A japánmirtusz teleltetése

A japánmirtusz, bár a meleg, fagymentes éghajlatról származik, megfelelő gondoskodással a mi mérsékelt égövi klímánkon is sikeresen átvészeli a telet. Mivel a fagyot nem tűri, a teleltetés a gondozásának egyik legkritikusabb és leginkább odafigyelést igénylő szakasza. A sikeres teleltetés nem csupán a növény túlélését biztosítja, hanem megalapozza a következő tavaszi ébredést és a nyári bőséges virágzást is. A folyamat a növény gondos felkészítésével kezdődik, magában foglalja az ideális teleltető helyiség kiválasztását és a téli hónapok alatti minimális gondozást, majd a tavaszi, fokozatos visszaszoktatással zárul. A következőkben lépésről lépésre bemutatjuk a szakszerű teleltetés minden fontos mozzanatát.

A teleltetés alapvető célja, hogy a növényt megóvjuk a számára végzetes fagypont alatti hőmérséklettől. A japánmirtusz egy trópusi, szubtrópusi származású félcserje, amelynek szövetei nem rendelkeznek a hideghez való alkalmazkodás képességével. Már egy enyhe, rövid ideig tartó fagy is visszafordíthatatlan károsodást okozhat a leveleiben és a hajtásaiban. Ezért a szabadban, cserépben vagy dézsában tartott példányokat az első komolyabb fagyok beállta előtt feltétlenül egy védett, fagymentes helyre kell vinni. A teleltetés egyfajta mesterségesen előidézett nyugalmi állapot, amely során a növény életfolyamatai lelassulnak.

A sikeres áttelelés kulcsa a fokozatosság és a megfelelő időzítés. Nem szabad a növényt hirtelen, egyik napról a másikra bevinni a meleg szobából a hűvös teleltetőbe, vagy fordítva, a hideg kertből a fűtött lakásba. A növénynek időt kell adni, hogy alkalmazkodjon a megváltozott körülményekhez. Az ősz folyamán, ahogy a hőmérséklet csökken, a japánmirtusz természetes módon felkészül a pihenőidőszakra: növekedése lelassul, a hajtásai beérnek. Ezt a folyamatot kell nekünk támogatnunk a gondozás megfelelő módosításával.

A teleltetés során a leggyakoribb hibák a túlöntözés, a nem megfelelő hőmérséklet és a fényhiány. Egy rosszul megválasztott teleltető helyiségben a növény legyengülhet, felnyurgulhat, és könnyen a kártevők, például a takácsatkák vagy a gyapjas tetvek áldozatává válhat. A helyes teleltetési gyakorlat elsajátításával azonban évről évre egyre nagyobb és szebb növényben gyönyörködhetünk, amely meghálálja a téli gondoskodást.

A növény felkészítése a nyugalmi időszakra

A teleltetésre való felkészülés már kora ősszel megkezdődik. Szeptember elejétől fokozatosan csökkentsük, majd hagyjuk teljesen abba a tápoldatozást. Az őszi tápanyag-utánpótlás, különösen a magas nitrogéntartalmú, új, gyenge hajtások növekedésére serkentené a növényt. Ezek a zsenge hajtások nem tudnának a tél beálltáig beérni, fásodni, így a teleltetés során nagyon sérülékenyek lennének a betegségekkel és a kiszáradással szemben. A cél az, hogy a növény a nyugalmi időszakra a meglévő hajtásait erősítse meg.

Az öntözés gyakoriságát is hozzá kell igazítani a csökkenő hőmérséklethez és a rövidebb nappalokhoz. Ahogy a növény növekedése lelassul, a vízfelhasználása is csökken. Hagyjunk egyre több időt a talajnak, hogy az öntözések között kiszáradjon. Az őszi időszakban a túlöntözés különösen veszélyes, mivel a hűvös, nedves közeg ideális feltételeket teremt a gyökérrothadást okozó gombák elszaporodásához. A teleltetésre való bevitel előtt a növény földje legyen inkább kissé száraz, mint túlságosan nedves.

Mielőtt a növényt a téli szállására vinnénk, elengedhetetlen egy alapos növényvédelmi átvizsgálás és tisztogatás. Távolítsuk el az összes elszáradt levelet, elnyílt virágot és betegnek tűnő növényi részt. Ezeken a részeken ugyanis gombaspórák és kártevők tojásai bújhatnak meg, amelyek a zárt teleltető helyiségben könnyen elszaporodhatnának. Vizsgáljuk át a levelek fonákját és a hajtásokat is, és ha kártevőt (pl. levéltetűt, pajzstetűt) találunk, még a bevitel előtt végezzük el a szükséges kezelést egy megfelelő rovarölő szerrel vagy szappanos lemosással.

A teleltetés előtti metszés kérdése megosztja a kertészeket. Egy enyhe, formázó metszés, a túl hosszú, lógó hajtások visszavágása segíthet, hogy a növény kevesebb helyet foglaljon, és kompaktabb formával induljon a tavasznak. Azonban egy drasztikus, erős visszametszést inkább hagyjuk tavaszra. A teleltetés előtti erős metszés nagy sebzési felületet hagy a növényen, ami növeli a fertőzések kockázatát. Elegendő, ha csak a sérült, beteg vagy a növény formáját rontó ágakat távolítjuk el.

