A japán juhar ültetése és szaporítása
A japán juhar ültetése egy olyan kertészeti művelet, amely megalapozza a növény teljes jövőbeli sorsát, ezért kiemelt körültekintést és alaposságot igényel. A megfelelő időpont, a helyes termőhely kiválasztása, a szakszerű talaj-előkészítés és maga az ültetési technika mind-mind kulcsfontosságú tényezők, amelyek együttesen határozzák meg, hogy a növény képes lesz-e egészségesen fejlődni és teljes pompájában díszíteni a kertet. A szaporítás ezzel szemben egy izgalmas kihívás, amely lehetőséget ad arra, hogy saját magunk neveljünk újabb példányokat kedvenc fajtáinkból, bár ez a folyamat jóval több türelmet és szakértelmet kíván. A következő fejezetekben részletesen végigvesszük az ültetés és a szaporítás minden fontos lépését, hogy a kezdő és a haladó kertészek egyaránt sikerrel járjanak.
Az ültetés első és legfontosabb lépése a tökéletes helyszín megtalálása a kertben. A japán juharok a szűrt fényt, a délelőtti napot és a délutáni árnyékot részesítik előnyben, különösen a vörös és tarka levelű fajták, amelyek érzékenyek a perzselő napsütésre. A túlzott napfény a levelek megégését, barnulását és a növény általános stressz-állapotát okozhatja. Emellett a hely legyen szélvédett, mivel a japán juhar törékeny ágai könnyen megsérülhetnek az erős széllökésekben, és a szél a talajt is gyorsabban kiszárítja. Ideális hely lehet egy nagyobb fa lombkoronája alatt, egy épület keleti vagy északi oldalán, vagy más, magasabb növények által védett zugban.
Az ültetés időpontjának megválasztása szintén kritikus. A legideálisabb időszak a tavasz (márciustól májusig) vagy az ősz (szeptembertől októberig), amikor a talaj már vagy még elég meleg a gyökérfejlődéshez, de a külső hőmérséklet nem túl szélsőséges. A tavaszi ültetés előnye, hogy a növénynek egy egész szezon áll rendelkezésére, hogy megerősödjön a tél beállta előtt. Az őszi ültetés esetén a növény a hűvösebb, csapadékosabb időben gyökeresedhet, és tavasszal már nagyobb erővel indulhat növekedésnek. A forró nyári hónapokban és a fagyos téli időszakban kerüljük az ültetést, mert az extrém körülmények túlságosan megterhelnék a frissen ültetett növényt.
A talaj előkészítése, ahogyan a gondozási fejezetben is említettük, elengedhetetlen. A japán juhar a laza, jó vízáteresztő, humuszban gazdag, enyhén savanyú (5,5-6,5 pH) talajt kedveli. Az ültetőgödör legyen legalább kétszer szélesebb és másfélszer mélyebb, mint a növény földlabdája. A kiemelt földet javítsuk fel savanyú tőzeg, érett komposzt, és ha szükséges, egy kevés homok vagy perlit hozzáadásával, hogy a szerkezete optimális legyen. Kötött, agyagos talaj esetén az ültetőgödör aljára tegyünk drénréteget (sóder, agyaggranulátum) a pangó víz elkerülése érdekében. Ez a gondos előkészület biztosítja a gyökerek számára a legjobb startot.
Az ültetés folyamata során óvatosan bánjunk a növénnyel. A konténeres példányt emeljük ki a cserépből, és ha a gyökerek körbetekeredtek a földlabda alján, óvatosan lazítsuk fel őket az ujjainkkal vagy egy kis villa segítségével, hogy serkentsük az új irányba történő növekedést. Helyezzük a növényt az ültetőgödör közepébe úgy, hogy a földlabda teteje a környező talajszinttel egy magasságban vagy egy hajszálnyival magasabban legyen. Soha ne ültessük mélyebbre a növényt, mint ahogy a cserépben volt, mert ez a törzs rothadásához vezethet. Töltsük vissza a feljavított földkeveréket, közben többször óvatosan tömörítsük, hogy ne maradjanak légzsebek a gyökerek körül, majd alakítsunk ki egy kis öntözőtányért a törzs körül, és alaposan iszapoljuk be a növényt.
