A japán cikász vízigénye és öntözése
A japán cikász öntözése a gondozás egyik legkritikusabb és legtöbb körültekintést igénylő eleme, mivel a növény rendkívül érzékeny a túlöntözésre. A leggyakoribb hiba, amelyet a kezdő és még a tapasztalt kertészek is elkövetnek, a túlzott vízellátás, ami szinte elkerülhetetlenül a gyökérzet rothadásához és a növény pusztulásához vezet. Ahhoz, hogy helyesen öntözzük ezt az ősi növényt, meg kell értenünk annak természetes élőhelyi ciklusát és fiziológiai igényeit. A cikászok vastag, húsos törzsükben és gyökereikben képesek vizet tárolni, ami lehetővé teszi számukra, hogy átvészeljék a szárazabb időszakokat, ezért a „kevesebb több” elve itt hatványozottan érvényesül. A helyes öntözési stratégia nem egy merev szabályrendszer, hanem a növény jelzéseire és a környezeti tényezőkre való folyamatos odafigyelés művészete.
Az öntözés gyakoriságát és a víz mennyiségét számos tényező befolyásolja, többek között az évszak, a hőmérséklet, a páratartalom, a fényviszonyok, az ültetőközeg típusa és a cserép mérete. Nincs tehát egyetlen, mindenkire érvényes öntözési naptár; a növény igényeit egyedileg kell felmérni. A legjobb módszer az öntözés szükségességének megállapítására a talaj nedvességtartalmának ellenőrzése. Mielőtt locsolnánk, mindig dugjuk az ujjunkat 2-3 centiméter mélyen a talajba. Ha a föld ebben a mélységben már száraz tapintású, akkor itt az ideje az öntözésnek. Ha még nyirkosnak érezzük, várjunk még néhány napot, és ellenőrizzük újra.
Az öntözéshez mindig szobahőmérsékletű, lágy vizet használjunk. A túl hideg víz sokkot okozhat a gyökereknek, míg a kemény, meszes csapvíz hosszú távon felboríthatja a talaj kémhatását és káros sók lerakódásához vezethet. Az esővíz összegyűjtése és felhasználása a legjobb megoldás, de ha erre nincs lehetőség, a forralt és lehűtött, vagy az állott csapvíz is megfelelő. Öntözéskor alaposan nedvesítsük át a teljes földlabdát, amíg a felesleges víz meg nem jelenik a cserép alatti tálcában. Ezt a felesleges vizet körülbelül 15-20 perc elteltével mindig öntsük ki a tálcából, mert a pangó vízben álló gyökerek levegőtlenné válnak és rothadásnak indulnak.
Fontos megjegyezni, hogy a japán cikász leveleit és törzsét öntözéskor lehetőleg ne érje víz, különösen a növény közepén lévő „szívet”, ahonnan az új levelek előtörnek. A levélkoszorú közepén megülő víz nehezen szárad ki, és rothadást, valamint gombás betegségek kialakulását okozhatja. A vizet mindig közvetlenül a talajra juttassuk, a cserép pereme mentén körbeöntözve a növényt. A levelek tisztán tartására és a páratartalom növelésére a finom permetezés alkalmasabb módszer, de ezt se vigyük túlzásba, és mindig gondoskodjunk a megfelelő légmozgásról, hogy a levelek gyorsan megszáradhassanak.
Az öntözés az évszakok tükrében
A japán cikász vízigénye drasztikusan változik az évszakok váltakozásával, követve a növény aktív növekedési és nyugalmi ciklusát. Tavasszal, a növekedési időszak kezdetén, ahogy a nappalok hosszabbodnak és a hőmérséklet emelkedik, a növény vízigénye fokozatosan növekszik. Ebben az időszakban kezdjük el gyakrabban ellenőrizni a talaj nedvességét, és az öntözések számát a növény igényeihez igazítani. Az első új levelek megjelenése egyértelmű jele annak, hogy a növény felébredt téli álmából és több vízre van szüksége a fejlődéshez. Azonban a tavaszi időszakban is legyünk óvatosak, mivel a hűvösebb éjszakák miatt a talaj lassabban szárad ki.
A nyári hónapok jelentik a legintenzívebb növekedési periódust, amikor a cikász vízigénye a csúcson van. A magas hőmérséklet és az erős napsütés miatt a talaj gyorsabban kiszárad, így akár heti egy-két öntözésre is szükség lehet, különösen a szabadban tartott növények esetében. Ebben az időszakban is elengedhetetlen a talaj ellenőrzése minden öntözés előtt; soha ne öntözzünk megszokásból. A kánikulai időszakokban a reggeli vagy esti órákban történő öntözés a leghatékonyabb, mivel ilyenkor kisebb a párolgási veszteség, és a növénynek elegendő ideje van a víz felszívására a nap legforróbb órái előtt.
