A nehézszagú boróka teleltetése
A nehézszagú boróka a Kárpát-medencei klímán az egyik legmegbízhatóbban télálló örökzöld, amely rendkívül jól viseli a zord, fagyos téli hónapokat. Ez a kiváló fagytűrő képesség a természetes élőhelyéből, a magashegységi, sziklás lejtőkből ered, ahol a növény extrém időjárási körülményekhez alkalmazkodott. Ennek köszönhetően a szabadföldbe ültetett, már több éve a helyén lévő, megerősödött példányok általában semmilyen különleges téli védelmet nem igényelnek. A hótakaró, mint természetes szigetelő réteg, további védelmet nyújt a gyökérzónának a kemény fagyok ellen. Bizonyos esetekben, például a frissen ültetett, fiatal növényeknél vagy a konténerben nevelt borókáknál azonban érdemes néhány óvintézkedést tenni, hogy a növények károsodás nélkül vészeljék át a telet.
A szabadföldben élő, kifejlett nehézszagú borókák teleltetése tehát a legtöbb esetben nem igényel emberi beavatkozást. A növény a nyár folyamán felkészül a hideg időszakra, a hajtásai beérnek, megfásodnak, és a sejtnedveikben olyan anyagok halmozódnak fel, amelyek csökkentik a fagyáspontot. A télállóságot jelentősen befolyásolja a növény általános kondíciója. Egy egészséges, jó vízellátású és tápanyag-ellátottságú, napos helyen élő boróka sokkal ellenállóbb lesz a téli stresszhatásokkal szemben, mint egy árnyékban sínylődő, legyengült példány. Ezért a megfelelő teleltetés alapjait már a vegetációs időszak alatti gondos ápolással megteremtjük.
Fontos megemlíteni a késő őszi öntözés szerepét, különösen, ha az ősz száraz, csapadékszegény volt. Az örökzöldek, így a nehézszagú boróka is, a téli, fagymentes napokon is párologtatnak a lombozatukon keresztül, ezért szükségük van a talajban lévő vízkészletre. Ha a talaj szárazon fagy át, a növény a téli napsütés és a szél hatására könnyen kiszáradhat, ami a tavaszi ágpusztulás egyik fő oka. Ezért a tél beállta előtt, az első komolyabb fagyok előtt egy alapos, mélyre ható öntözéssel segíthetjük a növényt, hogy feltöltse vízkészleteit és felkészüljön a hideg hónapokra.
A nehézszagú boróka egyes fajtái a téli hideg hatására enyhén elszíneződhetnek, a lombozatuk bronzos, lilás vagy barnás árnyalatot vehet fel. Ez egy teljesen természetes, fiziológiai reakció a hidegre, nem betegség jele. A növény ezzel védekezik a hideg és az erős téli napsütés káros hatásai ellen. Tavasszal, a meleg idő beköszöntével és a vegetáció megindulásával a növény visszanyeri eredeti, zöld színét. Ez a téli elszíneződés fajtánként eltérő mértékű lehet, és sokszor még érdekesebbé, változatosabbá is teszi a téli kert látványát.
A fiatal növények téli védelme
Bár a kifejlett nehézszagú boróka rendkívül télálló, az ültetés utáni első egy-két évben a fiatal növények még érzékenyebbek lehetnek a téli viszontagságokra. A gyökérzetük még nem hatolt elég mélyre, és nem elég kiterjedt ahhoz, hogy teljes biztonsággal átvészelje a kemény fagyokat, különösen hótakaró nélküli, hideg teleken. Emiatt a frissen telepített borókák esetében érdemes némi extra gondoskodással biztosítani a sikeres áttelelést. A legfontosabb teendő a gyökérzóna védelme a talaj mély átfagyásától.
A gyökerek védelmének legegyszerűbb és leghatékonyabb módja a talajtakarással, vagyis a mulcsozással történik. Az ősz végén, az első fagyok beállta előtt terítsünk egy 8-10 cm vastag réteg szerves mulcsot a növény töve köré. Erre a célra kiválóan alkalmas a lomb, a fenyőkéreg, a faapríték vagy a szalma. Ez a szigetelőréteg segít megőrizni a talajhőt, mérsékli a hőingadozást és megvédi a sekélyen futó, érzékeny gyökereket a fagykároktól. A mulcsréteget a növény törzsétől néhány centiméterre hagyjuk szabadon, hogy a levegőzés biztosított legyen, és megelőzzük a kéreg befülledését.
Tavasszal, a tartós fagyok elmúltával a vastag téli mulcsréteget érdemes kissé meglazítani vagy vékonyabbra húzni, hogy a talaj gyorsabban felmelegedhessen, és a növény vegetációja megindulhasson. A mulcs nemcsak a fagy ellen véd, hanem a téli csapadékot is segít a talajban tartani, csökkentve a téli kiszáradás veszélyét. Ez a viszonylag kis erőfeszítést igénylő gondoskodás jelentősen növeli a fiatal borókák túlélési esélyeit és megalapozza az erőteljes tavaszi növekedésüket.
A fiatal növények esetében a téli napégés is problémát okozhat, különösen a déli, délnyugati fekvésű helyeken. A hideg, de napos téli napokon a napsütés felmelegíti a növény szöveteit, párologtatásra serkentve azt, miközben a fagyott talajból nem tud vizet felvenni. Ez a folyamat a szövetek kiszáradásához, a pikkelylevelek megbarnulásához vezethet. Ennek megelőzésére a fiatal, érzékenyebb fajtájú növényeket árnyékolóhálóval vagy a déli oldalukra szúrt fenyőgallyakkal védhetjük az erős téli napsütéstől. Ez a védelem azonban a legtöbb nehézszagú boróka fajtánál általában nem szükséges.
