A japán aranykrizantém teleltetése

A japán aranykrizantém sikeres átteleltetése kulcsfontosságú ahhoz, hogy évről évre gyönyörködhessünk ennek a különleges évelőnek a szépségében. Bár a növény alapvetően jó télállósággal rendelkezik, és a hazai klímát általában jól viseli, a zordabb, csapadékosabb vagy éppen hótakaró nélküli telek komoly kihívás elé állíthatják. A szakszerű őszi felkészítés és a megfelelő téli védelem biztosítja, hogy a növény gyökérzete sértetlenül vészelje át a hideg hónapokat, és tavasszal újult erővel, egészségesen induljon növekedésnek. A teleltetés módja eltérő lehet a szabadföldben és a konténerben nevelt növények esetében.

A japán aranykrizantém télállósága általában a hazánkban mérvadó USDA 5b-6a zónának felel meg, ami azt jelenti, hogy a kifejlett, jól begyökeresedett tövek akár a -23, -26 Celsius-fokos hideget is képesek elviselni, különösen, ha a talajt hótakaró védi. A hóréteg ugyanis kiváló természetes szigetelőként működik, megvédi a talajt és a növény gyökérnyaki részét a mélyre hatoló fagyoktól és a szélsőséges hőmérséklet-ingadozásoktól. A probléma a hó nélküli, száraz, fagyos teleken jelentkezik, amikor a védelem nélküli gyökerek könnyebben károsodhatnak.

A sikeres teleltetés alapjait már a vegetációs időszakban le kell fektetni. Az egészséges, jó kondícióban lévő növények sokkal jobban bírják a téli megpróbáltatásokat. A kiegyensúlyozott tápanyag-ellátás, különösen a nyár második felében és kora ősszel kijuttatott, magasabb káliumtartalmú trágya jelentősen javítja a sejtfalak szilárdságát és a növény fagytűrő képességét. A nyár végétől kerüljük a nitrogén túladagolását, mert az laza, fagyérzékeny hajtások képződését serkenti. A jó vízelvezetésű talaj szintén kritikus, mivel a téli pangó víz a gyökerek rothadásához és kifagyásához vezet.

Az őszi felkészülés során, a virágzás elmúltával fokozatosan csökkentsük az öntözést. Fontos, hogy a növény ne túl vizes, de ne is teljesen kiszáradt talajban menjen a télbe. A túlzott őszi nedvesség növeli a fagykár kockázatát. A virágzás utáni visszavágás kérdése egyéni preferencia kérdése. Sokan kora tavasszal metszik vissza az elszáradt szárakat, mivel azok a télen némi természetes védelmet nyújtanak a tőnek, és a zúzmarás szárak esztétikai értéket is képviselhetnek. Mások az őszi visszavágás mellett döntenek a rendezettebb kertkép és a kórokozók áttelelésének csökkentése érdekében.

A fiatal, frissen ültetett tövek, valamint a zordabb, szelesebb fekvésű területeken élő növények különösen igénylik a téli védelmet. A konténerben nevelt példányok teleltetése pedig teljesen más megközelítést igényel, mivel a gyökérzetük sokkal jobban ki van téve a fagyoknak. A következő fejezetekben részletesen bemutatjuk a szabadföldi és az edényes növények teleltetésének bevált módszereit, hogy a japán aranykrizantém minden körülmények között sikeresen átvészelje a hideg évszakot.

Szabadföldi teleltetés lépései

A szabadföldbe ültetett, kifejlett japán aranykrizantém teleltetésének legfontosabb eleme a talaj takarása, azaz a mulcsozás. Ezt a műveletet az első komolyabb fagyok után, általában november végén, december elején végezzük el, amikor a talaj felszíne már kissé megfagyott. Ha túl korán takarunk, a még meleg talaj befülledhet, ami kedvez a rothadásnak, és a takaróanyag ideális búvóhelyet nyújthat a rágcsálóknak, például a pockoknak. A cél a talaj mélyebb rétegeinek fagymentesen tartása, vagy legalábbis a szélsőséges hőingadozásoktól való megvédése.

Takaróanyagként a legjobb valamilyen laza, levegős szerkezetű szerves anyagot használni. Kiválóan alkalmas erre a célra a száraz falevél (különösen a tölgy- vagy bükkfalevél, mert nehezebben esik össze), a szalma, a fenyőkéreg, vagy a komposztálatlan faapríték. Terítsünk a növény töve köré egy bőséges, legalább 10-15 cm vastag réteget, amely egyfajta „paplanként” szigeteli a gyökérzónát. A takarást érdemes néhány fenyőgallyal vagy egy darab dróthálóval lefedni, hogy a téli szelek ne fújják el a könnyebb anyagokat.

