A japán juhar teleltetése
A japán juharok, bár a mérsékelt égöv fás szárú növényei, különleges bánásmódot igényelnek a téli hónapokban, különösen a fiatal példányok és a dézsában nevelt egyedek esetében. Szépségük és eleganciájuk törékenységgel párosul; érzékenyek a kemény, csontig hatoló fagyokra, a téli nap perzselő sugaraira és a hideg, szárító szélre. A sikeres teleltetés nem csupán a növény túlélését biztosítja, hanem megalapozza a következő tavaszi erőteljes növekedést és a dús, egészséges lombozat kifejlődését is. A gondos felkészítés és a megfelelő védelem elengedhetetlen ahhoz, hogy a téli nyugalmi időszak valóban a regenerálódásról, és ne a károsodásról szóljon, így a tavasz beköszöntével újra teljes pompájában csodálhassuk meg kertünk ékkövét.
A teleltetésre való felkészülés már a nyár végén megkezdődik a gondozási rutin tudatos átalakításával. Július végétől, augusztus elejétől már ne adjunk a növénynek semmilyen nitrogénben gazdag trágyát vagy tápoldatot. A nitrogén ugyanis új, friss hajtások növekedését serkentené, amelyeknek már nem lenne idejük beérni és megfásodni a fagyok beállta előtt. Ezek a késői, zsenge hajtások rendkívül fagyérzékenyek, és a téli hideg hatására könnyen elfagynak, ami nemcsak esztétikailag rontja a növény képét, hanem a tavaszi növekedést is visszaveti.
Ezzel szemben a káliumban gazdag tápanyagok kijuttatása kifejezetten javasolt a kora őszi időszakban. A kálium erősíti a növényi sejtfalakat, segíti a hajtások beérését és a cukrok elraktározását, ami összességében növeli a növény fagyállóságát és a hideggel szembeni tűrőképességét. Használhatunk speciális, őszi felkészítő műtrágyákat, amelyek alacsony nitrogén- és magas káliumtartalommal rendelkeznek. Ez a fajta „edzés” segít a japán juharnak felkészülni a téli hideg okozta stresszre.
A lombhullás után, de még a tartós fagyok beállta előtt egy utolsó, alapos beöntözés, az úgynevezett téli beiszapolás kritikus fontosságú. A növénynek feltöltött vízkészlettel kell a télbe mennie, hogy elkerülje a téli kiszáradást. Ez a jelenség akkor következik be, amikor a talaj fagyott, így a gyökerek nem tudnak vizet felvenni, miközben a téli nap és a szél a törzsön és az ágakon keresztül folyamatosan párologtatja a vizet a növényből. Egy alapos őszi öntözés segít megelőzni ezt a fajta, gyakran a fagykárnál is súlyosabb károsodást.
A szabadföldi juharok téli védelme
A kertbe kiültetett japán juharok téli védelmének mértéke a növény korától, a fajta érzékenységétől és a kert mikroklímájától függ. A fiatal, 1-3 éves példányok mindenképpen védelmet igényelnek, mivel a gyökérzetük még nem hatolt elég mélyre, és a törzsük kérge is vékonyabb, sérülékenyebb. Az idősebb, jól begyökeresedett fák már jóval ellenállóbbak, de egy-egy extrém hideg tél vagy egy fagyzugos fekvés náluk is indokolttá teheti a gondoskodást. A ‘Dissectum’ típusú, finoman szeldelt levelű fajták általában érzékenyebbek, mint a nagyobb levelű, erőteljesebb növekedésű társaik.
A legfontosabb a gyökérzóna védelme, mivel a talaj felső rétege fagy át a leghamarabb. A tartós fagyok beállta előtt halmozzunk a növény töve köré egy vastag, 15-20 cm-es takaróréteget. Erre a célra kiválóan alkalmas a lehullott lomb (lehetőleg ne a juhar saját, esetlegesen fertőzött levele), a szalma, a fenyőkéreg-mulcs vagy a komposzt. Ez a szigetelő réteg megvédi a felszín közeli hajszálgyökereket a fagytól, és segít mérsékelni a talaj hőmérsékletének ingadozását, ami szintén stresszt okoz a növénynek.
A fiatal növények törzsének és vázágainak védelme szintén ajánlott, különösen a napos, de fagyos helyeken. A téli nap alacsonyan jár, de az ereje még így is fel tudja melegíteni a sötét színű kérget, ami a belső nedvkeringés enyhe megindulásához vezethet. Az éjszakai fagy hatására a kéreg alatti nedvesség megfagy, ami a sejtek roncsolódását és a kéreg hosszirányú megrepedését, azaz fagyléc kialakulását okozhatja. Ennek megelőzésére tekerjük körbe a törzset jutaszövettel, nádszövettel, speciális fagyvédő szalaggal vagy akár fehérre festett papírral, ami visszaveri a napfényt.