Az ideális teleltető helyiség és a gondozás a téli hónapokban

A japánmirtusz teleltetésére a legideálisabb egy világos és hűvös helyiség. A „világos” azt jelenti, hogy a növényt érje természetes fény, például egy ablak közelében, de ne legyen kitéve közvetlen, erős napsütésnek. A „hűvös” pedig egy 5-12 °C közötti, de mindenképpen fagymentes hőmérsékletet jelent. Ilyen körülményeket biztosíthat egy fűtetlen veranda, egy ablakos pince vagy garázs, egy lépcsőház vagy egy fagymentes télikert. Minél hűvösebb a hely, annál kevesebb fényre és vízre van szüksége a növénynek.

A meleg, fűtött szobában való teleltetés nem ideális, de szükség esetén megoldható. A száraz, meleg levegő és a fényszegény téli hónapok kombinációja azonban nagy stresszt jelent a növénynek. Ilyen körülmények között a japánmirtusz hajlamos a leveleit lehullatni és felnyurgulni. A fűtőtest közelségét mindenképpen kerüljük, és próbáljunk meg gondoskodni a páratartalom növeléséről, például a cserép kavicsággyal és vízzel teli tálcára állításával. A melegben teleltetett növényeket gyakrabban támadják meg a takácsatkák és a gyapjas tetvek.

A teleltetés során a japánmirtusz vízigénye minimális. A legfontosabb szabály, hogy csak akkor öntözzünk, ha a földje már szinte teljesen kiszáradt. A hűvös, 5-10 °C-os helyen tartott növényeket elegendő lehet 3-4 hetente, nagyon kis mennyiségű vízzel meglocsolni. A cél csupán az, hogy a gyökérlabda ne száradjon ki teljesen. A túlöntözés a téli időszakban a leggyakoribb pusztulási ok. Tápoldatozni a nyugalmi időszak alatt szigorúan tilos.

A téli hónapok alatt is érdemes rendszeresen, legalább két-három hetente ellenőrizni a növényt. Vizsgáljuk meg, nem jelentek-e meg rajta kártevők, különösen a levelek fonákján. A zárt, rosszul szellőző teleltetőben a kártevők gyorsan elszaporodhatnak. Fordítsunk figyelmet a szellőztetésre is. Időnként, fagymentes, enyhe napokon nyissunk ablakot a teleltető helyiségben, hogy a levegő kicserélődhessen. Ez segít megelőzni a gombás betegségek kialakulását és friss levegőt biztosít a növény számára.

A tavaszi ébresztés és a szabadba szoktatás

A teleltetés a tavasz beköszöntével, általában március végén, április elején ér véget. Amikor a nappalok már hosszabbak és a hőmérséklet emelkedni kezd, a japánmirtusz is éledezni kezd. Ekkor fokozatosan növelhetjük az öntözések gyakoriságát, ahogy a növény egyre több vizet igényel az új hajtások növesztéséhez. Ez az időszak a legalkalmasabb egy erőteljesebb metszés elvégzésére is. Bátran vágjuk vissza a télen esetlegesen felnyurgult, meggyengült hajtásokat, hogy a növényt kompaktabb, dúsabb növekedésre serkentsük.

A tavaszi metszéssel egy időben sort keríthetünk az átültetésre is, ha a növény már kinőtte a cserepét. Válasszunk egy mérettel nagyobb edényt és friss, tápanyagdús virágföldet. Az átültetés új lendületet ad a növénynek a vegetációs időszak kezdetén. Az első tápoldatozással várjunk az átültetés után 2-3 hetet, amíg a növény meggyökeresedik az új közegben. Ezt követően kezdjük meg a rendszeres tápanyag-utánpótlást, kezdetben egy kiegyensúlyozottabb, majd a virágzást serkentő tápoldattal.

A szabadba való visszaszoktatás a teleltetés egyik legkritikusabb lépése. A növényt soha ne tegyük ki hirtelen a téli szálláshelyéről a tavaszi, erős napsütésre. A teleltetőben eltöltött hónapok alatt a levelek érzékennyé váltak, és a hirtelen UV-sugárzás könnyen megégetheti őket. A kiszoktatást fokozatosan végezzük, körülbelül egy-két hét alatt. Kezdetben csak néhány órára, egy teljesen árnyékos, szélvédett helyre tegyük ki a növényt.

Napról napra növeljük a szabadban töltött időt és a napfény mennyiségét. Az árnyékos helyről fokozatosan helyezzük át egy félárnyékos, majd végül a végleges, napos helyére. Folyamatosan figyeljük a növény reakcióit. Ha a leveleken égésnyomok vagy lankadás jelei mutatkoznak, tegyük vissza egy árnyékosabb helyre. A fagyveszélyes éjszakákon (május közepéig bármikor előfordulhat) a növényt vigyük vissza a teleltetőbe, vagy takarjuk le egy fátyolfóliával. A gondos kiszoktatás biztosítja, hogy a japánmirtusz zökkenőmentesen és károsodás nélkül kezdje meg az új szezont.

Fotó forrása: Forest & Kim Starr, CC BY 3.0, via Wikimedia Commons