A növény föld feletti részeinek visszavágása kapcsán, mint említettük, két iskola létezik. Ha az őszi visszavágás mellett döntünk, az elszáradt szárakat a talaj felett körülbelül 10-15 cm-es magasságban vágjuk le. Ez a csonk segít „megfogni” a ráhulló havat és a takaróanyagot. Ha a tavaszi metszést választjuk, hagyjuk a teljes lombozatot és a szárakat a növényen, ezek is nyújtanak némi természetes védelmet a tőnek. Ebben az esetben a téli takarást az álló szárak köré kell elhelyezni. A tavaszi visszavágást az új hajtások megjelenése előtt, kora tavasszal kell elvégezni.

Tavasszal, a fagyveszély elmúltával, általában március végén, április elején, amikor a talaj már kezd felengedni, a téli takaróanyagot óvatosan el kell távolítani a növény töve körülről. Ne siessük el ezt a lépést, mert egy kései, erős fagy még kárt tehet a frissen ébredező növényben. A takarás eltávolítása után a talaj gyorsabban felmelegszik, és a levegő is jobban átjárja, ami serkenti az új hajtások növekedését. A lebomlott takaróanyag egy részét, például a komposztot, óvatosan be is dolgozhatjuk a talajba, ezzel is javítva annak szerkezetét és tápanyagtartalmát.

Edényes növények teleltetése

A konténerben vagy dézsában nevelt japán aranykrizantémok sokkal érzékenyebbek a fagyra, mint szabadföldi társaik. A cserépben a gyökérzetet minden oldalról éri a hideg, nincs a talaj hőszigetelő védelme alatt, így a gyökérlabda könnyen és teljesen átfagyhat, ami a növény pusztulásához vezet. Ezért az edényes példányokat nem szabad egyszerűen a szabadban hagyni a téli hónapokra, hanem gondoskodni kell a védett helyen történő teleltetésükről. Ennek több bevált módja is létezik.

Az egyik legbiztosabb megoldás, ha a növényt cserepestül egy hűvös, de fagymentes, világos helyre visszük. Ideális erre a célra egy fűtetlen veranda, egy világos pince, egy garázs vagy egy fagymentes üvegház, ahol a hőmérséklet 0 és 10 Celsius-fok között van. A teleltetés során a növény vízigénye minimálisra csökken. Csak annyira öntözzük, hogy a földlabdája ne száradjon ki teljesen, általában elegendő 3-4 hetente egy kis vizet adni neki. A túlöntözést kerülni kell, mert az a nyugalmi időszakban is gyökérrothadást okozhat.

Ha nincs lehetőségünk a növényt fagymentes helyen tárolni, akkor a szabadban kell megoldani a védelmét. Ennek egyik módja, hogy az edényt a földbe süllyesztjük. Ássunk egy akkora gödröt a kert egy védett zugában, amelybe a cserép kényelmesen belefér, majd helyezzük bele a növényt. A cserép körüli és feletti részt töltsük fel földdel, majd a növény tövét takarjuk vastagon mulccsal, ugyanúgy, mint a szabadföldi növények esetében. Ezzel a módszerrel a föld természetes hőszigetelését használjuk ki a gyökérzet védelmére.

Egy másik kültéri teleltetési módszer az edény alapos becsomagolása. Helyezzük a cserepet egy fal vagy kerítés védelmébe, lehetőleg egy hungarocell lapra, hogy alulról is szigeteljük. A cserép oldalát tekerjük körbe több réteg buborékfóliával, jutazsákkal vagy egyéb szigetelőanyaggal. A növény tövét takarjuk lombbal vagy szalmával. Az egészet bevonhatjuk egy nagyobb jutazsákkal vagy speciális, légáteresztő téli védőtakaróval. Fontos, hogy a csomagolás légáteresztő legyen, hogy a növény ne fülledjen be. Ez a módszer enyhébb teleken, védett helyen működhet.

A téli védelem eszközei és módszerei

A téli védelemhez számos természetes és mesterséges anyagot használhatunk. A leggyakrabban alkalmazott szerves takaróanyag a száraz avar. Különösen a nehezen bomló, laza szerkezetű falevelek, mint a tölgy, bükk vagy platán levele a legalkalmasabbak, mert nem tömörödnek össze annyira, mint például a juhar vagy a nyírfa levele. A szalma és a széna szintén kiváló hőszigetelő, de vonzhatják a rágcsálókat, ezért érdemes a használatukat átgondolni, vagy kombinálni más módszerekkel. A fenyőkéreg vagy faapríték tartós, esztétikus és jó hőszigetelő, de savanyíthatja a talajt.

