A lágyszőrű palástfű tápanyagigénye és trágyázása
A lágyszőrű palástfű látványos, dús lombozatának és bőséges, sárgászöld virágzatának kifejlesztéséhez és fenntartásához, mint minden növénynek, neki is megfelelő mennyiségű és minőségű tápanyagra van szüksége. Bár nem tartozik a kifejezetten tápanyagigényes évelők közé, a rendszeres és szakszerű tápanyag-utánpótlás meghálálja magát a növény vitalitásában, betegségekkel szembeni ellenálló képességében és általános esztétikai megjelenésében. A trágyázás optimális időzítése és a megfelelő tápanyagforrások kiválasztása kulcsfontosságú ahhoz, hogy a palástfű évről évre a kertünk egyik legszebb dísze lehessen. A túlzott tápanyagbevitel azonban legalább annyira káros lehet, mint a hiány, ezért a mértékletesség és a növény jelzéseire való odafigyelés elengedhetetlen.
A tápanyag-ellátás alapját már a telepítéskor meg kell teremteni. A lágyszőrű palástfű a szerves anyagokban gazdag, humuszos talajokat kedveli, ezért az ültetőgödör földjét minden esetben érdemes feljavítani. Bőségesen keverjünk a kiásott földhöz érett komposztot, istállótrágyát vagy más, lassan lebomló szerves anyagot. Ezek nemcsak azonnali tápanyagforrásként szolgálnak, hanem hosszú távon javítják a talaj szerkezetét, víz- és tápanyag-megtartó képességét, valamint serkentik a hasznos talajlakó mikroorganizmusok tevékenységét, amelyek elengedhetetlenek a tápanyagok feltáródásához. Egy jól előkészített talajban a palástfű az első egy-két évben különösebb extra trágyázás nélkül is szépen fejlődik.
Az évek során azonban a növény folyamatosan felhasználja a talajban lévő tápanyagokat, amelyeket pótolni kell. A legfontosabb a tavaszi indító trágyázás, amelyet a fagyok elmúltával, az új hajtások megjelenésekor érdemes elvégezni. Ilyenkor a növény töve köré terítsünk egy 2-3 cm vastag réteg érett komposztot, és óvatosan dolgozzuk be a talaj felső rétegébe. A komposzt egy komplex tápanyagforrás, amely a makroelemek (nitrogén, foszfor, kálium) mellett létfontosságú mikroelemeket is tartalmaz, és lassan, egyenletesen adja le azokat a növény számára. Alternatívaként használhatunk granulált, lassan oldódó szerves trágyát vagy kifejezetten évelők számára kifejlesztett, kiegyensúlyozott NPK-arányú műtrágyát is.
A vegetációs időszak alatt, különösen a virágzás előtt, egy másodlagos tápanyagpótlás is indokolt lehet, főleg ha a növény gyengének, fakónak tűnik, vagy ha szegényebb talajban neveljük. Erre a célra egy folyékony, vízben oldható tápoldat a legalkalmasabb, amelyet az öntözővízhez keverve juttathatunk ki. Válasszunk egy virágzást serkentő, magasabb foszfor- és káliumtartalmú készítményt. Fontos azonban a mértékletesség: a túlzott, különösen a nitrogénben gazdag trágyázás a levelek túlzott növekedését idézi elő a virágzás rovására, és a laza szövetszerkezetű növény fogékonyabbá válik a betegségekre és a kártevőkre. Általános szabály, hogy a kevesebb néha több.
A szerves anyagok szerepe
A lágyszőrű palástfű tápanyag-ellátásában a szerves anyagoknak kiemelt szerepük van, és lehetőség szerint ezeket részesítsük előnyben a szintetikus műtrágyákkal szemben. A szerves trágyák, mint az érett komposzt, az istállótrágya, a gombatrágya vagy a különböző növényi eredetű granulátumok, nemcsak tápanyagokat juttatnak a talajba, hanem javítják annak fizikai és biológiai tulajdonságait is. A szerves anyagok növelik a talaj humusztartalmát, ami javítja a szerkezetet, lazábbá teszi a kötött talajokat és növeli a homokos talajok vízmegtartó képességét. Ez a palástfű számára, amely a folyamatosan nyirkos közeget kedveli, különösen előnyös.
A komposzt a kertész aranya, és a palástfű esetében is a legjobb választás. Egy jó minőségű, érett komposzt minden szükséges tápanyagot tartalmaz, kiegyensúlyozott arányban. A benne lévő tápanyagok lassan, a mikroorganizmusok tevékenysége révén táródnak fel, így a növény folyamatosan, az igényeinek megfelelően jut hozzájuk, és a túladagolás vagy a tápanyagok kimosódásának veszélye minimális. Az éves rendszerességgel, tavasszal vagy ősszel a tövek köré terített vékony komposztréteg elegendő ahhoz, hogy a növény egészséges és vitális maradjon.
