A kanálajak teleltetése
A kanálajak Dél-Afrika hegyvidéki területeiről származik, ahol az éghajlat enyhe, fagymentes. Ebből adódóan a magyarországi teleket a szabadban nem éli túl, ezért a legtöbb kertész egynyári növényként kezeli, és minden tavasszal új palántákat vásárol. Azonban egy kis odafigyeléssel és a megfelelő körülmények biztosításával a kanálajak sikeresen átteleltethető, így a következő szezonban nemcsak hogy nem kell új növényt vennünk, de egy sokkal erősebb, fejlettebb tövünk lesz, amely korábban és bőségesebben fog virágozni. A teleltetés nem bonyolult feladat, de néhány kulcsfontosságú lépést be kell tartani a siker érdekében.
A teleltetésre való felkészülést már a nyár végén, kora ősszel el kell kezdeni. Fokozatosan csökkentsük, majd szeptember közepétől teljesen hagyjuk abba a tápoldatozást. Ez azért fontos, hogy a növény ne hozzon új, zsenge hajtásokat, amelyek a teleltető helyiség gyengébb fényviszonyai között megnyúlnának és a betegségekre is fogékonyabbak lennének. A cél, hogy a növény energiáit ne a növekedésre, hanem a tartalék tápanyagok elraktározására és a nyugalmi időszakra való felkészülésre fordítsa.
Mielőtt a növényt a teleltető helyére vinnénk, el kell végezni egy alapos tisztogatást és egy erőteljes visszametszést. Vizsgáljuk át a növényt, és távolítsunk el minden elszáradt, beteg vagy sérült levelet és hajtást. Különösen figyeljünk a levelek fonákjára, és győződjünk meg róla, hogy nincsenek-e rajta kártevők, például levéltetvek vagy takácsatkák. Ha találunk, mindenképpen kezeljük a növényt még a bevitel előtt, nehogy a kártevők a teleltetőben elszaporodjanak és más növényeket is megfertőzzenek.
A tisztogatás után a növényt radikálisan vissza kell vágni. A hajtásokat a talaj felett körülbelül 10-15 cm-es magasságban vágjuk vissza egy éles, tiszta metszőollóval. Bár ez drasztikusnak tűnhet, több szempontból is hasznos. Egyrészt a kisebb növény kevesebb helyet foglal, másrészt a visszavágás arra ösztönzi, hogy tavasszal a tőből új, erőteljes hajtásokat növesszen. A visszavágott növény kevesebbet is párologtat, így jobban átvészeli a téli, szárazabb levegőjű időszakot.
A teleltetés szükségessége és a fagyérzékenység
A kanálajak teleltetésének elsődleges és legfontosabb oka a növény fagyérzékenysége. Mivel trópusi, szubtrópusi területről származik, nincs felkészülve a fagypont alatti hőmérséklet elviselésére. Már egy rövid ideig tartó, 0 °C körüli hőmérséklet is súlyos károsodást okozhat a levelekben és a hajtásokban, egy keményebb fagy pedig végzetes a növény számára. A teleltetés tehát nem egy választható opció, hanem az egyetlen módja annak, hogy a növényt több éven keresztül megtartsuk.
A teleltetésre szánt növényeket az első fagyok beállta előtt kell biztonságos helyre vinni. Magyarországon ez az időpont az ország különböző részein eltérő lehet, de általában október végén, november elején kell számítani az első komolyabb fagyokra. Fontos, hogy ne várjunk az utolsó pillanatig. A hirtelen nagy hőmérséklet-különbség – például a kinti 5 °C-ról a benti 20 °C-ra való bekerülés – stresszt okoz a növénynek, ami levélhulláshoz vezethet. Az ideális, ha egy hűvösebb, őszi napon költöztetjük be őket.
