A kánna gondozása – Amit mindenképpen érdemes tudnod

A kánna, ez a trópusi szépség, eredetileg Dél- és Közép-Amerikából származik, de mára már az egész világon elterjedt dísznövényként. Széles levelű, impozáns virágú növény, amely igazán egzotikus hangulatot varázsol bármely kertbe vagy teraszra. Számos fajtája létezik, a kisebb, kompakt növekedésűektől a hatalmas, akár két méter magasra is megnövő óriásokig, virágainak színe a sárgától a narancssárgán át egészen a mélyvörösig terjedhet. Érdemes tehát alaposan átgondolni a választást, figyelembe véve a rendelkezésre álló helyet és a kívánt hatást.

A kánna rizómás növény, ami azt jelenti, hogy a föld alatt vastag, húsos gyöktörzset fejleszt. Ebből a gyöktörzsből hajtanak ki tavasszal a levelek és a virágszárak. A rizóma tárolja a tápanyagokat és a vizet, így a növény viszonylag jól tűri a szárazabb időszakokat is, bár rendszeres öntözést igényel a bőséges virágzáshoz. Ez a tulajdonság teszi lehetővé azt is, hogy a kánna teleltetése viszonylag egyszerű legyen, hiszen a rizómák a fagyok elől védett helyen átvészelik a telet.

A kánna látványos virágai nyáron nyílnak, és egészen az őszi fagyokig díszíthetik a kertet. A virágok nem csak szépek, hanem a beporzó rovarok, például a méhek és a kolibrik számára is vonzóak. A virágzási időszak hossza függ a fajtától, az időjárástól és a gondozástól is, de általánosságban elmondható, hogy a kánna hosszan tartó virágözönnel ajándékozza meg a kertészkedőt. A virágok elnyílása után érdemes az elszáradt virágszárakat eltávolítani, ezzel is serkentve az újabb virágok képződését.

Összességében a kánna egy hálás és viszonylag könnyen gondozható növény, amely különleges megjelenésével igazi éke lehet a kertnek. A megfelelő gondozással és odafigyeléssel hosszú éveken át gyönyörködhetünk benne. A trópusi származása miatt azonban fontos, hogy tisztában legyünk az igényeivel, és biztosítsuk számára a megfelelő körülményeket a fejlődéshez és a virágzáshoz.

A kánna ültetése

A kánna ültetésének ideje akkor jön el, amikor a tavaszi fagyok már biztosan elmúltak, általában májusban. A fagyérzékenysége miatt ennél korábban nem szabad kiültetni, mert a hideg talaj és a fagyos éjszakák károsíthatják a rizómákat, és a növény fejlődése is megállhat. A kiültetés előtt érdemes a talajt előkészíteni, fellazítani és tápanyagban gazdag komposzttal vagy érett trágyával dúsítani. A kánna a tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő képességű talajt kedveli.

Az ültetés során ügyelj arra, hogy a rizóma ne kerüljön túl mélyre. Általános szabály, hogy a rizóma felső része körülbelül 5-10 centiméter vastag földréteg alatt legyen. A túl mélyre ültetett rizóma nehezebben hajt ki, és a növény fejlődése is lassabb lehet. A túl sekély ültetés pedig a rizóma kiszáradásához vezethet. Az ültetési távolság a fajtától függ, a kisebb növekedésű fajtákat 30-40 centiméterre, a nagyobbakat akár 60-80 centiméterre is ültetheted egymástól.

Az ültetés után alaposan öntözd meg a növényt, hogy a talaj jól átnedvesedjen, és a rizóma meg tudjon gyökerezni. Az öntözés segíti a talaj tömörödését is a rizóma körül, ami fontos a stabil növekedéshez. Az első hetekben különösen figyelj oda a rendszeres öntözésre, amíg a növény meg nem erősödik. Később is fontos a rendszeres öntözés, különösen a szárazabb időszakokban, de ügyelj arra, hogy ne öntözd túl, mert a pangó víz a rizóma rothadásához vezethet.

A kánna nemcsak szabadföldbe, hanem nagyobb méretű cserépbe, dézsába is ültethető. Ebben az esetben is fontos a jó vízáteresztő képességű talaj és a megfelelő méretű edény kiválasztása. A cserép aljára mindenképpen tegyél vízelvezető réteget, például agyagkavicsot vagy perlitet. A cserépben nevelt kánna rendszeresebb öntözést és tápanyag-utánpótlást igényel, mint a szabadföldbe ültetett társai.