Az őszi mulcsozás komposzttal szintén egy kiváló módszer a tápanyag-utánpótlásra. Az ősszel a növény töve köré halmozott komposzt téli takaróként védi a gyökereket, és a téli csapadék lassan bemossa a tápanyagokat a talajba. Tavasszalra a komposzt már részben beépül a talajba, és a növény a növekedés megindulásakor azonnal hozzáfér a szükséges tápanyagokhoz. Ez a módszer a természetes erdei folyamatokat utánozza, ahol a lehullott lomb és más szerves anyagok bomlása biztosítja a folyamatos tápanyag-körforgást.
Amennyiben nem áll rendelkezésre elegendő saját készítésű komposzt, számos kereskedelmi forgalomban kapható szerves trágya közül választhatunk. Ilyenek például a szárított marhatrágya pellet, a baromfitrágya granulátum (ezzel óvatosan bánjunk, mert nagyon koncentrált), vagy a különböző növényi és állati eredetű anyagokból készült komplex szerves trágyák. Mindig tartsuk be a csomagoláson feltüntetett adagolási útmutatót, hogy elkerüljük a perzselést és a túltrágyázást.
Műtrágyák használata: mikor és hogyan?
Bár a szerves trágyázás az alap, bizonyos esetekben a műtrágyák használata is indokolt lehet a lágyszőrű palástfű esetében. Ilyen helyzet lehet például egy súlyos tápanyaghiány gyors orvoslása, vagy a konténerben nevelt növények táplálása, ahol a korlátozott földmennyiség tápanyagtartalma gyorsan kimerül. A műtrágyák előnye, hogy a tápanyagokat koncentrált, a növény számára azonnal felvehető formában tartalmazzák, így hatásuk gyorsan jelentkezik. Fontos azonban, hogy körültekintően és csak a szükséges mértékben alkalmazzuk őket.
Tavaszi indító trágyázásként használhatunk kiegyensúlyozott, komplex (NPK) műtrágyát, amely a nitrogén, foszfor és kálium mellett mikroelemeket is tartalmaz. Válasszunk lassan feltáródó, szabályozott tápanyag-leadású (CRF – Controlled Release Fertilizer) típust. Ezek a granulátumok egy speciális bevonattal rendelkeznek, amelyből a tápanyagok hónapokon keresztül, a hőmérséklet és a nedvesség hatására, fokozatosan oldódnak ki. Egyetlen tavaszi alkalmazásuk így akár az egész szezonra elegendő tápanyagot biztosíthat, minimálisra csökkentve a kimosódás kockázatát.
A virágzási időszakban, ha a növény fejlődése nem kielégítő, egy gyors hatású, vízben oldódó tápoldattal adhatunk neki egy extra löketet. Erre a célra a magasabb foszfor- (P) és káliumtartalmú (K) készítmények a legalkalmasabbak, mivel a foszfor a virág- és gyökérképződést, míg a kálium a növényi szövetek megerősítését és a betegségekkel szembeni ellenállóságot segíti elő. A nitrogénben (N) gazdag műtrágyákat a vegetáció második felében kerüljük, mert azok a kései, gyenge hajtásnövekedést serkentik, amelyek a tél folyamán könnyen visszafagyhatnak.
A műtrágyák használatakor szigorúan tartsuk be a gyártó által javasolt dózist. A túladagolás perzselést okozhat a gyökereken, és felboríthatja a talaj kémiai egyensúlyát. Soha ne szórjuk a műtrágya granulátumot közvetlenül a növény leveleire vagy a tövére, hanem a tő körül, a talajra juttassuk ki, majd sekélyen dolgozzuk be és öntözzük meg alaposan. A tápoldatokat mindig nedves talajra juttassuk ki, soha ne a száraz földre, mert az is károsíthatja a gyökereket.
Tápanyaghiány és -többlet tünetei
A lágyszőrű palástfű, bár nem kényes növény, a leveleinek állapotával és a növekedésével jelzi, ha problémája van a tápanyag-ellátással. A tápanyaghiány tüneteinek felismerése segít időben beavatkozni. Az általános tápanyaghiány leggyakoribb jele a gyenge, lassú növekedés, a satnya habitus és a csökkent virágzási hajlandóság. A növény kisebb leveleket fejleszt, és a bokor nem éri el a fajtára jellemző méretet és sűrűséget.