A sikeres teleltetés eredménye egy sokkal életerősebb, robusztusabb növény a következő tavaszra. Az átteleltetett kanálajak gyökérzete már fejlett, így tavasszal a kiültetés után sokkal gyorsabban növekedésnek indul, mint egy frissen vásárolt, fiatal palánta. Ennek köszönhetően a virágzása is hamarabb kezdődik, és gyakran bőségesebb is, hiszen a növénynek nem kell annyi energiát fordítania a gyökérzet és a lombozat alapjainak kiépítésére.
Gazdasági szempontból is megéri a teleltetéssel foglalkozni. Bár a kanálajak palánták nem tartoznak a legdrágább növények közé, ha több cseréppel, balkonládával rendelkezünk, a tavaszi bevásárlás jelentős tételt képviselhet. A sikeres átteleltetéssel ezt a költséget megspórolhatjuk, és a pénzt más, különlegesebb növényekre fordíthatjuk. Ráadásul a saját magunk által átmentett növényekhez mindig egy különlegesebb érzelmi kötelék fűzi a kertészt, ami szintén a teleltetés mellett szóló érv.
A növények előkészítése az őszi időszakra
A teleltetés sikere nagyban múlik a gondos előkészítésen, amely már kora ősszel megkezdődik. Az első és legfontosabb lépés a tápanyag-utánpótlás fokozatos csökkentése. Augusztus végétől már ne adjunk a növénynek magas nitrogéntartalmú tápoldatot, ami új hajtások növesztésére serkentené. Szeptembertől pedig teljesen hagyjuk abba a trágyázást, hogy a növény lelassítsa növekedési folyamatait és felkészüljön a közelgő nyugalmi időszakra.
A behurcolás előtti hetekben alaposan vizsgáljuk át a növényt kártevők és betegségek után kutatva. A levéltetvek, takácsatkák vagy liszteskék előszeretettel húzódnak meg a levelek fonákján vagy a hajtásvégeken. Ha bármilyen kártevőt találunk, még a szabadban végezzük el a szükséges kezelést, például egy káliszappanos lemosással vagy neemolajos permetezéssel. A teleltető helyiség zárt terében ugyanis a kártevők gyorsan elszaporodhatnak, és a többi, ott telelő növényt is megfertőzhetik.
Az előkészítés kulcsfontosságú része a visszametszés. Mielőtt a növényt bevisszük, egy tiszta, éles metszőollóval vágjuk vissza a hajtásait körülbelül a felére vagy akár a kétharmadára. Távolítsunk el minden elnyílt virágot, elszáradt levelet és gyenge, betegnek tűnő hajtást. Ez a radikális metszés több célt is szolgál: a növény kompaktabb lesz, kevesebb helyet foglal, csökken a párologtató felülete, és tavasszal erőteljesebb, bokrosabb növekedésre serkenti.
A cserepes növények esetében ellenőrizzük a cserép és a föld állapotát is. Távolítsuk el a föld felszínén lévő gyomokat, mohát és a lehullott növényi törmeléket, ami a gombás betegségek melegágya lehet. Magát a cserepet is tisztítsuk meg kívülről. Ha a növény kinőtte a cserepét, az átültetéssel inkább várjunk tavaszig, mert a teleltetés alatti nyugalmi időszakban a gyökerek nehezen regenerálódnak. A legfontosabb, hogy egy tiszta, egészséges, kártevőmentes és visszametszett növény kerüljön a téli szállására.
Az ideális teleltető helyiség jellemzői
A kanálajak sikeres átteleltetéséhez a legfontosabb egy megfelelő helyiség kiválasztása. Az ideális teleltető hely hűvös és világos. A „hűvös” egy 5-12 °C közötti hőmérséklet-tartományt jelent. Ebben a hőmérsékletben a növény életfolyamatai lelassulnak, egyfajta nyugalmi állapotba kerül, de nem állnak le teljesen. A túl meleg (15 °C feletti) helyiség nem alkalmas, mert a növény növekedni próbál, de a téli fényszegény időszakban csak gyenge, megnyúlt, etiolált hajtásokat fejleszt, ami kimeríti és a betegségekre is fogékonyabbá teszi.