A megfelelő talaj kiválasztása

A kánna számára a legideálisabb talaj a tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő képességű, laza szerkezetű talaj. A kötött, agyagos talajok nem megfelelőek, mert nem engedik át a vizet, és a gyökerek sem tudnak megfelelően fejlődni bennük. Az ilyen talajokat érdemes homokkal, tőzeggel vagy komposzttal javítani, hogy lazábbá és levegősebbé váljanak. A homokos talajok vízáteresztő képessége általában jó, de a tápanyagokat kevésbé tartják meg, ezért ezeket is érdemes komposzttal vagy érett trágyával dúsítani.

A talaj pH-értéke is fontos szempont. A kánna a semleges vagy enyhén savas talajt kedveli (pH 6-7). A túl lúgos talajban a növény nem tudja megfelelően felvenni a tápanyagokat, ami hiánytünetekhez és gyenge növekedéshez vezethet. A talaj pH-értékét egyszerű tesztekkel ellenőrizheted, és szükség esetén savanyú tőzeggel vagy mészkőporral korrigálhatod. A talajvizsgálat a legpontosabb módszer a talaj összetételének és tápanyagtartalmának meghatározására, ami segíthet a megfelelő trágyázás és talajjavítás kiválasztásában.

A talaj előkészítése az ültetés előtt kulcsfontosságú a sikeres növekedéshez. A talajt alaposan ásd fel, távolítsd el a gyomokat, köveket és egyéb szennyeződéseket. Ezután dolgozz bele bőséges mennyiségű érett komposztot vagy szerves trágyát, ami javítja a talaj szerkezetét, tápanyagtartalmát és vízháztartását. A komposzt nemcsak tápanyagot biztosít a növény számára, hanem javítja a talaj mikrobiológiai életét is, ami elősegíti a tápanyagok felvételét.

A talaj minősége hosszú távon is befolyásolja a kánna fejlődését és virágzását. Ezért érdemes időt és energiát szánni a talaj megfelelő előkészítésére és a rendszeres tápanyag-utánpótlásra. A jó minőségű talajban a kánna erőteljesebben növekszik, dúsabban virágzik, és ellenállóbb lesz a betegségekkel és kártevőkkel szemben. A talaj gondozása tehát nemcsak az ültetéskor fontos, hanem a növény teljes élettartama alatt.

A kánna öntözése

A kánna trópusi származása miatt szereti a nedvességet, de a pangó vizet nem tűri. Az öntözés gyakorisága és mennyisége függ az időjárástól, a talaj típusától, a növény méretétől és a környezeti tényezőktől. Általánosságban elmondható, hogy a kánna rendszeres, de mértékletes öntözést igényel. A legjobb, ha a talaj felszíne kissé kiszárad az öntözések között, de a talaj mélyebb rétegei mindig enyhén nedvesek maradjanak.

A nyári hőségben, különösen a virágzási időszakban, a kánna vízigénye megnő. Ilyenkor akár naponta is szükség lehet öntözésre, különösen a cserépben nevelt növények esetében. A legjobb, ha reggel vagy este öntözöl, amikor a nap nem tűz olyan erősen, és a víz kevésbé párolog el. Az öntözéshez lehetőleg ne használj hideg csapvizet, mert az sokkhatást okozhat a növénynek. A legjobb, ha állott, szobahőmérsékletű vizet használsz.

Az öntözés során ügyelj arra, hogy a víz ne álljon meg a növény körül. A pangó víz a gyökerek rothadásához vezethet, ami a növény pusztulását okozhatja. Ha cserépben neveled a kánnát, győződj meg róla, hogy a cserép alján vannak vízelvezető nyílások, és a felesleges víz el tud folyni. A szabadföldbe ültetett kánna esetében is fontos a jó vízáteresztő képességű talaj, hogy a felesleges víz el tudjon szivárogni.

A kánna leveleinek permetezése is jótékony hatású lehet, különösen a szárazabb időszakokban. A permetezés növeli a páratartalmat a növény körül, ami segíti a növekedést és a virágzást. Azonban a permetezést is csak reggel vagy este végezd, hogy a leveleknek legyen idejük megszáradni, mielőtt a nap rájuk süt, mert a nedves levelek könnyen megéghetnek. A permetezéshez is használj állott, szobahőmérsékletű vizet.