Az ültetés lépésről lépésre
Miután kiválasztottuk a megfelelő helyet és előkészítettük a talajt, maga az ültetési folyamat következik, amelynek precíz kivitelezése döntő a növény megeredése szempontjából. Az első teendő a növény alapos beöntözése még a cserépben, legalább egy órával az ültetés előtt. Ez biztosítja, hogy a földlabda teljesen átnedvesedjen, és csökkenti a növényt érő stresszt az átültetés során. A nedves földlabda egyben marad, nem esik szét, amikor kiemeljük a konténerből, így a hajszálgyökerek is kevésbé sérülnek. Ez egy apró, de rendkívül fontos lépés a sikeres eredés érdekében.
Az ültetőgödörbe helyezés előtt ellenőrizzük a mélységet. Egy lécet vagy a ásó nyelét a gödör fölé fektetve könnyen megállapíthatjuk, hogy a földlabda teteje a megfelelő magasságban van-e. Ha túl mélyre került, töltsünk alá a feljavított földkeverékből, amíg el nem érjük a kívánt szintet. A növényt függőlegesen állítsuk be a gödör közepére, majd kezdjük meg a föld visszatöltését. A földet rétegenként töltsük vissza, és minden réteget finoman tapossunk meg a kezünkkel vagy a lábunkkal, hogy a gyökerek mindenhol érintkezzenek a talajjal, és ne maradjanak levegős üregek.
Amikor a gödör nagyjából kétharmadig megtelt földdel, öntözzük meg ismét bőségesen a növényt. Ez a beiszapolás segít eltávolítani a maradék légzsebeket is, és biztosítja, hogy a gyökérzóna alaposan átnedvesedjen. Várjuk meg, amíg a víz teljesen elszivárog, majd töltsük fel a gödröt a maradék földdel a talajszintig. A törzs körül formázzunk egy kis gátat, egy úgynevezett öntözőtányért, amely segít, hogy a későbbi öntözések során a víz közvetlenül a gyökerekhez jusson, és ne folyjon el a felszínen. Ez különösen a kezdeti időszakban, a begyökeresedés alatt nagyon hasznos.
Az ültetés utolsó, de elmaradhatatlan lépése a talajfelszín mulcsozása és a növény esetleges karózása. Terítsünk egy 5-8 cm vastag réteg fenyőkérget vagy más szerves mulcsot a növény köré, de a törzstől hagyjunk egy kis távolságot a befülledés elkerülése végett. A mulcs segít megőrizni a nedvességet, gyommentesen tartja a területet és védi a gyökereket. Ha a növény magasabb vagy a hely szeles, érdemes egy vagy két karóval megtámasztani az első egy-két évben. A karót az uralkodó széliránnyal szemben, a földlabdán kívülre szúrjuk le, és egy laza, nyolcas alakú kötéssel, rugalmas anyaggal rögzítsük hozzá a törzset, hogy a szél ne tudja kimozdítani a helyéről, amíg a gyökerek stabilan meg nem kapaszkodnak.
A japán juhar szaporítása magról
A japán juhar magról történő szaporítása egy hosszadalmas, de rendkívül izgalmas és olcsó módja az új növények előállításának, különösen, ha alapfajról van szó. Fontos tudni, hogy a fajtákról (kultivárokról) szedett magokból kelt növények nem feltétlenül fogják örökölni a szülőnövény tulajdonságait, például a különleges levélszínt vagy formát; az eredmény változatos, „vad” típusú magoncok serege lesz. A magokat ősszel, a beérésük után gyűjtsük be, amikor a „helikopterek” megbarnulnak és könnyen leválnak a fáról. A begyűjtött magokat válasszuk le a szárnyukról, és tisztítsuk meg a szennyeződésektől.
