A nepáli boróka teleltetése
A nepáli boróka, amely a Himalája zord, magaslati vidékeiről származik, alapvetően egy kiváló fagytűrő képességgel megáldott örökzöld növény. Ennek köszönhetően a mérsékelt égövi kertekben, így Magyarországon is, a szabadföldbe ültetett, jól begyökeresedett példányok általában különösebb védelem nélkül, sikeresen átvészelik a telet. Azonban a sikeres teleltetés nem csupán a növény genetikai adottságain múlik; a fiatal, frissen ültetett egyedek, valamint a dézsában tartott borókák fokozott odafigyelést és némi felkészítést igényelnek a hideg hónapok előtt. A megfelelő teleltetési gyakorlatok célja nem csupán a növény túlélésének biztosítása, hanem a tavaszi károsodások, mint a fagyszárazság vagy a hótörés minimalizálása is.
A teleltetésre való felkészülés már ősszel megkezdődik, és a legfontosabb lépés a növény vízháztartásának optimalizálása. Az örökzöldek, így a nepáli boróka is, télen nem vonulnak teljes nyugalmi állapotba, mint a lombhullatók; a párologtatásuk, bár csökkent mértékben, de folytatódik. A legnagyobb veszélyt számukra a téli kiszáradás, más néven fagyszárazság jelenti. Ez a jelenség akkor következik be, amikor a téli nap és a szél hatására a tűlevelek vizet párologtatnak, de a fagyott talajból a gyökerek nem tudnak utánpótlást felvenni. Ennek megelőzése érdekében a fagyok beállta előtt, késő ősszel, egy alapos, bőséges öntözéssel töltsük fel a talaj vízkészleteit a gyökérzónában.
A talaj védelme a másik kulcsfontosságú eleme a felkészülésnek. A talaj mély átfagyásának késleltetése és a hőingadozások mérséklése érdekében alkalmazzunk talajtakaró mulcsot a növény töve körül. Egy 5-10 cm vastag réteg fenyőkéreg, faapríték, lomb vagy szalma szigetelő rétegként működik, segítve megőrizni a talajhőt és a nedvességet. Ez a réteg különösen a fiatal, sekélyebben gyökerező növények számára létfontosságú, mivel megvédi az érzékeny gyökereket a fagy okozta károsodástól. A mulcsot a törzstől néhány centiméteres távolságra terítsük el, hogy elkerüljük a rothadást.
A tápanyag-utánpótlás időzítése szintén befolyásolja a teleltetés sikerét. A nyár végétől, augusztustól már ne alkalmazzunk semmilyen, különösen nitrogénben gazdag trágyát. A késői trágyázás új hajtásképződést serkentene, amelyeknek már nem lenne idejük beérni, megfásodni a tél beálltáig. Ezek a zsenge, vízzel teli hajtások rendkívül fagyérzékenyek, és a tél folyamán szinte biztosan elfagynának, feleslegesen gyengítve a növényt és kaput nyitva a különböző kórokozóknak.
A szabadföldi növények védelme
A kertbe kiültetett, már több éve a helyén lévő nepáli borókák általában nem igényelnek speciális téli védelmet. Erős, mélyre hatoló gyökérzetük és a fajtára jellemző fagytűrésük elegendő ahhoz, hogy átvészeljék a hazai teleket. A legfontosabb teendő esetükben az őszi feltöltő öntözés és a mulcsréteg szükség szerinti megújítása. Érdemes azonban figyelni a hóterhelésre, különösen a magas, oszlopos vagy gömb alakú fajtáknál. A nehéz, vizes hó súlya alatt az ágak meghajolhatnak, deformálódhatnak vagy akár le is törhetnek.
A hó okozta károk megelőzése érdekében a magasabb, karcsúbb fajtákat, mint például a ‘Meyeri’, érdemes a tél beállta előtt lazán, spirálisan összekötözni egy zsineggel vagy szalaggal. Ez megakadályozza, hogy a hó súlya szétnyomja az ágakat. Egy nagyobb havazás után, ha van rá lehetőség, egy seprűvel óvatosan rázzuk le a felesleges havat az ágakról, mielőtt az ráfagyna és túlságosan megterhelné a növényt. A terülő fajtákat, mint a ‘Blue Carpet’, a hóréteg általában védi, és nem károsítja.
A fiatal, az első egy-két évüket a kertben töltő borókák még érzékenyebbek lehetnek a téli viszontagságokra. Esetükben a már említett vastagabb mulcstakaró és az őszi beöntözés mellett szükség lehet a téli napsütés elleni védelemre is. A téli napfény, különösen a hóval borított tájon, rendkívül erős tud lenni, és a fagyszárazság veszélyét fokozza. A növényt egy árnyékoló hálóval, jutaszövettel vagy akár néhány fenyőgallyal beborítva megvédhetjük a perzselő napsugaraktól. A takarást úgy helyezzük el, hogy a levegő azért szabadon átjárhassa.
A szélsőségesen szeles, kitett helyen álló növények szintén fokozott veszélynek vannak kitéve. A szél nemcsak a fagyszárazság kockázatát növeli, hanem mechanikai sérüléseket is okozhat. Ilyen helyeken egy ideiglenes szélfogó paraván felállítása is indokolt lehet az első néhány télen. Ezt a növény uralkodó szélirány felőli oldalán kell elhelyezni, például néhány karó és egy ráerősített jutazsák vagy nádlemez segítségével. Ez a védelem jelentősen mérsékli a szél szárító és hűtő hatását.
