A fejecskés keserűfű teleltetése
A fejecskés keserűfű, ez a sokoldalú és dekoratív talajtakaró növény ugyan meglehetősen szívós, ám a magyarországi telek viszontagságait nem minden esetben vészeli át károsodás nélkül. A sikeres átteleltetés kulcsa a növény igényeinek megfelelő felkészítés és a megfelelő teleltetési módszer kiválasztása, amely nagyban függ attól, hogy a növény szabadföldben vagy konténerben nevelkedik-e. A gondos teleltetéssel nem csupán a növény életét mentjük meg, hanem biztosítjuk, hogy a következő tavasszal újult erővel, egészségesen és dúsan hajtson ki, ismét a kert díszévé válva. A megfelelő óvintézkedésekkel elkerülhetjük a fagykárokat és a téli csapadék okozta gyökérrothadást.
A fejecskés keserűfű télállósága mérsékeltnek mondható, általában a USDA 7-es zónáig (-17.7 °C és -12.2 °C közötti minimum hőmérséklet) tekinthető megbízhatóan télállónak. Magyarország nagy része ebbe a zónába vagy a hidegebb, 6-os zónába esik, ami azt jelenti, hogy különösen a zordabb teleken, a fagyzugosabb, szélnek kitett helyeken a növény kifagyhat. A télállóságot nagyban befolyásolja a mikroklíma: egy déli fekvésű, védett fal mellett vagy egy sűrűbb növényzet takarásában sokkal nagyobb eséllyel telel át, mint egy nyílt, északi fekvésű területen. A talaj minősége szintén kritikus; a jó vízelvezetésű talaj elengedhetetlen, mivel a téli nedvességben álló gyökerek könnyen elrothadnak és elfagynak.
A növény őszi felkészítése a télre már a nyár végén elkezdődik. Augusztus végétől, szeptember elejétől már ne adjunk a növénynek nitrogénben gazdag tápoldatot, mivel az új, zsenge hajtások képződését serkentené, amelyeknek már nem lenne idejük beérni a fagyokig. Ehelyett egy káliumban gazdagabb őszi trágya segítheti a növény szöveteinek megerősödését és a fagytűrés növelését. Az öntözést is fokozatosan csökkentsük, ahogy a hőmérséklet hűl, de ne hagyjuk, hogy a növény teljesen kiszáradva menjen a télbe. Egy utolsó, alapos öntözés a fagyok beállta előtt segíthet a növénynek átvészelni a szárazabb téli időszakokat.
Az elnyílt virágokat és az elszáradt leveleket ősszel eltávolíthatjuk, de az erőteljesebb visszavágással várjunk tavaszig. A növény visszahagyott lombozata ugyanis egy természetes takaróréteget képez a saját gyökérzónája felett, ami némileg védi azt a hidegtől. A lehullott faleveleket se siessünk eltakarítani a növény töve körül, hiszen ezek is kiváló, természetes téli takarást, mulcsot biztosítanak. A lényeg, hogy a növény a lehető legerősebb, legfelkészültebb állapotban várja a hideg hónapokat.
A konténerben nevelt fejecskés keserűfű teleltetése alapvetően különbözik a szabadfölditől. Mivel a cserépben lévő földlabda sokkal jobban ki van téve a hidegnek és teljesen átfagyhat, ezeket a növényeket mindenképpen fagymentes helyen kell teleltetni. Nem szabad őket kint hagyni a szabadban, mert a gyökérzetük szinte biztosan elpusztulna a téli fagyokban. A sikeres teleltetésük kulcsa a megfelelő hely és a minimálisra csökkentett gondozás a nyugalmi időszak alatt.
A szabadföldi növények téli védelme
A szabadföldbe ültetett fejecskés keserűfű téli védelmének legfontosabb eszköze a talajtakarás, vagyis a mulcsozás. Az első komolyabb fagyok beköszönte előtt, általában november folyamán, terítsünk a növényállományra egy 5-10 cm vastag, laza szerkezetű takaróréteget. Erre a célra kiválóan alkalmas a lehullott, száraz falevél, a szalma, a fenyőkéreg, vagy a komposzt. Ez a szigetelő réteg segít megvédeni a talaj felső rétegét és a növény gyökérzónáját a hirtelen hőmérséklet-ingadozásoktól és a kemény fagyoktól. A mulcsréteg a téli csapadék egy részét is felfogja, megakadályozva a talaj túlzott átázását.
