Share

A hegyi iszalag teleltetése

A hegyi iszalag, amely a Himalája magasabb régióiból származik, természeténél fogva egy rendkívül fagytűrő és szívós kúszónövény, amely a magyarországi teleket általában különösebb védelem nélkül is átvészeli. A kifejlett, jól begyökeresedett példányok fásodott szárai és a föld alatti gyökérnyakban megbúvó alvórügyek kiválóan ellenállnak a hidegnek. A sikeres teleltetés azonban nem csupán a növény fagytűrésén múlik; a gondos őszi előkészületek és a fiatal, illetve konténeres növényeknek nyújtott extra védelem nagyban hozzájárulhat a tavaszi erőteljes, károsodásmentes ébredéshez. A helyes teleltetési stratégia biztosítja, hogy a növény ne csak túlélje, de felkészülten várja a következő vegetációs periódust.

A teleltetésre való felkészülés már a nyár végén megkezdődik. Ebben az időszakban kulcsfontosságú, hogy kerüljük a nitrogénben gazdag trágyák használatát. A nitrogén új, zsenge hajtások növekedését serkentené, amelyeknek már nem lenne idejük megfelelően beérni, megfásodni a tél beállta előtt. Az ilyen fásulatlan hajtások rendkívül érzékenyek a fagyra, és könnyen visszafagynak, ami felesleges energiaveszteséget és potenciális fertőzési kaput jelent a növény számára. Ehelyett egy káliumtúlsúlyos őszi trágya kijuttatása segítheti a hajtások beérését és a sejtfalak megerősödését, növelve ezzel a növény általános télállóságát.

Az őszi időszakban a növény természetes módon felkészül a nyugalmi periódusra. A növekedés lelassul, a levelek elveszítik élénk színüket, majd a fagyok hatására megbarnulnak és lehullanak. Fontos, hogy a lehullott lombot, különösen, ha az a vegetációs időszak alatt betegség jeleit mutatta, távolítsuk el a növény töve körül. Ez a kerti higiéniai lépés csökkenti a kórokozók (pl. gombaspórák) áttelelésének esélyét, így a növény tavasszal tisztább környezetben indulhat növekedésnek. Az egészséges lombozatot a növényen hagyhatjuk, mivel az egyfajta természetes takaróként is funkcionál a szárak számára.

Az öntözés szerepe ősszel megváltozik. Ahogy a hőmérséklet csökken és a párolgás mérséklődik, a növény vízigénye is lecsökken. Fontos azonban, hogy a növény ne száraz talajban menjen a télbe. Az első komolyabb fagyok előtt, egy enyhébb, fagymentes napon érdemes egy utolsó, alapos öntözést végezni. Ez feltölti a talaj nedvességkészletét, és segít megelőzni a téli fagyszárazságot, amikor a fagyott talajból a növény nem tud vizet felvenni, de a téli nap és a szél párologtatja a hajtásokat. A megfelelően hidratált növény sokkal ellenállóbb a téli stresszhatásokkal szemben.

A szabadföldi növények felkészítése

A szabadföldbe ültetett, több éves, megerősödött hegyi iszalag általában nem igényel különleges téli védelmet. A növény fásodott szárai jól viselik a hideget, a legértékesebb rész pedig, a gyökérnyak és a gyökérzet, a talaj védelmében van. Ennek ellenére egy egyszerű, de hatékony megelőző lépéssel növelhetjük a biztonságot, különösen a keményebb, hótakaró nélküli teleken. Ez a lépés a növény tövének felkupacolása, vagyis a „tőtakarás”. Az ősz végén, az első tartós fagyok beállta előtt halmozzunk a növény töve köré egy 15-20 cm magas dombot érett komposztból, laza kerti földből vagy falevélből.

AJÁNLÓ ➜  A hegyi iszalag gondozása

Ez a takaróréteg egyfajta szigetelőként működik, megvédve a talajfelszín közelében lévő gyökereket és a szár alján található alvórügyeket az extrém hőmérséklet-ingadozásoktól és a mélyre hatoló fagyoktól. Tavasszal, a fagyveszély elmúltával, általában március végén vagy április elején, ezt a kupacot óvatosan bontsuk le, és terítsük szét a növény körül. A komposzt vagy a lomb további előnye, hogy a tavaszi esők hatására a benne lévő tápanyagok lassan a talajba mosódnak, egyúttal az első tavaszi tápanyag-utánpótlást is biztosítva a növény számára. Ez a módszer egyszerű, természetes és rendkívül hatékony.