A kánna tápanyag-utánpótlása

A kánna a gyors növekedésű és bőségesen virágzó növények közé tartozik, ezért rendszeres tápanyag-utánpótlást igényel. A tápanyaghiány jelei lehetnek a sárguló levelek, a gyenge növekedés, a kevés virág vagy a virágok apró mérete. A megfelelő tápanyagellátás biztosítja a növény egészséges fejlődését, a dús virágzást és a betegségekkel szembeni ellenálló képességet. A tápanyag-utánpótlást már az ültetéskor el kell kezdeni, és a növény vegetációs időszakában rendszeresen folytatni kell.

Az ültetéskor érdemes a talajba keverni érett komposztot vagy szerves trágyát, ami lassan bomlik le, és folyamatosan biztosítja a tápanyagokat a növény számára. A vegetációs időszakban, azaz tavasztól őszig, kéthetente érdemes folyékony tápoldattal is öntözni a kánnát. A tápoldat kiválasztásakor figyelj arra, hogy az nitrogént, foszfort és káliumot is tartalmazzon, a megfelelő arányban. A nitrogén a levél- és hajtásnövekedést serkenti, a foszfor a gyökérképződést és a virágzást, a kálium pedig a növény általános ellenálló képességét növeli.

A túltrágyázás is káros lehet, ezért mindig tartsd be a tápoldat csomagolásán található utasításokat. A túltrágyázás jelei lehetnek a levelek perzselődése, a növekedés leállása vagy a virágzás elmaradása. Ha bizonytalan vagy a tápanyag-utánpótlás módjában és mennyiségében, kérj tanácsot szakembertől vagy kertésztől.

A cserépben nevelt kánna különösen érzékeny a tápanyaghiányra, mert a gyökerek nem tudnak olyan szabadon terjeszkedni, mint a szabadföldben. Ezért a cserépben nevelt növényeket gyakrabban kell tápoldatozni, mint a szabadföldbe ültetetteket. A tápoldat mellett időnként érdemes a cserépben lévő föld felső rétegét is kicserélni friss, tápanyagban gazdag földre.

A kánna metszése

A kánna metszése nem igényel bonyolult technikákat, inkább az elszáradt részek eltávolítására korlátozódik. Az elnyílt virágok és a sárguló, száradó levelek rendszeres eltávolítása nemcsak esztétikai szempontból fontos, hanem a növény egészsége szempontjából is. Az elszáradt részek ugyanis elvonják a tápanyagot és a vizet az egészséges részektől, és a betegségek melegágyai lehetnek. A metszést mindig tiszta, éles metszőollóval végezd, hogy elkerüld a fertőzések terjedését.

Az elnyílt virágokat a virágszárral együtt vágd le, egészen az első egészséges levélig. Ezzel serkented az újabb virágok képződését, és meghosszabbíthatod a virágzási időszakot. Az elszáradt leveleket is tőből távolítsd el, ne csak a száraz részt vágd le. A sárguló levelek általában a tápanyaghiány vagy a túlöntözés jelei, ezért ilyenkor érdemes átgondolni a növény gondozását.

Ősszel, az első fagyok előtt, a kánna lombja teljesen visszaszárad. Ilyenkor a szárakat vágd vissza a talaj szintjéig, körülbelül 10-15 centiméter magasságban. Ez elősegíti a rizóma nyugalmi állapotba kerülését, és megkönnyíti a teleltetést. Ha a kánnát cserépben neveled, a visszavágás után a cserepet is beviheted a fagymentes helyre.

A kánna metszése során viselj kesztyűt, mert a növény nedve irritálhatja a bőrt. A metszőollót minden használat után fertőtlenítsd, hogy elkerüld a betegségek terjedését. A levágott növényi részeket komposztálhatod, de ha betegség jeleit látod rajtuk, inkább dobd ki őket a háztartási hulladékba.

A kánna teleltetése

A kánna fagyérzékeny növény, ezért a hideg teleken védelemre szorul. A teleltetés módja függ attól, hogy szabadföldben vagy cserépben neveled-e a növényt. A szabadföldbe ültetett kánna rizómáit az első fagyok előtt fel kell szedni, és fagymentes helyen kell tárolni tavaszig. A cserépben nevelt kánnát egyszerűen be lehet vinni egy védett helyre.