A juharmagoknak nyugalmi periódusuk van, amelyet meg kell szakítani a csírázás érdekében, ezt a folyamatot nevezzük rétegzésnek vagy stratifikációnak. A rétegzés a téli hideg, nyirkos körülményeket utánozza. Ehhez keverjük össze a magokat enyhén nedves homokkal, tőzeggel vagy perlittel, majd tegyük a keveréket egy zárható műanyag zacskóba vagy dobozba. A zacskót helyezzük a hűtőszekrénybe (nem a fagyasztóba!) 2-4 °C-os hőmérsékletre, és tartsuk ott legalább 90-120 napig. Ez idő alatt a magokban lezajlanak azok a biokémiai folyamatok, amelyek lehetővé teszik a csírázást. Rendszeresen ellenőrizzük a közeget, hogy ne száradjon ki és ne penészesedjen.
A hidegkezelési időszak leteltével, kora tavasszal vessük el a magokat. Használjunk jó minőségű, laza palántaföldet, és töltsünk meg vele cserepeket vagy vetőtálcákat. A magokat vessük körülbelül 1 cm mélyre, majd finoman takarjuk be földdel. Az elvetett magokat óvatosan öntözzük meg, és tartsuk a földjüket folyamatosan nyirkosan, de ne vizesen. A csírázáshoz világos, de a közvetlen napsütéstől védett, meleg helyre van szükség. A csírázás általában néhány héten belül megindul, de lehetnek eltérések. Legyünk türelmesek, mert néha több időt is igénybe vehet a folyamat.
Amint a kis magoncok kifejlesztettek néhány valódi levelet és elég erősek, óvatosan átültethetjük őket külön cserepekbe. A fiatal növényeket továbbra is védett, félárnyékos helyen neveljük, és ügyeljünk a rendszeres öntözésre. Az első egy-két évben a magoncok viszonylag lassan fejlődnek, és különösen érzékenyek a szélsőséges időjárási körülményekre, például a fagyra vagy a perzselő napra. Az első telüket mindenképpen fagyvédett helyen, például hidegágyban vagy fűtetlen üvegházban töltsék. Néhány év gondos nevelés után a magoncok már elég erősek lesznek ahhoz, hogy kiültessük őket a végleges helyükre a kertbe.
A japán juhar szaporítása oltással
Az oltás a legelterjedtebb és legmegbízhatóbb módszer a nemesített japán juhar fajták (kultivárok) szaporítására, mivel ez a technika garantálja, hogy az új növény minden tulajdonságában megegyezik majd az anyanövénnyel. Az oltás lényege, hogy egy magról nevelt, erős gyökérzetű alapfaj (az alany) hajtására ráillesztünk egy darabot a nemes fajtáról (a nemes oltócsap vagy szem), amely aztán összeforr az alannyal és tovább növekszik. Alanyként leggyakrabban az alapfaj, az Acer palmatum magoncait használják, amelyeket egy-két évig nevelnek az oltás előtt, amíg a törzsük eléri a ceruza vastagságot.
Az oltást általában a késő téli vagy kora tavaszi időszakban, a nedvkeringés megindulása előtt végzik, de a nyári szemzés is elterjedt módszer. A leggyakoribb oltási technikák a párosítás, az oldalékezés vagy a héj alá oltás. A siker kulcsa a precíz vágási felületek kialakítása, amelyeknek tökéletesen kell illeszkedniük egymáshoz, valamint a kambiumrétegek (a kéreg alatti osztódó szövetréteg) minél nagyobb felületen való érintkezése. Az oltáshoz rendkívül éles, steril oltókést kell használni a tiszta vágások és a fertőzések elkerülése érdekében.