A konténeres borókák teleltetése
A konténerben vagy dézsában nevelt nehézszagú borókák teleltetése sokkal több odafigyelést igényel, mint a szabadföldi társaiké. A cserépben lévő gyökérzet sokkal jobban ki van téve a hidegnek és a fagyos szélnek, mivel a földlabdát nem védi a talaj természetes hőszigetelő képessége. A konténer földje teljesen átfagyhat, ami a gyökerek súlyos károsodásához vagy teljes pusztulásához vezethet, még egy egyébként teljesen fagytűrő növény esetében is. Ezért a dézsás borókák sikeres átteleltetéséhez elengedhetetlen a gyökérzet védelme.
A legegyszerűbb megoldás, ha a konténeres növényt a tél idejére védett helyre, például egy fal mellé, szélvédett teraszra vagy erkélyre helyezzük. A déli falak hőt sugároznak vissza, ami mérsékli az éjszakai lehűlést. A cserepet állítsuk egy falapra vagy hungarocell táblára, hogy alulról se érje a hideg. A konténer oldalát körbetekerhetjük buborékfóliával, jutazsákkal vagy más szigetelőanyaggal, ami tovább csökkenti az átfagyás veszélyét. A különböző anyagokkal bevont cserepek tetejére halmozott lomb vagy fenyőkéreg szintén jó szigetelést biztosít.
Egy másik hatékony módszer a „cserép a cserépben” technika, vagy a konténer földbe süllyesztése. Az utóbbi esetben a növényt a cserepével együtt beássuk a kert egy félreeső részébe, így a környező talaj nyújtja számára a természetes hőszigetelést. Tavasszal egyszerűen kiemeljük, és visszahelyezzük a végleges helyére. Ez a módszer különösen hatékony, de csak akkor kivitelezhető, ha rendelkezünk kerttel. A balkonon tartott növényeknél marad a cserepek külső szigetelése.
Fontos, hogy a konténeres borókákról a téli időszakban se feledkezzünk meg teljesen. Fagymentes, enyhébb napokon ellenőrizzük a földjük nedvességét. Bár a vízigényük jelentősen lecsökken, a teljes kiszáradástól óvni kell őket. Ha a földjük száraz, egy kevés vízzel öntözzük meg őket, hogy a gyökerek ne száradjanak ki. A téli öntözést mindig a nap közepén végezzük, hogy estig a felesleges víz el tudjon szivárogni, és ne fagyjon jégpáncéllá a cserépben.
A hótörés és a téli károk megelőzése
A tél nemcsak a fagy, hanem a hó súlya miatt is veszélyt jelenthet a borókákra, különösen azokra a fajtákra, amelyeknek több, felfelé törő águk van. A vastag, vizes, nehéz hóréteg rátelepedhet az ágakra, amelyek a súly alatt meghajolhatnak, megrepedhetnek vagy le is törhetnek. Ez nemcsak esztétikai kárt okoz, de a sebfelületeken keresztül a kórokozók is bejuthatnak a növénybe. A terülő, alacsony fajtákat ez a veszély kevésbé fenyegeti, de a bokrosabb, magasabb változatoknál érdemes odafigyelni.
A hótörés megelőzésének legegyszerűbb módja, ha egy nagyobb havazás után egy puha seprűvel vagy a kezünkkel óvatosan lerázzuk, lesöpörjük a felesleges havat az ágakról. Ezt a műveletet körültekintően végezzük, ne csapkodjuk az ágakat, mert a fagyott állapotban sokkal törékenyebbek. Különösen a vizes, tapadós hó eltávolítása fontos, mivel ez fagy meg a legnehezebben az ágakon. Ha a hó már ráfagyott az ágakra, ne próbáljuk meg erőszakkal eltávolítani, mert azzal nagyobb kárt okozhatunk.
A veszélyeztetettebb, oszlopos vagy több törzzsel rendelkező borókafajtákat a tél beállta előtt érdemes lehet lazán összekötözni. Egy erős zsineggel vagy szalaggal körbetekerve az ágakat megakadályozhatjuk, hogy a hó súlya szétnyomja a növény koronáját. Az összekötözés ne legyen túl szoros, hogy ne sértse a kérget, és a levegő is átjárhassa a lombozatot. Tavasszal, a hóolvadás és a fagyveszély elmúltával az összekötözést természetesen el kell távolítani.
A téli károk közé tartozik a vadak, például a nyulak vagy az őzek rágása is. Bár a nehézszagú boróka illóolajai miatt általában nem tartozik a kedvenc csemegéik közé, a táplálékszegény téli hónapokban, különösen a fiatal növényeket megdézsmálhatják. Ha a kertünk vadjárta területen fekszik, a fiatal borókák köré helyezett dróthálóval vagy speciális vadriasztó szerekkel védekezhetünk a rágáskár ellen. A téli gondoskodás tehát nem merül ki a fagy elleni védelemben, a fizikai károk megelőzésére is gondot kell fordítanunk.
Fotó forrása: H. Zell, CC BY-SA 3.0, via Wikimedia Commons
