A karcsú papagájlevél teleltetése

A karcsú papagájlevél, bár a legtöbb kertben egynyári növényként végzi sorsát az első fagyok beköszöntével, valójában egy fagyérzékeny évelő. Ez azt jelenti, hogy egy kis odafigyeléssel és a megfelelő körülmények biztosításával sikeresen átmenthetjük a téli hónapokon, hogy a következő tavasszal egy már fejlett, erős növénnyel indíthassuk a szezont. A teleltetés nemcsak gazdaságos, hiszen megspóroljuk az új palánták vásárlását, de lehetővé teszi, hogy a különösen szép vagy ritka fajtáinkat évről évre megőrizzük. A folyamat nem bonyolult, de néhány kulcsfontosságú lépést be kell tartanunk a siker érdekében.

A teleltetés alapgondolata, hogy a növényt a fagyok beállta előtt egy védett, fagymentes helyre költöztessük, ahol a téli hónapokat egyfajta nyugalmi állapotban, lecsökkentett élettevékenységgel vészeli át. Fontos megérteni, hogy a célunk a téli időszakban nem a növekedés serkentése, hanem a puszta túlélés biztosítása. A meleg, fűtött szobai körülmények általában nem ideálisak a teleltetésre, mert a magas hőmérséklet és a téli fényhiány kombinációja gyenge, megnyúlt, betegségekre fogékony hajtások növekedéséhez vezet. Az ideális teleltető hely hűvös és világos.

A sikeres teleltetésre való felkészülés már ősszel elkezdődik. Ahogy a hőmérséklet csökken, a növény természetes módon lelassítja a növekedését. Ezt a folyamatot segíthetjük azzal, hogy fokozatosan csökkentjük az öntözést, és szeptembertől teljesen abbahagyjuk a tápanyag-utánpótlást. A kései trágyázás ugyanis új, zsenge hajtások növekedését indítaná be, amelyek a teleltetés során csak problémát okoznának és elvonnák az energiát a növénytől. A növény behordásával sem kell az első hűvösebb napokig várni, de az első komolyabb fagyok előtt mindenképpen biztonságba kell helyezni.

A szabadföldbe ültetett növényeket a teleltetéshez ki kell ásni és cserépbe kell ültetni, míg a dézsában, balkonládában nevelt példányokkal egyszerűbb dolgunk van, hiszen azokat csak be kell vinni a kiválasztott helyiségbe. A teleltetés során a leggyakoribb hibák a túlöntözés, a túl meleg helyen való tartás és a kártevők behurcolása. A következő fejezetekben részletesen bemutatjuk, hogyan kerülhetjük el ezeket a buktatókat, és miként biztosíthatjuk a papagájlevél számára az optimális téli pihenőt.

A teleltetésre való felkészítés

A sikeres áttelelés alapjait már a nyár végén, ősz elején le kell fektetnünk. Az első és legfontosabb lépés, hogy csak egészséges, erős, kártevő- és betegségmentes növényeket válasszunk ki a teleltetésre. Egy már legyengült, betegségekkel küzdő növénynek kevés esélye van túlélni a téli, számára stresszes időszakot. Szeptembertől kezdve fokozatosan hagyjuk abba a tápoldatozást, hogy ne ösztönözzük a növényt új hajtások növesztésére, amelyek a téli fényhiányos időszakban csak megnyúlnának és elgyengülnének.

A behordás előtt, még a szabadban, érdemes a növényt alaposan visszavágni. Egy tiszta metszőollóval távolítsuk el a hajtások körülbelül felét vagy akár kétharmadát. Ez a drasztikusnak tűnő metszés több szempontból is hasznos: egyrészt csökkenti a növény méretét, így könnyebben elhelyezhető a teleltető helyen. Másrészt csökkenti a párologtató levélfelületet, ami a téli időszakban előnyös, és kevesebb esélyt ad a kártevőknek a megtelepedésre. A metszés emellett arra ösztönzi a növényt, hogy tavasszal több új, erős hajtást hozzon az alapoktól.