A fiatal, az első vagy második évükben lévő növények esetében a tőtakarás még fontosabb, mivel az ő gyökérzetük még nem hatolt olyan mélyre, és a száruk is vékonyabb, sérülékenyebb. Esetükben a felkupacoláson túl további védelmet is nyújthatunk. A növény tövét és a szárak alsó, körülbelül egy méteres szakaszát betakarhatjuk fenyőgallyakkal, jutazsákkal vagy speciális, légáteresztő téli védőtakaróval (fátyolfóliával). Fontos, hogy ne használjunk légmentesen záró műanyag fóliát, mert az alatta a pára lecsapódik, ami nappal felmelegedve, éjjel megfagyva károsíthatja a növényt, és kedvez a gombás betegségeknek.

A hegyi iszalag hajtásai a téli időszakban is a támasztékon maradnak, mivel a növény az előző évi, áttelelt hajtásokon hozza majd a virágait. A téli hó és jég súlya megterhelheti a hajtásokat és a támasztékot, ezért ősszel érdemes ellenőrizni a rácsok, drótok stabilitását, és szükség esetén megerősíteni azokat. A hirtelen, nagy mennyiségben lehulló, nehéz, vizes havat óvatosan rázzuk le a lombozatról, hogy megelőzzük a szárak letörését. A téli napfény és a szél szárító hatása ellen a legérzékenyebb, déli fekvésű falaknál egy árnyékoló háló felhelyezése is segíthet, de ez a legtöbb esetben nem szükséges.

Konténeres növények teleltetése

A konténerben nevelt hegyi iszalagok teleltetése sokkal több körültekintést igényel, mint a szabadföldi társaiké. A cserépben lévő korlátozott mennyiségű föld sokkal gyorsabban és mélyebben átfagy, mint a kerti talaj, ami a gyökérzet teljes pusztulásához vezethet. A gyökerek a növény legérzékenyebb részei a fagyra. A legbiztosabb megoldás, ha a konténeres növényt egy védett, fagymentes, de hűvös helyen teleltetjük át. Ideális erre a célra egy fűtetlen garázs, pince, veranda vagy egy hideg üvegház, ahol a hőmérséklet stabilan 0 és +5 Celsius fok között marad.

Ha nincs lehetőségünk a növény fagymentes helyre való bevinelére, akkor a szabadban kell megpróbálnunk megvédeni a gyökérzetet a fagytól. Válasszunk egy szélvédett, árnyékos helyet a kertben, például egy északi fal tövében, ahol a növényt nem éri a téli nap erős felmelegítő, majd éjszaka hirtelen lehűtő hatása. A cserepet állítsuk egy hungarocell lapra, hogy elszigeteljük a fagyos talajtól. Magát a cserepet több rétegben tekerjük körbe buborékfóliával, jutazsákkal vagy régi pokrócokkal, majd a szigetelőanyagot egy külső zsákba húzva védjük a nedvességtől. A cserép földjének felszínét takarjuk vastagon lombbal vagy szalmával.

AJÁNLÓ ➜  A hegyi iszalag fényigénye

Egy másik hatékony kültéri teleltetési módszer a cserép földbe süllyesztése. Ássunk egy akkora gödröt, amibe a növény cserepe kényelmesen belefér, és süllyesszük bele a föld színéig. A környező talaj természetes szigetelőként fog működni, megvédve a gyökérlabdát a legkeményebb fagyoktól is. A cserép pereme és a gödör fala közötti rést töltsük ki földdel vagy lombbal. A talaj felszínét itt is takarjuk vastagon mulccsal. Ez a módszer sokkal stabilabb hőmérsékletet biztosít a gyökérzónának, mint a föld felett hagyott, szigetelt cserép.

A teleltetés során a konténeres növények öntözéséről sem szabad megfeledkezni. Bár a növény nyugalomban van és a vízigénye minimális, a cserép földje a téli szél és nap hatására lassan kiszáradhat. Időnként, fagymentes napokon ellenőrizzük a föld nedvességtartalmát, és ha szükséges, egy kis mennyiségű vízzel öntözzük meg, éppen csak annyira, hogy a földlabda ne száradjon ki teljesen. A túlöntözés végzetes lehet, mert a vizes föld megfagyva szétrepesztheti a gyökereket. A cél a „majdnem száraz” állapot fenntartása a tavaszi ébredésig.

Tavaszi ébresztő és a téli károk felmérése

A tél elmúltával, ahogy a nappalok hosszabbodnak és a hőmérséklet emelkedni kezd, a hegyi iszalag is lassan éledezni kezd. A teleltetés utolsó fázisa a növény felkészítése az új vegetációs szezonra. A téli védelmet, mint a tőtakarás vagy a cserepek szigetelése, ne távolítsuk el túl korán. Várjuk meg, amíg a komolyabb éjszakai fagyok veszélye elmúlik, ami általában március végére, április elejére tehető. A takarás túl korai eltávolítása esetén egy kései, erős fagy károsíthatja a frissen duzzadó rügyeket. A védelmet fokozatosan szedjük le, hogy a növénynek legyen ideje hozzászokni a változó körülményekhez.