A rizóma felszedésének ideje általában október vége, november eleje, amikor a lomb már teljesen visszaszáradt. Óvatosan ásd körbe a növényt, és emeld ki a rizómákat a földből, ügyelve arra, hogy ne sértsd meg őket. A sérült rizóma könnyebben megbetegszik, és a teleltetés során elrothadhat. A felszedett rizómákról rázd le a felesleges földet, de ne mosd meg őket, mert a nedvesség is rothadáshoz vezethet.

A megtisztított rizómákat helyezd egy jól szellőző ládába vagy papírdobozba, és takard be száraz tőzeggel, fűrészporral vagy homokkal. A tároló közegnek száraznak kell lennie, hogy megakadályozza a penészedést és a rothadást. A ládát vagy dobozt helyezd egy hűvös, száraz, fagymentes helyre, például pincébe, garázsba vagy kamrába. A teleltetéshez ideális hőmérséklet 5-10 °C.

A teleltetés során időnként ellenőrizd a rizómákat, és ha penészedést vagy rothadást tapasztalsz, távolítsd el a beteg részeket. Ha a tároló közeg nagyon kiszáradna, enyhén permetezd meg vízzel, de ügyelj arra, hogy ne legyen túl nedves. A túl száraz rizóma kiszáradhat és elpusztulhat, a túl nedves pedig rothadásnak indulhat. A megfelelő gondossággal a rizóma átvészeli a telet, és tavasszal újra kihajt.

A cserépben nevelt kánna teleltetése egyszerűbb. A visszavágott növényt a cseréppel együtt vidd be egy világos, hűvös, fagymentes helyre. A teleltetés alatt csak ritkán öntözd, éppen csak annyira, hogy a föld ne száradjon ki teljesen. A tápoldatozást is szüneteltesd a téli időszakban. Tavasszal, a fagyok elmúltával, a kánnát fokozatosan szoktasd vissza a kinti körülményekhez, mielőtt végleges helyére tennéd.

A kánna szaporítása

A kánna legegyszerűbben tőosztással, azaz a rizóma feldarabolásával szaporítható. A tőosztás ideje tavasszal, a kiültetés előtt van, amikor a rizóma már elkezdett hajtani. A tőosztáshoz óvatosan emeld ki a rizómát a földből, vagy vedd ki a cserépből, és rázd le róla a felesleges földet. Ezután egy éles késsel vagy metszőollóval vágd szét a rizómát több darabra, ügyelve arra, hogy minden darabon legalább egy-két erős hajtás (rügy) legyen.

A szétvágott rizómadarabokat ültesd el külön cserepekbe vagy a kertbe, a fentebb már ismertetett módon. Ügyelj arra, hogy a rizóma ne kerüljön túl mélyre, és a hajtások a talaj felszíne fölé kerüljenek. Az ültetés után alaposan öntözd meg a növényeket, hogy a talaj jól átnedvesedjen, és a rizómák meg tudjanak gyökerezni. A tőosztással szaporított kánna általában már ugyanabban az évben virágzik.

A kánna magról is szaporítható, de ez a módszer ritkábban alkalmazott, mert a magról nevelt növények nem mindig őrzik meg a szülőnövény tulajdonságait, és a virágzás is később következik be. A magokat tavasszal kell elvetni, meleg, világos helyen. A magok csírázása viszonylag hosszú időt, akár több hetet is igénybe vehet. A palántákat csak akkor ültesd ki a szabadba, ha már megerősödtek, és a fagyveszély elmúlt.

A kánna szaporítása során fontos a higiénia. A tőosztáshoz használt eszközöket fertőtlenítsd, hogy elkerüld a betegségek terjedését. A szaporításhoz használt talaj legyen friss, tápanyagban gazdag és jó vízáteresztő képességű. A szaporítás sikeressége nagyban függ a megfelelő körülményektől és a gondos ápolástól.

A kánna betegségei

A kánna viszonylag ellenálló növény, de nem teljesen immunis a betegségekkel szemben. A leggyakoribb problémákat a gombás fertőzések okozzák, amelyek főként a leveleken jelentkeznek, de a rizómát is megtámadhatják. A gombás betegségek megelőzése érdekében fontos a megfelelő gondozás, a túlöntözés kerülése, a jó vízáteresztő képességű talaj biztosítása és a növények közötti megfelelő távolság megtartása, hogy a levegő jól tudjon cirkulálni.