Az ősz beköszöntével, ahogy a hőmérséklet csökken és a fényintenzitás gyengül, a növény felkészül a nyugalmi időszakra. Ezzel párhuzamosan az öntözések gyakoriságát és a víz mennyiségét is fokozatosan csökkenteni kell. A talaj már sokkal lassabban szárad ki, ezért az öntözések között hosszabb időt kell hagyni. A túlöntözés veszélye ősszel különösen nagy, mivel a lelassult anyagcseréjű növény már nem képes annyi vizet felhasználni, mint nyáron. Szeptembertől kezdve fokozatosan ritkítsuk az öntözéseket, felkészítve a növényt a téli pihenőre.
A tél a nyugalmi periódus, amikor a cikász vízigénye a minimálisra csökken. A teleltetés során, különösen, ha hűvös (10-15°C) helyen tartjuk, rendkívül kevés vizet igényel. Általában elegendő 4-8 hetente egy kis mennyiségű vizet adni neki, éppen csak annyit, hogy a gyökérlabda ne száradjon ki teljesen. A melegebb helyen teleltetett növények valamivel több vizet igényelnek, de a túlöntözés veszélye itt is fennáll. A téli időszakban a legbiztosabb, ha hagyjuk a talajt szinte teljesen kiszáradni az öntözések között. A téli túlöntözés az egyik leggyakoribb oka a cikászok pusztulásának.
A túlöntözés és az alulöntözés jelei
A túlöntözés a japán cikász legádázabb ellensége, és a tünetei gyakran alattomosan, lassan fejlődnek ki. Az első, nehezen észrevehető jel a növekedés leállása. Később a levelek, jellemzően az alsó, idősebb levelekkel kezdve, sárgulni kezdenek. Fontos megkülönböztetni ezt a sárgulást a természetes öregedéstől; a túlöntözés miatti sárgulás gyakran az egész levélen egyszerre jelentkezik, és a levél petyhüdtté válhat. Súlyosabb esetekben a probléma a fiatal, új hajtásokon is megmutatkozik, amelyek megbarnulnak és elhalnak, még mielőtt teljesen kifejlődnének. A legbiztosabb jel a törzs (kaudex) aljának puhulása, tapintásra szivacsossá válása, ami már a gyökérzet és a törzs előrehaladott rothadását jelzi.
Ha a túlöntözés jeleit észleljük, azonnal cselekednünk kell. Első lépésként függesszük fel az öntözést, és hagyjuk a talajt teljesen kiszáradni. Óvatosan emeljük ki a növényt a cserépből, és vizsgáljuk meg a gyökereket. Az egészséges gyökerek fehérek vagy világosbarnák és kemények, míg a rothadt gyökerek sötétbarnák vagy feketék, puhák, pépesek és gyakran kellemetlen szagúak. Az összes rothadt gyökérrészt egy steril, éles ollóval távolítsuk el, és a vágási felületeket szórjuk be faszénporral a fertőtlenítés érdekében. Ezt követően a növényt ültessük át teljesen friss, száraz, jó vízelvezetésű ültetőközegbe, és hetekig ne öntözzük, csak a leveleit permetezzük időnként.
Bár sokkal ritkábban fordul elő, az alulöntözés is okozhat problémákat, de a növény ezt sokkal jobban tolerálja és könnyebben helyrehozható. A tartós vízhiány első jele, hogy a levelek csúcsai barnulni és száradni kezdenek. A sárgulás itt is megjelenhet, de a levelek inkább szárazak, törékenyek lesznek, nem pedig petyhüdtek, mint a túlöntözés esetén. Az új levelek fejlődése lelassulhat, vagy a friss hajtások elszáradhatnak, mielőtt kibontakoznának. Súlyos vízhiány esetén a növény az alsó leveleinek teljes elszárításával próbálja csökkenteni a párologtatási felületet és megőrizni a nedvességet a törzsében.
Az alulöntözés orvoslása egyszerű. Merítsük a növény cserepét egy vödör szobahőmérsékletű vízbe, és hagyjuk állni 15-20 percig, amíg a földlabda teljesen átnedvesedik és a légbuborékok már nem emelkednek fel. Ezt követően vegyük ki a vízből, és hagyjuk, hogy a felesleges víz alaposan lecsöpögjön, mielőtt visszahelyeznénk a tálcájára. A jövőben figyeljünk oda a rendszeresebb, de továbbra is a talaj kiszáradásához igazított öntözésre. Az alulöntözésből a cikász általában gyorsan és maradandó károsodás nélkül képes felépülni, ellentétben a túlöntözéssel, ami gyakran végzetes kimenetelű.
A páratartalom szerepe
Bár a japán cikász viszonylag jól tolerálja a szárazabb levegőt, természetes élőhelyén, a szubtrópusi szigeteken magasabb páratartalomhoz szokott. A megfelelő páratartalom biztosítása hozzájárul a növény egészségéhez, különösen a lakásban tartott példányok esetében, ahol a fűtési szezonban a levegő rendkívül szárazzá válhat. A száraz levegő a levelek csúcsának barnulását okozhatja, és kedvez a kártevők, különösen a takácsatkák elszaporodásának, amelyek a száraz, meleg környezetet részesítik előnyben. Az optimális páratartalom fenntartása tehát nemcsak esztétikai, hanem növényvédelmi szempontból is fontos.