A leggyakoribb a nitrogénhiány, amelynek tünete az idősebb, alsó levelek egyenletes sárgulása. A levelek fakóvá, világoszölddé, majd sárgává válnak, és a növekedés lelassul. A foszforhiány ritkább, de a leveleken megjelenő lilás elszíneződés, valamint a gyenge gyökérfejlődés utalhat rá. A káliumhiány jeleként a levélszélek sárgulni, majd barnulni és elszáradni kezdenek, miközben a levél közepe zöld marad. A vashiány, amely gyakran meszes, lúgos talajokon fordul elő, a fiatal, új hajtásokon jelentkezik klorózis formájában: a levélerek zöldek maradnak, de az erek közötti levélszövet sárgává válik.
A tápanyagtöbblet, vagyis a túltrágyázás, szintén komoly problémákat okozhat. A túlzott nitrogénbevitel buja, sötétzöld, laza szövetszerkezetű lombozatot eredményez a virágzás rovására. Az ilyen növények sokkal fogékonyabbak a gombás betegségekre, például a lisztharmatra, és a levéltetvek is előszeretettel támadják meg őket. A túlzott műtrágyázás a talajban lévő sók koncentrációját is megemeli, ami „megégeti” a gyökereket, gátolva a vízfelvételt. Ennek tünete a levelek szélén megjelenő perzselődés, a növény lankadása és súlyos esetben akár a pusztulása is lehet.
A helyes diagnózis felállításához mindig vegyük figyelembe a körülményeket: a talaj típusát, az öntözési szokásokat és az elmúlt időszak trágyázási gyakorlatát. A legtöbb esetben a problémák orvosolhatók a trágyázási stratégia módosításával. Hiánytünetek esetén pótoljuk a hiányzó tápanyagot, lehetőleg szerves formában vagy célzott műtrágyával. Túltrágyázás esetén függesszük fel a tápanyag-utánpótlást, és szükség esetén alapos, bőséges öntözéssel próbáljuk meg kimosni a felesleges sókat a gyökérzónából. A kiegyensúlyozott, szükségletalapú trágyázás a kulcsa az egészséges növénynek.
Speciális szempontok: konténeres nevelés és talajkémhatás
A konténerben vagy dézsában nevelt lágyszőrű palástfű tápanyag-ellátása különös figyelmet igényel. A cserépben lévő korlátozott mennyiségű virágföld tápanyagtartalma viszonylag gyorsan kimerül, részben a növény felhasználása, részben az öntözővízzel történő kimosódás miatt. Ezért a konténeres növényeket rendszeresen, a vegetációs időszakban 2-4 hetente tápoldatozni kell. Használjunk kiegyensúlyozott, évelőknek vagy virágzó növényeknek szánt folyékony tápoldatot, a csomagoláson javasolt koncentrációban.
A konténeres neveléshez érdemes a virágföldhöz eleve lassan oldódó műtrágya granulátumot keverni ültetéskor. Ez egyfajta alapellátást biztosít a növény számára több hónapon keresztül, és a szezonális tápoldatozással ezt egészíthetjük ki. Fontos, hogy a tápoldatot mindig nedves földre öntsük, hogy elkerüljük a gyökerek megégését. A rendszeres tápanyag-utánpótlás elengedhetetlen ahhoz, hogy a dézsás palástfű dús és egészséges maradjon az egész szezon alatt. Évente vagy kétévente érdemes átültetni friss, tápanyagban gazdag virágföldbe.
A talaj kémhatása (pH-értéke) szintén befolyásolja a tápanyagok felvehetőségét. A lágyszőrű palástfű a semleges vagy enyhén savanyú talajokat kedveli (pH 6.0-7.0). Erősen lúgos, meszes talajokban (pH 7.5 felett) bizonyos tápanyagok, különösen a vas és a mangán, a növény számára felvehetetlen formában vannak jelen a talajban, még akkor is, ha egyébként elegendő mennyiségben megtalálhatók. Ennek következménye a már említett vasklorózis, a fiatal levelek sárgulása.
Ha a talajunk meszes, és a vashiány tüneteit észleljük, használhatunk vas-kelátot tartalmazó lombtrágyát, amelyet a levelekre permetezve a növény gyorsan fel tud venni. Hosszú távú megoldásként a talaj savanyítása jöhet szóba, például savanyú tőzeg, fenyőkéreg mulcs vagy speciális talajsavanyító készítmények használatával. Ugyanakkor az erősen savas talajok (pH 5.5 alatt) sem ideálisak, mert ott más tápanyagok felvétele válik gátolttá. A legtöbb kerti talaj azonban a palástfű számára megfelelő tartományba esik, így a pH-problémák általában nem gyakoriak.
