A fodros gólyaorr teleltetése
A fodros gólyaorr egy rendkívül hálás és fagytűrő évelő növény, amely a magyarországi teleket általában minden különösebb védelem nélkül, a szabadban is könnyedén átvészeli. Természetes élőhelyén, a hűvösebb európai lomberdőkben hozzászokott a hideg, fagyos időszakokhoz, így a genetikai állománya tökéletesen felkészült a téli nyugalmi periódusra. A sikeres teleltetés alapja nem is annyira a téli takargatásban, mint inkább a növény megfelelő nyári és őszi felkészítésében rejlik. Egy egészséges, jó kondícióban lévő, megfelelő helyre ültetett tő számára a tél egy természetes pihenőidőszak, amely után tavasszal újult erővel hajt ki.
A növény télállósága nagyban függ az általános egészségi állapotától. Egy egész nyáron át jól táplált, optimális vízellátásban részesült, betegségektől és kártevőktől mentes növény sokkal több energiát tud raktározni a gyökereiben, ami elengedhetetlen a tél túléléséhez. Ezért a teleltetésre való felkészülés már a vegetációs időszakban elkezdődik. A nyár második felétől már kerülni kell a nitrogénben gazdag trágyákat, amelyek késői hajtásnövekedésre ösztönöznék a növényt, mivel ezek a friss, be nem érett hajtások könnyen fagykárt szenvednének.
Az ősz beköszöntével a fodros gólyaorr lombozata fokozatosan elveszíti díszítőértékét, a levelek sárgulni, barnulni kezdenek, majd a fagyok hatására teljesen elhalnak és a földre fekszenek. Fontos, hogy ezt az elszáradt lombot ősszel ne vágjuk le és ne távolítsuk el a tő körü l. Ez a természetes takaróréteg ugyanis kiváló hőszigetelőként funkcionál, védi a növény szívét, a tőközepet és a talaj felszíne alatt megbúvó rügyeket a kemény fagyoktól és a hideg, szárító széltől. Ezzel a gesztussal a természetes erdei környezetet utánozzuk, ahol a lehullott avar látja el ugyanezt a védelmi funkciót.
A téli csapadék, különösen a hótakaró, szintén a növény legjobb barátja a hideg hónapokban. A hótakaró, hasonlóan a falevelekhez, egyenletes hőmérsékletet biztosít a talaj felszínén, megvédve a gyökérzónát az extrém fagyoktól. Ezért ha a kertünket vastag hótakaró borítja, örüljünk neki, és ne bolygassuk a növények környékén. A probléma inkább a hó nélküli, száraz, hideg telekkel van, amikor a puszta fagy jobban megviselheti a növényeket. Ilyenkor a természetes lomb- és avartakaró szerepe még inkább felértékelődik.
A szabadföldi teleltetés lépései
A szabadföldbe ültetett, jól begyökeresedett fodros gólyaorr teleltetése rendkívül egyszerű feladat, és kevés beavatkozást igényel. Az első és legfontosabb lépés, hogy az őszi fagyok beállta után hagyjuk békén a növényt. Ne kezdjük el levágni az elszáradt leveleket és szárakat, mert ezek, ahogy korábban említettük, természetes védőréteget képeznek a tő felett. Ez a réteg nemcsak a hidegtől, hanem a téli nap okozta esetleges felmelegedéstől és a talaj túlzott kiszáradásától is véd.
Ha a kertünk nagyon rendezett, és esztétikailag zavarónak találjuk az elszáradt növényi maradványokat, vagy ha a terület nagyon szeles és a szél elfújná a leveleket, akkor gondoskodhatunk mesterséges takarásról. Erre a célra kiválóan alkalmas a száraz lomb, a szalma vagy a fenyőgally. Egy 10-15 centiméter vastag réteget terítsünk el a tő körül, miután az első komolyabb fagyok már megérkeztek. A fenyőgally különösen jó választás, mert szellős szerkezetű, nem fülled be alatta a növény, és a súlya miatt a szél sem viszi el könnyen.
Különös figyelmet kell fordítani a fiatal, frissen ültetett tövekre. Azok a növények, amelyeket csak ősszel telepítettünk, még nem rendelkeznek olyan kiterjedt és erős gyökérzettel, mint idősebb társaik, ezért ők sérülékenyebbek. Az ő esetükben a téli takarás mindenképpen javasolt az első egy-két télen, függetlenül a kert rendezettségétől. Ez a kis plusz gondoskodás segít nekik biztonságban átvészelni a kritikus időszakot, és megalapozza a tavaszi erőteljes indulásukat.
A téli öntözés általában nem szükséges, hiszen a növény nyugalmi állapotban van, és a téli csapadék elegendő nedvességet biztosít. A kivételt a rendkívül enyhe, száraz, csapadékmentes telek jelentik. Ha heteken keresztül nincs eső vagy hó, és a talaj teljesen kiszárad, akkor a fagymentes napokon, amikor a hőmérséklet 0°C fölé emelkedik, érdemes lehet egy mérsékelt öntözéssel megelőzni a gyökerek teljes kiszáradását. Ezt azonban csak indokolt esetben, óvatosan tegyük.