A páratartalom növelésének legegyszerűbb módja a levelek rendszeres permetezése. Használjunk finom porlasztású permetezőt és lágy, szobahőmérsékletű vizet. A permetezést a reggeli órákban végezzük, hogy a leveleknek legyen idejük megszáradni estig, elkerülve ezzel a gombás betegségek kialakulásának kockázatát. A permetezés nemcsak a páratartalmat növeli, hanem a leveleken megtelepedett port is eltávolítja, ami javítja a fotoszintézis hatékonyságát és a növény légzését. A növekedési időszakban hetente többször is permetezhetünk, míg a téli pihenő alatt ritkábban van rá szükség.
Egy másik hatékony módszer a páratartalom növelésére egy kavicsos tálca használata. Töltsünk meg egy, a cserépnél nagyobb átmérőjű tálcát kaviccsal vagy agyaggolyóval, és öntsünk rá annyi vizet, hogy a kavicsok alját ellepje, de a vízszint ne érje el a cserép alját. Helyezzük a cserepet a kavicságyra. A párolgó víz folyamatosan nedves mikroklímát teremt a növény körül anélkül, hogy a gyökerek vízben állnának. Ezt a módszert különösen a fűtött, száraz levegőjű szobákban ajánlott alkalmazni a téli hónapok alatt.
A növények csoportosítása szintén természetes módon növeli a környezetük páratartalmát. A növények a légzésük során vizet párologtatnak, így ha több növényt helyezünk egymás közelébe, együttesen egy párásabb mikroklímát hoznak létre. Egy elektromos párásító készülék beszerzése a legprofesszionálisabb megoldás, amely képes a szoba páratartalmát egyenletesen és a kívánt szinten tartani. Bár ez egy költségesebb megoldás, a különösen értékes növénygyűjtemények esetében megfontolandó befektetés lehet a növények optimális egészségének biztosítása érdekében.
Speciális öntözési tippek
A frissen átültetett japán cikászok öntözése különös óvatosságot igényel. Az átültetés során a gyökérzet óhatatlanul sérül, ami csökkenti a növény víz- és tápanyagfelvevő képességét. Az átültetés utáni első, alapos beöntözést követően hagyjuk a talajt sokkal jobban kiszáradni, mint általában. A következő öntözésre csak akkor kerüljön sor, ha a talaj már szinte teljesen száraz. Ebben a regenerációs időszakban a túlöntözés veszélye fokozott, ezért a türelem és a visszafogottság a kulcs. A levelek permetezése segíthet a növény hidratálásában anélkül, hogy a sérült gyökereket terhelnénk.
A sarjakról szaporított fiatal növények öntözése szintén kritikus pont. A frissen leválasztott és elültetett sarjaknak még nincsenek gyökereik, ezért a hagyományos öntözés rothadáshoz vezetne. A gyökereztető közeget csak nagyon enyhén tartsuk nyirkosan, szinte csak párásan. A legjobb módszer, ha egy permetező segítségével nedvesítjük a közeg felszínét, amikor az már teljesen száraz. A magas páratartalom elősegíti a gyökérképződést, ezért a cserepet érdemes egy átlátszó zacskóval lefedni vagy egy mini üvegházba helyezni. Az első valódi öntözésre csak akkor kerüljön sor, ha az új levelek megjelenése már a sikeres gyökeresedést jelzi.
A szabadban, dézsában nevelt cikászok öntözése eltér a szobai társaikétól. A kinti növények sokkal több napfénynek, hőnek és szélnek vannak kitéve, ami felgyorsítja a talaj kiszáradását. A nyári hőségben akár napi öntözésre is szükségük lehet, különösen, ha kisebb cserépben vannak. Fontos azonban, hogy a csapadékos időszakokban figyeljünk, és ne öntözzük a növényt, ha a talaj az esőtől már kellően nedves. A dézsás növényeknél a jó vízelvezetés még fontosabb, mivel egy heves esőzés után a cserépben megálló víz gyorsan gyökérrothadást okozhat, ha a felesleg nem tud szabadon távozni.
Végül egy hasznos tipp a talaj sótartalmának csökkentésére, ami a kemény csapvízzel való öntözés és a tápoldatozás következtében halmozódhat fel. Évente egy-két alkalommal, a nyári időszakban, érdemes a növény földjét „átmosni”. Ehhez helyezzük a cserepet a kádba vagy a szabadba, és lassú sugárban engedjünk át a földjén annyi vizet, ami a cserép térfogatának két-háromszorosa. Ez a folyamat kioldja és kimossa a talajból a felhalmozódott káros sókat, felfrissítve a gyökérzónát. Az átmosás után hagyjuk a növényt alaposan lecsöpögni, és a következő öntözéssel várjuk meg, amíg a talaj ismét kiszárad.
Fotó forrása: Flickr / Szerző: Dinesh Valke / Licence: CC BY-SA 2.0