A „világos” jelző legalább annyira fontos, mint a hűvös hőmérséklet. A kanálajaknak a nyugalmi időszakban is szüksége van fényre a létfenntartáshoz. A legjobb egy fűtetlen, de fagymentes veranda, egy világos lépcsőház, egy ablakos garázs vagy egy beépített terasz. A sötét pince vagy kamra nem megfelelő a számára. Ha nincs természetes fényforrás, akkor növénynevelő lámpával, napi néhány órás megvilágítással pótolhatjuk a hiányzó fényt, de ez már költségesebb megoldás.
A helyiség páratartalma is számít. A túlságosan párás környezet kedvez a gombás betegségek, például a szürkepenész kialakulásának. Ezért fontos a rendszeres, de rövid szellőztetés, különösen enyhébb téli napokon. A szellőztetés segít a levegő páratartalmának csökkentésében és a friss levegő biztosításában, de ügyeljünk arra, hogy a növényt ne érje közvetlen, fagyos huzat. A fűtött lakószobák száraz levegője sem ideális, mert az pedig a takácsatkák elszaporodásának kedvez.
A teleltetőben a növényeket ne helyezzük túl szorosan egymás mellé. Fontos, hogy a levegő szabadon áramolhasson a növények között, ami szintén a gombásodás megelőzését szolgálja. Rendszeresen, legalább kéthetente ellenőrizzük a telelő állományt. Távolítsuk el az esetlegesen elszáradt, sárguló leveleket, és figyeljük a kártevők vagy betegségek megjelenését, hogy időben közbe tudjunk lépni. A gondos elhelyezés és a rendszeres felügyelet a sikeres teleltetés záloga.
A teleltetés alatti gondozási teendők
A teleltetés alatti gondozás legfontosabb és egyben legkritikusabb eleme az öntözés. A nyugalmi állapotban lévő, hűvös helyen tartott kanálajak vízigénye drasztikusan lecsökken. A leggyakoribb hiba a túlöntözés, ami a téli hónapokban szinte biztosan gyökérrothadáshoz és a növény pusztulásához vezet. Ebben az időszakban csak annyi vizet kapjon, hogy a földlabdája éppen ne száradjon ki teljesen. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy 3-4 hetente, vagy még ritkábban van szükség egy kis mennyiségű vízre.
Az öntözés előtt mindig ellenőrizzük a talaj nedvességét. Dugjuk az ujjunkat mélyen a cserépbe; csak akkor öntözzünk, ha a föld már szinte teljesen száraznak érződik. Az öntözéshez használjunk szobahőmérsékletű vizet, és csak kis adagot adjunk, éppen annyit, hogy a föld enyhén nyirkos legyen, de semmiképpen ne álljon meg a víz az alátétben. Az alátétben maradt felesleges vizet mindig öntsük ki. A kevesebb itt egyértelműen több.
A teleltetés alatt a kanálajaknak semmilyen tápanyagra nincs szüksége. A tápoldatozást teljes mértékben szüneteltetni kell a tavaszi ébredésig. A nyugalmi időszakban a növény nem növekszik aktívan, így a bevitt tápanyagokat nem tudná felhasználni. A felesleges tápanyagok a talajban felhalmozódva károsíthatják a gyökereket és felboríthatják a talaj kémiai egyensúlyát. A trágyázást majd csak tavasszal, a növekedés újraindulásakor, a szabadba való kihelyezés után kezdjük újra.
A tél végén, február-március környékén, ahogy a nappalok hosszabbodnak és a fényviszonyok javulnak, a növény lassan ébredezni kezd. Ekkor már észlelhetjük apró, új hajtások megjelenését. Ettől az időponttól kezdve fokozatosan növelhetjük az öntözések gyakoriságát és a víz mennyiségét. A szabadba való kiültetés előtt, áprilisban, érdemes a növényt átültetni friss, tápanyagban dús virágföldbe, hogy újult erővel kezdhesse a szezont. Ekkor egy enyhe alakító metszést is végezhetünk, ha szükséges.