A téli takarás eltávolítása után itt az ideje felmérni az esetleges téli károkat. Vizsgáljuk meg a növény hajtásait. Az egészséges, élő szárak rugalmasak, a kérgük viszonylag sima. Az elfagyott, elhalt hajtásrészek törékenyek, szárazak, a színük fakó, és a rügyek nem mutatnak életjelet. Egy éles metszőollóval vágjuk le az összes elhalt, száraz, sérült vagy betegnek tűnő hajtásrészt egészen az első élő rügyig vagy az egészséges, zöld szövetig. Ez a tavaszi „tisztogató” metszés nemcsak esztétikailag fontos, hanem segít a növénynek, hogy az energiáit az egészséges részek fejlesztésére koncentrálja.

A konténerben teleltetett növényeket fokozatosan szoktassuk vissza a kinti körülményekhez. Ha fagymentes helyen (pl. garázsban) teleltek, az első enyhébb tavaszi napokon először csak néhány órára vigyük ki őket egy árnyékos, szélvédett helyre, majd éjszakára vigyük vissza. A kint töltött időt napról napra növeljük, és fokozatosan szoktassuk őket a több napfényhez is. Ez a „kiszoktatás” folyamata segít megelőzni a levelek megégését és a növény sokkhatását. Amikor az éjszakai fagyok már biztosan nem jelentenek veszélyt, a növény kikerülhet a végleges nyári helyére.

AJÁNLÓ ➜  A hegyi iszalag metszése és visszavágása

A tavaszi ébredés időszaka a legalkalmasabb az első tápanyag-utánpótlásra is. A téli takaróként használt komposzt szétterítése már önmagában egy alaptrágyázásnak felel meg. Ezt kiegészíthetjük egy kiegyensúlyozott, lassan feltáródó műtrágya granulátummal, hogy a növény megkapja a szükséges energiát az intenzív tavaszi növekedéshez. Az első alapos beöntözés szintén fontos, hogy a tápanyagok eljussanak a gyökerekhez. A gondos tavaszi indítás megalapozza az egész éves egészséges fejlődést és a bőséges virágzást.

Speciális teleltetési megfontolások

A földrajzi elhelyezkedés jelentősen befolyásolhatja a teleltetés szükségességét és módját. Magyarországon belül is vannak különbségek a téli hőmérsékletekben. Az ország hidegebb, fagyzugosabb részein (pl. Északi-középhegység, Zala megye) a fiatal növények téli védelme fokozottan ajánlott, míg az enyhébb klímájú területeken (pl. a Dél-Dunántúlon vagy az Alföld déli részén) a kifejlett növények valószínűleg semmilyen takarást nem igényelnek. Mindig vegyük figyelembe a helyi klimatikus adottságokat, és figyeljük a hosszú távú időjárás-előrejelzést, mielőtt a teleltetési stratégiáról döntenénk.

A támaszték anyaga és elhelyezkedése is hatással lehet a teleltetésre. Egy fémrács vagy drótháló a hideg téli éjszakákon jobban lehűl, mint egy fa pergola, és a fémhez tapadó hajtások jobban ki vannak téve a fagykárnak. Egy déli fekvésű, sötét színű fal elé ültetett növény a téli napsütésben nappal erősen felmelegedhet, ami idő előtti nedvkeringést indíthat meg, az éjszakai fagy pedig károsíthatja a sejteket. Egy északi vagy keleti fal mellett a hőmérséklet-ingadozás kisebb, ami a növény számára kedvezőbb a téli nyugalmi időszakban.

A hótakaró szerepe a teleltetésben rendkívül fontos, és gyakran alábecsült. A vastag, porhanyós hótakaró az egyik legjobb természetes szigetelőanyag. Megvédi a növény tövét és a talajt a mélyre hatoló fagyoktól, és stabil, fagypont körüli hőmérsékletet biztosít a felszín alatt. A hótakaró nélküli, hideg, szeles telek, az úgynevezett „fekete fagyok” sokkal nagyobb stresszt jelentenek a növények számára. Ilyen teleken a mesterséges tőtakarás (kupacolás, mulcsozás) jelentősége felértékelődik, mivel pótolja a hiányzó természetes védőréteget.

Végezetül, ne feledkezzünk meg a télen is aktív kártevőkről. A rágcsálók, mint a pockok vagy egerek, a téli takaró (lomb, szalma) alatt megbújva a növény gyökérnyakát vagy a föld közeli szárrészeket rághatják, komoly károkat okozva. A takarás elhelyezése előtt ellenőrizzük a területet, és ha szükséges, gondoskodjunk a rágcsálók távoltartásáról. A takaróanyag időnkénti átmozgatása, megzavarása is segíthet elriasztani őket. A gondos és körültekintő teleltetés biztosítja, hogy a hegyi iszalagunk tavasszal teljes erővel és egészségesen kezdhesse meg a szezont, felkészülve a lélegzetelállító virágpompára.

Ez is érdekelni fog...