A lombozat védelmére általában csak a legérzékenyebb fajtáknál vagy extrém hideg előrejelzése esetén van szükség. Ha a hőmérséklet tartósan -15, -20 °C alá süllyed, a növény koronáját lazán beburkolhatjuk egy úgynevezett fátyolfóliával vagy fagyvédő zsákokkal. Fontos, hogy a takaróanyag légáteresztő legyen, és ne érjen szorosan a növényhez, hogy a levegő tudjon cirkulálni alatta, megelőzve a befülledést és a gombásodást. A műanyag fólia erre a célra teljesen alkalmatlan, mert alatta a pára lecsapódik, megfagy, és több kárt okoz, mint hasznot.
A dézsában nevelt juharok teleltetése
A dézsában, konténerben tartott japán juharok teleltetése sokkal nagyobb körültekintést igényel, mivel a gyökérzetük teljes mértékben ki van téve a környezeti hatásoknak. A cserépben lévő, korlátozott mennyiségű föld sokkal gyorsabban és mélyebben átfagy, mint a kerti talaj, ami a gyökerek teljes pusztulásához vezethet. Ezért a dézsás juharokat soha ne hagyjuk védelem nélkül a szabadban a tél folyamán. A legjobb megoldás a fagymentes, de hűvös helyen történő teleltetés.
Az ideális teleltető hely egy fűtetlen garázs, pince, üvegház, télikert vagy egy beépített, hűvös lépcsőház, ahol a hőmérséklet tartósan 0 és +8 °C között van. Fontos, hogy a hely ne legyen teljesen sötét; a szórt fény vagy a minimális megvilágítás szükséges ahhoz, hogy a növény ne induljon idő előtt növekedésnek. A teleltető helyre való bevitel előtt távolítsuk el a növényről a beteg, elszáradt leveleket és ágakat, és ellenőrizzük, nincsenek-e rajta kártevők.
Ha nincs lehetőségünk a növényt zárt helyen teleltetni, akkor a szabadban kell a lehető legjobb védelmet biztosítani számára. Válasszunk egy szélvédett, árnyékos helyet, például egy északi házfal mellett vagy egy sűrű örökzöld sövény takarásában. A cserepet magát kell szigetelni a fagy ellen. Állítsuk a dézsát egy vastag hungarocell lapra vagy deszkára, hogy alulról ne érje a hideg. A cserép oldalát tekerjük körbe több réteg buborékfóliával, jutazsákkal, régi pokrócokkal vagy polisztirol lapokkal, majd a szigetelőanyagot kívülről rögzítsük zsineggel.
A dézsás növény földjének felszínét is vastagon takarjuk mulccsal, lombbal vagy szalmával. A növény koronáját a kemény fagyok idején szintén beboríthatjuk fagyvédő textíliával. A teleltetés alatt se feledkezzünk meg a mérsékelt öntözésről. Akár bent, akár kint telel a növény, a földlabdája nem száradhat ki teljesen. Havi egy-két alkalommal, a körülményektől függően, adjunk neki egy kevés vizet, éppen csak annyit, hogy a földje enyhén nyirkos maradjon. A túlöntözés télen végzetes lehet.
Tavaszi teendők a teleltetés után
A tél elmúltával a tavasz beköszönte újabb kritikus időszakot jelent a japán juharok számára. A téli védelem eltávolítását és a növény „ébresztgetését” nem szabad elsietni, fokozatosságra van szükség. A szabadföldi növényekről a vastag téli takarást (lomb, szalma) akkor kezdjük el eltávolítani, amikor az igazán kemény, éjszakai fagyok veszélye már elmúlt, általában március folyamán. A takarást ne egyszerre, hanem több lépésben vegyük le, hogy a növény gyökérzónája és a törzs alsó része fokozatosan szokjon hozzá a változó hőmérséklethez.
A törzset védő jutaszövetet vagy más burkolatot is hagyjuk fent egészen addig, amíg a nappali és éjszakai hőmérséklet-ingadozás már nem olyan szélsőséges, általában március végéig, április elejééig. A túl korai eltávolítás a késő tavaszi napsütés és a még hideg éjszakák miatt szintén okozhat kéregrepedést. A fagyvédő fátyolfóliát a lombozatról már korábban levehetjük, amint a hőmérséklet tartósabban 0 °C fölé emelkedik.
A dézsában, zárt helyen teleltetett növényeket szintén fokozatosan kell visszaszoktatni a kinti körülményekhez. Amikor az éjszakai fagyok már nem jellemzőek (általában áprilisban), először csak egy-két órára vigyük ki a növényt egy árnyékos, szélvédett helyre. A kint töltött időt napról napra növeljük, és csak egy-két hét elteltével tegyük ki a végleges, félárnyékos nyári helyére. A hirtelen, tűző napra helyezett növény levelei megéghetnek, és a növény sokkot kaphat.
A teleltetés után, a rügyfakadáskor alaposan vizsgáljuk át a növényt. Az esetlegesen elfagyott, elszáradt, fekete ágvégeket vágjuk le egy éles metszőollóval egészen az egészséges, élő részig. Ez a tavaszi tisztogató metszés segít a növénynek, hogy az energiáit az új hajtások növesztésére fordítsa. A tavaszi lemosó permetezést még a rügyek kipattanása előtt végezzük el, majd a növekedés megindulásával elkezdhetjük a rendszeres öntözést és a szezon első tápanyag-utánpótlását.