A mulcsréteg elterítésekor ügyeljünk arra, hogy ne temessük be teljesen vastagon a növény közepét, a tőközepet, mert a túlságosan vastag, nedves takaró alatt a növény befülledhet és rothadásnak indulhat. A takaróanyag legyen levegős, laza szerkezetű. A fenyőgallyak szintén kiváló téli védelmet nyújtanak, mert nem tömörödnek össze, jó szellőzést biztosítanak, és a hótakarót is segítenek megtartani, ami a legjobb természetes hőszigetelő. A gallyakat egyszerűen terítsük a növényállományra.
A téli védelem fontos része a megfelelő vízelvezetés biztosítása. Ha a kertünk talaja kötött, agyagos, és hajlamos a téli belvízre, a fejecskés keserűfű áttelelése bizonytalan. Ilyen helyeken már az ültetéskor érdemes a talajt homokkal, komposzttal lazítani, vagy akár enyhén emelt ágyásba telepíteni a növényt. A téli csapadék okozta pangó víz a gyökerek rothadásához és fagyásához vezet, ami a növény biztos pusztulását jelenti. Ezért a jó дренаж a téli túlélés egyik legfontosabb feltétele.
Tavasszal, a fagyveszély elmúltával, általában március végén, április elején, a téli takarást óvatosan el kell távolítani. Ne siessük el ezt a műveletet, mert egy kései fagy még károsíthatja a frissen ébredező növényt, de ne is halogassuk túl sokáig, mert a takaró alatt a növény befülledhet, és az új hajtások fénytelen, sárga színűek lesznek. A mulcsot egy gereblyével vagy kézzel óvatosan húzzuk le a növényről. A szerves takaróanyagokat, mint a lomb vagy a komposzt, bedolgozhatjuk az ágyás talajába, ezzel is javítva annak szerkezetét és tápanyagtartalmát.
A konténeres növények teleltetése
A konténerben, cserépben vagy balkonládában nevelt fejecskés keserűfű teleltetése különös gondosságot igényel, mivel a gyökérzetüket nem védi a kerti talaj szigetelő hatása. Ezeket a növényeket az első komolyabb fagyok beállta előtt (általában október végén, november elején) fagymentes, védett helyre kell vinni. A teleltetésre a legideálisabb egy hűvös, 5-10 °C közötti hőmérsékletű, világos helyiség. Ilyen lehet egy fűtetlen veranda, egy ablakos pince vagy garázs, egy hűvös lépcsőház vagy egy télikert. A túl meleg, fűtött szobai körülmény nem megfelelő, mert a növény nem tud nyugalmi állapotba vonulni, tovább növekszik, felnyurgul és legyengül.
A teleltetés alatt a növény gondozását a minimálisra kell csökkenteni, hiszen nyugalmi állapotban van. Az öntözést drasztikusan le kell redukálni. Csak annyi vizet kapjon, hogy a földlabdája ne száradjon ki teljesen. Általában elegendő havonta egyszer-kétszer nagyon kevés vízzel megöntözni. A túlöntözés a hűvös környezetben gyorsan gyökérrothadáshoz vezet. A tápanyag-utánpótlást a teleltetés teljes időtartama alatt, tavaszig teljes mértékben szüneteltetni kell.
A teleltetés előtt érdemes a növényt kissé visszavágni, eltávolítani az elszáradt, beteg vagy sérült részeket. Ez segít megelőzni a betegségek terjedését a teleltető helyen, és a növény is kompaktabb, könnyebben kezelhető lesz. Vizsgáljuk át a növényt kártevők, például levéltetvek vagy pajzstetvek után, és ha szükséges, még a bevitel előtt végezzük el a megfelelő növényvédelmi kezelést, hogy ne hurcoljuk be a kártevőket a teleltetőbe.
A konténeres növényeket úgy is megpróbálhatjuk átteleltetni, hogy a cserepüket a földbe süllyesztjük egy védett helyen, például egy fal mellett. A cserép pereméig beásva a környező talaj szigetelő hatása megvédi a gyökereket a teljes átfagyástól. A növény föld feletti részét ezután ugyanúgy takarjuk mulccsal, mintha szabadföldben lenne. Ez a módszer kevésbé biztonságos, mint a fagymentes helyen való teleltetés, de enyhébb teleken, védett mikroklímában működőképes lehet.
A tavaszi felkészítés és újraindítás
A tél elmúltával, a tavasz beköszöntével a teleltetett növényeket fel kell készíteni az új vegetációs időszakra. A szabadföldben telelt növények esetében az első lépés a téli takaróanyag (mulcs, fenyőgally) eltávolítása. Ezt követően végezzünk el egy alapos tisztogató, megújító metszést. Vágjuk vissza az összes elhalt, elfagyott, sérült vagy beteg hajtást egészen az egészséges, élő részekig, vagy akár a talaj szintjéig. Ez a tavaszi metszés arra ösztönzi a növényt, hogy a gyökeréből friss, erőteljes hajtásokat hozzon, és sűrű, kompakt bokorrá fejlődjön.
