégését és a növényt érő sokkot. Az átteleltetett növények általában korábban és erőteljesebben kezdenek virágozni, mint a frissen vásárolt palánták, és bőségesen szolgáltatnak dugványokat a további szaporításhoz, meghálálva a téli gondoskodást.

A sikeres teleltetés buktatói

A teleltetés során számos hiba csúszhat a folyamatba, amelyek a növény pusztulásához vezethetnek. A leggyakoribb buktató a már említett túlöntözés. Sokan a nyári öntözési rutin alapján locsolnak télen is, ami a nyugalmi állapotban lévő növény számára végzetes. Mindig ellenőrizzük a talaj nedvességét, és tartsuk észben, hogy a hidegben a kevesebb több. A gyökérrothadás a teleltetés első számú ellensége.

A nem megfelelő hőmérséklet és fényviszonyok szintén gyakori problémát jelentenek. A túl meleg helyiségben a növény idő előtt kihajt, de a téli kevés fény miatt csak gyenge, etiolált hajtásokat fejleszt, ami kimeríti és fogékonnyá teszi a betegségekre. A túl sötét helyen a növény nem tud fotoszintetizálni, lassan feléli a tartalékait és elpusztul. A hűvös és világos hely egyensúlyának megteremtése elengedhetetlen.

Gyakori hiba a kártevők és kórokozók behurcolása a teleltető helyiségbe. A szabadban tartott növényeken szinte mindig vannak szabad szemmel nem látható kártevőpeték vagy gombaspórák. Ha elmulasztjuk a behordás előtti alapos tisztítást és preventív permetezést, a zárt, fűtött térben ezek a problémák gyorsan elszaporodhatnak, és nemcsak a dúsvirágú petúniát, hanem a többi telelő növényt is veszélyeztethetik.

Végül, sokan túl korán adják fel. A telelő növény a tél közepén gyakran siralmas látványt nyújt: leveleit lehullatja, felkopaszodik. Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy a növény elpusztult. Kaparjuk meg óvatosan a szár kérgét: ha alatta zöld szövetet találunk, a növény még él. Legyünk türelmesek, és várjuk ki a tavaszi ébredést. A gondos előkészületekkel és a teleltetés alatti minimális, de szakszerű gondozással nagy eséllyel sikeresen átmenthetjük kedvenc növényeinket a következő szezonra.