A fenyőgallyak használata egy régi, bevált módszer, különösen örökzöld vagy érzékenyebb évelő növények védelmére. A gallyak nemcsak szigetelnek, de megakadályozzák a hótakaró gyors elolvadását, és árnyékolják a növényt a téli napsütéstől, ami megvédi a fagyrepedésektől. A fenyőgallyak emellett segítenek a helyén tartani a könnyebb takaróanyagokat, mint a lombot. Tavasszal könnyen eltávolíthatók, és nem savanyítják jelentősen a talajt.

A kertészetekben kapható különféle téli védőtakarók, jutaszövetek és fátyolfóliák szintén hatékony védelmet nyújtanak. A jutaszövet természetes, légáteresztő anyag, amely ideális edények becsomagolására vagy kisebb növények takarására. A fehér színű, nem szőtt agrotextíliák vagy fátyolfóliák szintén lég- és vízáteresztőek, miközben néhány fokkal megemelik a takart terület hőmérsékletét, és védenek a szárító téli szelektől. Fontos, hogy ne használjunk légmentesen záró műanyag fóliát, mert az alatta a levegő befülled, ami gombásodáshoz és rothadáshoz vezet.

A hó maga a legjobb és legtermészetesebb téli takaró. Ha a kertben van hó, ne takarítsuk el a növények tövéről, sőt, ha tehetjük, lapátoljunk egy keveset az érzékenyebb növények, így a japán aranykrizantém tövéhez is. A laza, levegős hótakaró kiválóan szigetel a kemény fagyok ellen, és megvédi a növényt a kiszáradástól. A hóval borított növények sokkal nagyobb biztonságban vészelik át a telet, mint a csupasz földön álló társaik. A hótakaró nélküli, hideg telek jelentik a legnagyobb kockázatot.

Tavaszi ébredés a sikeres teleltetés után

A tél elmúltával, a tavasz beköszöntével a fő feladat a téli védelem fokozatos eltávolítása és a növény felkészítése az új vegetációs időszakra. A takaróanyagok eltávolításával ne siessünk, várjuk meg, amíg az éjszakai kemény fagyok veszélye elmúlik, ami általában március második felére, április elejére tehető. A takarást érdemes egy borúsabb napon eltávolítani, hogy a hirtelen, erős tavaszi nap ne okozzon stresszt vagy perzselést a téli pihenő után ébredező növénynek.

A takarás eltávolítása után, ha ezt nem tettük meg ősszel, most van itt az ideje az elszáradt, tavalyi szárak és levelek visszavágásának. Egy éles metszőollóval vágjuk le az összes elhalt növényi részt egészen a talaj szintjéig, vagy hagyjunk egy néhány centiméteres csonkot. Ez a tavaszi „tisztogatás” helyet csinál az új hajtásoknak, és javítja a tő szellőzését, csökkentve a betegségek kockázatát. Az eltávolított növényi részeket gyűjtsük össze és komposztáljuk, feltéve, hogy nem voltak betegek.

A metszés után óvatosan lazítsuk meg a talajt a növény töve körül egy kézi villa vagy kapa segítségével. Ez segít a télen összetömörödött talaj levegőztetésében és a gyomok eltávolításában. Ez a tökéletes alkalom egy kis tavaszi tápanyag-utánpótlásra is. Dolgozzunk be a talaj felső rétegébe egy réteg érett komposztot vagy egy kevés kiegyensúlyozott, lassan oldódó műtrágyát, hogy biztosítsuk a szükséges energiát a tavaszi növekedési robbanáshoz. Az első öntözés segít a tápanyagoknak a gyökérzónába jutni.

A sikeresen áttelelt japán aranykrizantém első hajtásai a talaj felmelegedésével, általában áprilisban bújnak elő. Innentől kezdve a növény gondozása a szokásos vegetációs időszaki rutin szerint folytatódik: rendszeres öntözés, gyomlálás, és később a dúsabb bokrosodást elősegítő visszacsípés. A gondos teleltetésnek köszönhetően a növény évről évre erősebbé és nagyobbá válik, és minden ősszel gazdag virágzással hálálja meg a törődést. A tavaszi ébredés látványa minden kertész számára az egyik legnagyobb öröm és a sikeres munka visszaigazolása.

_{Fotó forrása: Flickr / Szerző: Louisa Billeter / Licence: CC BY-NC-SA 2.0}