A metszés után a növény töve körüli talajt lazítsuk fel óvatosan, és dolgozzunk a felszínére egy vékony réteg érett komposztot vagy lassan oldódó, kiegyensúlyozott műtrágyát. Ez biztosítja az induláshoz szükséges tápanyagokat. Ahogy az idő melegszik és a növény növekedésnek indul, kezdjük el újra a rendszeres, de mérsékelt öntözést. A tavaszi fejlődéshez a folyamatosan enyhén nyirkos talaj az ideális.
A fagymentes helyen teleltetett konténeres növényeket fokozatosan kell visszaszoktatni a kinti körülményekhez. Ez a folyamat, az úgynevezett edzés, kulcsfontosságú, hogy elkerüljük a növény sokkhatását. Amikor az éjszakai fagyok veszélye már elmúlt (általában április végétől), először csak néhány órára vigyük ki a növényt egy árnyékos, szélvédett helyre. Napról napra növeljük a kint töltött időt és a közvetlen napfénynek való kitettséget. Ez a folyamat körülbelül egy-két hetet vegyen igénybe, mielőtt a növényt a végleges nyári helyére, a tűző napra tennénk.
A visszaszoktatás időszakában érdemes a konténeres növényeket is átültetni vagy a földjüket frissíteni. Ha a növény kinőtte a cserepét, ültessük át egy kissé nagyobba, friss, tápanyagdús virágföldbe. Ha a cserép mérete még megfelelő, akkor is érdemes a föld felső néhány centiméterét lekaparni, és friss komposzttal vagy virágfölddel pótolni. Az átültetés után kezdjük el a rendszeres öntözést és néhány hét elteltével a tápoldatozást is, hogy a növény a nyári szezonra a legjobb formájába kerüljön.
Problémák a teleltetés során
A teleltetés során számos probléma adódhat, amelyekre érdemes felkészülni. A leggyakoribb hiba a teleltetőben lévő konténeres növények túlöntözése. A hűvös, nyugalmi állapotban lévő növény vízigénye minimális, a túlzott nedvesség a gyökerek rothadásához vezet. Mindig ellenőrizzük a talaj nedvességét, mielőtt öntöznénk, és hagyjuk, hogy a földlabda felszíne teljesen kiszáradjon két öntözés között. A másik véglet, a teljes kiszáradás szintén kerülendő, mert a gyökerek elhalhatnak.
A nem megfelelő fényviszonyok is gondot okozhatnak a teleltetőben. Bár a növény nyugalomban van, a túl sötét helyen való teleltetés a hajtások elgyengüléséhez, sárgulásához vezethet. A legjobb egy világos, de direkt napfénytől védett hely. Ha a növény a tél folyamán elkezdene vékony, erőtlen, halvány hajtásokat hozni, az a túl meleg és/vagy túl sötét teleltetés jele. Ilyenkor, ha lehetséges, tegyük egy hűvösebb, világosabb helyre.
A kártevők, mint a pajzstetvek, gyapjastetvek vagy takácsatkák, a zárt teleltető helyiségekben könnyen elszaporodhatnak, különösen, ha a levegő száraz. Rendszeresen, legalább havonta egyszer vizsgáljuk át a telelő növényeket. A kártevők megjelenése esetén azonnal cselekedjünk, töröljük le őket egy nedves ruhával, vagy használjunk szappanos oldatot, esetleg rovarölő szert. A megelőzés érdekében már a teleltetőbe való bekerülés előtt győződjünk meg a növény kártevő-mentességéről.
A szabadföldben telelő növényeknél a legnagyobb veszélyt a téli csapadék és a fagy kombinációja jelenti. A hótakaró nélküli, száraz, kemény fagyok (úgynevezett fekete fagy) szintén súlyos károkat okozhatnak a gyökérzetben, ha a növény nincs megfelelően takarva. A hirtelen olvadást követő fagyok szintén veszélyesek, mert a megolvadt hólé a talajba szivárog, majd éjjel megfagyva szétrepesztheti a növény gyökereit. A vastag, laza mulcsréteg és a jó vízelvezetésű talaj a legjobb védelem ezek ellen a szélsőséges időjárási jelenségek ellen.
Fotó: David Renoult, CC BY-SA 2.0 FR, via Wikimedia Commons
