A japán cikász teleltetése

A japán cikász sikeres teleltetése a hosszú távú gondozásának egyik legfontosabb és legnagyobb körültekintést igénylő feladata. Mivel ez a növény a szubtrópusi éghajlatról származik, a mi mérsékelt övi teleinket a szabadban nem éli túl, ezért elengedhetetlen számára egy védett, fagymentes hely biztosítása a hideg hónapokra. A teleltetés célja nem csupán a növény életben tartása, hanem egy természetes nyugalmi periódus biztosítása, amely elengedhetetlen a regenerálódásához és a következő tavaszi, erőteljes növekedéshez. A helytelen teleltetés, különösen a túl meleg és sötét környezet, legyengítheti a növényt, fogékonnyá teheti a kártevőkre, és elmaradhat a következő évi levélhozam. A helyes gyakorlat a hőmérséklet, a fény és az öntözés gondos összehangolását jelenti.

A teleltetésre való felkészülést már kora ősszel el kell kezdeni. Szeptembertől fokozatosan csökkentsük az öntözések gyakoriságát, és teljesen hagyjuk abba a tápoldatozást. Ez a folyamat jelzi a növény számára, hogy a növekedési időszak a végéhez közeledik, és ideje felkészülni a pihenésre. A szabadban tartott növényeket az első fagyok beállta előtt, általában október végén vagy november elején, de legkésőbb akkor kell bevinni a teleltető helyiségbe, amikor a hőmérséklet tartósan 5-10 Celsius-fok alá süllyed. A hirtelen, drasztikus környezetváltozás stresszt okoz, ezért érdemes a növényt fokozatosan hozzászoktatni a benti körülményekhez, ha lehetséges.

A teleltetés során a növény életfolyamatai jelentősen lelassulnak, az anyagcseréje minimálisra csökken. Ennek megfelelően a gondozási igényei is megváltoznak. A legfontosabb a minimális öntözés; a talajt éppen csak annyira kell nedvesen tartani, hogy a gyökerek ne száradjanak ki teljesen. A túl sok víz ebben az időszakban a leggyakoribb hiba, ami gyorsan gyökérrothadáshoz vezet. A tápoldatozást teljes mértékben szüneteltetni kell tavaszig, mivel a növény nem hasznosítja a tápanyagokat, azok csak felhalmozódnának a talajban és károsítanák a gyökereket.

A teleltetés időszaka alatt is fontos a növény rendszeres, de nem tolakodó ellenőrzése. Néhány hetente vizsgáljuk meg a leveleket és a törzset, hogy időben észrevegyük az esetleges kártevők, különösen a pajzstetvek megjelenését, amelyek a szárazabb levegőjű helyiségekben a téli hónapokban is aktívak lehetnek. Az alsó, idősebb levelek sárgulása és elszáradása a teleltetés alatt is folytatódó, természetes folyamat lehet. Ezeket az elszáradt leveleket tavasszal, a vegetációs időszak kezdetén távolítsuk el, hogy a növény rendezett megjelenésű legyen.

Az ideális teleltető hely

A japán cikász számára az ideális teleltető helyiség világos és hűvös. A „világos” azt jelenti, hogy a növényt minél több természetes fény éri, például egy nagy ablak közelében. A „hűvös” pedig egy stabil, 5 és 15 Celsius-fok közötti hőmérsékletet takar. Egy ilyen környezet utánozza a legjobban a növény természetes élőhelyének téli viszonyait, és biztosítja a mély, pihentető nyugalmi állapotot. Tökéletes helyszín lehet egy fűtetlen, de fagymentes veranda, egy világos lépcsőház, egy beüvegezett terasz vagy egy ablakkal rendelkező garázs. Minél alacsonyabb a hőmérséklet, annál kevesebb fényre van szüksége, de a teljes sötétség kerülendő.

A leggyakoribb hiba a növény meleg, fűtött szobában történő teleltetése. A 18-20 Celsius-fok feletti hőmérséklet megzavarja a növény nyugalmi ciklusát, és arra ösztönzi, hogy tovább növekedjen. Azonban a téli hónapokban a fényintenzitás és a napsütéses órák száma drasztikusan lecsökken, így a növény nem kap elegendő energiát az egészséges fejlődéshez. Ennek eredményeképpen gyenge, megnyúlt, satnya, világos színű leveleket hoz, miközben feléli a nyáron elraktározott tartalékait. Ez a folyamat, amit etiolációnak nevezünk, hosszú távon teljesen kimeríti és legyengíti a cikászt.

A meleg, fűtött szobák másik nagy veszélye a rendkívül száraz levegő. A száraz környezet ideális feltételeket teremt a szívó kártevők, elsősorban a takácsatkák és a pajzstetvek elszaporodásához. Egy legyengült, stresszes állapotban lévő növény sokkal fogékonyabb ezekre a támadásokra. Ha semmilyen más lehetőség nincs, és kénytelenek vagyunk meleg szobában teleltetni a cikászt, akkor a lehető legvilágosabb helyre, közvetlenül egy ablakba tegyük, és gondoskodjunk a levegő párásításáról. Ezt a levelek rendszeres permetezésével, a fűtőtestre helyezett vizes edénnyel vagy egy elektromos párásítóval érhetjük el.

A teleltető helyiség kiválasztásakor a szellőzésre is gondolni kell. A pangó, nyirkos levegő kedvezhet a gombás betegségek kialakulásának. Időnként, enyhébb napokon, egy rövid szellőztetés jót tesz a növénynek, de óvjuk a hideg huzattól, ami sokkot okozhat neki. A lényeg egy stabil, kiegyensúlyozott környezet megteremtése, ahol a növény a lehető legkevesebb stressznek van kitéve a tavaszi ébredésig. A tökéletes teleltető hely megtalálása a legnagyobb ajándék, amit a cikászunknak adhatunk a hideg hónapokra.