A visszavágás után alaposan vizsgáljuk át a növényt kártevők után kutatva. Különösen figyeljünk a levelek fonákjára és a levélhónaljakra, ahol a levéltetvek, takácsatkák vagy liszteskék megbújhatnak. Ha kártevőt találunk, még a behordás előtt kezeljük a növényt. Lemoshatjuk egy szappanos vizes oldattal, vagy használhatunk megfelelő növényvédő szert. Ezzel megelőzhetjük, hogy a kártevőket behurcoljuk a teleltető helyiségbe, ahol azok a zárt térben gyorsan elszaporodhatnak és más telelő növényeket is megfertőzhetnek.

Ha a növény a kertben volt kiültetve, a fagyok előtt óvatosan ássuk ki, a gyökerek lehető legkisebb sérülésével. A kiásott növényt ültessük egy megfelelő méretű cserépbe, laza, jó vízáteresztő virágföldbe. Az ültetés után alaposan, de ne túlzottan öntözzük be. A cserépbe ültetett növényt még hagyhatjuk néhány napig egy védett, árnyékos helyen a szabadban, mielőtt végleges helyére, a teleltetőbe vinnénk.

Az ideális teleltető hely

Az ideális teleltető hely kiválasztása a sikeres átзиmelés kulcsa. A legfontosabb szempont a hőmérséklet és a fényviszonyok. A karcsú papagájlevél számára az optimális teleltetési hőmérséklet 8-12°C között van. Egy ilyen hűvös környezetben a növény életfolyamatai lelassulnak, egyfajta nyugalmi állapotba kerül, és minimális energiát használ fel. Ennek köszönhetően a téli fényhiányt is sokkal jobban elviseli anélkül, hogy gyenge, etiolált hajtásokat növesztene.

A fény szintén fontos tényező. Bár a növény nyugalomban van, a fotoszintézis minimális szinten továbbra is zajlik, ezért a teljes sötétség nem megfelelő számára. A legjobb egy világos, de nem napos hely. Ilyen lehet egy fűtetlen vagy csak temperált lépcsőház, egy világos pinceablak, egy beüvegezett veranda, egy fagymentes garázs ablakkal, vagy egy télikert. Minél melegebb a teleltető hely, annál több fényre van szüksége a növénynek, hogy ne nyúljon meg.

A fűtött lakószobák általában nem alkalmasak a teleltetésre. A 20°C feletti hőmérséklet és a központi fűtés okozta száraz levegő arra ösztönzi a növényt, hogy tovább növekedjen. Azonban a téli rövid nappalok és az ablakon keresztül bejutó kevés fény nem elegendő az egészséges növekedéshez. Ennek eredménye egy megnyúlt, sápadt, gyenge növény lesz, amelyet gyakran megtámadnak a száraz levegőt kedvelő kártevők, mint például a takácsatkák. Ha nincs más lehetőségünk, csak egy melegebb szoba, akkor tegyük a növényt a leghűvösebb, legvilágosabb ablakba, és gondoskodjunk a páratartalom növeléséről.

Bármilyen helyet is választunk, a jó szellőzésről gondoskodni kell. A pangó, nyirkos levegő kedvez a gombás betegségek kialakulásának. Időnként, fagymentes napokon nyissunk ablakot, és mozgassuk meg a levegőt a helyiségben. A teleltetett növényeket ne zsúfoljuk túl szorosan egymás mellé, hagyjunk közöttük elegendő helyet a légáramlás biztosítására.

A teleltetés alatti gondozás

A teleltetés során a karcsú papagájlevél gondozási igényei drasztikusan lecsökkennek. A legfontosabb és a legtöbb hibalehetőséget rejtő feladat az öntözés. A hűvös környezetben nyugalomban lévő növény vízfelhasználása minimális. A téli túlöntözés szinte biztosan a gyökerek rothadásához és a növény pusztulásához vezet. Az öntözések között hagyjuk a földlabdát szinte teljesen kiszáradni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy elég lehet 3-4, vagy akár még több hetente egyszer, kis mennyiségű vízzel megöntözni.