A konténeres növények teleltetése
A konténerben vagy virágládában nevelt fodros gólyaorrak teleltetése sokkal több odafigyelést igényel, mint a szabadföldi társaiké. Az edényben lévő, korlátozott mennyiségű föld sokkal gyorsabban és mélyebben átfagy, mint a kerti talaj, így a gyökérzet fokozottan ki van téve a fagykárnak. A cserép fala sem nyújt megfelelő szigetelést a hideg ellen. Ezért a konténeres növényeket mindenképpen védeni kell a téli időjárás viszontagságaitól.
A legegyszerűbb megoldás, ha a cserepet a tél beállta előtt egy védett helyre költöztetjük. Ideális lehet egy fűtetlen garázs, egy hűvös pince, egy fagymentes lépcsőház vagy egy beüvegezett terasz. A lényeg, hogy a helyiség hűvös (0-10°C) és lehetőleg világos legyen, hogy a növény ne induljon idő előtt növekedésnek. Ebben az időszakban az öntözést minimálisra kell csökkenteni, éppen csak annyi vizet kapjon, hogy a földlabda ne száradjon ki teljesen. Ez általában 2-4 hetente egy kis adag vizet jelent.
Ha nincs lehetőségünk a növényt fagymentes helyre vinni, akkor a szabadban kell megoldanunk a védelmét. Válasszunk egy szélvédett zugot, például egy déli fekvésű fal tövét vagy egy fedett terasz sarkát. Magát a cserepet állítsuk egy darab hungarocellre vagy deszkára, hogy alulról ne érje a hideg. Az edény oldalát tekerjük körbe több réteg jutazsákkal, buborékfóliával vagy speciális téli növénytakaró filccel. A föld felszínét takarjuk vastagon lombbal, szalmával vagy fenyőkéreggel a gyökérnyak védelme érdekében.
Több konténeres növény esetén jó megoldás lehet, ha az edényeket szorosan egymás mellé toljuk, így kölcsönösen védik egymást a hidegtől. A külső cserepeket kell a leggondosabban becsomagolni. Egy másik hatékony módszer, ha a cserepet egyszerűen beássuk a kert egy félreeső részén a földbe. A talaj természetes hőszigetelő képessége megvédi a gyökereket a fagytól. Tavasszal, a fagyok elmúltával a cserepet kiáshatjuk és visszahelyezhetjük a megszokott helyére.
Tavaszi teendők a teleltetés után
A tél elmúltával, amikor a nappali hőmérséklet tartósan fagypont fölé emelkedik, és a talaj kezd felengedni, elérkezik az ideje a tavaszi munkálatoknak. Az első és legfontosabb feladat a téli takaró eltávolítása. Ezt a műveletet ne siessük el! Várjuk meg, amíg a kemény éjszakai fagyok veszélye elmúlik, de ne is halogassuk túl sokáig, mert a takaró alatt a növény befülledhet és a kora tavaszi napfény hiányában a hajtások megnyúltak, gyengék lehetnek. A takarást fokozatosan, néhány nap alatt szedjük le, hogy a növény hozzászokjon a változó körülményekhez.
Miután a takarást eltávolítottuk, jöhet a tavaszi „takarítás”. Egy éles metszőollóval vagy késsel vágjuk le az összes tavalyi, elszáradt, földre fekvő levelet és szárat egészen a talaj szintjéig. Ezzel utat engedünk az új, friss hajtásoknak, amelyek hamarosan előbújnak a tő közepéből. Ez a művelet nemcsak esztétikailag teszi rendbe a növény környezetét, de higiéniai szempontból is fontos, mivel az elhalt növényi részeken áttelelhetnek a kórokozók és kártevők.
A megtisztított tő körüli talajt óvatosan lazítsuk fel egy kézi kultivátorral, ügyelve, hogy a felszínhez közeli gyökereket ne sértsük meg. Ez a talajlazítás segíti a föld felmelegedését és a levegőcserét, ami serkenti a gyökerek aktivitását. Ez a tökéletes alkalom arra is, hogy a növényt megkínáljuk a tavaszi tápanyag-adagjával. Terítsünk a tő köré egy vékony réteg érett komposztot vagy szerves trágyát, és sekélyen dolgozzuk be a talajba. Ez biztosítja az energiát az intenzív tavaszi növekedéshez.
A konténerben teleltetett növényeket is fokozatosan szoktassuk vissza a kinti körülményekhez. Először csak néhány órára vigyük ki őket egy árnyékos, védett helyre, majd napról napra növeljük a kint töltött időt. Néhány nap után, ha már nem fenyegetnek erős fagyok, a végleges helyükre kerülhetnek. Ellenőrizzük a földjüket, és ha szükséges, pótoljuk a tápanyagokat friss virágfölddel vagy egy adag lassan oldódó műtrágyával. A rendszeres öntözést is kezdjük újra, a növény növekedési üteméhez igazítva.