A levélfoltosság az egyik leggyakoribb gombás betegség, amely apró, sárgásbarna foltok formájában jelentkezik a leveleken. A foltok idővel megnagyobbodnak, összeolvadnak, és a levél elszáradásához vezethetnek. A rozsdabetegség is gyakori, amely narancssárga, rozsdaszerű foltokat okoz a leveleken. Súlyos fertőzés esetén a levelek lehullanak, és a növény legyengül.

A gombás betegségek kezelésére többféle gombaölő szer áll rendelkezésre, amelyeket a csomagoláson található utasítások szerint kell alkalmazni. A fertőzött leveleket érdemes eltávolítani, hogy megakadályozzuk a betegség továbbterjedését. A megelőzés érdekében rendszeresen permetezhetjük a növényt gombaölő szerrel, különösen a nedves, párás időszakokban.

A rizóma rothadása is komoly problémát okozhat, amit általában a túlöntözés és a rossz vízelvezetés okoz. A rothadó rizóma puha, barna, kellemetlen szagú. Ha ezt tapasztalod, ásd ki a rizómát, vágd le az összes rothadt részt, és ültesd át a növényt friss, jó vízáteresztő képességű talajba. A megelőzés érdekében ügyelj a mértékletes öntözésre, és gondoskodj a jó vízelvezetésről.

A kánna kártevői

A kánnát szerencsére nem sok kártevő támadja meg, de időnként előfordulhatnak problémák. A leggyakoribb kártevők a levéltetvek, a takácsatkák és a csigák. Ezek a kártevők általában nem okoznak komoly károkat, de ha elszaporodnak, legyengíthetik a növényt, és csökkenthetik a virágzást. A kártevők elleni védekezésben fontos a megelőzés és a korai felismerés.

A levéltetvek apró, zöld, fekete vagy sárga rovarok, amelyek a levelek fonákján telepednek meg, és a növény nedveit szívogatják. A levéltetvek jelenlétére utalhat a levelek ragacsos bevonata (mézharmat), a levelek torzulása és a hangyák megjelenése a növény körül. A levéltetvek ellen hatékonyan védekezhetünk szappanos vízzel vagy csalánlével történő permetezéssel, de súlyosabb fertőzés esetén rovarölő szert is használhatunk.

A takácsatkák apró, pókszabású élőlények, amelyek szintén a levelek fonákján élnek, és finom hálót szőnek. A takácsatkák jelenlétére utalhat a levelek sárgulása, barnulása és a finom pókháló a leveleken. A takácsatkák ellen atkaölő szerrel védekezhetünk, de a megelőzés érdekében fontos a rendszeres párásítás, mert a száraz levegő kedvez a takácsatkák elszaporodásának.

A csigák főként a fiatal hajtásokat és leveleket rágják meg, ami esztétikai problémát okozhat, és súlyosabb esetben a növény pusztulásához is vezethet. A csigák ellen többféle módszerrel védekezhetünk, például csigacsapdával, sörcsapdával, vagy a talajra szórt apróra tört tojáshéjjal, ami megnehezíti a csigák mozgását. A vegyszeres védekezés is lehetséges, de ez a környezetre és más élőlényekre is káros lehet.

Különleges kánna fajták

A kánna nemzetség számos fajt és fajtát foglal magába, amelyek között mindenki találhat az ízlésének és a kertjének megfelelő növényt. A fajták között vannak alacsony, közepes és magas növekedésűek, a virágok színe a sárgától a narancssárgán és a vörösön át a rózsaszínig és a fehérig terjedhet, sőt, léteznek kétszínű és cirmos virágú változatok is. A levelek színe is változatos, a zöldtől a bronzoson át a bordóig terjedhet.

A ‘Durban’ egy különleges fajta, amelynek levelei csíkosak, bronzos-narancsos-zöld színűek, a virágai pedig narancssárgák. Ez a fajta igazán egzotikus megjelenésű, és jól mutat más trópusi növények társaságában. Az ‘Erebus’ egy közepes növekedésű fajta, amelynek virágai rózsaszínűek, a levelei pedig zöldek. Ez a fajta romantikus hangulatot varázsol a kertbe.