Mielőtt öntöznénk, mindig ellenőrizzük a talaj nedvességét az ujjunkkal, több centiméter mélyen. Csak akkor adjunk vizet, ha a földet már valóban száraznak érezzük. Az öntözéshez használjunk szobahőmérsékletű vizet, és csak annyit adjunk, hogy a föld kissé átnedvesedjen, de ne áztassuk el teljesen. A cserép alatti tálcában semmi esetre se álljon a víz. A „kevesebb több” elve a téli öntözés aranyszabálya.

A tápanyag-utánpótlást a teleltetés teljes ideje alatt, azaz ősztől kora tavaszig teljesen szüneteltetni kell. A nyugalmi időszakban a növénynek nincs szüksége extra tápanyagokra, a trágyázás csak felborítaná a természetes ciklusát és károsítaná a gyökereket a hideg, nedves közegben. A tápoldatozást csak tavasszal, az új növekedés beindulásával szabad újra elkezdeni.

A gondozáshoz hozzátartozik a növény állapotának rendszeres ellenőrzése is. Legalább kéthetente vizsgáljuk át a leveleket és a szárakat. Távolítsuk el az esetlegesen elszáradt, sárguló leveleket, mert ezeken megtelepedhetnek a gombák. Figyeljünk a kártevők esetleges megjelenésére is. Ha a gondos előkészületek ellenére mégis találunk tetveket vagy atkákat, a fertőzött részt azonnal távolítsuk el, vagy kezeljük a problémát a korábban ismertetett módszerekkel, mielőtt az elterjedne.

A tavaszi ébresztés

Ahogy a tél a végéhez közeledik és a nappalok hosszabbodni, a nap pedig erősödni kezd, elérkezik az idő, hogy felébresszük a karcsú papagájlevelet a téli álmából. Ez a folyamat általában február végén, március elején kezdődik. Az első lépés, hogy a növényt egy kissé melegebb és világosabb helyre költöztetjük, hogy jelezzük számára a vegetációs időszak közeledtét. Ezzel egy időben elkezdhetjük fokozatosan növelni az öntözések gyakoriságát, de továbbra is legyünk óvatosak a túlöntözéssel.

Ez a tökéletes időpont egy tavaszi formázó metszésre is. Vizsgáljuk meg a növényt, és vágjuk le az esetlegesen elszáradt, vagy a tél folyamán megnyúlt, gyenge hajtásokat. A metszéssel formára igazíthatjuk a bokrot, és serkenthetjük az új, erőteljes hajtások növekedését az alapoktól. Ne féljünk erőteljesen visszavágni a növényt, mert ez fogja biztosítani a nyári dús, kompakt formát.

Amikor az új hajtások már jól láthatóan növekedésnek indultak, itt az ideje az átültetésnek. Vegyük ki a növényt a régi cserépből, és óvatosan rázzuk le a gyökerekről a kimerült téli földet. Ültessük át friss, tápanyagdús, jó vízáteresztő virágföldbe. Az új cserép csak egy mérettel legyen nagyobb a gyökérlabdánál. Az átültetés után kezdhetjük el a rendszeres tápoldatozást is, kezdetben egy hígabb koncentrációjú oldattal, majd áttérve a normál adagolásra.

A szabadba való kiültetéssel vagy kihelyezéssel mindenképpen várjuk meg a tavaszi fagyok elmúltát, ami általában május közepét jelenti. A kihelyezés előtt a növényt fokozatosan hozzá kell szoktatni a kinti körülményekhez. Néhány napon vagy héten keresztül naponta egyre hosszabb időre tegyük ki a szabadba, kezdetben egy árnyékos, szélvédett helyre. Fokozatosan szoktassuk a közvetlen napfényhez is, hogy a levelei ne égjenek meg. Ez az edzési folyamat biztosítja, hogy a növény zökkenőmentesen alkalmazkodjon a nyári körülményekhez.

_{Fotó forrása: Flickr / Szerző: cultivar413 / Licence: CC BY 2.0}