Az oltás elvégzése után a forradási helyet szorosan körbe kell tekerni oltószalaggal vagy rafiával, hogy stabilan rögzítsük a nemest az alanyon, és megakadályozzuk a kiszáradást. Az oltás helyét és a nemes csúcsát oltóviasszal is lezárhatjuk, ami további védelmet nyújt a kiszáradás és a kórokozók ellen. Az beoltott növényeket ezután meleg, párás környezetben, például üvegházban vagy fóliasátorban kell tartani, hogy elősegítsük a kalluszképződést és a gyors forradást. Ez a folyamat általában néhány hetet vesz igénybe.
A sikeres forradás után a nemes rügyei elkezdenek kihajtani. Amikor az új hajtás már megerősödött, az alany saját hajtásait és a nemes oltvány alatti részeket fokozatosan el kell távolítani, hogy minden növekedési energia a nemes részbe koncentrálódjon. Az oltott növényeket az első évben még érdemes védett helyen nevelni, és csak a következő tavasszal vagy ősszel kiültetni a végleges helyükre. Az oltás nagy szakértelmet és gyakorlatot igénylő feladat, amelyet általában a faiskolai termesztők végeznek, de a kísérletező kedvű hobbikertészek is megpróbálkozhatnak vele.
A japán juhar szaporítása dugványozással
A japán juharok dugványozással történő szaporítása lehetséges, bár jóval nehezebb és alacsonyabb sikerességi arányú, mint más cserjék esetében. Ez a módszer elsősorban a zölddugványozást jelenti, amelyet a nyár elején, június környékén végeznek, amikor a friss hajtások már félig beértek, azaz már nem túl lágyak, de még nem is fásodtak el teljesen. A siker esélyét növeli, ha hormonális gyökereztető port vagy gélt használunk, és megfelelő, párás környezetet biztosítunk a dugványok számára. Nem minden fajta gyökeresedik egyformán jól, a vékonyabb, finomabb hajtásrendszerű fajták általában sikeresebben szaporíthatók így.
A dugványok szedéséhez válasszunk egészséges, erőteljes, idei hajtásokat. Egy éles, steril metszőollóval vagy késsel vágjunk le 10-15 cm hosszú hajtásvégeket, lehetőleg kora reggel, amikor a növény még tele van nedvességgel. A vágást közvetlenül egy levélhónalj (nódusz) alatt ejtsük meg. A levágott dugványokról távolítsuk el az alsó leveleket, csak a felső 2-4 levelet hagyjuk meg, és ha ezek túl nagyok, vágjuk őket félbe, hogy csökkentsük a párologtatási felületet. Az alsó vágási felületet mártsuk gyökereztető hormonba, hogy serkentsük a gyökérképződést.
A dugványokat tűzdeljük előkészített szaporítóközegbe, amely laza, levegős és jó víztartó képességű. Erre a célra ideális a perlit és a tőzeg 1:1 arányú keveréke. A dugványokat körülbelül 2-3 cm mélyre szúrjuk a közegbe, majd finoman tömörítsük körülöttük a földet. Az eldugványozott növényeket alaposan öntözzük meg, majd a magas páratartalom biztosítása érdekében fedjük le a cserepet vagy tálcát egy átlátszó műanyag zacskóval vagy egy üveglappal. Ezt a mini üvegházat helyezzük világos, de közvetlen naptól védett, meleg helyre.
A gyökeresedés általában 6-8 hetet, de akár több hónapot is igénybe vehet. Ez idő alatt tartsuk a közeget folyamatosan nyirkosan, és naponta szellőztessük a dugványokat néhány percre, hogy megelőzzük a gombásodást. A sikeres gyökeresedést az új hajtások megjelenése jelzi. Ekkor elkezdhetjük a takarás fokozatos eltávolítását, hogy a fiatal növénykék hozzászokjanak a szárazabb levegőhöz. Az új, meggyökeresedett növényeket óvatosan ültessük át külön cserepekbe, és neveljük őket tovább védett körülmények között legalább az első télen, mielőtt kiültetnénk őket a kertbe.