A ‘Lucifer’ egy alacsony növekedésű fajta, amelynek virágai élénkvörösek, a levelei pedig sötétzöldek. Ez a fajta kompakt mérete miatt ideális kisebb kertekbe vagy cserépbe ültetve. A ‘Pretoria’ (más néven ‘Bengal Tiger’) egy magas növekedésű fajta, amelynek levelei sárga-zöld csíkosak, a virágai pedig narancssárgák. Ez a fajta igazán látványos, és jól mutat nagyobb kertekben, parkokban.

A ‘Wyoming’ egy másik magas növekedésű fajta, amelynek virágai narancssárgák, a levelei pedig sötétbordók. Ez a fajta drámai hatást kelt a kertben, és jól kombinálható más, világosabb színű virágokkal. A kánna fajták sokfélesége lehetővé teszi, hogy mindenki megtalálja a számára legmegfelelőbbet, és egyedi, különleges kertet alakítson ki.

A kánna társítása más növényekkel

A kánna látványos megjelenése miatt önmagában is jól mutat, de más növényekkel társítva még izgalmasabb és harmonikusabb összképet alkothatunk. A társításnál figyelembe kell venni a növények igényeit, például a fény-, víz- és tápanyagigényüket, valamint a növekedési erélyüket, hogy ne nyomják el egymást. A kánna jól társítható más trópusi és szubtrópusi növényekkel, amelyek hasonló körülményeket igényelnek.

A kánna mellé ültethetünk például dáliákat (Dahlia), amelyek szintén bőségesen virágoznak, és sokféle színben kaphatók. A dáliák alacsonyabbak, mint a kánnák, így jól kiegészítik egymást. A sásliliomok (Hemerocallis) is jó választás lehetnek, amelyek hosszú, keskeny leveleikkel és tölcséres virágaikkal szép kontrasztot alkotnak a kánna széles leveleivel.

A díszfüvek is jól mutatnak a kánna mellett, például a tollborzfű (Pennisetum) vagy a pampafű (Cortaderia). A díszfüvek lágy, légies megjelenésükkel ellensúlyozzák a kánna erőteljes formáját. Az egynyári virágok, például a petúnia (Petunia), a büdöske (Tagetes) vagy a verbéna (Verbena) is jól társíthatók a kánnával, és színesebbé teszik az összképet.

A kánna társításánál érdemes figyelembe venni a színek harmóniáját is. A sárga, narancssárga és vörös virágú kánnák mellé ültethetünk hasonló színű vagy kontrasztos színű növényeket. Például a sárga virágú kánna mellé ültethetünk kék vagy lila virágú növényeket, a vörös virágú kánna mellé pedig sárga vagy fehér virágúakat. A társításnál a fantáziánknak szinte semmi sem szab határt, a lényeg, hogy harmonikus és esztétikus összképet alakítsunk ki.

Összefoglalás és további tippek

A kánna egy gyönyörű és sokoldalú növény, amely egzotikus hangulatot varázsol a kertbe vagy a teraszra. A gondozása nem bonyolult, de néhány alapvető szabályt be kell tartani ahhoz, hogy a növény egészséges legyen és bőségesen virágozzon. A kánna napos, meleg helyet, tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő képességű talajt és rendszeres öntözést igényel. A rendszeres tápanyag-utánpótlás, az elnyílt virágok eltávolítása és a teleltetés biztosítja a növény hosszú életét és bőséges virágzását.

A kánna szaporítása tőosztással a legegyszerűbb, de magról is szaporítható. A betegségek és kártevők elleni védekezésben a megelőzés a legfontosabb, de ha mégis probléma merülne fel, időben kell cselekedni. A kánna sokféle fajtája közül mindenki megtalálhatja a számára legmegfelelőbbet, és más növényekkel társítva még izgalmasabb kompozíciókat hozhat létre.

Ha még nem ültettél kánnát, érdemes kipróbálni, mert ez a növény igazán hálás, és kevés gondozás mellett is gyönyörű virágokkal ajándékoz meg. A kánna nemcsak a kertben, hanem a teraszon, erkélyen is jól érzi magát, ha elég nagy cserépbe ülteted. A kánna virágai vágott virágként is szépek, és akár egy hétig is díszíthetik a lakást.

A kánna gondozása során felmerülő kérdésekkel bátran fordulj szakemberhez vagy tapasztalt kertészhez. Ne feledd, a kertészkedés örömteli tevékenység, amelynek során sokat tanulhatsz a növényekről és a természetről. A kánna gondozása során szerzett tapasztalatok pedig segítenek abban, hogy még szebbé és harmonikusabbá varázsold a kertedet.