A dézsás növények teleltetése
A dézsában vagy cserépben nevelt nepáli borókák teleltetése sokkal több odafigyelést igényel, mint a szabadföldi társaiké. Az edényben lévő, korlátozott mennyiségű föld sokkal gyorsabban és mélyebben átfagy, mint a kerti talaj, ami a gyökérzet teljes elfagyásához és a növény pusztulásához vezethet. A gyökerek a növény legérzékenyebb részei a hidegre, ezért a teleltetés során a gyökérzóna védelme a legfontosabb feladat. Ezeket a növényeket nem szabad védelem nélkül a szabadban hagyni a tél folyamán.
A dézsás borókák teleltetésére több lehetőség is van. A legbiztonságosabb megoldás, ha a növényt edényestül egy fagymentes, de hűvös és világos helyre, például egy fűtetlen garázsba, verandára vagy lépcsőházba visszük. A teleltető helyiség ideális hőmérséklete 0 és 10 Celsius-fok között van. Ennél melegebb hely nem megfelelő, mert a növény idő előtt megindulhat a fejlődésben. A teleltetés során se feledkezzünk meg a mérsékelt öntözésről; a földlabdát nem szabad hagyni teljesen kiszáradni, de a túlöntözést is kerülni kell.
Ha nincs lehetőségünk a növényt fagymentes helyre vinni, akkor a szabadban kell megoldani a védelmét. Ilyenkor a cserepet a földbe süllyeszthetjük, ami a legtermészetesebb szigetelést biztosítja. Ha ez nem megoldható, állítsuk a dézsát egy védett, szélmentes helyre, például egy házfal mellé, és alaposan szigeteljük körbe az edényt. Csomagoljuk be buborékfóliával, jutazsákkal, hungarocell lapokkal vagy más hőszigetelő anyaggal. Az edényt állítsuk egy falapra vagy hungarocell táblára, hogy az alulról jövő hidegtől is védve legyen.
A dézsás növény lombozatát is érdemes védeni a téli napsütéstől és széltől, hasonlóan a fiatal szabadföldi példányokhoz, például árnyékoló hálóval. A talaj felszínét az edényben is takarjuk mulccsal. A szabadban teleltetett dézsás növények öntözésére is figyelni kell. Enyhe, fagymentes időben ellenőrizzük a föld nedvességét, és ha szükséges, pótoljuk a vizet. A fagyott földlabdát soha ne öntözzük. Tavasszal a védőburkolatot csak a kemény fagyok elmúltával, fokozatosan távolítsuk el.
Gyakori teleltetési hibák és elkerülésük
Az egyik leggyakoribb hiba a teleltetés során a növények beltéri, fűtött szobában való átteleltetési kísérlete. A nepáli boróka egy hideghatást igénylő, kinti növény, amelynek szüksége van a téli nyugalmi periódusra. A meleg, száraz levegőjű szobában a növény nem tud nyugalmi állapotba kerülni, párologtatása fokozódik, a kártevők (pl. takácsatkák) könnyen elszaporodnak rajta, és szinte biztosan elpusztul vagy súlyosan károsodik tavaszra. A teleltetésnek mindig hűvös, de lehetőleg fagymentes helyen kell történnie.
Egy másik gyakori hiba a teleltetés alatt álló növények elfelejtése, különösen az öntözés teljes hiánya. Bár a vízigényük jelentősen lecsökken, a teljes kiszáradás a gyökerek pusztulásához vezet. A teleltető helyen lévő dézsás növények földjét időnként (2-4 hetente) ellenőrizni kell, és ha száraz, mérsékelten meg kell öntözni. A cél a földlabda enyhén nyirkosan tartása. Ugyanilyen hiba a túlöntözés is, ami a hűvös helyen, a lelassult anyagcsere mellett könnyen gyökérrothadáshoz vezet.
A védőburkolatok, takarások túl korai vagy túl késői eltávolítása is problémát okozhat. Ha a takarást túl korán, még a tél folyamán eltávolítjuk egy enyhébb időszakban, egy későbbi erős fagy váratlanul érheti és károsíthatja a növényt. Ha viszont túl sokáig hagyjuk a növényen tavasszal, a borítás alatt a levegő befülledhet, a nap hatására túlmelegedhet, ami kedvez a gombás betegségeknek és a korai, gyenge hajtásképződésnek. A takarást a nagy fagyok elmúltával, egy borús napon, fokozatosan szoktatva távolítsuk el.
Végül, hiba lehet a sérült, beteg ágak meghagyása a tél beállta előtt. Az ősz folyamán érdemes átvizsgálni a növényt, és az elhalt, sérült vagy betegség jeleit mutató részeket levágni. Ezek a részek ugyanis a téli csapadékos, párás időben ideális táptalajt nyújtanak a kórokozó gombák megtelepedésének és elszaporodásának. A tiszta, egészséges lombozattal a növény sokkal jobb esélyekkel indul a téli időszaknak, csökkentve a tavaszi fertőzések kockázatát.
Fotó forrása: KENPEI, CC BY-SA 3.0, via Wikimedia Commons