A teleltetés alatti gondozás

A teleltetés során a legfontosabb és a legtöbb figyelmet igénylő teendő az öntözés drasztikus csökkentése. Mivel a növény életfolyamatai lelassulnak, a vízfelhasználása minimálisra esik. A talajt csak annyira tartsuk nyirkosan, hogy a gyökérzet ne száradjon ki teljesen. A gyakorlatban ez azt jelenti, hűvös (10°C körüli) teleltetés esetén elegendő lehet 4-8 hetente egy kis mennyiségű vizet adni a növénynek. Melegebb teleltetés esetén valamivel gyakrabban, 3-4 hetente lehet szükség öntözésre, de a szabály itt is érvényes: két öntözés között a talajnak szinte teljesen ki kell száradnia. Az ujjpróba a legjobb útmutató.

A tápoldatozást a teleltetés teljes időtartama alatt, azaz körülbelül szeptembertől március végéig, április elejéig teljesen fel kell függeszteni. A nyugalmi állapotban lévő növény nem képes felvenni és feldolgozni a tápanyagokat. A feleslegesen kijuttatott tápsók felhalmozódnak a talajban, károsítják a gyökereket, és megzavarják a közeg kémiai egyensúlyát. A trágyázás újraindításával várjuk meg, amíg tavasszal, a melegedő idő és a több fény hatására a növény egyértelműen növekedésnek nem indul, amit általában az új levélkezdemények megjelenése jelez a közepén.

Bár a növény pihen, a kártevők nem mindig teszik ezt. A teleltetés alatt is rendszeresen, legalább havonta egyszer vizsgáljuk át alaposan a cikászt. Különös figyelmet fordítsunk a levelek fonákjára, a levélnyelek tövére és a törzs repedéseire, mert a pajzstetvek és a gyapjas tetvek előszeretettel bújnak meg ezeken a rejtett helyeken. Ha kártevőt találunk, a kezdeti stádiumban még könnyen eltávolíthatjuk őket mechanikusan, egy alkoholos fültisztítóval. A meleg, száraz helyen teleltetett növényeknél a takácsatkák veszélye is fennáll, amit a levelek rendszeres, finom permetezésével csökkenthetünk.

Az alsó, idősebb levelek sárgulása és elszáradása a teleltetés alatt is folytatódhat, ami természetes folyamat. Ezeket az elhalt leveleket azonban ne távolítsuk el a nyugalmi időszak alatt, mert a vágási felületen kórokozók juthatnak a növénybe. Várjunk ezzel a művelettel tavaszig, amikor a növény már aktívabb, és a sebek gyorsabban gyógyulnak. A teleltetés lényege a beavatkozások minimalizálása; hagyjuk a növényt békében pihenni, és csak a legszükségesebb mértékben avatkozzunk be a folyamatokba.

A tavaszi ébresztés

A teleltetés végét és a növény „ébresztését” a tavasz beköszönte, a növekvő fényintenzitás és a melegedő időjárás jelzi. Ez általában március végén, április elején következik be. A folyamatot nem szabad elsietni; a növényt fokozatosan kell visszaszoktatni az aktívabb életmódhoz. Az első lépés az öntözések gyakoriságának és a víz mennyiségének lassú növelése. Ahogy a növény felébred és növekedésnek indul, egyre több vizet fog igényelni. Továbbra is tartsuk be azt a szabályt, hogy csak akkor öntözünk, ha a talaj felső rétege már kiszáradt.

A tápoldatozást is csak akkor kezdjük újra, amikor már biztos jelei vannak az új növekedésnek. Ez lehet az új levélkoszorú megjelenése a növény közepén. Az első néhány alkalommal használjunk a szokásosnál hígabb, fél erősségű tápoldatot, hogy a téli pihenő után a gyökérzetet ne terheljük meg hirtelen. Később, májustól áttérhetünk a normál, kéthetente vagy havonta történő tápanyag-utánpótlásra. A tavaszi időszak az, amikor az esetleges átültetést is elvégezhetjük, mivel a növény ilyenkor van a legjobb kondícióban a regenerálódáshoz.

Ha a növényt a nyári szezonra a szabadba szeretnénk kihelyezni, ezt a lépést is fokozatosan kell megtenni. A fagyveszély elmúltával, általában május közepétől tehetjük ki a cikászt. Először csak egy árnyékos, szélvédett helyre tegyük, például egy fa alá vagy egy fal mellé. Néhány napig hagyjuk itt, hogy hozzászokjon a kinti klímához. Ezt követően fokozatosan, naponta egy-két órával növelve az időt, szoktassuk a közvetlen napsütéshez. Ha egyből a tűző napra tesszük, a levelei csúnyán megéghetnek. A teljes napfényre való átszoktatás egy-két hetet is igénybe vehet.

A tavaszi ébresztés időszaka a legalkalmasabb az esztétikai beavatkozások elvégzésére is. Ilyenkor vághatjuk le a teleltetés alatt elszáradt, csúnya alsó leveleket. Használjunk éles, tiszta metszőollót vagy kést, és a vágást a törzshöz a lehető legközelebb végezzük el. Ezzel nemcsak a növény megjelenését javítjuk, hanem a kártevők és kórokozók potenciális búvóhelyeit is megszüntetjük. A tavaszi felkészítés után a cikász újult erővel vághat neki a növekedési időszaknak, és meghálálja a gondos teleltetést egy gyönyörű, új levélkoszorúval.

_{Fotó forrása: Flickr / Szerző: Dinesh Valke / Licence: CC BY-SA 2.0}